Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-18 / 99. szám
•Komáromi Lapok« 1923. augusztus 18. és szorongó igazhitttségük nem szűnik meg s annak a gyfclázáca előtt som, ami múltúnkból az összes kultuvnépek szemében a legnagyobb Tolt, különösen fölszabaditónkat illetőleg, akiknek élén a nem k&tholikus Wilson, Clemenceau, \ Lloyd George és Masaryk áll, — azok csak i maradjanak továbbra is nyugton .egyedül üd- j vözitő“ katholikus egyházuk kebelén. — A cseh nép többsége azonban Rómá- , tói már régen elid-génedet. Erkölcsi köteles- i lége tehát jövőjének alapjait belsőleg is le- \ rakni, i levetni az álarcot, elhagyni a közönyt ; és könnyelműséget. Csak igy válthatjuk valóra j drága elnökünk terveit, s csak igy nyilvánul- ■ hat meg fehérhegyi jellegünk, ha szabad fo- ■ lyást engedünk az igazságnak és a világ elölt f kinyilatkoztatjuk, hogy mik vagyunk valójában, a szivünkben. Félre hát még az anyakönyvi katholicizmussal is!“ Fölhívás! A röpirat, mely a róm. kath. egyházból való kilépés alaki módozataira vonatkozólag ; is tanácsokat ad és nyomtatvány minté kát mellékel, — a kővetkező nyájas szavakkal végződik: „Róma-ellenes szociáldemokraták, nemzeti szocialisták, csehszlovák falvak republikánusai, nemzeti demokraták, szokol-testvérek stb., akik anyakönyvi katholicizmnsotokkal még ma is a római katholikns gazdagoknak s püspököknek a szekerét toljátok és védelmezvén őket, biztosítjátok a trónjaikat, — teljesítsétek nemzeti kötelességteket és 'tömegesen lépjetek ki a római katolikus egyházból!“ A hatóságok figyelmébe. \ Ezen idézetek után iölhivjuk az ugyan- j vezett .illetékes“ tényezők figyelmét arra, j hogy a törvénybiztositotta nemzeti kisebbségi , és autonom jogaiért küzdő őslakosság állandó j gyanusitgatása és meghurcoltatása helyett in- j kább nézzenek utána az idag< nbői jött lázitók I effsjta izgatásainak. Vagy az ilyen „fölhívásokra“ nem vonatkoznak a büntető törvények \ rendelkezései ?“ r 4. oldr 1. VÍZUMOT útleveleikre és mindet féle útlevélügyet meg- ; bizhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein der jttd. Hochschüler aus der Slo vakéi.“ 456 j Praha I, Postfach 620. Közbenjárási díj vízumonként 15 korona. Vihar, (Hangulalvázlat szénnel) Zokogó sírással sírták a százados fák elfáradt élelüket. Rázta vén korhadt derekukat a nagy követelő Vihar! Mint egy megbomlott hiszterika capta oda széitestét a vén fáknak, mintha meg akarná csúfolni vénségüket. Fütyült, sikoltok.! Tépte az erdők üstökét! Nekivágott az álmosan hallgató falucskáknak, rettenetes ezerkaru szörnnyé válva rázta az ablakokat, hogy kikttcagja az emberparány rettegő imáját! Rázta, tépte, szerteszórta fellegruháját! Lökte a ronggyá foszlott pompázó köntösét széjjel a nagy világba! Ment, rohant a Vihar! Pillanatra megállt, mintha habozna —-------? Kereszt volt útjában, kis falusi kereszt. Meghökkent egy pillanatra és szinte gondolkozott, hogy merjen-e szembeszállni az Istenfiával ? De nagy nekirohanása a pusztító útnak uj dacos erőt nyert. Csak azért is! Lássuk, ki erősebb? Profánul süvített el a kereszt mellett, brutálisan meglökve a bánat és öröm oltárát a keresztet. Nekivágott a kis keritéses kertnek, hol sokan pihenik örök álmokat. Nagy kacagással tépte le a kapna levő kis táblácskát, hol nagy biztatással, cikornyás betűkkel volt felírva az örök vágyak, az életösztön nagy kapaszkodó, biztató szava: >Feltámadunk!« K; cagva csapta oda a í íroknak a széttört táblát, mintegy gúnyos sikollyal: »sohas«!« önfeledt tánccal robogott tovább a táblácskának sok-sok szilánkját szerteszórra a nagy sötét éjszakába. Felhányta a sírok szomorú hantját, hogy az ott pihenőket is megrázza alvó porukban, hogy szótvigye zörgő csontjaikat a megsemmisítő éjbe. Szerteszórja a pihenő fájdalmak ntolsó porát is! Sirva, jajgatva, kétségbeesve láttam az el múlást! Láttam a borzasztó viharerőt, mely tönkrezuzza sok-sok évtizedek, évszázadok munkáját 1 Szertezűzzon minden nyíló szépet! Kitép- 5 jen minden elásott kincset a megtartás kelyhé- ! bői, hogy szerteszórja a semmiségbe! j Gigász szerettem volna lenni, ki rendűiét- ; len erővel ragadja meg a Vihar karját és ; visszakényszeriti az élesztő, üditő szedő ón- J jóbe! Kétségbeeső zokogást éreztem, gondolva a j jövő elsodort világára! Gondolva a nagy nagy j viharra, mely szerteszórja a szép magyar emíó I kekel! Elsöpri messze, hogy B bitón vizeinek j partján eitemesse a szélviharzott Izrael fajdal- | mai közé! Elüt a vihar. Mint bűnét bánó gyermek, \ hullatta engesztelő eső könnyeit. Romboló mun j káját uj csírázással, uj élettel akarta jóvátenni. | De minden uj óletfakadás mellett óriási üresség I tátongott útjában. Fájó kérdések ütötték meg j az arrajáró szeméi; »Hol vannak az ős száza- j dós fák ? hol a kis szunnyadó falu ? hol az j imádott Isten fia ? hol vannak az eltemetett sze- j retők emlékei?* Szerteszórta, elpusztította a Vihar, hogy j utánna uj rügyezést, uj életet hozzon. Basilides Barna. !---------------------------------------------------------------------- ■ ■: ! k hatvanéves Dalegyesület. A Komáromi Dalegyesület történetéből. Irta Flilöp Zsigmond. Ebben az időben a működőkar tagjai nagy buzgalommal teljesítették feladatukat, úgy a férfikar, mint a zenekar több sikerült estén bizonyította be újra tudását és készültségét. Ugyanezen években ünnepelte a működőkar négy érdemes tagjának, névszerint Richter (Biró) i Lajos, Angéli József, Kálnicky János és Fábián i Sándornak 25 éven át kifejtett buzgó és oda- ; adó munkásságát. Az ünnepeltek lakásán meg- , jelent a működőkar, tiszteletükre szerenádot adott és az elnök a működőkar tagjainak arc- j képét magában foglaló diszes kivitelű albumot j nyújtott át nekik emlékül. Nevezetes és kiemelkedő eseménye volt 1 a Dalegyesületnek az 1899 június 25-én Ko- ] máromban lezajlott Dalosünnepély. A Dunán- ! túli Dalosszövetség ugyanis városunkban tar- 1 tóttá díszközgyűlését és ezzel kapcsolatban negyedik dalünnepélyét és dalversenyét. A ren- ; dezés előmunkálataival a Komáromi Dalegyesületet bízták meg, mely a következő bízott- j ságot választotta meg: elnök Sárközy Aurél j főispán, alelnök Konkoly Th. Béla, titkár Hitt- j rich József, jegyző Pathó Flóris, pénztáros ; Ányos Lajos, választmányt tagok Antal Gábor, i Kossár Dezső, Molecz Tivadar, Pulay Géza, : Tátray József, Tuba János és Vértesi Leánder. I Ez az ünnepély olyan nagy arányokat öl- | tött, hogy abban nemcsak a Dalegyesület, de ; maga Komárom város és vidékének közön- f sége is résztvett. Több mint négyszáz dalos kereste föl ez - alkalommal Komáromot és azonkívül nagy szám- j ban érkeztek városunk falai közé az Országos j Magyar Daláregyesületnek, valamint a különböző j dalegyesületeknek képviselői. A megjelent és j közreműködő dalegyesületek között voltak a j Budapesti Egyetértés Férfidalegylet, Devecseri : Daloskor, Győri Ének- és Zeneegylet, Győri ; Iparos Önképző és Betegs. Egylet Énekkara, ■ Komáromi Róm. Kath. Egyházi Énekkar, Pápai j r. kath. Főegyházi Vegyeskar, Soproni Férfi ! Dalkör, Székesfehérvári Déli Vasúti Műhely j Dalegylete, Szombathelyi Dalárda, Tatai Első j Polgári Dalkör. A közös karok előadásában j a jelenvolt versenyző dalárdákon kívül részt j vettek a Bécsi Magyar Dalkör, a Komáromi ; Dalegyesület és a Komáromi ág. h. evang. { Egyházi Énekkar. j Az érkező dalosokat június 24-én a vasút- j állomáson a Dalegyesület tagjai élén Konkoly ■ Th. Béla elnök fogadta és a város közönsége ' nevében Kacz Lajos tanácsos üdvözölte. A \ vasúti állomásról zászlók alatt vonultak be a városba, hol első ütjük a Klapka szoborhoz \ vezetett, melyet a dalegyesületek hazafias éne- ; kék kíséretében megkoszorúztak. Este az Eszterházy pavilion előtti térségen ismerkedési estély volt, melynek kedélyes lefolyása után szállásaikra tértek pihenni a vendégdalosok, kik közül kétszázat magánházaknál, a többit pedig a polgári iskolában helyezték el. Másnap, julius 25-én zajlott le a dalünnepély. Délelőtt 11 órakor a vármegyeháza nagytermében megtartották a díszközgyűlést, melyen Sárközy Aurél főispán elnökölt, ki eszmékben gazüag beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést. Majd Hittrich József titkár számolt be a szövetség egy évi működéséről, Alapi Gyula pedig, ki a gyengélkedő Ányos Lajos szövetségi pénztárost helyettesítette, a pénztári jelentést terjesztette elő. A rendes és a versenybiráló bizottság tagjainak megválasztása, a versenyben résztvevő tiz dalárdának kisorsolása után elhatározta a közgyűlés, hogy a következő dalosünnepélyt 1902-ben Tatán tartja meg a szövetség. Végül a Dalegyesület a megjelent testvérdalárdák zászlóira szalagot és koszorút helyezett el, amit a vidéki dalkörök hasonlóval viszonoztak. Délben özv. Fábiánná termeiben sikerült diszebéd volt, mely igen emelkedett hangulatban folyt le. Délután öt óra tájban a Klapkatéren gyülekeztek a dalos-egyesületek, melyek tagjait Konkoly-Thege Béla a városház erkélyéről elmondott lelkes hangú beszédben üdvözölt, majd vezetése mellett a hatalmas dalos tömeg megindult a verseny színhelyére, a katonai lovardába. Sok ezer főre rugó közönség hallgatta végig a dalversenyt, melyhez hasonlót Komárom városának addig még nem volt alkalma hallani. A katonai lovarda hatalmas helyiségét majdnem teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség, mely mindvégig a ^nagyobb gyönyörűséggel élvezte az egyes dalárdák darabjait. A dalverseny Huber Károly király indulójával vette kezdetét, melyet a mintegy négyszáz dalosból álló összkar adott elő Kossovits József, a Dalegyesület tiszteleti karnagyának kitűnő vezetése mellett. Majd a versenyző dalárdák adták elő szabadon választott darabjaikat a következő sorrendben: Tatai Első Polgári Dalkör, Szombathelyi Dalárda, Székesfehérvári Déli Vasúti Műhely Dalegylete, Pápai Róm. Kath. Főegyházi vegyeskar, Soproni Férfidalkör, Győri Ének- és Zeneegylet, Győri Iparos Önképző és Betegsegélyző Egylet énekkara, Debreceni Daloskor, Budapesti Egyetértés Férfidalegylet és a Komáromi Róm. Kath. Egyházi Énekkar. A versenyt az összkar éneke zárta be, előadván a ritka élvezetet nyújtó, hatásos darabot: az „Éjféli hadiszemléit. A közönség nagy része a verseny után még ott maradt a sétatér elzárt részén, hol vidám hangulatban folyt a tánc. A zsűri a késő esti órákban hirdette ki Ítéletét. A zsűri tagjai voltak Erney József, Kossovits József, Ságh József, Funt Lajos és Kacz Lajos. A zsűri kimondotta, hogy miután nem kitűzött dijakért folyt a versenyzés, a sorrendi osztályozást mellőzi s csakis arra szorítkozik, hogy a működő karok előadásából a jellegzetes vonásokat kiemelje és birálatát kizáróan ezekre fektesse. De megelégedetten emelte ki a zsűri az összeredroénynek minden várakozást kielégítő voltát. A működő egyletek komolyan fogták föl feladatukat és a kitűzött művészi célra lelkes odaadással törekedtek. (Folytatjuk.) — Aranymisés áldozópap. Említettük már, hogy Palkovich Viktor, gutái esperes-plébános, a népszerű ellenzéki párti nemzetgyűlési képviselő augusztus 28-án tartja.meg ararymiséjét a gúlái r. kát. templomban. A ritka szép üuuepély fényének emelésére nagyban készülnek nagyszámú hívei, tisztelői, elvbarátai és pályatársai. — Lelkészértekezlet. A komáromi rtf. egyházmegye lelkészei súg. 13-án városunkban népes értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy amennyiben az állam a lelkészek és egyházak 1919—20. évi segélyeit aug. hó végéig ígéretei ellenére ki nem fizetné, dr. Lelley Jenő nyitrai ügyvéd által per utján fogják érvényesíteni jogos igényeiket. Balogh Elemér püspök rendkívül érdekes és vonzó előadásban ismertette kopenhágai és bázeli útjait, a föld kerekségén létező ref. egyházak helyzetét és a bázeli világkongresszus lefolyását. Utána Tóth Kálmán esperes ismertette az újonnan alkotott egyh. törvényeket, amelyek egyes pontyai bővebb vitára adtak alkalmat, sőt az a felfogás
