Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-07 / 94. szám

äsgyvtnnegyedik évfolyam. 94. azém. Keddj I92S. auguazfu« 7. LAPOK POLITIKAI 1^ A I». gliflzstéti ai Meh-wxiovák erekbe»; Helyben és vidékre postai szétkiildéssel: étre 80 K, félévre 40 C, »egyedevre 20 K* Külföldön 160 K£. Egyes száras ár« i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. rös!s*rk«satő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY 1ÓZSEF dr. Scerkeiztdiég é* kiadóhivatal. Nádcr-u 29 , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: ked'H csütörtökön és szombat« Benes és Bethlen nevét igen sűrűn olvashatjuk most egy­más mellett. Különböző jelentések szerint a két szomszédos állam képviselői talál­kozni fognak és közvetlen tárgyalást fog­nak folytatni a magyar külföldi kölcsön­ről, illetve a zálogjogok föifüggesztéséről. Unos-untalan pertraktálják a lapok a si­­najai konferencián létrejött ismert meg­egyezést és azok, akik a kisantant veze­tőjének a csehszlovák külügyminisztert tartják, neki akarják adni azt a fontos szerepet is, mely a kisantant és Magyar ország között jelenleg fennálló meglehe­tősen kiélezett viszony megjavítását volna hivatva végrehejtani. Amióta Angolországban a külügymi­niszter megkapta azt a jó tanácsot, hogy az angol kölcsön csakis akkor biztosít­ható, ha a kisantant rendezi viszonyát a szomszédos Magyarországgal, azóta Benes dr. minden törekvése oda irányult, hogy ennek az óhajtásnak valamiképen eleget tehessen. De nem tett közvetlen lépéseket a magyar kormány felé, hanem előbb Sí­itájában szövetségeseivel tanácskozott és ott társaival együtt arra a meggyőző­désre jutott, hogy a kisantantnak legfőbb gondját a magyar külföldi kölcsön képezi és a kölcsön ügyében állást is foglalt, csak az a fontos, hogy Magyarország a kisan­tant ellenőrzése alá kerüljön. Vagyis más­­szóval a kisantant az ellenőrző bizottság­ban szintén helyet kér magának. Hogy Magyarország beleegyezik-e ebbe, azt nem lehet tudni bizonyosan. Az utód­államok között feszült a helyzet és érthető az az ellenszenv, melyet mindazon törek­vések keltenek, melyek egyik vagy másik állam szuverenitását sértheti. Mégis bizo­nyos oldalon erősen lanszirozzák a két miniszternek személyes találkozását, amely­től remélik a kölcsönös megegyezést. De joggal kérdhetjük, hogy micsoda megegye­zésre lehet kilátás ott, ahol két ellentétes álláspont tartja távol a két államférfiul, ahol elsősorban azokat a támadásokat kell kiparirozni, amelyek lehetetlenné teszik a békés atmoszférát és azokat a sebeket kell gyógyítani, melyek egy beteg állam elsanyargatott testén keletkeztek. Ahogy a külügyminiszterhez közel álló lapok megírják, a Benes és Bethlen közötti találkozás arra enged következtetni, hogy végre Csehszlovákia is szóba akar ereszkedni azzal az állammal, mely a vele történt igazságtalanságot elszenvedni alig képes, amelynek belügyeibe sem rös­­teltek azok a középhatalmak beleszólni, amelyek a demokratikus szabadságot hir­detik, de politikájukat minden, csak nem a demokrácia szelleme hatotta át. Ha a két államférfiu találkozik, akkor azoknak meg­kell győzni egymást Középeurópa nagy­­fontosságú érdekeiről és a közös érdekeket kölcsönösen respektálni kell. Szó sincs róla, Csehszlovákia és Magyarország egy­másrautaltsága már korábban megkívánta volna a találkozást, de ha ezúttal meg­történik, akkor annak teljes jóhiszemű, nyílt és minden hátsó gondolatok eltitko­lása nélkül kell bekövetkeznie, hogy végre teljes egyetértésre jussanak. = „Szót kerek!“ Hogy a szociáldemok­rata párt, milyen népszerűtlen lett, azt a sok példán kívül bizonyítja az alábbi eset is. Vasárnap, mint a Cs. L Írja, tartotta & szoc. demokrata párt dunaszerdah lyi csoportja a vásártéren nép’jű’é-ét, mpIy-n megjelent az országos párt két nemzetgyűlési képviselője is: Wittieh Pál és Mayer Samu elvtársak. A gyű, lésen mintegy száz ember lézengett, kiknek java része gyermekekből állott. Sijuáltuk a képviselő urakat, akik oly meggyőző hévvel beszéltek, mert hiába beszéltek, hisz a jelen­voltak miad meggyő/ődéses más pártbeliek voltak. Kár yolt a fáradságért, kár az utazásért. A hallgatóság nem egyszer yálaszolgat ta p a­­esett megjegyzéseket, melyeket a szónok elv­társ a füle mellett eleresztget. A sok közbe­szólás és rendzavarás már arra indítja a ha­tóság kiküldöttjét, hogy leintse a közbeszóló­kat. A népgyű és már-már szerencsésen befe­jeződik, Mikus elvtárs már ép n be akarja zárni az ütést, amikor valami Nigy András nevű munkás ember előrefurakodik e kiáltás­sal: »Szót kérek!« A szót természetesen meg­adják neki, mire nevezett a következően beszél: — Tisztelt elvtársaim ! Mi szegény mun­kások, sokszor hallottunk ilyen beszédeket. Mindig becsaptak bennünket! A legutóbbi választáskor is leszavaztunk a demokrata pártra, úgyhogy sikerült is támogatásunk által a demokrata pártnak többséget biztosítani. Ez volt a legerős bb ellenzéki párt az országban ! Azt hittük, helyzetünk javulni fog! S mi lett? nem csináltak semmit az érdekünkben. Ne higyjetek nekik!“ Nagynehezen sikerült lecsendesiteni a gon­dolkozó elvtársat, mire az elnök az ülést hama­rosan b; zárta, a képviselő elvtársak pedig válasz nélkül hagyván N így András beszédjét, más vidékre mentek, újabb sikereket szerezai a pártnak. = Gúla, mint vezércikk téma, Guta köz­ség se gondolta volna, hogy a Csánki Neumanu uj párt révén milyen herosztrátozi hírnévre tesz szert. A kormánylapok még vezércikke­ket is Írnak erről a jő csallóközi községről. Ugyanis a kormány legelfogultabb szócsöve, a B. Z, am Abend egyik számában Guta cim mel ir vezércikket, amely kijelenti, hogy a földbirtokreform és a nemzetiségi kérdés szo­rosan összefüggő problémák. Aki a földbirtok­­reformot végrehajtja, azé a magyar paraszt. A birtokreform ezért nem bürokratikus, de po­litikai kérdés. Ezeket Írja és megállapítja, hogy a Csánki-Neumann párt megalapítása és a föld birtokreformmal történt egybekapcsolása pszi­chológiai mestermű volt s hogy a gútai egy­házi birtokok felosztása halálos csapást mér a Horthy-propaganda szlovenszkói exponenseire. Ez a vezércikk rendkívül ügyetlen kormány­propaganda. É'ó bizonyíték arra, hogy a föld­birtokreform c-ak politikai korteseszköz a kor­mány kezében s mély lealázása a magyar gazda politikai öntudatának, mert agy állítja ba a magyart, mint akit könnyű szerrel meg lehet vásárolni. Kóstoló. — A Prot. Jótékony Nőegylet mulatsága. — 1923. aug. 5. Régi, feledhetetlenül kedves emlékek ele-J venedtek meg a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegyletnek augusztus 5-én tartott valóban fényesen sikerült nyári mulatságán, az egyév­­tizeddel ezelőtt uralkodó békeidők egy daráb romantikája újult fel néhány órára ezen a sze­gények segítésére rendezett hmgu'atos esté­lyen. Az utolsó Kóstolót 1912 év nyarán tar­totta a jeles egyesüket, tehát tizenegy évvel ezelőtt, amikor dús reménységgel telt dobogó szivekben pazar álmokat ébresztett és szőtt az ifjúság gondtalan világa, amikor még bizó hit­tel tekintett a jövö elé éj csak a rózsaszínű felhőket látta az égen . . . Azóta egy uj, egy más világ keletkezett, amelyben nem igen gondolhatunk a mulato­zásra, legfeljebb csak mások üdvéért állíttat­hatjuk keresztbe a vonót a cigány hegedűjén, hogy azoknak a nyomorultaknak és szenve­dőknek, kik embertárs tik és a társadalom tá­mogatására vannak utalva, némikép-n segítsé­gére lehessünk. A Protestáns Jótékony Nőegy­let há-om évtizeden keresztül mindenkor meg­tartotta nyári mulatságát s most, hogy az év­tizedes szünet után újra föleleveniti népszerű táncestélyét, nem annyira a tisztes hagyomá­nyokért teszi, hanem azért, hogy a mai drága időben a fokozottabb mértékben jelent­kező nyomor gyógyítására a nemesszivü em­berbarátoknak alkalmat szolgáltasson ember­társaik iránt tartozó kötelességeik teljesítésére. Éj a derék egylet törekvése megértő szivekre talált ezúttal is. Noha, a régi tisz­teletreméltó gárdából alig egy két kiérdemesült vezetőt láthattunk, de jói esett végigtekinte­nünk azon az újabb lelkes gárdán, mely az elődök nemes Dyomdokaiu haladva, ugyanolyan készséggel, ugyauolyau fáradhatatlan kitartás­sal buzgólkodaak a nemes ügy szolgálatában. Éj konstatáljuk, hogy a Kóstoló mit sem vesz­tett varázsából, mert a vasárnapi mulatságon nagy számban kereste föl a közönség a Kós­tolót, ami a kiváló egyesületet a legszebb re­ményekre jogosithitji föl a jövőre nézve. Fé­nyes bizonysága volt ez a mulatság annak, hogy a nemjs szivek ma is oly szeretettel vi­seltetnek a szegények ügye iránt, mint a múlt­ban, sőt talán leszögezhetjük azt is, hogy a hatványozott mértékben mutatkozó követelmé­nyekkel szemben a társadalom is igyekszik ha­sonló arányokban támogatást nyújtani az arra rászorultaknak. Az önzetlenségnek és áldozat­kész bégnek e szép példája maradjon állandó a társadalomban. A Kóstoló délatán 6 órakor vette kezdetét, a uőagylet vezetősége és lelkes tagjai elfoglalták helyöket az ételektől dúsan megrakott asztalok körül s az árusító ifjú höl­gyek bájos csoportja „tettrakészen“ várta, hogy akcióba léphessen. A roekadozásig megrakott asztalok az áidozatrakész egyleti tagok és a kö­zönség különös nemesszivüségéröl tettek bizony­ságot, a jószivü adományok igen nagy mennyi­ségben gyűltek egybe s valóban elmondhatjuk, hogy volt ott minden, mi „szem szájnak in-

Next

/
Thumbnails
Contents