Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-16 / 21. szám
WM. február lfr. „Komáromi Lapok.* 3 oldal Legények a mérce alatt. Az idei katonai sorozások. — Mit kell tudni a hadkötelesnek? A küszöbön álló katonai sorozásra való tekintettel a nemzetvédelmi minisztérium rendeletet adott ki a katonai kötelezettségre), a katonai szolgálat időtartamáról és arról, kik részesülhetnek bizonyos méltánylást érdemlő esetekben a katonai szolgálat elhalasztásának kedvezményében. A rendelet szerint sorozásra kötelesek jelentkezni mindazok, akik a sorozás évében betöltik 20 ik életévüket, egészen 22 éves korig. A katonai szolgálati idő október 1-én kezdődik és 14 hónapig tart. Ez a kedvezmény azonban csak azokra vonatkozik, akiket 1926 ban fognak basorozni. Az átmeneti idóbsn az 1900 bsn született és besorozott egyének még teljes 24 havi szolgálatot teljesi • te»*k, 1923-ban, 1924-ben besorozottak és az 1925-ben sor alá knü’ők p:dig 18 hónapot kötelesek szolgálni? Á szolgálati beosztásról a bevonulás napján történik döntés. A tartalékos szolgálatba való áthelyezés a tényleges szolgálati idő kitöltése után következik be és tart a 40., illetve ötv^n éven kor betöltéséig. A katonai szolgálat elhalasztását kérhetik mindazok, akik tanulmányaikat folytatják, vagy valamilyen hivatásra kiképzik magukat és a szolgálat károsan befolyásolhatná elömenetolüket. Az elhalasztásra vonatkozó kérelmeket még a sorozás előtt kell a kérelmező lakhelye szerint illetékes politikai közigazgatási hatóságokhoz beadni: a járási és keiületi főnökségekhez, a városi és községi tanácshoz. Bizonyos méltányos esetekben ezek a kérelmek legkésőbb a sorozóbisottság előtt is előterjeszthetők, de még az orvosi vizsgálat megtörténte előtt. A kérvényekhez a következő okmányokat kell csatolni: iskolai bizonyítványt, az előző iskolai év látogatását igazoló bizonyítványt, igazolványt arról, hogy a kérelmező tanulmányait folytatja és végül igazolványt arról, hogy a kérelmezőnek bevonulása gátolná őt valamely mesterségben való kiképzésben. Ezeknek az igazolványoknak a benyújtása, ha a sorozás előtt nem volt erre mód, legkésőbb a sorozóbizottság előtt is megtörténhetik. [A kérvény azonban minden esetben a sorozás előtt okvetlen benyújtandó. Amennyiben a bevonulást gátló okok csak a sorozás után merültek volna föl, úgy ezt kellő indokolással a bevonulás napján is lehet alkalmas okmányokkal igazolni. Minden más esetben kéfeőn benyújtott kérvényeket el fogják utasítani. A bevonulás után el halasztási kérelmek már nem terjeszthetők elő. A Zsák-utca megnyitása, — Saját tudósítónktól. — Komárom, —febr. 14. A Zsák-utca lakosai már tiz évvel ezelőtt mozgalmat, indítottak arra, hogy utcájuk, — amely a Nádor és Eötvös utcákkal párhuzamosan halad, — a Fürdő-utcáig m*ghosszsbbittassék. Akkor közbejött a világháború ée a terv megakadt, a nagy világpolitikai események eltemették. Ma azonban a kérdés ismét napirendre került. A zsák-utcai lakosok nevében több háztulajdonos vette & kezébe a dolgot és tárgyalásokat folytatott azokkal a háztulajdonosokkal, akiknek telke az uj utca útjába esik. Ezek csaknem minduyájia oda nyilatkoztak, hogy nj utca részére szükséges telket a házuk mögött elterülő kertjüktől szives készséggel bocsájtjék a város rendelkezésére Az ügy ilyen állásában dr. Alapi Gyula tett indítványt a városi tanács előtt, melynek értelmében a tsnács kimondta, hogy az utcá> nak meghosszabbítását sürgősen szükségesnek tartja és az érd-költséget a váro.biró utján a megállapodások létesítése céljából összehívja. Ugyanebben az irányban a zsák-utcai érdekeltség kérvényt is nyújtott be a város képviselőtestületéhez. A Zsák-utca (régen Térjmeg-utc«, vagy a Nadrág utca zsebje) a Polgár utcából nyílik és 12 kiépített ház van benne, melyek pontosan a szabályozási vonalban épültek, tehát az utca meghosszabbítása esetén egy nyílegyenes utcát kapna Komárom, ami itt igazán ritkaság- ; számba megy. A Zsák utca a legnagyobb mér- > tékben tűzveszélyes. Egy szerencsétlenség ese* j tén a legnagyobb katasztrófa érhetné a lakosait. Vízvezetékükben a viz állandóan moszatos üledéket mos ki a esőből, mert az nem tisztítható. Forgalma nincsen, mert oda terhes kocsi nem mehet be, mivel megfordulni nem képes. Végül lakosai, ha a városba akarnak jutni, kénytelenek a Nádor, vagy az Eötvös utcára kikerülni és nagy időveszteséget szenvednek a fáradságuk mellett. Ezek az okok kétségtelenül méltánylást érdemeinek. Ha az uj utca megnyílik, ami érdeke a közbeeső ház tulajdonosoknak is — bűzén igy két utcára kapnak frontot, mi házak értékét is emeli, — bizonyosra vehetjük, hogy némi építési mozgalom is megindul, ami az általános nyomornak az egyedüli segítsége. Az ügy tehát sürgősen, még a tavasz beállta előtt megoldandó volna. Ha minden akadály elhárul, akkor a Z^ák-utca napjai megvannak számlálva és Komárom egy szép utcához jut, ami rá is fér. Óh jöjj tavasz! Epedve várlak énl Hiába zúg a tél veszett viharja, Hiába zajg a duzzadt nagy folyó; Sár hólepelt hord még a földnek area, Zsibongva száll alóla millió Sejtések Iá< gja s újra ébredések. Ha Föld anyánk teremtő szent ölén Leplét lerázza s megzendül az élet, — — Óh jöjj tavasz, epedve várlak én! A szemderitő napnak ragyogását Bet-g szivem sajgón óhajtja már, Ah, hozd meg nékdnk zöld mezők csodáját, Virágok ezrét, fényes napsugár! E dús virágos, szép felUmadásban Egy bo!dogabb korszaknak küszöbén Köszöntsön engem rózsa és madárdal, — — Óh, jöjj tavasz, epedve várlak én! Múlandóság haj! légy akkor feledve, Minden örömnek keblet tárok én. Hull Grátiák és Nymphák szende leple, Körláncot lejtve rétek közepén. Illatdús estén méla hold világol, Lágy c-ókdosó zephyr is szárnyra kél, Ré zeg leszek a mámorok borától, — — Óh, jöjj tavasz, epedve várlak én! Dalos tavasznap gyönyöre a fülnek, Ékes tavasznap — lelkes látomás, lm tettre készen izmaink feszülnek, Lelkünk hevíti egy szent akarás: Mindent lerázni, a mi nyűg mirajtunk S haladni büszke tettek mezején, Elérni azt, miért eseng az ajkunk, — — Óh, jöjj tavasz, epedve várlak én! Mint ifjú Hérosz, ki olympi téren Győztes lett annyi sok görög között, Fején babérral s diadalszekéren Boldog szülőhonába hazajött Ügv szá Isz mihozzánk, szemed villanása Szivet derítő, boldog, új remény. Szép arcodon ül győzelem sugára, — — Óh, jöjj tavasz, epedve várlak én! Komáromi Köböt. VÍZUMOT útlevelekre, mindenféle utlevélügyet, ki- és beviteli engedélyek megszerzését, közbenjárást, felvilágosításokat és fordításokat megbízhatóan, gyorsan és a legolcsóbban intéz el a „Passtelie des Zentralaasschnsse« für jüdische StadentenfQrsorgre Prag V., Maislova 18. 111. 32. (Ezelőtt : Hilfsverein der jtid. Hochschüler aus der Slovakei). Közbenjárási díj vizumonkint : 15 K£. Levelezés: magyar, német, szlovák, cseh. e* Használt asztali gázlámpát keresek megvételre. Cim a kiadóban. — Két szobás konyhás lakást keresek azonnali'».. Oitnem a kiadóban. gett s a szerelem besuhant a forró istállóba. — Ki az a lány ? — suttogta Eszter. János nem felelt. Csendesen feküdt a nyoszolyán, csak a melle zihált az indulattól. — bn vagyok? — Suttogta Eszter. János fölpattant, mintha megszurták volna s a lány karjához kapott. — Te vagyl — Mondta elszántan, mintha most valami borzasztó nagy bűnt vallott volna be« Eszter mosolygott. Odahajolt Jánoshoz. — Mért akarsz mégis elmenni és mást elvenni feleségül? — Mert úgysem adnak hozzám ! — Azt gondolod? — Azt. Mert gazdag vagy, én meg szegény. Eszter odahajtotta fejét a legény mellére. — Meghalok ha itthagysz, ha nem leszek a feleséged. Jánosnak kigyuladt az arca. Átölelte Esztert. — Akkor nem kell meghalnod, mert inkább itt maradok. Eszter rámosolygott s megfogta János ; — Elveszel feleségül? — Elveszlek, ha hozzám adnak. — Azt is elintézhetjük mindjárt. — Mondta Eszter. — Odabent van az édesanyám. János fölugrott. Magára kapta a dolmányt. Aztán egymást átölelve, mentek be a házba. A langyos esti szellő oda is utánnuk vitte a szénaillatot, meg a szerelmet, mely nem ismer vagyont, szegénységet, csak férfit ismer, meg nőt. Szép férfit, szép nőt. Eszter halkan lépett oda hozzá s leült a lócára az aivó legény mellé. Az ökrök békésen kérődstek a jászol mellett, a lovak jóízűen ropogtatták az illatos szénát. Hosszú farkukkal a legyeket csapkodták. A mécs füstölögve égett a gerendára akasztva. Félhomály derengett köröskörül. Eszter kimeresztette a szemét, úgy nézte Jánost. Aztán — hogy ez nem ébredt fel — végighuzta puha kezét az arcán A legény fölrezzent. Fölkapta a fejét s csodálkozva, hitetlenül bámult a lányra, mint aki azt hiszi, hogy álmodik. — Én vagyok, János. — Aztán még halkan, remegő hangon hozzátette : — Az Eszter! János felült és megtapogatta a leányt, hogy igazán, csakugyan nem álmodik-e ? Aztán úgy kérdezte, halkan, súgva: — Mit keres itt, Esztike? — Kérdezni akarok valamit. — Hát csak kérdezzen. — Miért akar elmenni tőlünk? János a fejét vakarta — Hát, izé . . . Már elég soká voltam szolga. — Mi nem tekintettünk szolgának. — Azért, mégis .. . Azért csak szolga voltam . . . Aztán örökké csak nem szolgálhatok . . — Egyéb oka nincs a távozásra? — Nincs énnekem egyéb okom semmi. Az Isten is megverne, ha azt mondanám, hogy rosszal bántak velem — Hát akkor ne menjen el 1 — De hát ... Izé . .. Más baj is van , . . — Kevés a fizetés? János a fejét rázta. — Házasodnom kőne. Eszter csodálkozott. — Az olyan nagy baj ? . . . Házasodjon meg itt! — Itt ? — Bámult a legény. — Kit vegyek én el itt ebben a faluban ? Egy szolgalegény nem is kap feleséget. Eszter lesütötte a szemét s halkan mondta. — Hátha kap? . . . Egy ilyen sudár legény csak nem megy idegenbe feleségért? — Nem is idegenbe megyek én, hanem a szülőfalumba. Ott nem leszek szolga s ott kapok feleséget is. — Nézzen körül, itt is kap. — Körülnéztem én már, de hiába! — felelt János mélységes lemondással — Mindenhol körülnézett? János bosszús lett. — Mindenhol ? Egy szolgalegény nem nézhet körül mindenhol. — De hát mégis! — erősködött Eszter. — Melyik lánnyal beszélt? János elmeresztette nagy, dióbarna szemeit — Nem beszéltem én eggyel se! A kit én szeretnék, az úgyse áll szóba velem! — Hátha! — tizt&tta a lány. János eszmélkedni kezdett. Levágta magát a nyoszoiyára s nagyot sóhajtott. — Hej, haj! . . . Nincsen nékem arra jussom. Nagy csönd támadt köztük. A mécses füstölgő lángja imbolygó árnyakat vetett a falra, a levegő meleg párával terhesen ült rá a mellükre, hogy lihegni kellett tőle. A kerek jászolból friss széna illata terjen-
