Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-04 / 93. szám

4. oldal.

»Komáromi Lapok*

1923. augusztus 4.

már megszűnt, kéri tehát a várost, hogy őt nyugdíjazzák. 1900 óta teljesit közszolgálatot, a város szolgálatában 4 év óta áll. A közgyűlés a háborús és a fronton eltöltött évek beszámításával 21 évi szolgálat után aug. 1-töl évi 11560 kor. nyugdíjjal nyugdíjazta Nagy Jenő rendőrfőkapitányt. A háborús és drágasági segélyét nem állapította meg, mert Nagy Jenő jelenleg kisebb állást tölt be egyik komáromi banknál.

Eddig csendesen, minden fölszólalás nélkül peregtek le a nyugdijazási ügyek és a városi pótadó sorsa iránt érdeklődő hallgatóság azt hitte, hogy pár perc múlva a városi költségvetésre kerül a sor. De minő tévedés! Még addig egy-egy nagy vitatengert kellett megúsznia a közgyűlésnek, pedig mindössze még csak egy nyugdíjazás állt a költségvetésig a tárgysorozaton. De hát ki hitte volna, hogy ebben rejtőzik az Érisz almája.

3i:J§Balogh Géza és Balogh Gázáné kórházi ápolók nyugdíjügye volt az, amely olyan nagy vihart rejtegetett.

Sándor Ernő főszámvevő felolvassa a pénzügyi és a tanács javaslatát, amely szerint Baloghot 26 év után, 3512 K, Baloghnét 26 évi szolgálat után 1829 K, összesen a Balogh házaspárt évi 5346 K. évi nyugdíjjal javasolja nyugdíjazni és az ápolók felügyeletére bízott kórházi fehérnemüek pótlását kitevő 2590 K-t, méltányossági szempontból 24 havi részletben javasolja levonni.

Fried Jenő bizottsági tag nem fogadja el a javaslatot, mert az igazságtalanság, szükkeblüség. Csak tiz perccel előbb szavaztak meg egy embernek 11 ezer K-t, itt meg két embernek, akik egész életüket a város szolgálatában töltötték el, még felét se adják.

Milch Dezső szintén igazságtalannak tartja ezt a nyugdijj avaslatot, e helyett Balognak 8000 kor., Balognénak 4000 korona nyugdijat javasol.

Hacker Richárd szintén kevesli a nyugdíjat és szerinte is keresni kell módot, hogy a nyugdíj emeltessék, szem előtt tartandó, hogy rávannak-e szorulva.

Mézes bizottsági tag után Müller szólt a tárgyhoz és hevesen kikel, hogy milyen fejedelmi bőkezűséggel szórják a város pénzét. Majd Fried Jenővel polemizál. Szerinte Baloghék jó anyagi viszinyok között élnek.

Dénes bizottsági tag felszólalása után dr. Lipscher Mór közkórházi igazgató főorvos akar a tárgyhoz fölvilágositásképpen hozzászólni, de az ügyrend értelmében ott csak a bizottsági tagok szólalhatnak fel.

Lenhardt Mihály bizottsági tag azt kérdi, hogy miért kell két munkabíró embert nyugdíjazni, s azzal a város pénzét pazarolni. Még legalább is 10 évig tudnának szolgálatot teljesíteni. Kéri a közgyűlést, adják meg a szót dr. Lipscher igazgató-főorvosnak, aki majd kellő felvilágosítással szolgál.

Majd Sándor Ernő főszámvevő, Kamrás József dr., Neuwirt József, Stern Bernát, Milch Dezső bizottsági tagok, Jávor főjegyző szólnak ehhez az ügyhöz, amelyet már az előző közgyűlésen is tárgyaltak, s amely már kezdett az örökké visszatérő tengeri kígyóhoz hasonlítani. A polgári pártok abban láttak bizonyos hátteret, hogy a szocialista pártok miért igyekeznek munkabíró embereket nyugalomba küldeni, a szocialista pártok pedig a polgári pártok nagy érdeklődését ez ügyiránt igyekeztek valamilyen színben feltüntetni. A hangulat, az ellentét mind élesebb lett, amidőn Csizmazia polgármester felvilágositja a közgyűlést és igyekszik meggyőzni a bizottsági tagokat, hogy ennek a nyugdíjazásnak semmi háttere nincs. A városi vállalatoknál, üzemeknél szükséges és keresztül viendő újítások, rendezések tették szükségessé Baloghék nyugdíjazását. Dr. Lipscher Mór főorvos különben is kijelentette a tanács előtt, hogy bár Balogh ápolót a hosszú szolgálata alatt megszokta és nagyon jól használhatta, de azért nem ragaszkodik feltétlen hozzá és az uj ápoló fiatalember lévén, sokkal mozgékonyabb.

Csizmazia felvilágosító felszólalása után szavazásra kerülvén a sor 8 a javaslat ellen, 8 a javaslat mellett szavazott. Az egyenlő számarányt Csizmazia elnök döntötte el és igy a tanács javaslatát fogadták el.

Még pár nyugdíj, kegydij, szükség segély megszavazása után a nagyhőségben a kimerültség jelei látszottak a közgyűlésen, mire az elnök szünetet adott.

Mire a legfontosabb tárgyra, a költségvetésre került a sor, az idő már jól előre haladott, s a közönség érdeklődése is erősen megcsappant. Az ott maradt hallgatóság azonban nem tudta megállani, hogy a magas pótadó emelésére nemtetszésének ne adjon hangos szóval kifejezést, amire Csizmazia csendre intette a hallgatóságot.

Sándor Ernő főszámvevő ismerteti a költségvetést, amellyel lapunk, a Komáromi Lapok a legutóbb is részletesen foglalkozott.

Kiadás 3,272.186 K

Bevétel 2,717,656 K

Hiány 551.150 K

melyet az eddigi 200 százalékos pótadónak 300 százalékra való felemeléssel javasolja a tanács pótolni.

Dosztál Jakab bizottsági tag nem fogadja el a költségvetést és egy hosszabb határozati javaslatot olvas fel, amely szerint a katonai ügyosztály, az anyakönyvi hivatal, a közegészségi ügy ellátásának költségei töröltessenek a költségvetésből és mint állami funkciókat, az állam fizesse azt. Ezzel 195 ezer K-át, egyéb tételek törlésével 340 ezer K-át, összesen 468 ezer K-át lehet megtakarítani. A még fennmaradt hiány pótoltassék a hajógyár vételárából.

Miích Dezső csodálkozik azon, hogy a költségvetés nincs kinyomatva, igy a bizottsági tagoknak nincs módjukban azt alaposan áttanulmányozni.

Sándor Ernő főszámvevő megjegyzi, hogy a költségvetés kinyomatása 12 ezer K-ba kerülne.

Dénes Emil nem fogadja el még általánosságban se a költségvetést, mert abban nincs fölvéve a szociális biztosításra egy fillér se. Erre 300 ezer K-át javasol.

Dosztál Jakab polemizál Dénessel és kijelenti, hogy javaslatában azért redukált egyes tételeket, mert Komáromot ledekretálták faluvá, hát redukálni keli az igényeket.

Hacker Richárd szintén nem fogadja el a pótadó emelést, de szerinte itt a gyűlésen pontról-pontra meg kellene vitatni az egyes tételeket.

Kamrás József dr. bizottsági tag leszögezi, hogy a pótadó emelést se Dénes, se Hacker sem fogadja el. Először azt kell eldönteni, emeljük-e a pótadót, igen vagy nem. Szerinte nem helyes a tanácsnak az a javaslata, hogy előbb mondjuk ki a pótadó emelést és aztán kérjük az állam segítségét.

Stván János polgármester helyettes javasolja, hogy egy nagy tételt lehetne törölni a költségvetésből, ha az iskolák államosítását kéri a város.

Kamrás József dr. általános helyeslés között bizonyítja be, hogy Stván indítványa, a mely nem más, mint jogfeladás, iskoláink rendelkezéséről való lemondás, egyáltalában nem enyhítené a pénzügyi helyzetet. Amibe az államnak az esetleg átengedett iskolák kerülnek, ugyan miből találnak fedezetet ? — az adózók adóiból, tehát Komárom polgárságát ezúton is épugy sulytaná az adó.

Hacker Richárd is osztozik ebben a nézetben. Szerinte is az iskolákról való lemondás olyan jogfeladás volna, amely nem javítana az adózók terhén.

Majd Jávor főjegyző ismertette a költségvetés megállapitásának törvényességét. Örömét fejezi ki afelett, hogy a bizottsági tagok milyen szivvel-lélekkel csüngnek a város érdekein, ez újabb kedvet, kitartást ád neki is a további munkára. Nehéz helyzetben jött ide, sok gáncs is érte, de a bizottsági tagok ez odaadó, lelkes munkássága elfeledteti vele a keserű perceket.

A közgyűlés aztán egyhangúlag visszaadta a költségvetést a tanácsnak és a pénzügyi bizottságnak, hogy redukálja azt és gondoskodjék a hiány fedezéséről.

Majd Csizmazia elnök egy fontos tárgyat ismertetett, a munkáslakások épitésének kérdését. A nagy munkanélküliség igen sok munkást foszt meg a lakásától. Ezek adóssággal az utcára kerülnek. Ezeken a rettenetes állapotokon sürgősen segíteni kell.

Biró Sándor főmérnök ismerteti a terveket. 40 munkáslakás építéséről van szó a Hosszuutcában. Mindegyik lakás egy szoba-konyhából áll. Ezeket a lakásokat arra érdemes munkásoknak méltányos díjért bérbe fogják adni. Sürgős teendők az árlejtés kiírása, az államsegély kérése.

A javaslatot egyhangúlag elfogadták, éppen úgy az iskolai épületek tatarozását, az árvizokozta rongálások kijavítását, az állatvásár áthelyezését, az épületjaviíásokat.

Nagyobb vita támadt azon javaslatnál, hogy a város kövezési munkálatokat kezdjen-e. Egy kövezési vállalat azt ajánlotta a városnak, hogy ő kijárja a nagyobb államsegélyt az utcák kövezésére, a városnak csak. kéréssel kell hozzájárulni.

Kamrás József meggyőzően fejti ki, hogy ez a kevés is sok olyan rossz anyagi helyzetben levő városnak, aminő Komárom. Általános tetszés között jelentette ki, hogy ha kell, a munkáslakásokra szívesen emel még pótadót, de a csupán kényelmi szempontokat figyelembe vevő utcakövezést csak akkor szavazza meg, ha majd a város megfelelő anyagi helyzetben lesz.

Dénes és Hacker bizottsági tagok az ajánlat elfogadása mellett érveltek.

Szavazásra került a sor — igen sok városatya elhagyván a termet időközben — a tanács javaslatát fogadták el.

Majd közel tiz illetőségi ügyet intézett el a közgyűlés, amire este 10 órakor véget ért.

Krónikás.

IV. NEMZETKÖZI REICHENBERGI augusztus MINTAVÁSÁR 1923.

ISzecsányi Gyula

1851 — 1923. I

Nagy gyásza vau a komáromszentpéterí kath. egyháznak. Szecsdnyi Gyula esperes plébános, mint igaz részvéttel ertesülük, eieténea 72-ik, áldozó papságának 49 ik éveben f. hó l.-éu délután 6 órakor csendesen elhunyt. Az eaes szavú,- a kitűnő lelkipásztor nincs többe. A beszedes ajkak lezárulták örökre Néhány hónapja már gyengeikedni kezdett. Erős testalkata és szervezete küzdött ugyan a Veg-geí, de vegre is legyözetett es visszadta lelkét tereintójéuek.

A régi magyar páiriarcbális életnek egyik tipikus^ képviselője volt ő. Halálával gyászba borította szerető rokonainak, híveinek, az egesz község népének szivét. Mint hitszónok elsőrangú volt. Beezedei elragadtak hallgatóit. A 90 es évesben az érsekujván kerületben képviselőnek is fellépett 48-as programmal. Hogy mily jeles politikai szónok volt, hogy mily megnyerőén ludott a nép nyelvén beszelni mulatja az, bogy csak 3 szavazattal maradt kisebbségbe a kormánypárti Kapisztóri-vai szemben. Mint megyebizottsági tag es mint a községi képviselő testűiét tagja, ítjabb eveiben élénk tevékenységet fejtett ki a közéletben. Hivei minden téren nagy szeretettel láttak a vezert élükön elől menni s örömmel követték őt. Anyaszentegyházaban a köteiességtudasban, a munkában a lelkiismeretesség, a pontosság és pedanssag mintaképe volt. Sok szép maradandó alkotás hirdeti szervező erejének nagyságát az egyházóan, amelyeket — miután a patrónus nem igen segíthetett — közadakozásból létesített. A díszes es pompás paróchia melléképületeivel, a modern szép rom. kaih. iskola, a templom szép bereudezese, hatalmas orgona, fő és mellek oltár, bzent-Antal szobra, gyönyörű ablakok, szószék, berendezés stb. mind az ö alkotó és szervező képességéről és híveinek hozzá való szemetéről es áldozatkészségéről tanúskodnak.

Mint ember, mint házigazda páratlan volt. Vendégszerető és nemesszivü emoerharat. íme egy jellemző eset életéből: körülbeiü 19 évvel ezelőtt történt, hogy a ref. rektor búzáját magtar hiányában, az utcara néző iskolájában helyezte ei ideiglenesen aug. havaban, amit ni veitől szedett be. Másnap virradóra 6 m. mázsát valami gonosz ellopott belőle. Kocsival oda állt a csendes közbe s az iskola hatalmas ablakán kivitte a zsákokban, máglyában fekvő jószagot és úgy eltűnt vele, hogy sohasem lehetett kideríteni, hogy merre vitte és ki volt az a tolvaj. Az esperest nagyon bántotta, hogy az ifjú, uj házas tanítót igy megkárosították. Arra ment feléje a biró, magához mtette, a kocsisával kihozatott fél méter búzát a magtárból s igy szólt