Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-04 / 93. szám

4. oldal. »Komáromi Lapok* 1923. augusztus 4. már megszűnt, kéri tehát a várost, hogy őt nyugdíjazzák. 1900 óta teljesit közszolgálatot, a város szolgálatában 4 év óta áll. A közgyű­lés a háborús és a fronton eltöltött évek be­számításával 21 évi szolgálat után aug. 1-töl évi 11560 kor. nyugdíjjal nyugdíjazta Nagy Jenő rendőrfőkapitányt. A háborús és drága­sági segélyét nem állapította meg, mert Nagy Jenő jelenleg kisebb állást tölt be egyik ko­máromi banknál. Eddig csendesen, minden fölszólalás nél­kül peregtek le a nyugdijazási ügyek és a városi pótadó sorsa iránt érdeklődő hallgató­ság azt hitte, hogy pár perc múlva a városi költségvetésre kerül a sor. De minő tévedés! Még addig egy-egy nagy vitatengert kellett megúsznia a közgyűlésnek, pedig mindössze még csak egy nyugdíjazás állt a költségvetésig a tárgysorozaton. De hát ki hitte volna, hogy ebben rejtőzik az Érisz almája. 3i:J§Balogh Géza és Balogh Gázáné kórházi ápolók nyugdíjügye volt az, amely olyan nagy vihart rejtegetett. Sándor Ernő főszámvevő felolvassa a pénzügyi és a tanács javaslatát, amely szerint Baloghot 26 év után, 3512 K, Baloghnét 26 évi szolgálat után 1829 K, összesen a Balogh há­zaspárt évi 5346 K. évi nyugdíjjal javasolja nyugdíjazni és az ápolók felügyeletére bízott kórházi fehérnemüek pótlását kitevő 2590 K-t, méltányossági szempontból 24 havi részletben javasolja levonni. Fried Jenő bizottsági tag nem fogadja el a javaslatot, mert az igazságtalanság, szük­­keblüség. Csak tiz perccel előbb szavaztak meg egy embernek 11 ezer K-t, itt meg két embernek, akik egész életüket a város szol­gálatában töltötték el, még felét se adják. Milch Dezső szintén igazságtalannak tartja ezt a nyugdijj avaslatot, e helyett Balognak 8000 kor., Balognénak 4000 korona nyugdijat javasol. Hacker Richárd szintén kevesli a nyug­díjat és szerinte is keresni kell módot, hogy a nyugdíj emeltessék, szem előtt tartandó, hogy rávannak-e szorulva. Mézes bizottsági tag után Müller szólt a tárgyhoz és hevesen kikel, hogy milyen feje­delmi bőkezűséggel szórják a város pénzét. Majd Fried Jenővel polemizál. Szerinte Baloghék jó anyagi viszinyok között élnek. Dénes bizottsági tag felszólalása után dr. Lipscher Mór közkórházi igazgató főorvos akar a tárgyhoz fölvilágositásképpen hozzá­szólni, de az ügyrend értelmében ott csak a bizottsági tagok szólalhatnak fel. Lenhardt Mihály bizottsági tag azt kérdi, hogy miért kell két munkabíró embert nyug­díjazni, s azzal a város pénzét pazarolni. Még legalább is 10 évig tudnának szolgálatot tel­jesíteni. Kéri a közgyűlést, adják meg a szót dr. Lipscher igazgató-főorvosnak, aki majd kellő felvilágosítással szolgál. Majd Sándor Ernő főszámvevő, Kamrás József dr., Neuwirt József, Stern Bernát, Milch Dezső bizottsági tagok, Jávor főjegyző szólnak ehhez az ügyhöz, amelyet már az előző köz­gyűlésen is tárgyaltak, s amely már kezdett az örökké visszatérő tengeri kígyóhoz hason­lítani. A polgári pártok abban láttak bizonyos hátteret, hogy a szocialista pártok miért igye­keznek munkabíró embereket nyugalomba kül­deni, a szocialista pártok pedig a polgári pártok nagy érdeklődését ez ügyiránt igyekez­tek valamilyen színben feltüntetni. A hangulat, az ellentét mind élesebb lett, amidőn Csiz­­mazia polgármester felvilágositja a közgyűlést és igyekszik meggyőzni a bizottsági tagokat, hogy ennek a nyugdíjazásnak semmi háttere nincs. A városi vállalatoknál, üzemeknél szük­séges és keresztül viendő újítások, rendezések tették szükségessé Baloghék nyugdíjazását. Dr. Lipscher Mór főorvos különben is kijelentette a tanács előtt, hogy bár Balogh ápolót a hosszú szolgálata alatt megszokta és nagyon jól hasz­nálhatta, de azért nem ragaszkodik feltétlen hozzá és az uj ápoló fiatalember lévén, sokkal mozgékonyabb. Csizmazia felvilágosító felszólalása után szavazásra kerülvén a sor 8 a javaslat ellen, 8 a javaslat mellett szavazott. Az egyenlő számarányt Csizmazia elnök döntötte el és igy a tanács javaslatát fogadták el. Még pár nyugdíj, kegydij, szükség se­gély megszavazása után a nagyhőségben a ki­merültség jelei látszottak a közgyűlésen, mire az elnök szünetet adott. Mire a legfontosabb tárgyra, a költség­­vetésre került a sor, az idő már jól előre ha­ladott, s a közönség érdeklődése is erősen megcsappant. Az ott maradt hallgatóság azon­ban nem tudta megállani, hogy a magas pót­adó emelésére nemtetszésének ne adjon hangos szóval kifejezést, amire Csizmazia csendre in­tette a hallgatóságot. Sándor Ernő főszámvevő ismerteti a költségvetést, amellyel lapunk, a Komáromi Lapok a legutóbb is részletesen foglalkozott. Kiadás 3,272.186 K Bevétel 2,717,656 K Hiány 551.150 K melyet az eddigi 200 százalékos pótadónak 300 százalékra való felemeléssel javasolja a tanács pótolni. Dosztál Jakab bizottsági tag nem fogadja el a költségvetést és egy hosszabb határozati javaslatot olvas fel, amely szerint a katonai ügyosztály, az anyakönyvi hivatal, a közegész­ségi ügy ellátásának költségei töröltessenek a költségvetésből és mint állami funkciókat, az állam fizesse azt. Ezzel 195 ezer K-át, egyéb tételek törlésével 340 ezer K-át, összesen 468 ezer K-át lehet megtakarítani. A még fennma­radt hiány pótoltassék a hajógyár vételárából. Miích Dezső csodálkozik azon, hogy a költségvetés nincs kinyomatva, igy a bizottsági tagoknak nincs módjukban azt alaposan átta­nulmányozni. Sándor Ernő főszámvevő megjegyzi, hogy a költségvetés kinyomatása 12 ezer K-ba ke­rülne. Dénes Emil nem fogadja el még általá­nosságban se a költségvetést, mert abban nincs fölvéve a szociális biztosításra egy fillér se. Erre 300 ezer K-át javasol. Dosztál Jakab polemizál Dénessel és ki­jelenti, hogy javaslatában azért redukált egyes tételeket, mert Komáromot ledekretálták faluvá, hát redukálni keli az igényeket. Hacker Richárd szintén nem fogadja el a pótadó emelést, de szerinte itt a gyűlésen pontról-pontra meg kellene vitatni az egyes tételeket. Kamrás József dr. bizottsági tag leszö­gezi, hogy a pótadó emelést se Dénes, se Hacker sem fogadja el. Először azt kell eldön­teni, emeljük-e a pótadót, igen vagy nem. Szerinte nem helyes a tanácsnak az a javas­lata, hogy előbb mondjuk ki a pótadó emelést és aztán kérjük az állam segítségét. Stván János polgármester helyettes java­solja, hogy egy nagy tételt lehetne törölni a költségvetésből, ha az iskolák államosítását kéri a város. Kamrás József dr. általános helyeslés kö­zött bizonyítja be, hogy Stván indítványa, a mely nem más, mint jogfeladás, iskoláink ren­delkezéséről való lemondás, egyáltalában nem enyhítené a pénzügyi helyzetet. Amibe az ál­lamnak az esetleg átengedett iskolák kerülnek, ugyan miből találnak fedezetet ? — az adózók adóiból, tehát Komárom polgárságát ezúton is épugy sulytaná az adó. Hacker Richárd is osztozik ebben a né­zetben. Szerinte is az iskolákról való lemon­dás olyan jogfeladás volna, amely nem javítana az adózók terhén. Majd Jávor főjegyző ismertette a költ­ségvetés megállapitásának törvényességét. Örö­mét fejezi ki afelett, hogy a bizottsági tagok milyen szivvel-lélekkel csüngnek a város érde­kein, ez újabb kedvet, kitartást ád neki is a további munkára. Nehéz helyzetben jött ide, sok gáncs is érte, de a bizottsági tagok ez odaadó, lelkes munkássága elfeledteti vele a keserű perceket. A közgyűlés aztán egyhangúlag vissza­adta a költségvetést a tanácsnak és a pénz­ügyi bizottságnak, hogy redukálja azt és gon­doskodjék a hiány fedezéséről. Majd Csizmazia elnök egy fontos tárgyat ismertetett, a munkáslakások épitésének kér­dését. A nagy munkanélküliség igen sok mun­kást foszt meg a lakásától. Ezek adóssággal az utcára kerülnek. Ezeken a rettenetes álla­potokon sürgősen segíteni kell. Biró Sándor főmérnök ismerteti a terve­ket. 40 munkáslakás építéséről van szó a Hosszu­­utcában. Mindegyik lakás egy szoba-konyhából áll. Ezeket a lakásokat arra érdemes munká­soknak méltányos díjért bérbe fogják adni. Sürgős teendők az árlejtés kiírása, az államse­gély kérése. A javaslatot egyhangúlag elfogadták, ép­pen úgy az iskolai épületek tatarozását, az ár­­vizokozta rongálások kijavítását, az állatvásár áthelyezését, az épületjaviíásokat. Nagyobb vita támadt azon javaslatnál, hogy a város kövezési munkálatokat kezdjen-e. Egy kövezési vállalat azt ajánlotta a városnak, hogy ő kijárja a nagyobb államsegélyt az ut­cák kövezésére, a városnak csak. kéréssel kell hozzájárulni. Kamrás József meggyőzően fejti ki, hogy ez a kevés is sok olyan rossz anyagi helyzet­ben levő városnak, aminő Komárom. Általános tetszés között jelentette ki, hogy ha kell, a munkáslakásokra szívesen emel még pótadót, de a csupán kényelmi szempontokat figyelembe vevő utcakövezést csak akkor szavazza meg, ha majd a város megfelelő anyagi helyzetben lesz. Dénes és Hacker bizottsági tagok az ajánlat elfogadása mellett érveltek. Szavazásra került a sor — igen sok vá­rosatya elhagyván a termet időközben — a tanács javaslatát fogadták el. Majd közel tiz illetőségi ügyet intézett el a közgyűlés, amire este 10 órakor véget ért. Krónikás. IV. NEMZETKÖZI REICHENBERGI augusztus MINTAVÁSÁR 1923. ISzecsányi Gyula 1851 — 1923. I Nagy gyásza vau a komáromszentpéterí kath. egyháznak. Szecsdnyi Gyula esperes plébános, mint igaz részvéttel ertesülük, eieténea 72-ik, áldozó papságának 49 ik éveben f. hó l.-éu délután 6 óra­kor csendesen elhunyt. Az eaes szavú,- a kitűnő lelkipásztor nincs többe. A beszedes ajkak le­zárulták örökre Néhány hónapja már gyengeikedni kezdett. Erős testalkata és szervezete küzdött ugyan a Veg-geí, de vegre is legyözetett es visszadta lelkét tereintójéuek. A régi magyar páiriarcbális életnek egyik tipikus^ képviselője volt ő. Halálával gyászba borította szerető rokonainak, híveinek, az egesz község népének szivét. Mint hitszónok elsőrangú volt. Beezedei elragadtak hallgatóit. A 90 es éves­ben az érsekujván kerületben képviselőnek is fellépett 48-as programmal. Hogy mily jeles politikai szónok volt, hogy mily megnyerőén ludott a nép nyelvén beszelni mulatja az, bogy csak 3 szavazattal maradt kisebbségbe a kor­mánypárti Kapisztóri-vai szemben. Mint megye­­bizottsági tag es mint a községi képviselő testű­iét tagja, ítjabb eveiben élénk tevékenységet fejtett ki a közéletben. Hivei minden téren nagy szeretettel láttak a vezert élükön elől menni s örömmel követték őt. Anyaszentegyházaban a köteiességtudasban, a munkában a lelkiisme­retesség, a pontosság és pedanssag mintaképe volt. Sok szép maradandó alkotás hirdeti szer­vező erejének nagyságát az egyházóan, amelyeket — miután a patrónus nem igen segíthetett — közadakozásból létesített. A díszes es pompás paróchia melléképületeivel, a modern szép rom. kaih. iskola, a templom szép bereudezese, ha­talmas orgona, fő és mellek oltár, bzent-Antal szobra, gyönyörű ablakok, szószék, berendezés stb. mind az ö alkotó és szervező képességéről és híveinek hozzá való szemetéről es áldozat­készségéről tanúskodnak. Mint ember, mint házigazda páratlan volt. Vendégszerető és nemesszivü emoerharat. íme egy jellemző eset életéből: körülbeiü 19 évvel ezelőtt történt, hogy a ref. rektor búzáját mag­tar hiányában, az utcara néző iskolájában helyezte ei ideiglenesen aug. havaban, amit ni vei­től szedett be. Másnap virradóra 6 m. mázsát valami gonosz ellopott belőle. Kocsival oda állt a csendes közbe s az iskola hatalmas ablakán kivitte a zsákokban, máglyában fekvő jószagot és úgy eltűnt vele, hogy sohasem lehetett ki­deríteni, hogy merre vitte és ki volt az a tolvaj. Az esperest nagyon bántotta, hogy az ifjú, uj házas tanítót igy megkárosították. Arra ment feléje a biró, magához mtette, a kocsisával ki­hozatott fél méter búzát a magtárból s igy szólt

Next

/
Thumbnails
Contents