Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-23 / 101. szám

»Komáromi Lapok* 2. oldal. 1923. augusztus 23 Hz MM is a MrnMi Sok ezren éi ezr-n vannak, akiknek állampolgárságát állandóan kutatják azok, akiknek az a be nem vallott, eltagadott, de a ténykedéseikből a napnál is világosabb céljok, hogy erről a területről minél több magyart kifüstöljenek, illetve áttelepítsenek a túlsó oldalra. Mivel ilyen kényszeritett áttelepülődre kiszemelt nagyon sok van, azt hisszük, a közérdeknek teszünk szolgálatot, ha a M. U.-nak az illetőségre vonatkozó alábbi cikkét leközöljük : Mióta az illetőség, illetve a csehszlovák állampolgárságra vonatkozó 236—1920, évi törvény napvilágot látott, a v xálásban kitűnő hatóságok elsőrendű feladatát képezte, hogy ezer és ezer «xisztenciát rágjanak fel s bizooy­­talanitsanak és sok száz embert hozzanak függő helyzetbe. Hliáí. Gyakorlatilag igen nehéz volt ellentállni a hatóságok rendeletekre, sőt törvényre hivat­kozó eljárásának, mig végül most az egyetlen jogászi szempont felé fordul a közvélemény figyelme. Az alkotmány törvény kimondja, hogy a békeszerződésekkel, mint jogforrással ellentétes törvények és rendeletek nem hozhatók, mégis ezer és egy esetben kell az alábbiakból követ­keztetve a békeszerződés tudatos és hivatalos megszegésére rámutatni. Egy állampolgárság elismerése iránti ügy­ben a pozsonyi teljhatalma minisztérium elu­tasította a panaszos fél által az alsóbbfoku hatóság határozata elleni panaszt, amely ellen a prágai Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz panasz adatott ba. A panasz a szövetkezett és társult főha­talmak és Csehszlovákia között Saint Germain-en Layben 1919 szeptember 10-én kötött szerző­dés 3. cikkében foglaltakra van bazirozva s tekintettel arra, hogy t ddig senki ezen szerző- t dést az állampolgárság kérdéséi)-n fel nem használta, teljesen novum reánk nézve. Annál ] inkább meglep bennünket, mert más világításba j helyezi a csehszlovák állampolgárság megszer- j zése tekintetében Szlovenszkón és Ruázinszkóa követett praxist olyannyira, hogy ezen panasz és indokolása valóazinuleg fordulópontot képez az eddigi gyakorlattal szemben. A fenti szer­ződés 3. cikkében foglaltak felfedezése és an­nak a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság előtti érvényesítése szenzációsnak mondható annál inkább, mert a Legfelsőbb Közigazgatási Bíró­ságnak állást kell foglalnia abban a kérdés­ben, vájjon az állampolgárság megszerzése iránti 236—1920. sz. alkotmány törvény és egyéb intézkedések nem állan&k-e ellentétben a saint­­germain-en laye-i szerződéssel, amely Csehszlo­vákia alaptörvénye és amellyel ellentétben sem­miféle törvény, rendelet vagy egyéb intézkedés nem állhat. Az a kérdés tehát, hogy vájjon Csehszlovákia megfelel- e az állampolgárság megszerzése tekintetében követett gyakorlatá­ban a fenti szerződésnek, amely a Csehszlovák állam alapvető törvénye vagy sem? Erre a kérdésre a prágai Legfelsőbb Törvényszéknek kell válaszolnia. „Az alább felsorolt szerződések speciális határozmányainak kivételével Cseh Szlovákor­szág ipso facto és minden formalitás nélkül csehszlovák állampolgároknak ismeri el azokat a német, osztrák és magyar állampolgárokat, kiknek azon a napon, melyen a jelen szerződés hatályba lép, a körülmények szerint állandó lakhelyük vagy illetőségük van azon a terüle­ten, amely a Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal kötött szerződések, vagy a jelenlegi viszonyok rendezése végett kötött egyéb szerződések szerint Csehszlovákországnak része, vagy ennek részéül fog elismertetni.“ Ebből kitűnik, hogy a hangsúly azon van: Mikor lépett a saint-germain-en laye-i szerződés nálunk hatályba. Erre nézve a szer­ződés 21. cikke második bekezdésének utolsó mondata igy szól: „Hatályba a szerződés ugyanazon a na­pon lép, mint az Ausztriával kötőt békeszer­ződés.“ (A szövetkezett és társult hatalmak és Ausztria között kötött békeszerződést a Cseh­szlovák törvénytárban 507—1921. szám alatt foglalták. — A szerk ) A hangsúly tovább azon van, hogy akik a kérdéses időben Csehszlovákia területén lakóhellyel vagy illetőséggel birtak, ipso facto csehszlovák állampolgárok, minden különleges aktns nélkül. A Csehszlovákia és a Szövetkezett és Társult hatalmak közti szer­ződés — Csehszlovákia alapvető szerződése — tehát a Csehszlovák Törvénytárban 508—1921. szám alatt foglalt szerződés — nem tesz kü­­lömbséget a tekintetben, hogy valaki a fenti szerződés életbelépte napján már birt-e cseh­szlovák területen illetőséggel, vagy csak ott lakott-e a kérdéses időben. Tudjak, hogy a csehszlovák állampolgár­ság elismerése körül milyen ellentétes gyakor­latot folytatnak nálunk, tudjak, hogy az esetek túlnyomó többségében az állampolgárság elis­merésére irányuló kérelem elutasítást nyer s ezért nagy várakozással tekinthetünk a prá­gai Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság elvi je­lentőségű határozatára, amely nem lehet más, mint a s&int-germain en laye-i szerződésben foglalt és Csehszlovákia által vállalt kötele­zettség imperativ teljesítése. Megjegyezni kívánjak, hogy Románia a fenti értelemben jár el és a román állampol­gárság megszerzése elé senkinek, még a volt magyar állam tiszviselőí és katonatisztjeivel szemben sem gördít különösebb akadályt. A prágai Legfelsőbb Közigazgatási Bíró­ság állásfoglalását Szlovenszkón és Rnszin­­szkón sok ezer érdekelt várja. VÍZUMOT útlevelelekre és mindenféle útlevélügyet meg­bízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilf «verein der jUd Hochsehiller aus der Slovakei.M 456 Praha I., Postfach 620. Közbenjárási díj vízumonként 15 korona. 1 Msglísok izMtgM országos nagjgytu. Vettük a következő sorokat: Tisztelt Szerkesztőség! Felkérjük, hogy az alábbi tudósításunkat hírül adni szíveskedjék: A Szlovenszkói és Kárpáthoruszkói Ven­déglő- és It&lméröiparosok Országos Szövetsége f. é. aug. 29 - 30-án Bratislavában a miniszté­rium (egykori hadtestpar&ncsnokság) épületének nagytermében tartja ez évi vendéglős kongres­szusát. Augusztus 28-án pedig a primási palota nagytermében Szlovenszkó összes vendéglős­­szervezetei és Likőrgyárosok Szövetsége az alkoholtilalom megszüntetése érdekében nagy tüntető (manifestatió») gyűlést tartanak. Augusztus 30 án a kongresszussal kap­csolatban a bratislavai Szállodások, Vendéglő­sök és Kávésok Ipartársulata által a Vigadó nagytermében rendezendő konyhaiparművészeti kiállítás tartatik. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy a a kongresszus a III. Danavásárral (Donaumesse) egyidejűleg tartatik és a Dunavásár, valamint a kongresszus résztvevői és látogatói egy vásári igazolvány (legitimatio) váltása ellenében az összes vonatosztályokra nézve 33*/0 viteldij kedvezményben részesülnek. Vásári legitimatíók 25 Ke fefizetése ellenében az összes körzetye­­zetóségaknél, valamint a braiisl&vai vendéglős központnál kaphatók. Az igen tisztelt vendéglős és italmérö urak a nekik személyenként is megküldött kü­lön meghívón kívül áltálnak ezúton is felké­retnek, hogy fentjelzett gyűléseken és egyéb velük kapcsolatos alkalmakon, különösen azon­­; ban a kongresszuson feltétlenül s annál is in­­■ kább jelenjenek meg, mert azon épagy mint az i elmúlt esztendőben az összes illetékes hatósági közegek jelenlétében a licentia és a vendéglői 1 rendtartás egységesítésének kérdésén kiyül az I összes vendéglő- és itslmérőiparra tartozé kér­­! dések megvitatás alá kerülnek. A megfelelő eredmény a kongresszus lá­togatottságától függ. Minden egyes vendéglős ipart űzőnek, akár szállodás, akár vendéglős, akár kávés becsületbeli kötelességévé tétetik, hogy az osztályönérzet emelése érdekében a kongresszuson résztvegyen. Részletesebb infor­mációkat a szövetség titkári hivatala (Brati­slava — Grössling-utca 26. Telefon: 1827. sz.) a legkészségesebben nyújt. A Szlovenszkói és Kárpátkoruszkói Országos Vendéglősipar Szövetség Elnöksége. A hatvané Tís Dalegyes Siet. A Komáromi Dalegyesület történetéből. Irta Fülöp Zsigmond. De a kertnek világítással és vízvezeték­kel való ellátása is szükségesnek bizonyult, amit az építkezésekkel egyidőben vettek terv­be. Az 1902. évi rendes közgyűlés a szükséges építkezéseket elrendelte és azok költségeinek fedezésére a Komáromi Első Takarékpénztár­nál 10.000 kor. kölcsön fölvételével bizta meg a választmányt. Ebből az összegből építtette az egyesület a mai 2Q;40 m. hosszú és 8-65 m. széles fedett és üvegezett tánchelyiséget és vezette be az összes helyiségekbe a gázt és építtette ki a Vízvezetéket, ami által abba a kedvező helyzetbe jutott, hogy nyári táncmu­latságait saját helyiségében tarthatta meg és ezenfelül a helyiséget bérbe is adhatta. Az elhunyt Sándor Miklós helyébe a vá­lasztmány Hevesi Bernátot választotta meg helyettes elnöknek. Az 1902. évben az egyesület nagyérdemű karnagyát Molecz Tivadart, de vele együtt az egyesületet is az a szép kitüntetés érte, hogy az Országos Dalszövetség választmányi tagjai sorába választotta, ezzel is elismerni óhajtván azokat az érdemeket, melyeket a kiváló kar­nagy a magyar dalmüvészet fejlesztése körül szerzett magának. A Dunántúli Dalszövetség pedig reábizta az 1902 augusztus 12—13-án tartott tatai dalversenyen az összkarok veze­tését. Az augusztus 13-án Tatán a. Dunántúli Dalszövetség által megtartott hangversenyen a Dalegyesület működőkara is résztvett, közre­működésével újabb sikert szerezve magának és. az egyesületnek. Az uj helyiség megszerzéséhez és berende­zéséhez fűzött várakozások teljesedésében azon­ban csalódás érte az egyesületet. A nagy áldozat­tal megszerzett uj otthont a tagok nem karol­ták fel abban a mértékben, mint az kívánatos lett volna. Sőt ebben az időben az egyesület mulatságain sem jelentek meg oly számban, hogy élénkebb egyesületi életet teremthettek volna. A. Dalegyesület életében fel-f,elmerülő közöny tünetei nagy mérveket, öltöttek, ami az egylet anyagi helyzetére is hatással volt. Mi volt e közönynek oka, arfa nehéz lenne felelni. A tagok a régi Dalárdakert szép emlékeit nem tudták elfelejteni, a régi otthon kedves, ba­rátságos világát az uj helyiségben egyenlőre nem tudta visszavarázsolni az egyesület, a mit megnehezített az is, hogy az uj helyiség kissé kiesett a város forgalmából. A pártoló tagok száma csökkent, a kertet kevesen látogatták, vendéglős nem vállalkozott s a kiszolgálást házi kezelésben volt kénytelen az egyesület ellátni. Az 1903. évről szóló elnöki jelentés is sajnálkozással emlékezik, meg erről a tünetről, mondván: „fájdalommal érint bennünket az a körülmény, hogy dacára a díszesen berendezett nagy és célszerű kerti helyiségünknek, dacára működőkarunk lelkesedéstől áthatott tagjai fá­radozásainak, városunk társadalma még mindig nem részesít bennünket abban a régen meg­érdemelt pártfogásban és nem támogat ben­nünket akkor, mikor előttünk csak városunk társadalmának az érdeke lebeg.“ Hogy ennek a közönynek érezhető anyagi következményei is voltak, mutatja a közgyűlés azon határozata is, mely szerint a választmányt a függő számlaadósságok kifizetése céljából a Népbanktól beszerzendő 2500 kor. kölcsön föl­vételére hatalmazta föl. Ezzel az összeggel a Dalegyesület adóssága 12500 koronára emel­kedett. A helyzet azonban nem javult, sőt úgy látszott, hogy egyelőre nehéz esztendők várnak a Dalegyesületre, mert a tagok tömegesen hagyták el az egyesületet, úgy hogy 1904-ben a pártoló tagok száma a két év előtt számlált 322 ről 230-ra redukálódott. Pedig a müködő­­kar ebben az időben is megtette a kötelessé­gét. Molecz Tivadar karnagy vezetésével min­den estélyen közreműködött és a megjelent közönség teljes elismerésével találkozott. 1904. szeptember 8-án ünnepelte az egye­sület fennállásának negyvenedik évfordulóját. Az egyesület nagytermében díszközgyűlést tar­tottak, melyen Konkoly Thege Béla emelkedett szellemű beszédben méltatta az egyesület négy évtizeden át kifejtett működését és azokat a fényes sikereket, melyeket fennállása alatt elért.

Next

/
Thumbnails
Contents