Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-19 / 22. szám
22, »ám. a^yvMStSiik árfolyam* Kedd« 1824. faternál* 18. ■páni • < • EiiUzatésI ér emefc-wstovAk értéit b** t SfsiybsB 6« vMtkra Bajjal uótUiláíu«!: §Sfs#ÉB érre 60 X, félévre 40 X, negyedérre 20 X* > Külföldön 160 Kő. Egyes szám ám t 8® Mér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő; GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szeiee«ztíisé| 6v kiadóhiY&tal: Nádor-. 29., hord úgy a tap szellemi réazét illető közlemények, mist a hirdetések, előfizetési él hirdetési dijak itb küldeni#! Kéziratokat nem adunk rissza. Megielemk helsnkinl háromszai: W", cs&t&rtfiköe ii nantate 56—64°|o Komárom, ftbr. 18. A közönség rémüldözve látja az ilyen számokat, amelyeket cikkünk témájául választunk és balsejtése soha se csalja meg, mert mindig az adókról adunk fórt ezeknek a számoknak kapcsán. Közigazgatásunk egyszerűsítése, községgé való lefokozásunk vívmánya ez a két fent látható szám, melyek az 1923 és 1924. évi megyei pótadót jelentik. Tehát ez az adó is szépen emelkedik és a nagyhangon beígért olcsóbbodás a közigazgatás egyszerűsítésével szintén nem válik valósággá. A szegény agyonsanyargatott és adókkal túlterhelt városi polgárság megpróbáltatásai úgy látszik, nem értek még véget. Hogyan sóhajtozott mindenki, mikor a községi adó elérte a száz percentet, nem is sejtette akkor még senki, hogy a száz percentnél nagyobb pótadó is lehetséges és egyszer elkövetkezik a 200% is. Még a kétszáz percent is valahogyan elviselhető volna, ha a régi útadó maradt volna meg, amelynek maximuma 10%, valamint a régi megyei pótadó, mely 5%-nál magasabb nem lehetett, csak törvényhozási felhatalmazás alapján. Most pedig kapunk ezek helyett 1923. évre 66%-ot, tehát 41%-kal többet, 1924. évre pedig 49°/o-kal lett több az adónk, mint a községesités eló'tt volt. Ennek a gyönyörűségnek, hogy a csehszlovák demokrácia nem ismer különbséget község és város közt, nagy ára van. A demokrácia tandija. Hogyan is vagyunk a beigért olcsóbb községi háztartásokkal? Azt látjuk, hogy a város háztartása a régi személyzet felének szélnek eresztése után sem lett olcsóbb semmivel, mert mi hiába bocsátjuk el városi alkalmazottainkat, ha az állam elveszi a város minden számbavehető bevételi forrását. Ma ottan tartunk, hogy a községi adópótlék sem folyik be a város kasszájába, amelyet jog szerint megillet, hanem az állampénztárba. Az állampénztár pedig olyan állomás, amelyen a pénz sokáig vesztegel. A községek hónapok múlva jutnak a keserves adógarasokhoz, előbb azonban minden behajtott és be nem hajtható állami adótartozást levon belőle az állami adóhivatal. Nem tudjuk, hogyan számol a megyével és kijárultatja-e neki a kijáró 56% pótadót 1923-ra. Ezt a meglepetést mostanáig tartogatták nekünk, ezt még utólag ki kell izzadnunk 1923. évre, amelyet pedig szeretnénk emlékezetünkből kitörülni. Mit kapsz derék adózó polgártársam a nagymegyétől az 56% pótadó fejében? Vájjon élvezzük-e a csallóközi mintaszerű utakat ? A gyors közigazgatást ? Nem kell-e végrendelkeznünk, ha valamely ügy felebbezés folytán a zsupáni hivatalhoz kerül? Jobb-e a mai községi igazgatás, mint a régi volt? Tegye a szivére a kezét mindenki és tudjuk, hogy visszasóhajtja a régi időket, amikor még nem volt közigazgatási reform, de volt tűrhető közigazgatás. Visszasírjuk azt az időt, amikor a község elintézhette a saját ügyeit és nem állott gyámság alatt és a demokratikus közigazgatás méregfoga, a jegyzői vétő nem haraphatott bele minden illetőségi ügybe. Szomorú lecsúszásunk a régi magaslatról, ahol álltunk, csak egy láncszeme annak a tragédiának, mely velünk történik. Ezért kell minden téren és minden eszközzel küzdeni gazdasági megnyomoritásunk ellen. Ha koldusokká válunk és az adók terhe alatt leroskadunk véglegesen, akkor talpra állani nem tudunk, csak a koldusbot segítségével. Ezt kell mindenáron elkerülnünk, ezt pedig csak szervezettséggel és erős akarattal lehet: a magyar egységgel. = Nagy nápgyGIés. A szövetkezett Orsz. Keresztényszocialista és az Orsz. Magyar Kisgazda, Föidmives és Kisiparospárt február hó 24-én (vasárnap) d. e. 1ja 10 óraker az érsekaj vári Kossuth téren nagy választói népgyülést tartanak. A gyűlésen beszélni fognak : Dr. Lelley Jenő, Filssy KálmáD, Dr. Jablonicky János nemzetgyűlési képviselők, Pertogally Oszkár a szlo. venszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok központi ■ irodájának igazgatója, Sörös Bála a Magyar | Kisgazda- és Kísiparospárt orsz. alelnöke. Tarján Ödön a Jogpárt elnöke, Mérey Lajos az érseknjvári választókerület volt első 48-as képviselője Boldoghy Gyula a Magyar Kisgazda- Kisiparospárt körzeti elnöke, továbbá Kaiser Gyala, Varga Ferenc, Poor Ferenc, Dr. Kukán Béla, I Néder János és dr. Holota János. Magyar bál. — 1924. február 16-án. — Az idei hosszú farsang legsikerültebb mulatsága szombaton, február 16-án zajlott le a Dózsa-Vighdó termeiben. Az Országos Magyar Kisgazda, Föidmives és Kisiparospárt komáromi pártszervezete tartotta e napon Magyar bálját, mely olyan óriási látogatottságnak örvendett, amilyenhez hasonlót a legrégibb báli krónikások is ritkán tapasztalhattak. Az a nagy érdeklődés, mely ezt a tavaly bevezetett pompás mulatságot megelőzte, a legfényesebben beigazolta az a ritka szép báli kép, melyet a megjelentek alkottak, zsúfolásig megtöltvén a termeket. A második Magyar bált a rendezőség műsorral kötötte össze, amely vonzó, szinmagyár számaival valóban a legkellemesebb élvezetet nyújtotta. Sajnos, a Vigadó kis színpadán nagyobb dolgok megjelenítése igen nagy akadályokba ütközik, de amire az a négylépésnyi színpad alkalmasnak mutatkozott, azt a hozzáértő, avatott rendező teljes egészében felhasználta. A nívós műsort is ennek figyelembevételével kellett összeállítani, de azt teljes elismeréssel kell megállapítanánk, hogy a szép műsor minden pontja sikerrel pergett le. A magyar gazda életéből és a kurucvilágból vett jelenetek úgy kiállítás, mint előadás tekintetében t lj a<n megfeUUek a várakozni* aak s különösen a knrncok fxstöi csoportja él törten Imi vonatkozású dalai hatoltak közel a szivekhez. Eí k-u kívül művészi nívón áÜé szavalatok, dialóg és vígjáték töltötte ki a programmol. A M .gyár bál az idén is kiemelkedő eseménye marad farsangnak és úgy külső, jellegzetes. n magyar keretév 1, mint zamatéi, jó hangfalával a legszebb mulatságok kedves emlékét őrzik meg a ji-leuvotak szivében . •. A bál este 8 órakor kezdődött, de a vendégek hatalmas tömegekben érkeztek még nyolc óra után is, ú^y ho y a Vigadó termei h*miros*n szűknek bizonyultak. A nagy terem Z-úfolasig megtelt rendkívül szép közönséggel, me y a műsor alatt kénytelen volt szolougani, de ez a lelkes vendégsereg tűr- Imm volt és bár a hölgyeknek fenntartott ülőhelyek hamarosan elfogytak, ezúttal minden megjegyzés és szó nélkül nyugodtak bele a későbben érkezők a változhatatlan helyzetbe. A bejáratnál Chuhá* János, Csakás I Iván és Nagy Kálmán a komáromi szekeresgazdák díszruhájában fogadták a vendégeket. Városunk magyarsága úgyszólván minden társadalmi rétegében képviselve volt a mulatságon, melyen a közélet és a helyi társadalom vezető alakj'ti is nagyszámban megjelentek. A zöld fenyögalyakkal, aratókoszorúkkal ízlésesen feldíszített bálteremben a hölgyek legnagyobb részt magyar ruhában, aranypártásan jelentek meg, mely különös fényt kölcsönzött és pompázó színben ragyogtatta a megjelentek sokaságát. A bálon megjelentek többek köpött Füssy Kálmán nemzgy. képviselő, dr. Mohácsy János orsz. pártelnök, Boldoghy Gyula, ifj. Koczor Gyula orsz. alslnökök, Csizmazia György városbiró, Szijj Ferenc dr. ny. polgármester, Kamrás József dr., Alapi Gyula ár., Czike Dénes, Iván fi Géza, P. Nagy Sándor, Polony Béla dr., Ipovitz Endre városi képv- testületi tagok, Ruttkay Béla, Trngly János, Baranyay József dr. szerkesztő, Lukovics Ferene pártigazgató, Kállay Eudre dr., Ghyczy János dr., Geöbel Károly dr. ny. városi tanácsos, Soós Jenő dr,, Messzinger Béla gyárig&zg&tó, ifj. Nagy János és sokan mások. Igen nagy számban volt képviselve a komáromi körzeti magyarság, külön képviselők érkeztek Érsekújvárból, Ipolyságból és más városokból. A műiért Ruzicska József szavalata nyitotta meg, aki Sajó Sándornak „Magyarnak lenni..." e. gyönyörű költeményét adta ell igen nagy hatással. A kitűnő szavaló előadásában & költemény minden fájó gondolata nagyszerű interpretátorra talált, ki művészi felfogással és ritka készséggel szavalta el a költeményt. A szűnni nem akaró, zúgó tapsok megérdemelt elismerésben részesítették a pompás szavalatot melyet Szabó S. Zsigmondné „A fala meg a város“ c. párosjelenete követett, melyet Makky Margit (falnsi lány) és Radb Mariska (városi lány) matattak be jeles előadói talentumra valló pompás játékban. A kitűnő szerző a magyar fala és város testvéries együvé tartozását rajzolja igen szép költői nyelvezettel és a két előadó a verses párjelenet alapgondolatát teljesen érvényre juttatta. Meleg tapsok hangzottak fel a bájos jelenet után, melyet az aratóünnep követett. Aratók színes csoportja jelent meg, nótázva a színen és a telkesgazdának egy remek bozakoszorut nyújtottak át. Az ügyes csoportosítás, valamint a nóták igen tetszettek. Az arató jelenetben résztvettek: Nagy Mariska (telkesgazdáni), Csakis
