Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-04 / 93. szám

2 oldal. „Komáromi Lapot 1923. augusztus 4. Nyílt levél Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar közönségéhez. Súlyos betegségem gátol abban, hogy a mostani politikai küzdelemben részt vehessek és azért fordulok ezen az utón Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar közönségéhez. A köztársaság kötelékében immár az 5 -dik évet töltjük s ha visszapillantunk erre az időre, megállapíthatjuk, hogy különösen Szlovenszkó, még inkább Ruszinszkó állami berendezkedése az alkotmányos és demokratikus berendezke­déstől igen távol áll és még mindig a forra­dalmi, vagy amint mondják, átmeneti, ideiglenes jellegű. Az állami élet irányitói szerint azért van szükség erre az ideiglenességre, mert az nj állam felépítése csak ngy következhetik be, ha a kormányzás gátat tud vetni a konsolidá­­dáció munkáját akadályozó kilengéseknek. A valóságban pedig azért kell még ma is fenn­tartani az átmeneti állapotot, hogy a cseh szlovák nemzeti állameszme megerősödjék és eltüntesse a valójában nemzetiségi államjelle­get. Fölösleges beszélnem arról, hogy a köz­társaság lakósságáuak nemzeti megoszlása annyira sokféle, hogy a valódi demokrácián felépült kormányzás semmi esetre sem eredmé­nyezné azt a végkövetkeztetést, mely szerint az állam nemzeteit fel kell osztani vezető vagy uralkodó és vezetett vagy uralt nemzetekre. Még a parlament összetétele sem matatja azt a képet, amelynek jegyében az állam születése történt és kormányzás azóta is folyik, dacára annak, hogy a mai nemzetgyűlés egyáltalán nem felel meg a lakósság politikai meggyőző­désének, hiszen mindenki tisztában van azzal, milyen körülmények között folytak le az 1920. évi választások. Ezenkívül a mai nemzetgyűlés czonka is, amennyiben a köztársaság egyes részei ma sem küldték be képviselőiket, pedig ezekben a részekben köztudomás szerint az ellenzéki pártok vannak túlsúlyban. És mégis oly kevés a többsége a kormánynak, s annyira ellentétes pártok alkotják, hogy nem csoda, ha egyike a legnagyobb cseh fejeknek, Kramár dr., a köztársaság első miniszterelnöke, a par­lament nélküli kormányzás eshetőségére gondol. Ebből az ideiglenes á'lapotból egy lépést jelentene az alkotmányosság felé a községi választások megejtése. Úgy látszik, a kormány már véglegesen elhatározta ezt és további ha­lasztás nem fog bekövetkezni. Abból az agitá­­cióból, melyet a kormánytámogató pártok foly­tatnak, egyenlőre különösen a magyar lakosság körében, ez következik. Az pedig, hogy a kormányhoz közel álló szlovák politikusok úgy nyilatkoznak, hogy a községi választásoknak semmi politikai következménye nem lesz és hogy tulajdonképen nem a politikai pártok mérkőzéséről van szó, — viszont arra mutat, hogy nem reménykednek a nemzetgyűlési párt­arány fenntartásában sem. Véleményem szerint a községi választá­sok, ha belölök a következtetéseket le sem vonják, mégis befolyást fognak gyakorolni a politika alakulására. Feltétlenül meg fogják mutatni az egyes pártok erejét és különösen Szlovenszkót illetően, ahol a kormány és ellen­zéki pártok között az államjogi ellentét áll előtérben, nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, vájjon a szavazók többsége az autono­­mista, vagy a jelenlegi kormány pártjaira esik e. Ezek a választások normális lefolyásuk esetén választ fognak adni arra a sokat vitatott kér­désre, kívánja-e Szlovenszkó népe az autonó­miát, vagy s*m! Meggyőződésem szerint & szavazatok több­sége az autonómia mellett fog dönteni, akkor pedig ez a kérdés immár nem egy kisebbség programmja, vagy jelszava, de a lakosság lel­kében gyökeredző óbaj és minden alkotmányos érzületű emberben annak a felfogásnak kell győzedelmeskednie, hogy ezzel a kívánsággal í zámolnia kell és igy talán a centralista strucc­politikát is jobb belátásra fogja birni. A magyarságnak pártomban csoportosult része az autonómiát jó ideig nem tekintette oly jelentősnek a magyarság élete és nemzeti kisebbségi jogai szempontjából. Történt ez kü Ionoson azért, mert sok esetben megállapítot­tuk, hogy jogos kívánságainkat a szabadabb szfllen'ű prágai felfogás inkább honorálni lát­szott és mert — megvallom — bizonyos bizal­matlansággal néztük az autonómiát hordozó Hlinka-párt szereplését. Prága szabadelvüsége a szlovenszkói viszonyokra nem nyert alkal­mazást és általában minden szlovenszkói kér­dés egész más szellemben kezeltetett, mint a csehországi I Ez a feltevés tehát nem vo't jo­gosult. A Hlinka-párt iránti bizalmatlanság csirája ugyan még él mibennÜDk, bár a párt ma több következetességgel áll programmja mellett, nacionalizmusa még sem kecsegtet va­lami nagy reménységgel a magyar kisebbség helyzete szempontjából. De mi hisszük, hogy megtudjuk érteni egymást, még azokkal a komoly szlovák veze­tőkkel is, akik még a centralizmus vizein evez­nek, hiszen rá is vagyunk kényszerítve, ezer esztendeje lakunk egymás mellett és ezután sem fogunk elköltözhetni a világ két végére. Döntően hatott politikánkra a felismerése annak, hogy Szlovenszkó gazdasági pusztulása küszöbön áll, ha minden gazdasági önkormány­zat nélkül ki van szolgáltatva a sokkal erősebb, fejlettebb és az állam földrajzi fák ése, vala­mint a kormány gazdasági politikája folytán sokkal jobb viszonyok között élő csehországi ipar, kereskedelem és mezőgazdaságnak. Iparunk, kereskedelmünk és mezőgazda- 1 Ságunk védelemre szorul, oly védelemre, melyet hathatósan csak a gazdasági önkormáuyza biz­tosit. Minden kétségen felül áll, hogy a krízis, mely közvetlenül a valuta emelkedéséből folyik, egyébként a kormány helytelen gazdasági és külpolitikája miatt van, állandósul, újra meg újra jelentkezik. Megismétlődnek az ezzel járó jelenségek, első sorban Szlovenszkó területén, azokból az okokból, melyeket már említettem és azért, mert gazdasági életünk C3ak olyan arányban viseli a közterheket, mint a csehor­szági és távol esvén a piacoktól, sokszorosa kell szenvednie az amúgy is magas vasúti tarifa miatt. A községi választásokat tehát mégis úgy kell tekintenünk, mint a lakosság politikai megnyilatkozását, — elsősorban arról: kivánja-e az autonómiát, vagy sem ? És mintán ez a kérdés ma már, főleg gazdasági szempontból nagy jelentőségű, a községi választások egy­szersmind próbára teszik a lakosság politikai érettségét. Vájjon felismeri-e igazi érdekeit, vájjon mag tudja e állapítani, hogy az autonó­mia, mily nagy fontossága életérdeke a szoci­alista munkásságnak éppen úgy, mint a kapi­talizmus alapján álló osztályoknak. Az egész magyar intelligenciának köte­lessége népünk felvilágosítása, nehogy ismét azzal vádoltassuuk. amivel a képviselő választás után: „Nem voltunk felvilágosítva, nem tudtuk, mit tegyünk!“ ígéretek, káromlások és rágalmak, sze­mélyeskedő támadások hallatlan tömege dolgozik itt az értelem ellan; és mert a magyar nép átment egynéhány ilyen iskolán, hiszem elég józanságot fog tauusitaui annak megítélésében, hova, mely pártban adja le szavazatát, ha saját boldogulását akarja, mégis kell, hogy mindazok, akik az értelmiséget képviselik, részt vegyenek a tájékoztató munkában. Még mai is vannak, akik az uj állam­­alakulattal szemben a negáció álláspontjára he­lyezkednek, vagy az irredentizmust tartják az egyedüli politikai eszköznek. Ezen ugyan nem csodálkozom, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy meggyőződésem szerint az egyedüli le­hetséges és helyes politika ma a békeszerző­dések által teremtett helyzetbe való beillesz­kedés és aki a negáció álláspontjára helyezke­dik, vagy az irredentizmus tetszetős zászlaja alatt akarja megvívni a politikai küzdelmet, akár a határon innen, akár azon tnl, az a ma­gyar nemzetnek nem barátja, de ellensége. Csak a tények komoly mérlegelése vezethet az egye­dül lehetséges, okos politikához. Ezért kell gyakorlati munkát végeznie mindenkinek, aki magát a magyar nemzeti kisebbséghez tarto­zónak tartja és a sorsdöntő választások alatt cselekednie. A csehszlovákiai magyarság politikája nem lehet egyéb, mint a nemzeti kisebbségi I jogok teljes és az ezek biztosítására létesített Í nemzetközi szerződések intenciója értelmében való végrehajtásának kiküzdése. Ez legyen a súlypont a belpolitikában. Külpolitikában pedig a szomszédos államokkal való, és elsősorban a csehszlovák és magyar államok közötti jóvi­­szony legyen programmunk vezető elve. És amikor azt követeljük, hogy a két állam az összes gazdasági és politikai kérdésekben meg­egyezésre lépjen, egyszersmind erélyes állást foglalunk az ellen a felfogás ellen, mely a cseh kormánysajtóban látott napvilágot és a magyar állam belpolitikájában történő változáshoz köti bizonyos kérdések tárgyalásának lehetőségét is. Aki ilyen eszközöket használ, az a közeledést nem szolgálja őszintéu és kétségtelen bizony­ságát adja annak, hogy a katonai és diplomá­ciai hatalmaskodás erejével akarja biztosítani uralmát Közápeurópa felett. A szuronyokon nyugvó béke pedig, — töméntelen példáuk van rá, — nem alkalmas a tartós nyugalom bizto­sítására. Minekünk mindegy, milyen államfor­mában és kik azok, akik Magyarország kor­mányát kezükben tartják, csak magyarok le­gyenek és szolgálják a nemzetet. Egy állam­­politika is csak akkor nevezhető okosnak, ha tiszteletben tartja szomszédai függetlenségét, csak ez vezethet a nagy kérdések helyes és kívánatos megoldásához. Pártom, az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt a szövetkezett ellenzéki pártokkal együtt megy a választási küzdelembe. Bár mindenütt külön jelölő listá­kat állít fel, nagy súlyt helyez a keresztény szocialista, szepesi német párt és magyar jog­pártokkal való barátságos viszonyra és azokkal kooperálni kíván. Nagy szükségét látom annak, hogy az ellenzéki pártok szövetsége, mely Petrogally Oszkár kezdeményezésére jött létre, kimélyit­­tessék, hogy az elkövetkező nemzetgyűlési vá­lasztások teljesen egységes frontot találjanak. A legnehezebb kérdés ennek megalkotásánál az, milyen arányban állítsanak az egyes pártok jelölteket. A községi választások megfogják mutatni a pártok erejét és alkalmasak lesznek ilyenformán arra, hogy ezt a kérdést is meg­oldják. Pártom a választási küzdelembe közismert programmjával megy, m-lyböl ez alkalommal néhány gazdasági vonatkozású kérdést emelek ki, miután a jelenlegi viszonyok között a nem­zet fenntartása a lakosság megnyugtatása, te­herbíró képessége és általában a konszolidáció ezeknek mikénti megoldásától függ. Ezek: A hadiköle-ön teljes értékben való bevál­tása és a vagyoudézsma fizetésére való fel­­használhatása. A bolseviki és hadikárok megtérítése. A vagyonszaporulati adó eltörlése, oly esetekben, amikor a vagyon nagyobb része föld és házbirtokból áll, és a vagyonállagban növekedés nem á'lott be teljesen, egyébként minimumra leszállítandó. A vagyondézsma eddigelé igazságosabb és arányosabb leszállítása, a vagyonérték óriási csökkenésének figyelembevétele a becslésnél. A valuta emelkedése érdekében hozott rendszabályok megszüntetése s a jelenlegi árfo­lyamon alul a vásárlási értéknek megfelelő magasságban való stabilizálása. A vasúti tarifa és szénádé leszállítása. A boritaladó, mely a bortelmelést mahol­nap lehetetlenné teszi, mérséklendő és kérész­­tülvieudő az általános adóreform, mely a föld egyoldalú megadóztatása helyett a különböző természetű vagyonok és keresetek arányos meg­terhelését célozza. Az agrárvámok behozatala. Ennél a kér­désnél meg kell jegyeznun, hogy pártunk a szabad világkereskedelem álláspontján áll, ami annyit j-lent, hogy a világ bármely részéből megvehetjük szükségleteinket és a határokon keresztül szabadon szállíthatjuk termelvényein­­ket. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jeleni gi államközi rendben ez keresztül nem vihető, de mint végsó célunkat, fönntartják. Az agrár­vámok beüozatalát kivánjuk azért, hogy amint a közgazdaság egyéb ág*i védelemben része­­sittetnek, a mezőgazdaság is védelemben része­süljön, ahelyett, hogy minden vedelem nélkül ki legyen szolgáltatva a korlátlan behozatalaik. A földoirtokreform végrehajtását úgy, hogy a mezőgazdasági termelés emelkedése, fenntar­tása és folytonossága biztosittassék és ne legyen

Next

/
Thumbnails
Contents