Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-05 / 3. szám
i »24. január b. »Komaromi Lapok« 3. oldal. Dunaszerdahalyi járás: Alistál, Benkepatony, Csallóköznyék, Nagyma), Nemesabony, Padány. Petőfi ünnepségeket rendeztek: Ekecs, Hetény, Kamocsa, Benkepatony kézségekben. Az előadások tárgyai többnyire népszínmű rek, elvétve vígjátékok és énekes darabok Toltak. A darabok egyike-mágika kétezer, «öt háromszor is színre került. Mint fönnebb említettük, Magyarszőgyénfcen hatszor adtak egy népszínművet. Örvendetes jele ez a népi lélek knlturvágyának, amelyet ki kell elégíteni. A magyar knltura irányitói hasznos és szép munkát végeznek, ha a műkedvelő törekvéseket ápolják és helyes mederbe terelik. Gazdag színi irodalmakban nagyszerű darabok kínálkoznak erre a eélra. Ki kell aknázni ezeket a kincseket, amelyeket a magyar irodalom gazdag bányája nyújt nekünk, mart ezzel a nemzeti knltura terjed és erősödik a népben. MEGJELENT! Ftilop Zsigmondi 1 Írni! Dipólul A Komáromi Dalegyesület történetéből. Kapható Komáromban Spitaér Sándor, Ceike Dénes és Girch Jócsef könyvkereskedéseiben. Bolti ára 9 korona. Utazás a házasság körül. (A meg nem értett férj és a meg nem értett feleség. — A parlagon heverő érzések, amelyektől függ a boldogság.) Nem tudom már, melyik francia író állapítja meg, hogy & házasság egymáshoz nem illő emberek találkozás*. Akik egy életet élnek át együtt, holott ha nem lennének házasfelek, talán egy napig sem birnák ki egymást. Együtt élnek — bár idegenek egymáshoz. Együtt élőnek — mert társadalmi konvenciók láncolják egymáshoz őket. Együtt élnek — egymás érzelmeitől távol. Azokat nem sokra becsülve és azok viszonzása nélkül. A házasság intézménye szent; mivel az imakönyv is annak nevezi. A házasság intézménye helyes, mert a közvélemény is annak tartja. A házasság intézménye szükséges, mert ma legalább még senki sem tud jobbat nála. Ha pedig egy intézmény szent, helyes és szükséges is, — természetes, hogy rengeteg boldogtalanság származhatik belőle. jól és otthon, mert Tihannyai foglalkozott, szülőhelyével, amely mindörökre kedves volt előtte. A magyar dalt, a balatoni nótákat kedvelte és jó társaságban el-elvigadott ezek hangjainál, mindig kiütögetett belőle a régi I dalos, meghitt baráti körben szívesen zengte el Csokonai örökszép fájdalmas dalát : Óh Tihanynak riadó leánya Szállj ki szent hegyed közöl . . . A tihanyi visszhang, az ekhó, az Attila ■ domb, a Csúcshegy, a Kiserdő méltán öltöttek | gyászt Tihany e hű és ragaszkodó fia halálára, f Hevesi Bernát látszólag zárkózott termé- j szetű egyéniség volt, helyesebben azonban j nem volt feleslegesen közlékeny. Meghitt kör- \ ben, barátaival, rendlársai között kinyílt és 1 jóságos szív, megértő lélek sugárzott belőle felénk. A „vén sas“ mint rendtársai nevezték bizalmas körben, csak keveseket engedett magához egészen közel. Sohasem volt beteg és igy nem is szorult senkire. Élete utolsó évében rohamosan lefogyott, valami szervi bajra gyanakodtak és sok rábeszélésre és unszolásra bevitték a füredi szanatóriumba. A szanatóriumban másfél napig pihent, harmadnap hazament Tihanyba. Úgy hallom, hogy orvosokkal sem konzultált baja felől, nem akart terhére lenni senkinek. Visszavonult cellájába és ott várta a ógyulást, nem engedett ápolót sem magához, a kemény természet jellemezte az ő ritka egyéniségét, amely a puritán egyszerűség, a becsületesség, egyenes szókimondás és a tiszta jellem szövedéke volt. Halála előtt tiz perccel teát rendelt reggelire, mire a teát felvitték A házasság a nemzetfenntartó, a társadalmat megalapozó tucatemberek intézménye. Általánosító és kérlelhetetlen. Egyforma mértéket szab öreg, fiatal, szép, csnnya, gazdag, szegény, tanult, műveletlen, szelíd, durva, okos és hülye emberek számára egyképpen. Lloyd Georgenak ugyanazt írja elő, amit & bukaresti utcaseprőnél?; Mrs. Pankhnrstnek ugyanazt, mint a legkőrülvágottabb mondaine asszonynak. Egyformán értékeli őket; egyforma magasan, Vígy egyforma mélyen s egyforma jogokat biztosítva nekik, őket egyforma kalickába zárja. A házasság intézménye szükséges. Szükséges jó és szükséges rossz. Ez ízlés dolga s a legtöbb embernek rossz az Ízlése. Da a legrosszabb házasság is megjavulhat, viszont elromolh&tik még a legjobb házasság is. Mert minden elviselhető házasság (jó és rossz egyképan) csak egy alapgondolaton épülhet fel: a megértés gondolatán. Ha két ember kölcsönös méltányossággal tiszteli egymás életét. Az érzések, gondolatok, vágyak és kívánságok differenciálódása a mai társadalom majd minden tagját ilyenekké neveli. Iskola, otthon, társaság, minden ennek az egyéni ballasztnak kifejlesztésére törekszik. Néhány évtized előtt a női élet még csak egy célt ismert: a férjiiezmenést. A leg&lacsouyabbtól fel a legmagasabbig, csupán ezt az eggyet. Da a férfi életének is talán ez volt a legkiemelkedőbb eseménye. Ma a nőben is, akár csak a férfiban, ébrednek egyéni célkitűzések. Hivatás vagy szeszély, komoly munka vagy mondainkedós. A házasságot, pedig mind kevesebben tekintik életbe vágó eseménynek. Azelőtt a házasság két személyiség megszűnését jelentette. Helyükbe egy házaspár lépett. „Itt voltak a Kovácsék.* „A Szabó-házaspár jön hozzánk.“ „Színházba megyünk Kelemenékkel.“ Ma a házasság esak a két egyén megváltozott anyakönyvi bejegyzéseit jelenti. „Láttam Kovácsnál az urával.* „Szabó volt itt a feleségével.“ Az egyén, ha máshoz kötötten is, de továbbra is megmarad egyénnek. Ma minden ember egyéniség. Ha akaratban, tehetségben, cselekvésben nem is az, érzéseiben annál inkább. Mindenki a saját egyéni életét kívánja élni. Még akkor is, ha ahhoz egy másik élet is fűződik. Vagy még annál inkább. Saját érzéseit, saját gondolatait, saját vágyait, saját ízlését viszi be a házasságba. De társától is ugyancsak azt követeli. Nem kevesebbet, de nem is többet. Nem rosszabbat, de nem is jobbat,. Nem alacsonyabbat, de nem is magasabbrendűt. Pont azt és annyit, ahogy az ő egyéniségének éppen a legjobban megfelel. szobájába, halva találta a cselédség. Szivszélhüdés érte, olyan halál, amelyet ő magában bizonyára kért és könyörgött urától: ne szenvedjen sokat és ne okozzon senkinek terhet, aggodalmat, bajt. Élete utolsó évein a gyász teregetett felette fátylakat. Öccse, dr. Hevesi Imre, a hírneves kolozsvári sebész professzor megrendült idegzettel önként ment a halálba a román zaklatások elől. Kincses Kolozsvár: ez a város, amelyet úgy szeretett, elveszett reá nézve. Másik öccse, Hevesi József nagyiparos, a kolozsvári ipartestület elnöke, aki Tihanyban a szép villát építette, szintén ei volt zárva tőle. Harmadik öccse, katonai ezredes-főállatorvos nyugalomba vonult és Tihanyban él, negyedik somogyi földbirtokos. Szebb és boldogabb kor emlékei rajzanak fel képzeletemben, ha Bernát „kollégáméra gondolok. A régi jó komáromi napok, amikor az emberek még szerették és becsülték egymást, a pápai évek drága túladunai hangulata, mely a Bakonyságból és a Somló felől árad a Balaton felé; Tihany kiégett gejzír kúpoktól övezett, erdő, hegyes vidéke körülölelve az isteni Balaton vizétől, mint ékkő remek foglalatban. S a konvent az ősz apáturral élén, az ősi templomból utolsó útjára kiséri testvérét, a tihanyi temetőbe. Ide hallom a gyászos zsoltárok zsolozsmáját és a harangok búgó szavát. A koporsóra hull a köves tihanyi rög és hull egy könnycsepp is messze idegenben elszakított barátod szeméből. A. Gy. I Ez az a pont, ahol ez a kérdés belezuhan a meg nem értett asszony és (a paritás kedvéért) a mag nem értett férfi problémájába. A meg nem értett ember problémája, aki többst akar adni, de többet is akar kapni, mint amennyit engedélyeznek neki. Érzésekben,'ajándékozásban, kívánságokban gazdagabb, mint aki ajándékait elfogadni képes és azok viszonzására hivatott. Érzéseinek asak egy része az, amire szüksége lenne s a többi, sok vagy kávés, egészen mindegy, a többi pedig fölösleges. Parlagon marad egy nagy csomó érzés. Sokszor a durvábbak, sokszor a nemesebbek, de mindig értékes érzések. Parlagon marad egy nagy esomó érzés, mert aki felhasználná, az nem jogosult rá, s aki jogosait rá, annak viszont nem kell. Sokszor egy jó szó. Sokszor egy tekintet. Sokszor egy komoly* becsületes hang. Sokszor egy vidám mosolygás. Sokszor több. Sokszor kevesebb. Nem árthat annak, aki adja. Mégis gazdagabb vele, mint aki elveszi. Nem csal meg senkit, mert senkitől sem rabol. Nem árt i senkinek, mert amit felvesz, az már senkinek sa kellett. Nem gonoszság, mert amit felemel, azt más mint feleslegest dobta félre. Becsületesség. Jóság. Tisztesség ... Talán egyik sem segít semmit... Sokszor, ha valamennyi is megvan, mégis történnek csendes tragédiák ... Mert az érzéseket parlagon hagyják. De megnövelésüket másnak sem engedik meg. Férj, vőlegény, szerető, b*rát (viszont a nők sem különbképen) féltékenyen féltenek mindent. Még azt is, ami maguknak nem kell. Számukra semmi, de jaj annak, aki reá szemet vetne. Az érzések, melyeknek viszonzó rezgése 6 bennük nincs m*g, amit felfogni nem képesek, az haljon meg és rezdülni se merjen. Neki nem kell, de ha másnak kell, már tőle vették el. Mert érzés-parlagokat hagy mindenki. Megművelésükre nem is gondol. De kemény haraggal támadna fel, ha az érzés' parlagot valaki beszántaná. —dr.— hírek. Nézze Drága, ón nem vagyok kötekedő ember, — ón szelíd ember vagyok, hisz — mint családi állapotom mutatja — férj vagyok. Ami beszólni való van, azt úgyis elmondja, maga, Drága, helyettem. Ha nagyzási hóbortban szenvednék, azt mondanám — szabadon Ady után, — én vagyok a Csönd herceg. Mert hallgatnom — Istennek hála — megadatott. Hogy im, mégis megszólalok, a kíváncsiság visz rá: mondja Drága, miért nyiratja a haját? Nem mintha ón a levesben fölébe helyezném a hosszú hajszálakat a rövidnek, bár — mit tagadjam — konzervatív ember vagyok s már hozzászoktam kihalászni a hosszút, de — ha jól tévedek — álomként elröppent gyönyörű legénykoromban maga mindig azzal főzött, hogy szőke fürtéi — amelyek akkor még nem voltak rozsdavörösek, egész a sarkáig érnek. Én nem csináltam káznst belőle, mikor rájöttem, hogy a sarka csupán a válláig ért, mert ennek ellenében egy jóképű s helyesen molett friziros kisasszony mosolygott bele naponként az életembe, — mely berendezéséért osaládi szentélyünknek, határozottan lelkesedtem. Ennek ellenében — sovány vigasz a számomra, — hogy maga, drága szivem, állandóan a fodrásznál ül s naponként harmincért tiz centiméterrel rövidebb hajjal érkezik haza. Ha a nadrágom hossza egyenes arányban rövidülne & maga fürteivel, már régen térdnadrágos gimnazista lennék. — Mondja Drága, meddig tart még a nyiratás? Nem vagyok kiváncsi ember, de tudni szeretném. Mert, ha végül egészen leborotvál tatja a fejét, akkor megnövesztem en — Csillag Anna módra — a szakállamat. Elvégre férj vagyok s minden gyönyörűségről le nem mondok: a hosszú hajszálakat a levesből •1 nem engedem!
