Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-04 / 93. szám
1923. augusztus 4 , Komáromi Lapok. 5. oldal. a bíróhoz : »Nézze bíró ur! nem nézhetem, hogy az önök rektora ilyen kárt szenvedjen, fél méter búzát küldök neki.« A nemes lettre felbuzdultak a hívek is. Estére már a 6 q búza a bivek njabb adakozásából kamatostul megtérült. Kitűnő gazda is volt. Földjeit mintaszerűen, maga müveltette, szép tehenészete volt. Az állam rószére sok mag marhát nevelt régebben. Híveinek a földmivelésben az állattenyésztésben is példát mutatott. A háború után történt zavarok, vagyonának hadiköicsönbe való fektetése, mélyen elkeserítették s azóta csendes visszavonultságban töltötte életét. Egy esztendeje már, hogy gyengélkedett. Néhány hete, hogy sógornője Szecsányi Kajetánnó ny. törvsz. biróné, ki háztartását vezette es gondozta őt, hirtelen, váratlanul meghalt. Ez az eset mélyen megrendítette őt s ez is siettette halálát. Halálát egyetlen élő testvére Szecsányi Juszta, unoka öcsé: Szecsányi Géza udvarai tanító és unokahuga: Simor Antalné gyászolják, akiknek karjai között lehelte ki nemesi leiket. Temetése f. hó 4 én délelőtt 10 órakor megy végbe. Szülelett CLifáron Nyílra megyében 1851-ben. Iskolainak végzése után Érsekújváron 12 évig volt segédlelkész. Majd Komáromszentpeierre jött s itt 37 évi áldásos munka után meghalt. Áidas és béke lengjen pora felett. Komáromszen t péter. Körös Imre, rei. kamortanitó. hatvanéves Dalegyesület. A Komáromi Dalegyesület történetéből. Irta Fiilöp Zsigmond. Kiemelkedő, kedves emlékű eseménye volt az egyesületnek a „Budapesti Férfidalegylet“ látogatása, mely julius 9-én történt. A budapesti dalosokat, akik közel háromszázan érkeztek hozzánk, Kossovits József karigazgató, a Komáromi Dalegyesület egykori kitűnő karnagya vezette és a Dalegyesület a város egész társadalmával együtt a legnagyobb szeretettel fogadta. A hajóval érkeztek és a veiük jött gyermekzenekar indulói mellett vonultak be a Daiárdakertbe, hol tiszteletükre 300 terítékes diszebéd volt. Majd a híres komáromi várat és a város nevezetességeit tekintették meg és este a fényárban úszó gyönyörű kerthelyiségben remekül sikerült táncestely vidám örömeiből vették ki részüket a vendégek. A daltestvéri szeretetnek és ragaszkodásnak számtalan gyöngéd jelével halmoztak el egymást a dalosok, Kik kölcsönösen sokáig a legkellemesebben emlékeztek vissza erre a látogatásra. Maga az elnöki jelentés is túláradó melegséggel számol be a kedves emlékű napról. Az augusztus 8-an tartott választmányi ülésen mutatta be az elnök az Országos Magyar Dalaregyesüietnek meghívóját a Fiúméban i894. május 13—14-én tartandó országos dalünnepélyre. A meghívó kapcsán azt is jelentette, hogy a müködőkar nagy lelkesedéssel határozta el a dalünnepen rendezendő versenyen leendő közreműködését. A választmány nagy örömmel fogadta a működőkar készségét és sajat határozatával is megerősítette a fiumei dalversenyen való közreműködést. A működökar Molecz Tivadar vezetésével nagy ambícióval és kitartó szorgalommal készülődött a versenyre. Az újjá szervezett, 29 tagból álló férfikarnak képességét valóban próbára is tette a fiumei vállalkozás, mert a nagyszabású versenydarabon kívül 10 közös darabot kellett betanulnia és ezenkívül a saját repertoijából is fel kellett újítani a legszebb darabokat. Teljes dicséretére szolgál az akkori derék működőkarnak, hogy feladatát rövid idő alatt, alig féléven belül alaposan megoldotta, a darabokat precízen betanulta, sőt azokat hangverseny keretében elő is adta. A közönség meleg érdeklődéssel fordult a müködőkar fele és a fiumei ut költségeinek fedezésére rendezett estélyeket lelkesen támogatta, aminek különösen az 1894. február 3 án rendezett dalestélyen adta legfényesebb tanujelét. Ezen az estelyen a müködőkaron kivül közreműködtek Bartiné Seyler Leona, Bellovics Lincsi (Esztergom), Fülöp Viktória urhölgyek is. A fiumei útra szánt kirándulási ajap 734 írtra emelkedett. A legszebb reményekre feljogosítva tekintett a Dalegyesület a fiumei dalverseny elé, melyen a Komáromi Dalegyesület működőkara az egész ország előtt fényes tanúságot volt teendő versenyképességéről. És helyét becsülettel állta meg, mert a fiumei dalversenyen egy csapásra az ország legelső dalárdái közé emelkedett, tudását, versenyképességét az országos zsűri is elismerte. Május 11-én indult el a müködőkar Vértesi Leánder elnök és Molecz Tivadar karnagy vezetésével a magyar tengerpart dédelgetett gyönyörű kikötővárosába, dalosaink világosszürke kalapja mellett árvalányhaj lengedezett, a magyar rónák e kedves, népszerű virága. A működőkart többen elkísérték a pártolótagok közül is. Ä május 13-án lefolyt versenyen hét pályadij volt kitűzve, melyért 31 dalárda vette fel a versenyt. A Komáromi Dalegyesület Gaál Ferencnek „Honfidal“ c. zenei és dinamikai szépségekben gazdag művét adta elő oly nagy hatással, hogy nemcsak az ország minden részéből összesereglett dalosoknak, de a zsűri tagjainak is teljes elismerését vívta ki. Minthogy a „tényleges kézzelfogható“ versenydijak elfogytak, a zsűri a Komáromi Dalegyesületet nyolc társával együtt dicsérő oklevéllel tüntette ki, ami méltó elismerés volt számára. Az országos zsűrinek idevonatkozó oklevele a következőképen hangzik: Az Országos Magyar Daláregyesület igazgató választmánya jelen oklevél kiállítása által hazafias örömmel tesz bizonyságot arról, hogy a Komáromi Dalegyesület az 1894>ik évben Fiúméban tartott országos dalünnepély alkalmával mint versenyző egylet közreműködvén, a versenybíróság által egyhangúlag dicsérő elismerésre érdemesittetett. Kelt Budapesten, 1895 november hó 15-én. Lung György elnök, Erney József titkár, Erkel Sándor orsz. karnagy. A versenyen közreműködött dalosok Fektor György, Grünstein Miksa, Horváth Pál, Kolozsvári Nagy József, Kurczmann Samu, Zimmermann János, Zsidek Mihály (1. tenor), Györke Sándor, Hauptmann Imre, Hittrich József, Keim (Kádár) Győző, Mihola Lajos, Pataia Károly, Richter (Biró) Lajos (II. tenor), Angeli József, Fritz Pál, Keszegh István, Lakatos Károly, Pathó Fióris, Szabó Pál, Vidák Ferenc, dr. Weisz Miksa (1. bass), Bottay Kálmán, Fábián Sándor, Káilay Tivadar, Kálniczky János, Szeles Páí, Széli Ferenc, Tárnok Gyula (II. bass) voltak. Ez a lelkes gárda kitűnő vezetőjével, Molecz Tivadarral az élén, vivta ki az egyesületnek senki által el nem vitatható fényes sikerét és tette ismertté a Komáromi Dalegyesület nevét az egész ország előtt; hálával megörökített nevök mindenkor tisztelt marad a Daiegyesület történetében. A Fiumei Magyar Daloskor ugyanezen alkalommal tartotta zászlóavatási ünnepélyét, melyen Daíegyesületünk is résztvett és Schlosser Hermin polg. isk. tanítónő által művészi ízléssel hímzett remek szalaggal díszítette fel a testvéregyesület zászlaját. A fiumei országos siker óriási örömöt váltott ki Komáromban, a hazatérő derék dalosokat sokáig ünnepelték a Dalegyesület tagjai és barátai. De alig csendesedett le a szivek örömujjongása, csakhamar újabb dicsőség aranyozta be a Dalegyesület zászlaját. Julius l én résztvett a működőkor a Dunántúli Dalosszövetségnek Szombathelyen tartott első dalversenyén, melyről szintén győzelemmel tért haza. Az ott versenyző öt dalárda közül csakis a győri és a komáromi dalegyesületeknek nyilvánította a szakzsüri elismerését. Az elnyert elismerés a következőképen hangzik. A „Dunántúli Dalosszövetségnek“ Szombathelyen 1894. julius hó 1-én tartott első dalünnepélyén a versenyző Komáromi Dalegyesület előadásáról a versenybiráló bizottság a következő birálatot mondta: „V. A Komáromi Dalegyesület nagy öntudatossággal választotta meg a versenydarabot, melyet teljesen a szerző intencióinak és a mü belbecsének megfelelőleg adott elő. Az intonáció a szigorú birálatot is kiállja, az előadás tanulmányról tesz tanúságot, az könnyed és egyöntetű. Előadásukat fegyelmezettség és korrektség jellemzi. Minélfogva a versenybíróság az egyletnek elismerését nyilvánítja“. A Dunántúli Dalosszövetség választmánya egyúttal a saját nevében is teljes elismerését és őszinte köszönetét nyilvánítja a Komáromi Dalegyesületnek a közös karban való sikerdűs közreműködéséért. Miről kiadtuk jelen elismerő oklevelet. A Dunántúli Dalszövetség választmánya nevében Szombathelyen 1894 október 15. Dr. Laky Kristóf elnök, Gyöngyösy Tivadar alelnök, Rőthy László titkár. E versenyben az egyesület képviseletében résztvettek: Vértesi Leánder elnök, Molecz Tivadar karnagy vezetésével a működőkar következő tagjai: Fektor György, Grünstein Miksa, Horváth Pál, Kolozsváry Nagy József, Kurczmann Samu, Zimmermann János, Zsidek Mihály (I. tenor), Györke Sándor, Hauptmann Imre, Hittrich József, Keim (Kádár) Győző, Pataia Károly, Richter (Biró) Lajos (II. tenor), Angéli József, Fritz Pál, Keszegh István, Lakatos Károly (I. bassz), Bottay Kálmán, Fábián Sándor, Kálniczy János, Tárnok Gyula (II. bassz). A működőkarnak ezen két sikere annak kiválóságáról tesz tanúságot és valóban a legnagyobb dicséretet érdemelte ki azért a ritka teljesítményért, melyet ebben az évben végzett. Szorgalom, kitartás és lelkesedés vezette a kar minden egyes tagját, példát mutatva minden időkre azoknak, kik az egyesület nemes céljait szolgálni kívánták. De meg kell emlékeznünk emellett arról a tevékenységről is, melyet a vegyeskar fejtett ki s amely több ízben gyönyörködtette preciz előadásával a közönséget. A vegyeskar női tagjai ez évben a következő hölgyek voltak: Áprili Erzsébet, Bartl Anna, Bocz Mariska, Both Ilona, Fábián Irén, Fábián Mariska, Göttl Lujza, Grünfeld Klára, Haidinger Fáni, Hittrich Matild, Kurczmann Mariska, Lőwinger Janka, Nemes Regina, Nemesszeghy Gizella, Prandtner Gizella, Somlyói Etelka, | Szendy Margit és Örményi Erzsiké. Ez a kitünően szervezett müködőkar több estélyen és hangversenyen szerepelt, ami különösen élénk í és változatos egyesületi évről tanúskodik. (Folytatjuk.) Lázas éjszakák. Ha mondanám, a lét sivár ködében Járjunk egymással együtt egy utón : Kicsinyke fészked elhagynád-e értem, Velem jönnél-e édes Mókusom ? . . . Lennék őszinte, hűséges barátod, Ki majd örömben és búban megért: Adnék ezernyi szép és jó tanácsot, S vigasztalnálak szenvedésedért. Gondoskodó atyád helyébe lépve Egyengetném szenvedésed útjait, S őrt áilanék: a gondok szörnyű réme Ne háborgassa boldog álmaid. Szeretnék lenni gyöngédlelkü férjed, Csak örömkelyhet nyújtanék feléd, Csák boldogságról mondanék meséket S a szebb, a jobb jövődért küzdenék. Mint jó papod, áldást szivedre kérve Veled sírnék a lelked bánatán, Imát csak érted küldenék az égbe S ha volna bűnöd, — megbocsátanám. Németh Ferenc. Kérelem a Komáromi Diákmenza segítése érdekében. A megélhetés mpról-napra fokoz ód 4 nehézségei főképpen a szegény diákokat sújtják, akik nem képesek a városi ellátás költségeit megfizetni. Mindegyre többen és többen maradnak el az iskolából tehetséges, szorgalmas ifjak, akiknek a munkájára a jövő társadalma számíthatna, de igy pályájuk megszakad ős kettéroppant k. Ezen akartunk segíteni, mikor a Komáromi Diákmenzát életre hívtuk. 40 szegény diákot lát el a menza, akiknek lakást is ad, közülük 11 hadi és egyéb árva érzi teljesen ingyen jótéteményét, 9 félfizetéssel, 20 pedig egész fizetéssel havi 300 K ért kap ott lakást é3 jó ellátást. Mindezt csak úgy vagyunk képesek nyújtani, ha ehhez a társadalom és a tehetősek segítő kezet nyuj • tanak. Ebből a célból bizalommal keressük fe]
