Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-07 / 94. szám

äsgyvtnnegyedik évfolyam.

94. azém.

Keddj I92S. auguazfu« 7.

LAPOK

POLITIKAI 1^ A I».

gliflzstéti ai Meh-wxiovák erekbe»;

Helyben és vidékre postai szétkiildéssel: étre 80 K, félévre 40 C, »egyedevre 20 K* Külföldön 160 K£.

Egyes száras ár« i 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

rös!s*rk«satő: GAÁL GYULA dr.

Szerkesztő: BARANYAY 1ÓZSEF dr.

Scerkeiztdiég é* kiadóhivatal. Nádcr-u 29 , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik hetenkint háromszor: ked'H csütörtökön és szombat«

Benes és Bethlen

nevét igen sűrűn olvashatjuk most egymás mellett. Különböző jelentések szerint a két szomszédos állam képviselői találkozni fognak és közvetlen tárgyalást fognak folytatni a magyar külföldi kölcsönről, illetve a zálogjogok föifüggesztéséről. Unos-untalan pertraktálják a lapok a sinajai konferencián létrejött ismert megegyezést és azok, akik a kisantant vezetőjének a csehszlovák külügyminisztert tartják, neki akarják adni azt a fontos szerepet is, mely a kisantant és Magyar ország között jelenleg fennálló meglehetősen kiélezett viszony megjavítását volna hivatva végrehejtani.

Amióta Angolországban a külügyminiszter megkapta azt a jó tanácsot, hogy az angol kölcsön csakis akkor biztosítható, ha a kisantant rendezi viszonyát a szomszédos Magyarországgal, azóta Benes dr. minden törekvése oda irányult, hogy ennek az óhajtásnak valamiképen eleget tehessen. De nem tett közvetlen lépéseket a magyar kormány felé, hanem előbb Síitájában szövetségeseivel tanácskozott és ott társaival együtt arra a meggyőződésre jutott, hogy a kisantantnak legfőbb gondját a magyar külföldi kölcsön képezi és a kölcsön ügyében állást is foglalt, csak az a fontos, hogy Magyarország a kisantant ellenőrzése alá kerüljön. Vagyis másszóval a kisantant az ellenőrző bizottságban szintén helyet kér magának.

Hogy Magyarország beleegyezik-e ebbe, azt nem lehet tudni bizonyosan. Az utódállamok között feszült a helyzet és érthető az az ellenszenv, melyet mindazon törekvések keltenek, melyek egyik vagy másik állam szuverenitását sértheti. Mégis bizonyos oldalon erősen lanszirozzák a két miniszternek személyes találkozását, amelytől remélik a kölcsönös megegyezést. De joggal kérdhetjük, hogy micsoda megegyezésre lehet kilátás ott, ahol két ellentétes álláspont tartja távol a két államférfiul, ahol elsősorban azokat a támadásokat kell kiparirozni, amelyek lehetetlenné teszik a békés atmoszférát és azokat a sebeket kell gyógyítani, melyek egy beteg állam elsanyargatott testén keletkeztek.

Ahogy a külügyminiszterhez közel álló lapok megírják, a Benes és Bethlen közötti találkozás arra enged következtetni, hogy végre Csehszlovákia is szóba akar ereszkedni azzal az állammal, mely a vele történt igazságtalanságot elszenvedni alig képes, amelynek belügyeibe sem rösteltek azok a középhatalmak beleszólni, amelyek a demokratikus szabadságot hirdetik, de politikájukat minden, csak nem a demokrácia szelleme hatotta át. Ha a két

államférfiu találkozik, akkor azoknak megkell győzni egymást Középeurópa nagyfontosságú érdekeiről és a közös érdekeket kölcsönösen respektálni kell. Szó sincs róla, Csehszlovákia és Magyarország egymásrautaltsága már korábban megkívánta volna a találkozást, de ha ezúttal megtörténik, akkor annak teljes jóhiszemű, nyílt és minden hátsó gondolatok eltitkolása nélkül kell bekövetkeznie, hogy végre teljes egyetértésre jussanak.

= „Szót kerek!“ Hogy a szociáldemokrata párt, milyen népszerűtlen lett, azt a sok példán kívül bizonyítja az alábbi eset is. Vasárnap, mint a Cs. L Írja, tartotta & szoc. demokrata párt dunaszerdah lyi csoportja a vásártéren nép’jű’é-ét, mpIy-n megjelent az országos párt két nemzetgyűlési képviselője is: Wittieh Pál és Mayer Samu elvtársak. A gyű, lésen mintegy száz ember lézengett, kiknek java része gyermekekből állott. Sijuáltuk a képviselő urakat, akik oly meggyőző hévvel beszéltek, mert hiába beszéltek, hisz a jelenvoltak miad meggyő/ődéses más pártbeliek voltak. Kár yolt a fáradságért, kár az utazásért. A hallgatóság nem egyszer yálaszolgat ta p aesett megjegyzéseket, melyeket a szónok elvtárs a füle mellett eleresztget. A sok közbeszólás és rendzavarás már arra indítja a hatóság kiküldöttjét, hogy leintse a közbeszólókat. A népgyű és már-már szerencsésen befejeződik, Mikus elvtárs már ép n be akarja zárni az ütést, amikor valami Nigy András nevű munkás ember előrefurakodik e kiáltással: »Szót kérek!« A szót természetesen megadják neki, mire nevezett a következően beszél:

— Tisztelt elvtársaim ! Mi szegény munkások, sokszor hallottunk ilyen beszédeket. Mindig becsaptak bennünket! A legutóbbi választáskor is leszavaztunk a demokrata pártra, úgyhogy sikerült is támogatásunk által a demokrata pártnak többséget biztosítani. Ez volt a legerős bb ellenzéki párt az országban ! Azt hittük, helyzetünk javulni fog! S mi lett? nem csináltak semmit az érdekünkben. Ne higyjetek nekik!“

Nagynehezen sikerült lecsendesiteni a gondolkozó elvtársat, mire az elnök az ülést hamarosan b; zárta, a képviselő elvtársak pedig válasz nélkül hagyván N így András beszédjét, más vidékre mentek, újabb sikereket szerezai a pártnak.

= Gúla, mint vezércikk téma, Guta község se gondolta volna, hogy a Csánki Neumanu uj párt révén milyen herosztrátozi hírnévre tesz szert. A kormánylapok még vezércikkeket is Írnak erről a jő csallóközi községről. Ugyanis a kormány legelfogultabb szócsöve, a B. Z, am Abend egyik számában Guta cim mel ir vezércikket, amely kijelenti, hogy a földbirtokreform és a nemzetiségi kérdés szorosan összefüggő problémák. Aki a földbirtokreformot végrehajtja, azé a magyar paraszt. A birtokreform ezért nem bürokratikus, de politikai kérdés. Ezeket Írja és megállapítja, hogy a Csánki-Neumann párt megalapítása és a föld birtokreformmal történt egybekapcsolása pszichológiai mestermű volt s hogy a gútai egyházi birtokok felosztása halálos csapást mér a Horthy-propaganda szlovenszkói exponenseire. Ez a vezércikk rendkívül ügyetlen kormánypropaganda. É'ó bizonyíték arra, hogy a földbirtokreform c-ak politikai korteseszköz a kormány kezében s mély lealázása a magyar gazda politikai öntudatának, mert agy állítja ba a magyart, mint akit könnyű szerrel meg lehet vásárolni.

Kóstoló.

— A Prot. Jótékony Nőegylet mulatsága. — 1923. aug. 5.

Régi, feledhetetlenül kedves emlékek ele-J venedtek meg a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegyletnek augusztus 5-én tartott valóban fényesen sikerült nyári mulatságán, az egyévtizeddel ezelőtt uralkodó békeidők egy daráb romantikája újult fel néhány órára ezen a szegények segítésére rendezett hmgu'atos estélyen. Az utolsó Kóstolót 1912 év nyarán tartotta a jeles egyesüket, tehát tizenegy évvel ezelőtt, amikor dús reménységgel telt dobogó szivekben pazar álmokat ébresztett és szőtt az ifjúság gondtalan világa, amikor még bizó hittel tekintett a jövö elé éj csak a rózsaszínű felhőket látta az égen . . .

Azóta egy uj, egy más világ keletkezett, amelyben nem igen gondolhatunk a mulatozásra, legfeljebb csak mások üdvéért állíttathatjuk keresztbe a vonót a cigány hegedűjén, hogy azoknak a nyomorultaknak és szenvedőknek, kik embertárs tik és a társadalom támogatására vannak utalva, némikép-n segítségére lehessünk. A Protestáns Jótékony Nőegylet há-om évtizeden keresztül mindenkor megtartotta nyári mulatságát s most, hogy az évtizedes szünet után újra föleleveniti népszerű táncestélyét, nem annyira a tisztes hagyományokért teszi, hanem azért, hogy a mai drága időben a fokozottabb mértékben jelentkező nyomor gyógyítására a nemesszivü emberbarátoknak alkalmat szolgáltasson embertársaik iránt tartozó kötelességeik teljesítésére.

Éj a derék egylet törekvése megértő szivekre talált ezúttal is. Noha, a régi tiszteletreméltó gárdából alig egy két kiérdemesült vezetőt láthattunk, de jói esett végigtekintenünk azon az újabb lelkes gárdán, mely az elődök nemes Dyomdokaiu haladva, ugyanolyan készséggel, ugyauolyau fáradhatatlan kitartással buzgólkodaak a nemes ügy szolgálatában. Éj konstatáljuk, hogy a Kóstoló mit sem vesztett varázsából, mert a vasárnapi mulatságon nagy számban kereste föl a közönség a Kóstolót, ami a kiváló egyesületet a legszebb reményekre jogosithitji föl a jövőre nézve. Fényes bizonysága volt ez a mulatság annak, hogy a nemjs szivek ma is oly szeretettel viseltetnek a szegények ügye iránt, mint a múltban, sőt talán leszögezhetjük azt is, hogy a hatványozott mértékben mutatkozó követelményekkel szemben a társadalom is igyekszik hasonló arányokban támogatást nyújtani az arra rászorultaknak. Az önzetlenségnek és áldozatkész bégnek e szép példája maradjon állandó a társadalomban.

A Kóstoló délatán 6 órakor vette kezdetét, a uőagylet vezetősége és lelkes tagjai elfoglalták helyöket az ételektől dúsan megrakott asztalok körül s az árusító ifjú hölgyek bájos csoportja „tettrakészen“ várta, hogy akcióba léphessen. A roekadozásig megrakott asztalok az áidozatrakész egyleti tagok és a közönség különös nemesszivüségéröl tettek bizonyságot, a jószivü adományok igen nagy mennyiségben gyűltek egybe s valóban elmondhatjuk, hogy volt ott minden, mi „szem szájnak in-