Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-09-08 / 107-108. szám
1923. szeptember 8. Komáromi Lapok41 3 oldal Berza Lajos Oroszi Géza Jakab Béla Idősb. Dózsa István Prodovszky Lajos Panyi József. A Cseh-Szlovák egyesült párt jelöltjei. Vrkoc Rudolf Peregrin József Manica Bronislav Trecka János Dr. Louda Ferenc Peter Vladimir Kovarik János Markovics Eduárd Mikász Ferenc Krisztin Vladimir Pikola Václav Chudomel Bohumil Mosna Ferenc Dratnal Rudolf Pecník Rudolf Volf József Zsudl Juraj Novak Karel Hubeny Jaroslav Lyko Antoním Hazda József Babcsan Gusztáv Stucblík János Mohelsky Frantisek Vícha Karel A Szociáldemokrata párt jelöltjei: Csizmazia György Hacker Richárd Müller Károly Dénes Emil Neuwhth József Novoszád László Lovász Béla Schlesinger Kornél Schön József Trunetz Ferenc Ébel József Farkas Sámuel Hegedűs Ferenc Ratimovszky János Mézes József Mandelb um Samu Nedics Aurél Ziska Ágoston Maczalik József Mayer Herman Gulis János Csalava János Rusk a József Huszlicska József Reif Henrik Galgóczy János Horváth János Haber Károly Tóth Mihály Vilcsek Vilmos Grünfeld Albe t Mészáros László Kádár Győző Weisz Izsó Ruzicska János Bahorecz Béla Szekeres János Grossz József Molnár Józset Kocsis Antal Zonensei Vilmos Kornyei Sándor Győri János Fa Ferenc Holler István Spilman Lajos Hecht Arnold Varga János. Az Orsz. Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt jelöltjei. Boldoghy Gyula, ács- és kőmives mester Pathi Nagy Sándor, gazda ifj Koczor Gjula, ügyv. elnök Fülöp Z-igmond, népbanki igazgató Czike Dénes, könyvkötő Dr. Polony Béla, orvos Komáromy Lajos, gazda Marcsa József, kereskedő Blumensteiri Herman, kovács Rácz Benő, gazda Tóth Ferenc, kőmives iparos Nagy Sándor, molnár id. Gulyás Lajos, gazda Visky István, hajóács Czirok Béla, csizmadia Kossár János, gazda Kelemen István, gazda Bihary László, borbély ifj. Csukás István, gazda Lőrincz György, ácssegéd Vargha János, kertész P. Nagy Lőrinc, gazda Szenczy Gyula, borbély Bihari János, ács ifj. Csukás Lajos, gazda. Az Egyesült Zsidópárt jelöltjei. Dr. Weisz Miksa, ügyvéd Fleischmann Samu, kereskedő Stern B rnát,_ kereskedő Rosenbaum Áron, kereskedő Dr. Raáb Mihály, ügyvéd Fried Miksa, kereskedő Goldschmiedt Vilmos, kereskedő Bárdi Arthur kereskedő Wolf Gyula, kereskedő Wallenstein Ignác kereskedő Kohn Jakab, nagykereskedő Fleischmann Miksa, kereskedő Nrdor Ernő, kereskedő Grünhut Á Lajos, ékszerész Brüll József, kereskedő Adler Ignác, kereskedő Arnstein Lajos, kereskedő Hoibauer Andor, kárpitos Weltner Miksa, kereskedő Klein Hermann, kereskedő Lőwinger Zsigmond, fiakkeroi Grossmann Róbert, kereskedő. A Keresztényszocialista párt jelöltjei: Dosztál Jakab, iparos Dr. Alapi Gyula, ny. tisztviselő Domány Ferenc, kertész Ivánfy Géza, kereskedő Lenhardt Mihály, iparos Fischer Ferenc, asztalos munkás Dobrova András, iparos Zeehmeister Sándor, kereskedő Kvatek Ferenc, iparos Ipovitz Endre, keresk-dő Vázsonyi Antal, kőműves munkás Milus János, iparos Kocsis Lajos, iparos Prantner Lipót, vendéglős Viszmeg Márton, iparos Czibor Géza, iparos Németh Béla, iparos Thoraschitz Mihály, kereskedő Hegyi Ignác, ácsmunkás Horváth Erazmus, iparos Zimkay Antal, ny. hivatalnok id. Windisch Károly, iparos Jankulár György, iparos Fehér János, iparos Hinn János, vasmunkás Priniz Nándor, iparos Kőbalmy Károly, iparos Gábris István, kőmives iparos , Csizmazia Lajos, iparos Fogl Károly, vas- és fémmunkás Horváth József, iparos (festő) Török János, iparos (festő) í Muck József, iparos Stenger Gusztáv, iparos Kaubek Emil, iparos Markovics István, iparos Wojtowicz Richárd, fényképész Horváth Ferenc, iparos Krajczár István, kőmives munkás Tóth József, asztalos iparos Magyar Jogpárt jelöltjei. Dr. Kamrás József, ügyvéd - Schwartz Jenő, kereskedő Fried Jenő kereskedő Dr. Ghychy János, ügyvéd Milch Dezső, kereskedő Dr. Kőváry József ügyvéd Kincs Izidor, kereskedő Áprili Miklós, banktisztviselő. I Steckenpferd-szappan a rég ismert liliomtejszappan jeggyel, marad, mint azelőtt azon nők kedvelt szappana, kik súlyt helyeznek a bőr ésszerű ápolására. Bevásárlásnál legyünk figyelemmel a „Steckenpferd“ védjegyre, valamint a csomagolásnál •Bergmann Co., Tetschen“ aláírásra. Minden szaküzletben kapható. 887 fejem, hogy az Isten verje meg azt a boszorkány anyádat . . . Erzsók elképedt. Azután mosolygott. — Hagygya mán kend békén az anyámat . . . — Ha az a boszorkány anyád nincs, elvettelek vóna, oszt most otthun fekünnél a dunyha alatt, meg én magam sem vónék hazajáró lélek . . . Az Erzsók anyja nem volt ép boszorkány, de valósággal ő volt okozója, hogy Erzsók nem a szeretőjének lett a hitestársa, hanem a földesgazdának. — Nem halt bele kend, — nevetett föl a menyecske. Aztán hozzátette: — Maga is csak megházosodott.. . — Az igaz — hagyta helyben a pipás. — Szeretem is én a feleségemet. Jó asszony. Dógos . . . Nem cifra. Nem kacsingat másra. Csakhogy épp nem te vagy, Erzsók. Dehát bajnak esse vóna baj. Megvagyok én azér ő vele. Nincs énnekem véle semmi bajom, amikor a nap süt. Csak ezt a sápadtképü hódat ne aggatná ki az Úristen az égre . . . Megint szitt egyet a pipán, aztán magyarázni kezdte: — Tudod Erzsók, mikor az a hód süt fenn az égen, oszt ezek a hosszú jegenyefák úgy zörögnek a zöd leveleikkel, meg a tücskök cirpelnek, meg ezek a békák nem férhetnek a bőrükbe . . . akkor néha olyan nékem, mintha nem az vónék én, aki pedig vagyok, hanem még mintha mindég legény vónék. Meghogy még mindég szeretnélek. Pedig házas ember vagyok én mán öt esztendő óta. Meglátszott rajta ez az öt esztendő. Napszámos emberen öt esztendő nagyon is meglátszik. Nem volt már az a csinos, nevetős legény, akinek hajdanán Erzsók megszerette, t És most az embert is kettőnek látta, akár csak magát az előbbi időben. Sohse jutott még eszébe, hogy megbánja, amért az anyja szavára hallgatott, nem a legényére. Módos asszony lett, rangos asszony, neki volt a faluban a legrózsaszinübb selyemszoknyája. Abban is igaza volt az anyjának, hogy az asszony azt az embert szereti, akivel egy födél alatt lakik. Mind igaz volt ez, — s eszébe jutott, a mit János mondott előbb — mind igaz ez, a mikor a nap süt. .. János belevágott a gondolkodásába: — Hiába látlak én a misén úgy kiöltözködve, — sóhajtotta — azér mégis csak a más felesége vagy te. Olyan idegen vagy, mintha soha nem is szerettelek vóna. Táncolhatsz a bálba is éntülem. De mikor ez a nyavalyás hódvilág a fejem felett billeg, ilyen nyári éjjel, akkor megvert engemet az Isten. így vasárnap este, amikor nem vagyok fáradt a dologtól, meg be se vagyok rúgva . . . Kicsit hallgatott, aztán újra kezdte: — De bolondokat gondolok én ilyenkor, te Erzsók . . . Mán azt is elterveltem, hogy mi vóna, ha mi ketten eccer nekimennénk a nagy víznek .. . Ha kivándorúnánk Amerikába . . . Erzsók felállt a lócáról, mintha már befelé gondolna. De azért csak állott egy helyben, bár ásított néha. — Ne mondjon mán ilyet, megveri az Isten . . . Aztán hozzátette: — Mit szóna a falu ... Ez csak az uraknál szokásos. Hogy én itt haggyam az uram, meg a gyereket, meg kend a feleségit.. . Bo- ! lond maga, János ... I János nem tagadta. — Hát hiszen én is azt mondom. S később hozzátette: — Mán arra is gondútam, hogyha a szeretőm lennél... Ne haragudj, Erzsók, nem épp most gondútam. Nem is én gondútam, a hódvilág gondútatta velem. Erzsók nem lett dühös. Csak éppen hogy elmosolyodott: — Meggyónhatja adventben a papnak ... — Meggyónnám én szívesen, ha vóna mit meggyónni -— mondta János és kicsit maga is mosolygott. — Dehát nem vagyok mán, aki vótam ... Öregedem, Erzsók .. . Mán a hátam is görbül. Még ha nem is vónál olyan tisztességes fajta, akkor is mást választhatnál magadnak, legényt, mulatósat . . . — Most mán menjen kend alunni — mondta Erzsók halkan. — Ne nézze a hódat, mert még feltalálja huzni a toronyba ... Én is öreg lettem, nemcsak kend. Nemcsak a maga öt évit Írták a rovásra . . . Hiszen mán maga is csak hódvilágnál szeret, amikor nem látja az arcom . . . Bánatos melegség volt ebben a tréfálkozásban. — Ájjon kicsit itt az ajtóban, mig bemék — mondta aztán vidáman. — Úgy félek én máma, mint valami gyerek. Jóéjszakát köszönt, aztán befordult a kapun. János ott állott a ház előtt, amig csak be nem lépkedett a konyhaajtón. Rábámult egy kicsit az udvarra, aztán megfordult és hazafelé tartott. Nézegette a mozgó árnyékokat s csak azért is elnézte a holdat. Közeinek látszott, mégis messze volt. Nem lehetett lerúgni az égről.
