Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-09 / 18. szám
8. oWM. « Romársmi Lapokt 1984. febraár = Külügyminiszteri expozé szabálytalantágokkal. A képviselőház V üö<yi bizottságában szerdán terjesztette elő Bsnes dr. külüüynainluzter expozéját. Mielőtt azonban az expozéra került volna a sor, az elnök szavazást rendelt •1 Mayer, Edina, F^yerf-il azon indítványára, mely szerint a német képviselők azt kívánták, hogy a külügyminiszter külügyi txpozéját ne a külügyi bűottsásbkQ, h nem az zonnal őszszehivandó képvi alőház p Ann ma előtt tartsa meg, A néme' munkaközösségnek e javaslatát 9 szóval 7 ellenében elfogadták Az elnök erre kijelentette, hogy a szavazassa] a bizottság tlése befej zést ny*-rt és azért be akarta rekesztemi. A bizottság egy Cfe'i «g arpárti tagja, hogy & vereséget val miképen utótag szépítse, iigyelm- ante az elnököt, hogy a miniszternek * tárgyalási rend érteiméi), n joga van felszólalni. Az elnök ezt az márványt elfogadja és a szót Benes külügyminiszternek ad* a meg. Ez az eljárás nyílt megs^rtese a tárgyalási rendnek, mert csak. magának a miniszternek van joga arra, hogy szót n«rjen, ami ebben az eseib?n nem történt meg, Benes élve az elnöki engedéllyel, fölolva ta expozéját, m-lynek érdemi részével má-hely*n foglalkoznak. Az expozé után tíz p*re szünet voít, m-ly alatt a német munkaközö ség képviselői értekezletet tartottak és ezen egy deklaráció előtérj osztásét határoz ták el. A deklarációt az újra megnyitott ülésen Mayer képviselő olvasta fel, melybnn megái* lapították, hogy úgy a kiilüíryadüiszter, mint • többségi pártok a bizottság többségének határozatát n m vették figyelembe, amely eljárásban a p&rlam -nti szabályok megsértését tá jak és ez ellen a legélesebben tiltakoznak. Majd kijelentették, hogy a parlamentarizmus és demokrüturnus ilyi-n lekicsinylésében nem kívánnak lenni bűntársak és ezért nem veszít k részt a külüoy mini-z^r expozéja felett megindult vifáhnn. A deklaráció után a német képvist-lós elhagylak az ülést. = Magyarország fentartja akciószabadságit. Az Echo de Paris munkatársa beszélgetést folytatott Bethlennel, aki a többek között a következőket mondotta: Magyarországnak ma az a feladata, hogy minden erejét a belső újjáépítésnek szentelje. Mt még nem jött el annak az ideje, hogy egyik vagy másik hatalom mellé lekösse magát. Magyarország tovább is folytatni fogja függetlenségi politikáját, de bizonyos, hogy különösen Olaszországhoz és Lengyelországhoz való viszonya továbbra is igen szívélyes lesz. A lap a nyilatkozatokhoz hozzáfűzi, hogy az A szomjasak. Irta: Porkoláb István. Napoleon lovasságának egyik leghirescbb ezredét a „champagnei vértesek“ alkották. Azért nevezték igy az ezredet, mert tiszt és legényaéf nagyrészben Champagne hires borvidékéről toborzódett zászló alá. A champagne! fiuk — ahogy hazaszerte becézgették őket — nemcsak jé kaionák, hanem — híven szülőföldjük hagyományához — vig cimborák is voltak, a többek között arról híresek, hogy vizet sohase ittak. És bár idők folyamán végigverekedték Európa összes csatatereit és szőlőhegyeit, nem ♦sett meg rajtuk az a szégyen, hogy menázsi •tán kúthoz kellett volna vinni a csajkát. Csurrant bele más is, Történt azonban, hogy a nagy császárnak valami kis dolga akadt messze Magyarországon, — amely az akkori geográfiai fogalmak szerint Ázsiához tartozó osztrák gyarmat volt — s a champagne! fiuk elkerültek ide is. Vigan jöttek. — Egy kis kardlapozás lesz ott mindössze, — mondták a tisztek — ami után fürödni lehet borban, csókban . . . Mert hibás fogalmaik ellenére, annyit tudtak a francia vitézek, hogy Tokaj vetekszik Champagne-nyal, Villány Bordeaux-val, a nők meg éppen főékessége, híressége a barbár magyar földnek. Éppen ezért, kitüntetésképpen, csak a válogatottabb ezredek indultak „Ázsiába“, amelyeknek legénysége nehéz harcok után bőségesen rászolgált arra, hogy egy kis jóból is kivehess» részét. A champagnei fiukat, mindjárt az elsők között, maga a neuchateli herceg paraacsolta Bécs alól Magyarországba, mondván : — Ott jól érezitek majd magatokat! Azután indultak a többi veterán gyalog-és lovas-ezredek is, hogy Ausztria bűneiért egész beszélgetésből az a véleménye: Bethlennek Őszinte óin ja a szomszédokkal való 'jóviszony föntartása és ápolása. Bo éppen ezért lehetetlen ezt a mérsékelt és középaton haladó politikust azzal megsérteni, hogy jóakarata csupán csak színlelés. Tárgyalásaitól ezért is várható joggal kedvező eredmény. — A munkaadók éa munkások jegviszo nyállak uj szabályozásáról. A kormány a parlament elé törvényjavaslatot! terjesztett, mely Szlovenszkón és Rtuziaszkóban megváltoztatja a munkaadók és muokások közötti jogviszonyt, A törvényt olyan értelemben változtatják meg, hogy mindazok a rendelkezések, melyek a munkás hátrányára voltak, megszűnjenek és hogy az alkalmazottakra vonatkozó előnyös rendelkezéseket az alkalmazottak összes kategóriáira kiterjesszék. Wilson halála. A világháborúban lett ismertté Weodrow Wilson neve, aki, mint az Egyesült Államok ekkori elnöke, szakítva Amerika évszázados hagyományaival, aktív részt kért magának az Európa politikájában való részvétéiből. Wilson az emberiség sorsán akart segíteni és ez a cél lebegett előtte akkor, amidőn históriai nevezetességű 14 pontjával a világbéke helyreállítását előmozdítani akarta. Áhaláuos, ideális szempontok lebegtek szeme előtt, da sem a kellő politikai gy korlattal, sem az európai helyzet valódi ismeretével n -m rendelkezett és ezért vállalkozása teljes vereséggel végződött. Béke pontjainak alapgondolata a kis nóp k függetlenségének és szabadságának meg védelmezőim volt azzal az elvvel kapcsolatban, hogy1 a világháborúban sem győző, sem legyőzőéi nincsen és mint nagy teoretikus, ezeknek érvényesüléséért törte keresztül a be nem avat bozás elvét. Nincs példa a világtörténelemben arra, hogy valakit annyira meg tudtak volna téveszteni barátai, akiknek érdekében képes volt saját hazája és népének rokonszenvét és bizalmát is kockára tenni, mint Wilsoat, akinek intencióit éppen akkor forgatták ki, ami kor azoknak teljes mértékben kellett volna érvényesültök. A nagy elvek a béketárgyalá3okon egyáltalában nem jutottak érvényre, Clemencan a győztesek békéjét diktálta a volt középeurópai hatalmaknak, ami Wilsont annyira elkedvetlenítette, hogy otthagyta a konferenciát és hazájába visszautazott. KassrU csalódása teljessé végigkorbácsolják a „szolgai hűségű“ magyarokat, akik bolond fejjel nem fogadtak szót Napóleonnak és nem rázták le magukról az « osztrák háti bornyut. Magyarországon ez alatt illő módon ké- i szültek az ellenség fogadására. ■ Még egyszer, utoljára, fölkelt a nemesség. Akinek volt, lóra ült, akinek nem volt, otthon maradt, vagy gyalog sietett a győri táborba. Itt minden inszurgens kapott egy életlen kardot, aminél nemes uraimék jobbat hoztak magukkal, tehát nem kötötték föl a császárét és kapott egy kakas- és acélnélküli pisztolyt, amit nem lehetett elsütni. Egy tiszavidéki nemesnek is a markába } nyomott egy ilyen pisztolyt a fegyverdepós i őrmester. A vastagnyaku kálomista nemes né- 1 zegette, fejcsóválva forgatgatta, piszkálgatta az , ócska szerszámot. — Ki adta ezt kendteknek? — förmedt haragosan az őrmesterre. — A kegyelmes Borbereki Alvinczy József báró, császári királyi tábornagy, főhadparancsnok ur! — Hol lakik ez a hosszunevű ur ? — vallatta tovább az inszurgens a cseh őrmestert. Megmondta. — Bent a városban, a városházán székel. S a tiszavidéki nemes — kár, hogy nevét nem jegyezte fői Kisfaludy Sándor — ment, rohant és meg sem állt addig, mig meg nem találta a főparancsnokot. Akkor elébe állt és minden bevezetés nélkül az orra alá tartotta a fegyert: — Kend az az Alvinczy, aki nekünk ilyen pisztolyt adatott ? Kend ? 1 No, hát akkor csinálja meg előbb kend, azután adja a kezünkbe I — dörögte és odavágta a meghökkent Mária Terézia-rendes vitéz lábai elé a pisztolyt. A többi inszurgens nem vett magának < ennyi fáradságot; ott, mindjárt a helyszínén földhöz vagdosták a fölszerelésükre szánt lom- ' vált akkor, amikor a békediktátumok következtében egy csomó európai állam hossza időkre szolgaság jármába lett hajtva és a végtelen nyomor é szenvedés olthalatlan keserűséget és gyűlöletet teremtett a megalázott népek szivében. Az már bebizonyított tény, hogy & harcban álló népeik egyenlő hadiszarencsével harcoltak a előbb utóbb bekövetkezett volna az idő arra, hogy tisztességes béke fejezze be a n»gy világégést. Amerika aktiv beavatkozása a háborúba az ántáut csapatok oldalán siettette úgy !<n a véget, de egyben előkészítette a mai szóméra helyzetet is, molyét a Wilson béketörekvésát figyelembe nem vevő békeszerződések teremtettek meg. Hogy e békeszerződések nyomán a népek egy részénél a hála érzése fakadt Wilson iránt, nem némitja el azok rettenetes vádját, akikét Versailles, Trianon, Saint Germain en Laye erőszakosan elszakított hazájuktól és idegen, alacsonyabb knllaráju népek fenhatósága alá kéDyszeriiett. Hazája is belátta elnökének nagy tévedését, de már nem tudott rajta segíteni, legfeljebb csak azzal igyekezett enyhíteni a hibát, hogy Wilsont kibuktatta az elnöki székből. Sajnos, ez az uj európai helyzeten miisem javiiott, a megalázott nép k lelkében ott ég a fájdalom és elkeseredés érzése, amely sokáig fogja megakadályozni azt a konszolidációt, amelyre Európának oly égető szüksége volna. Woodrow Wilson január 3 áu délelőtt költözött el az éíök soráoó». Nagy nemzet fia volt, akinek emléke bslsyésődöU a világtörténelembe annak a végzetes csalódásnak révén, melyet az erőszak győzelme az idealizmus felett juttatott számára. Életéből és működéséből nagy nemzete, mely őszintén gyászolja, bizonyára levonja maga számára a tanulságot, mely a régi, évszázadom hagyományok tiszteletbentartására hívja föl Amerikát. A wilsonizmns csak történelmi emlék, aminek megvalósítására belátóbb és megértőbb idők, önzetlen 3 igazán nagy férfiak szükségesek. Egy keveset használt szlovák-magyar klaviaturáju kitűnő gyártmánya Torpedo Írógép jutányos árért eladó. Megtekinthető Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében, Komárom, Nádor u. 29. tári szerszámot és elindultak meztelen karddal, puszta ököllel az ellenségre. És még valamit vittek magukkal, aminek igen jó hasznát vették. Többnyire ezzel a valamivel, amiről kisül, hogy tulajdonképpen mi is volt, szerelte föl magamagát a pestvármegyei és veszprémi inszurgens-ezred, — legvitézebbek valamennyi között, — amely János kir. herceg nádor vert seregének retiráló útját fedezte a karakói Marcal-hidnál. Ennek a hidnak birtokától függött nemcsak a fősereg, hanem az egész hadjárat sorsa, de nem volt fontos az osztrák hadvezetőségnek. Az volt csupán fontos, hogy a saját bőrét megmentse a fősereg, akár az egész inszurgens sereg vére árán. A pesti és veszprémi fölkelőezredek becsülettel megfeleltek a reájuk bízott feladatnak: óriási francia túlerővel szemben hősiesen védték két napig a hidat. És meg is védték volna egészen, annak ellenére, hogy „holtakban és sebesekben“ többet veszítettek 700 embernél, ha a szomszédban — Tüskeváron — táborozó János főherceg segedelmet küld. De erre hasztalan kérték. És még ekkor sem a maroknyi magyar csapat unta el a harcot, hanem az ellenség. A francia parancsnok türelmét veszítve, rohamra rendelte a champagnei vérteseket: — Söpörjétek el onnét azt a hangyabolyt. Ezer sisakon, mellvérten ragyogott fel a büszke francia sas, a roham megindult. Egy roppanás . . . Ezer magyar inszurgens lecsapott azzal a valamivel, amit nem adott a császár, hanem kalapálta otthon a kovács: fokossal, csákánnyal! . . . Mint a jégeső, kipegettkopogolt a francia katonák sisaktaréja, mellvértje, a melyen pedig semmiféle kard át nem fogott, de most vér fröccsent ki vastag sugár ban az ütések nyomán.
