Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-09-08 / 107-108. szám

2. oldal „Komáromi LapoK 1923 szeptember 8. enyhe és ellágyult visszhangja az olasz kor­mány rideg és kemény és nemzetközileg is szokatlan parancsszavának, mely kétségtelen beavatkozást jelent Görögország sznverénitá­­sába. A világ mégis azon vitatkozik és külön­ben világos fejek is még mindig azt hajtogat­ják, hogy Ausztria és Magyarország bűnös a háború felidézésében. Az ilyen igazságtalansá­gok és hamis beállítások évtizedeken át élnek a köztudatban, ahonnan csak a pártatlan tör­ténetírás esője moshatja ki azokat. Szerbia beavatkozása a háborúnak eldön­­tené lokális jellegét és ismét elvetné, — mint az a világháborúban is történt, — egy európai konflagrációnak a magvát. Ilyen körülmények között nem láijnk a nagyhatalmak békére irá­nyuló szándékának semmi erőteljesebb meg­nyilvánulását, sem a népszövetségnek olyan állásfoglalását, amely a balkáni tüzet lokali­zálni képes volna. Ha ezt a nemzetközi vitát az ágyuk döntik el, akkor hiába volt a béke­szerződésekkel felépített népszövetségnek létre­hozása. Egy esetleges balkáni háború terepe szükségképpen nem fog a Balkánra szorítkozni. Az olasz-görög viszályba igen könnyen bele­­sodródhatik Görögország oldalán Jugoszlávia francia patrónusáuak egy kis biztatására, az olasz félen pedig Törökország, mely Görögor­szágnak évszázados ellenfele, továbbá Bálgária, amelynél szintén van kiegyenlítetlen számla és Jugoszlávia támadó fellépése esetén a kis Ma­gyarország is, mely csak Olaszország felé orientálódhatik. A veszedelem tehát, melyet a Balkán t-rtogat Európa számára, éppen elég közel van ahhoz, hogy a legnagyobb aggodalommal szemléljük annak fejleményeit. Az olasz sajtó egy orgánuma találóan irta a népszövetségről, hogy nem értünk rá a népszövetség akadémi­kus vitáját bevárni, mikor olasz katonák éle­téről vau szó; ez a népszövetségnek súlyos, de igen találó kritikája. A konfliktusokat, amelyek a nemzetek közt keletkeznek, végérvényesen csak a fegyverek döntik el. A békét szintén nem a kényszerű békeszerződések szabályozzák, hanem a nemzetek kölcsönös kívánsága és akarata. Ha ez hiányzik, a béke is csak agyag­lábon áll, amely az első ütésre összetörik. 517 Nemes faj kanári madarak eladók. KOMÁROM, KERTÉSZ-UTCA 10. Készülődés a választásokra. Községi, járási, megyei képviseletek jelölése. — Komáromban 7 lisztáí nyújtottak be. — Gyűlé­sek. — Kik a jelöltek? Az évek óta várt választások végre itt állnak a küszöbön. Sok huza vona után a kor­mány elrendelte a községi választásokat és velük kapcsolatban a járási és megyei képvi­seletek megalakítását is elrendelte. Szóval nem lehet panaszunk, hogy alkotmányos jogaink gyakorlására nem ad elég alkalmat a kormány, mert egy hónapban több Ízben járulhatunk a szavazó urnákhoz. Hogy a kormánynak ezen gyors egymás­utánban történt rendelkezése meglehetős zűr­zavart idéz elő, arról elsősorban azok a ható­ságok és hivatalok beszélhetnek, melyek a választások előkészítésévé!, és lebonyolításával j vannak megbízva. De természetes, hogy a kü­lönböző pártokban is nagy sürgés-forgás ural­kodik, bár a legnehezebb részén, a községi Választásokra való jelöléseken már szerencsé­sen túl vannak és most már csak a járási és megyei jelöléseket kell megejteniük. Komáromban vasárnap déli 12 óráig nyúj­tották be a különböző pártok jelölő listájukat. Összesen hét jelölő tisztára szavazhat a vá­lasztóközönség, melyeket a kővetkező sorrend­ben adtak be a pártok: Kommunistapárt, Egyesült Csehszlovákpárt, Szociáldemokrata Párt, Magyar Kisgazda és Kisiparos párt, Egyesült Zsidópárt, Kér. Szocialista Párt és a Magyar Jogpárt. A szavazólisták a beadás sorrendje szerint sorszámot kaptak és a sza­vazó lapok e sorszámokat viselik. Általában véve, Komáromban a pártok nagy bizakodással tekintenek a választás elé. A polgári pártok, mint az Orsz. Magyar Kis­gazda és Kisiparos Párt és a Keresztény Szo­cialista Párt számítása szerint a városi képvi­selő testületbe nagyobb számban fog bekerülni, mint az előző képviselőtestületben voltak, az is elhatározott dolog, hogy e két párt a magyar jogpárttal együtt a fennmaradó töredék szava­zatokra nézve lisztát kapcsol, ami előrelátha­tóan szintén egy polgári párti képviselőt jut­tathat be a városházára. Az egyesült zsidó­­pártnak, mely külön ez alkalomra alakult, szin­tén van kilátása arra, hogy két-három jelöltjét győzelemhez juttassa. A szociáldemokrata párt és a kommunista párt reményei is bizakodók és érthető módon mindent elkövetnek, hogy minél nagyobb számban kerüljenek be a kép­viselőtestületbe. Az egyesült csehszlovák pár­tok legfőbb reményüket a katonaszavazatokra Falusi holdvilág. Irta: Geltért Mária. Késő este volt már, még se érzett kedvet hozzá, hogy bemefijen. Ott ült a ház előtt a padkán és ásitozott. Elgondolta, hogy az ura meg a gyerek milyen jóízűen aluszik bent a kamrában. Szinte érezte a zárt helyiség fülledt melegét és majd hogy nem hallotta a szuszo­­gásukat. De csak ült ott tovább és az éjszakába bámult. A holdvilág megfehéritette a ház falát s mintha őt odaszögezte volna ebbe a fehér­ségbe. Néha egy béka ugrált tova az ut porában. Látni nem igen lehetett s inkább a mozdulatá­ról volt felismerhető, mint a formájáról. Min­denfelől tücskök siránkoztak s puharöptü de­nevér vetett kerek homályfoltokat a fehér falra. Szemközt, túl a másik házsoron, sötét hegylánc nyújtózkodott, a hegy előtt meg hosszú, lapos domb. Áz asszony nézte a dombot. A domb va­lamivel világosabbnak látszott, mint az erdő. Eszébe jutott, hogy kislány korában meny­nyit mászkált rajta. Epret kerestek a fü közt, meg gomhát a pajtásaival. Meg aztán a dom­bon keresztül jöttek haza mindig az erdőből is a hátifával. Az ember csak megnő . . . Most más köly­kök mászkálnak lefelé naponta a kigyózó, le­taposott utón. De mintha mégis ott látta volna magát a fakó szoknyácskájában, borzas hajával és maszatos kezével ... S olyan furcsa volt ez, hogy két helyen van egyszerre: itt bent a faluban, a ház előtt, a padkán, mint Bajzáth Mátyásné, a módos gazda büszke felesége, a Jóíska gyereknek az anyja — a dombon meg ott szedi a csigát, mint Góbis Erzsók, aki nagyon szegény kislány és olyan vézna, hogy még szolgálni se veszik. Sokkal jobb volt a mostani sora, de mégis szomorúság rejtőzködött abban, a hogyan arra a dombon mászkálóra gondolt. Talán ilyesmit érezne akkor is, ha a Jóska gyerek meghalna, aztán nem látná többet, csak úgy messziről való rágondolásban ? . . . Egyszerre úgy összeszoritotta valami bu­­sulás a szivét s olyan ijedtség szállta meg a kísértetektől való félelmében, hogy most nem is mert volna megmoccanni a helyéből. A kísértetekre emlékezve, eszébe ötlött az a kisasszony is, aki megmérgezte magát abban a házban, ahol nagyobb korában szolgált. Most meg már igy látta saját mását: nagyobbacskának, a mint megpillantva a halott kisasszonyt, rémületében kiejti a kávéscsészét a kezéből ... A kisasszony nem akart kávét inni, mert már nem is igen tudott volna, ott feküdt sápadtan a díványon. Mennyi rossz dolog is történt már ővele.. • Könnyes lett a szeme, megtörölte a kö­­ténye<csücskével s az orrával egy kicsit szipákolt. Távolabb ugattak a kutyák. Megfordította a fejét és az ugatás irányába tekintett. Egy ember jött az utón. Nem tudta, hogy ki lehet, de örült neki. Mindjárt bátrabb lett. Csak akkor ismert rá mikor odaköszönt neki: — Adjon Isten János — köszönt vissza felvidámult hangon. János olyan volt, mint a ki megy is, meg áll is. — Hát kend merre kószál ilyen késő I este mint a kisértetek? alapítják, amiben azonban csalódás is érheti őket. Komárom város teherviselő közönsége előtt nem lehet nehéz a választás, hogy sza­vazatát melyik pártra adja. Aki a város nyo­masztó anyagi helyzetén segíteni akar és a maga elviselhetetlen terhein könnyíteni, az csakis olyan jelöltekre adhatja le szavazatát, akik minden mellék és hátsó gondolat nélkül készek arra, hogy érdekeit a zöld asztalnál megvédjék és a várost a mai súlyos gazdasági helyzetéből az adózók újabb megterhelése nél­kül kivezessék. Az uj képviselőtestületnek nem lehet más célja, mint a legteljesebb konszo­lidáció elérése és ebben a legnagyobb mérték­ben kell támogatni a polgárságnak azokat a pártokat, amelyek erre törekednek. A pártok most állítják össze a járási és megyei képviselőtestületekre vonatkozó jelölő listákat is. A jelölésekből arra lehet követ­keztetni, hogy a pártok között erős küzdelem lesz. A pártok gyűléseket tartanak, melyen kifejtik programjukat. A múlt vasárnap a kom­munista párt tartott a Kossuth téren nagy népgyülést, a polgári pártok közül a Kér. Szo­cialista párt szeptember 9 én délelőtt, a Kis­gazda és Kisiparospárt pedig ugyancsak vasár­nap délután fél 4 órakor tartja a Vigadó eme­­leti nagytermében pártgyülését. A városi képviselőtestületi választásokra a következő jelölőlisták érkeztek be a főjegy­zői hivatalhoz: A Kommunista Párt jelöltjei. Steiner Gábor Gaborek Károly Szabó Gyula Puzsér János Csengéi Kálmán Molnár Lajos Győri Mihály Baumgartner Lajos Szabó János Mező István Komlóssy Zsigmond Szabó Imre Silai György Csevár József Csóka Lajos Vornyik Ferenc Váli Rezső Varga József Balogh István Kovács János Fehér Kálmán Tóth Kálmán Tolnai János Pollák János Csóka Mihály Szenczi Ferenc Szendi Mihály Hanzsér Árpád Müller Károly Szarka Lajos A barátságos hang- megállította most Jánost; a körmét kezdte babrálni a bal kezén a jobb kezével. Aztán hátra tolta a kalapot a fején és megvakarta a halántékát. Nem mondta volna meg, de csak kisza­ladt a száján: — Hát tudod, Erzsók, hogy majdnem eltanáltad . . . — Mit tanáltam el . . . Tán, hogy maga is kisértet? — kérdezte tréfásan az asszony, de egy kicsit újra föltámadt a szivében az el­ült ijedelem. — Valóságosan, — bólintott János. Aztán fölsóhajtott és nyelt egyet a pipából. — Vagy hogy megbolondultam, — mondta később. — Bevisznek még engem Egerbe, abba a csufságos házba, ahol a bolondokat tartják... — Mit rémisztget, — mondta az asszony haragosan, — hogy ez még jobban elijeszti. Most meg azt a bolond házat is eszembe jut­tatja. A botos apjáról fogok álmodni, akit oda­csuktak. — Hát az úgy vót, — folytatta János, mivel hogy már úgyis belekezdett, — hogy megyek én az utcán hazafelé, oszt ahogy arra járok az apádék házánál, elkezdek fütyörész­­getni. Azt a nótát szoktam én danolni, mikor még legényember vótam, te meg lyány, oszt még otthon laktál. Fütyölöm a nótát, érzem a szeretetet a szivemben és örülök, hogy mingyárt a kiskapuhoz érek, ahun várni szoktál. Hát oda is érek, reád is mosolygok, meg akarnám ütni a kezed, . . . ütöm is, oszt mégse érzem ... Te ott vótál, azt láttam, hát nam lehetett az másként, minthogy én nem voltam ott mégse. Vagyhogy ott vótam, hanem csak úgy, mint egy kisértet, egy olyan busuló hazajáró lélek, aki van, oszt még sincs . . . Megfájdult tőle a

Next

/
Thumbnails
Contents