Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-11 / 96. szám

1928. augusztus 11.

Komáromi Lapok.

3. oldal.

hogy javítóintézeti házicseléd, kereskedőknél, vendéglősöknél, szállodáknál, közkórházaknál alkalmazott házicselédek bejelentésre kötelezettek, (lásd. kőzigazg. bíróság 1416/923. sz.) vagy szövetkezeti alapon létesült közöskonyhák főző személyzete biztosítási kötelezettsó? alá esik. (Lásd KM. 44573/1910. sz. rend) Éppen igy nem vonatkoztatható a mentesítés a gazdálkodóknál, gazdaságokban alkalmazott cselédekre, ahol a cseléd nem csak háztartási munkát véges, hanem mint leány magában a gazdaságban a háziállatok közül a mezőn épugy dolgozik, mint ahogy dolgozik a cselédleány a kereskedőknél, vendéglőknél, szállodáknál stb. Természetesen egészen más elbírálás alá volna vonható egy olyan magánháztartás, aki, hogy ugymondjnk kényszerhelyzet folytán nagy családjára való tekintettel kénytelen akarata elenére is házicselédet tartani, tehát ennek a munkaköre kifejezetten szűktbb háztartási munka, azonban a szociális biztosítást valamennyi ilyen háztartási alkalmazottra egyformán kell kiterjeszteni, mert az ilyen kivételeket megállapítani egyrészt nehéz, másrészt a háztartási cselédnek megbetegedés esetén az igényjogának elbírálásánál számottevő körülményt is jelent a mindenkori alkalutaztatási viszonya. Da nagyon sok olyan magánháztartás is van, ahol a háztartás feje házikifőzéseket eszközöl meglehetős száma kosztos részére és habár ezen házikifözést iparengedély nélkül űzi, mégis az ipar jellegét viseli magán, mert az illetőnek megélhetési alapot nyújt és ezzel kapcsolatosan a házieselédjeire a háztartási munkakört meghaladó foglalkozási tevékenységet jelent. Számottevők az olyan esetek is, amikor nagy lakások bérlői számos albérlőket tartanak, amiből megélhetési forrást teremtenek elő és ezen albérlők lakásainak a rendbentartására, azoknak a kiszolgálására alkalmaznak cselédséget, ezek sem a háztartás közönséges fogalmának a mérvét ütik meg.

Ha tehát megállapítható a háztartási cselédeknél legtöbb esetben az, hogy olyan munkakört töltenek be, mely a szorosan vett cselédi teendők fogalmát meghaladják, úgy velük szemben a biztosítási kötelezettség alóli kivonás nem csak igazságtalan, de méltánytalan is volna.

Amikor a szociális biztosítást valahol njabb törvényes rendelkezések alá veszik, ott nem visszafejlesztést, hanem kifejlesztést gyakorolnak, ezt bizonyítja az is, hogy rövid idővel ezelőtt Magyarországon is bevonták a háztartási cselédeket a biztosítási kötelezettség

ne koplalj itt mellettem. Meg, hogy a hagymaszagot nem szívelem.

Zsuzskának elborult a képe, de azért engedelmesen kanalazni kezdett. Jóízűen szürcsölte a levest. Közben fújta is, csak úgy dagadt bele a képe.

János már a csuszánál tartott. Gyorsan evett. Katonásan. Ot perc alatt szokott megebédelni.

Aztán kereste a kőkorsót. Megtalálta. Jót húzott a vízből. Hanyattdőlt s kalapját a szemére huzva, elnézett a falu felé. Amerre Magdaléna eltávozott.

—1 No, fene gőgös. — Morfondírozott magában. — Pedig helyre egy leány. Kedvemre való. De persze, nekem semmim sincs. Csak a két karom. Meg a kaszám. No, az annak mem ölég.

Zsuzska ezalatt megette a levesmaradékot s betette a bögrét a kosárba.

— Köszönöm szépen.

— Váljék egészségedre — felelt János és mint valami csalfa délibáb, a Magdaléna ringó alakja lebegett előtte.

Zsuzsa most közelebb húzódott s hátratolta piros kendőjét. Naptól bámult, csinos kis babaképével rámosolygott Jánosra.

— De szótlan kend!

— Hát mit beszéljen az ember ilyen melegben ?

— Kendnek melege van?

— Ilyen hőségben csak nem fázom tán ?

— Nem belülről hevíti valami?

János elhúzta a száját ferdére. Fitymálva mondta!

— Nem vagyok már olyan zöld.

— Érett gyümölcs kapósabb. {

alá, igy nem képzelhető el, hogy Szlovákiában egy konkrét esetből kifolyólag a Szlovenszkóra vonatkozó törvényes rendelkezést másképp lehetne értelmezni, mint ahogy ezt a törvény intencionálta. Meg kell még ehelyütt említenem azt is, hogy Csehországban, Morva és Sziléziában a betegsegélyzö pénztárak decentralizáltan épp úgy működnek százával, mint ahogy működtek az 1891. évi XIV. te. alapján működő régi betegsegélyzö pénztárak. Ezzel szemben a szlovenszkói pénztárak centralizálva vannak, s az összes pénztárak egységes rendelkezés és egységes irányítás mellett végzik feladatukat.

Ezeknek közlését amidőn kérem, maradtam a t. Szerkesztő urnák Komárom, 1923 aug. 9.

kiváló tisztelettel Hacker Rich árd igazgató.

IV. NEMZETKÖZI REICHENBERG I AUGUSZTUS MINTAVAsAR 1923.

A napkúráról

irtunk röviden egyik e heti számunkban „Fürdőző Komárom“ c. cikkünkben. Mivel Komáromban is nagyon sok hive van a napkúrának, csak természetes, hogy a cikkünk és az abban foglalt ismertetések a napkúráról általános érdeklődést váltott ki olvasóink sorából és többoldalról kértek fel bennünket, hogy erre a közkedvelt témára még többször térjünk vissza, mert elvégre ninc3 ideje mindenkinek orvosi műveket átolvasni és a napkúrára vonatkozó irodalmat megismerni. Arra való az újság, hogy ha ennek szerkesztősége közül vett valaki erre nézve fáradtságot és átböngészte a napkúráról irt bőséges irodalmat, azt tegye is közkinccsé.

Az általános közérdeklődés adja kezünkbe a tollat, hogy a napkúráról még egyet-mást elmondhassunk.

Tehát:

A napkúra, amelyet olyan szenvedéllyel űznek a forró nyárban s^zok, akik bőrüket okvetlenül rézszinüre akarják aszalni, sokkal több, mint szezóndivat. A napkúra vagy „napozás“ alapjában véve a fény gyógyító hatásának alkalmazása, fény életteni hatása az állati és emberi organizmusra még sok tekintetben földeritetlen. Moleschott elsőnek mutatta ki, hogy a fény fokozza az anyagcserét, az izomener— No, én értem nem kapkodnak a lányok.

— Nem néz utánuk.

— Fenének se köll az ilyen szegény legény.

— Szegény a szegényt szeresse.

János fölnevetett.

— ’Sz akkor épen hogy téged köllene szeretnem, mert te ölég szegény vagy.

Zsuzska úgy elpirult, hogy csak úgy égett a barna arca. Lesütötte a szemét s úgy suttogta egész halkan.

— Hát szeressen.

János Magdalénára gondolt s keservesen mosolygott. Aztán fölült és odahajolt a piruló leányhoz. Átkarolta.

Zsuzska fölnézett rá s égő ajka kinyílott, mint a szerelemre váró tulipán kelyhe.

János föléje hajolt, aztán bosszúsan vonta össze a homlokát. Hirtelen eleresztette a lányt s mérgesen rámordult.

— Fokhagymaszaga van a szádnak s a fokhagymát én nem szívelhetem.

Visszadőlt a helyére, szemére húzta kalapját s Magdaléna jutott az eszébe, aztán elbóbiskolt.

Zsuzska elhúzódott a part mellé s álmasztó, perzselő nyári meleg terült föléjük.

A rónák fölött rezgeti a levegő. Az aranyszínű búzatáblákon sercegve érett a kalász.

A nap forrón, bóditón, érlelve tüzelt, mintha minden egyebet el akart volna némitani: poézist, dalt, szerelmet — csak az érést nem.

Mintha azt az érzést akarta volna beléönteni az emberekbe, hogy most más egyéb tennivalóról szó sem lehet, mert most csak — aratás van.

giát és az idegrendszer ingerlékenységét. Igen s sok állatnak a növését a fénnyel való besugárzás kedvezően befolyásolja, viszont a fény j megvonása növésüket csökkenti. Az egysejtű ' lényeken is kipróbálják, hogy a fény ingerlő befolyást gyakorol rájuk, amennyiben protoplazmájuk összehuzódik. A fénynek kitett állatok testének felületén erős pigmentnm (festőanyag) képződik, ami alapjában véve a fény erős befolyása ellen védi őket, mert a pigmentum fölszivja a fénysugarakat. Az emberi szervezetnél, ép úgy, mint az állatinál, megkülönböztethető egy lokális és egy általános fényhatás. Az ember bőre a fény ingerlésére pigmentumképzödéssel reagál, erős fénysugárzásnál akut gyulladással, amely lassú hámlással szűnik meg. A fény általános hatása az embernél szintén az anyagcsere fokozásában, a növés kedvező befolyásolásában nyilatkozik, amiért különösen a gyermeki szervezet kívánja meg erősebben a fényhatást. Hogy egyébként kedvező higiénikus körülmények között az intenzív fényről hosszabb időre a szervezet különösebb kára nélkül le lehet mondani, arra tanúságot tehetnek a sarkutazók és a bányába vitt lovak. A fény gyógyhatás legelsősorban baktériumpusztitó tulajdonságában nyilatkozik. A napfény, sőt a villanyosfény is néha már pár perc alatt megöli erős sugárzás mellett a baktériumokat. A legerősebb élettani hatást a rövidhullámú kék, viola és ultraviolett sugarak fejtik ki. Az ultraviolett sugarak — igaz, hogy nagyon kis mértékben — a test szöveteibe is behatolnak.

I A napfürdö (Helitherapia) a gyógyító eljárásnak az a módja, amikor a fürdőzők széltől védett, délfelé nyitott helyeken levetkőzve, vagy csak az érzékenyebb testrészeken befödve feküsznek a napban. A fejnek védve kell lennie, helyzetét jó, ha tiz tiz percenkint megváltóztatjuk, hogy az egyes részek erős napsütését elkerüljük. A napkúra időtartama legföljebb egyórás lehet. Velejáró, erős izzadság, a bőr megvörösödése, sőt érzékenyebb szerve*

, zeteknél sokszor szédülés, ájulás is, amikor föltétlenül meg kell rövidíteni a kúra időtartamát. A napkúrának leghasznosabb hatása sápkórnál, elhízásnál, skrofulózisnál és bőrbajoknál mutatkozik, tehát olyan jelenségeknél, ahol az életfunkció és az anyagcsere fokozása kívánatos. A napkűrát már a régi rómaiak is használták köszvény és reuma ellen, de az egészséges test ápolásának is egyik biztosítékát látták benne. A régi rómaiak magánházaiban is voltak úgynevezett solariumok, ahol a lakók levetkőzve kifeküdtek a napra. A napkúra télen is alkalmazható, fűtött üvegverandán vagy egy olyan szobában, amelyet villamosizzólámpák nagyon megvilágítanak, természetes azonban, hogy a mesterséges fényforrások hatása nem versenyezhet az égitestével.

Nincs eső.

Huszonhat éve múlt, hogy itt éldegélek a jó Mátyus-vidék déli részén a nép között Komáromszentpéteren. A falu határa elnynlik egészen a Vág-Dunáig 16, sőt 20 km.-ra is. Tanitgatom a nép gyermekeit szives szeretettel. Szeretem a jó, hangya szorgalma mankás népet. Bámulom nagy igyekezetüket, amint évről-évre, kora tavasztól késő őszig hasogatják az édes anyaföld barázdáit ekéikkel, hullatják verítéküket bőséggel a kemény rögre, hogy megtermeljék számunkra is a mindennapi kenyeret. Részt vesgek örömükben, bánatukban; tanulmányozom szokásaikat, életmódjukat, mint a nagy költő mondja: „Enyém jó és balsorsának fele, Örülök, sirok résztvevőn vele 1“

Régen, huszonhat év előtt a viz ellen küzdöttek. Egy évben háromszor is vetettek, nagy szerencse volt, ha egyszer arathattak; mert megáradt az öreg-Dana, nem fogadta be a Vág- Duna vizét, nyomta vissza a szintén felduzzadt Nyitra és Zsitva folyók felé. Rémes látvány az, midöu a Vág Duna visszaféló folyik. Medre nem bírta magába tartani, kiöntött a mezőre, elsöpört minden földi veteményt, letarolta a mezők ékességét, a szántó vetők reménységét. Szűkös, nyomorúságos tél következett a vizjárta falvak népére. A falak körül levő dombokon ami megmaradt, abból egymást kisegítve éldegéltek a kővetkező tavaszig, egy jobb jövő reményében. Néha-néha nagyon száraz esztendőben, ha nem jött a víz, akkor bőven öntötte az iszapos síkság az acélos gabonát.