Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-06 / 16. szám
16. Mám. imgywMmegyaglik évfolycm, ■r ■ " .*.a 'MMSi '" 1 T Kedd* 6923 február 6. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY ir. POLITIKAI LAP. Bétoté. ir t»*l «xt«vák értékbe*? Híiyiwa a. vilikre o«i«í szétküldéssel: 'ágétvt érre 80 K, ^ié«r« 40 K, negyedévre 28 K. Külföldön 160 Ke. Sff«« mm ára i S0 fillér. elhagyatott, szomorú helyzetéből talán ki tud bontakozni és a város vezetősége felismerve a változott helyzetben e kérdésnek igen nagy szociális fontosságát, a tettek mezejére lép. A változott helyzetet a világháború és a nyomában járó rettenetes gazdasági válságok pusztitása idézte elő. Mig a háború előtt a szegényügyet úgyszólván a társadalmi akciók megoldották a városnak talán teljes tehermentesítésével, addig ma a város áldozatkészsége ezen a téren úgyszólván egy csepp a tengerben a megnövekedett szegénységgel szemben. A szegény kérdésből szigorúan el kell határolni a köznyomor kérdését, amely a gazdasági élet tükörképének reflexe és a munkanélküliséggel áll a legszorosabb kapcsolatban Ez, mint tisztán és kizárólag állami feladat, a társadalomra csak abban a vonatkozásaiban tartozik, amenynyiben a segités feladatai beilleszthetők a társadalmi jótékonyság kereteibe: a csecsemő és gyermekvédelemmel és az egészségügyi szociális gondozással kapcsolatban. A köznyomor a gazdasági viszonyoknak hőmérője és annak lázas állapotát, egészségtelenségét jelenti. A szegény ügyhöz a magukkal tehetetlen aggok, a nyomorékok gondozása tartozik. Ezen a téren a város csak a régi világnak megfelelő intézményekkel rendelkezik, amelyek a mai kor viszonyainak nem felelnek meg. Felekezeti szegényházak csak lakást nyújtanak ellátás nélkül, ez pedig csak fél megoldás. A városi szegényház, mely már negyedszázad óta működik mai alakjában, szintén nem képes felszívni azokat, akik minden munkára alkalmatlanok és képtelenek. A közsegélyezés mai elavult módja, a havi pár korona városi segély legfeljebb csak a lakásbérhez szolgál pótlékul, de a megélhetés gondjainak enyhítésére abszolúte nem elegendő. Mi volna tehát a szegényügy terén a legsürgősebb feladat ? Első sorban a közsegélyezésnek a megoldása, a koldulás intézményes megszüntetése és a szegényháznak kibővítése, a mai társadalmi és felekezeti segélyezéseknek egyesítése útján azoknak ellátásáról való gondoskodással. Ehhez szükséges, hogy a város ezt a nehéz kérdést ne csak húszezer koronával intézze el, mert a szegény ügy mai állapotához ez már nem jelentékeny támogatás. A szegényügyre ennek legalább négyszerese irányozandó elő a költségvetésben és pedig uj fedezeti forrásoknak a megnyitásával. A városi vigalmi adó és ilyen ÄLÄPSTOTTÄ: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: 3ARANYAY JÓZSEF dr. természetű dijak, bevételek, engedélyek, bizonyítványok kiadásának illetékei, amelyek évente nagy és jelentékeny összeget tesznek ki, a kihágásokban hozott Ítéletek után befolyt büntetés pénzek legyenek a szegényalapnak jövedelmei. A szegények háza ne csak lakást adjon a szegényeknek, de élelmezést is, sőt állítson fel ott a város egy közös munkatermet, ahol a még munkára képes szegény foglalkozzék és élelmezésének diját vagy annak egy részét megkeresse. Ebben a formában a mai szociális helyzetnek és életfelfogásnak megfelelően oldanánk meg a szegény kérdést, amely a város közéletének suiyos kérdése. A szegényügyet napirendre kell tűzni, mert emberekről van szó, akik a helyzetükön segíteni nem képesek, s akik a társadalomnak is a terhére vannak. Ez olyan közügy, amely sürgős és amely megalkuvást és halasztást nem tűr. A szegényügy okos és helyes elintézése a város kulturális színvonalára is jellemző és megoldása a város jelentős kérdése. = Miért nem beszélnek így mináíunk ? A kisebbségi jogok önkényes értelmezése sok megpróbáltatást jelentett az utódállamok magyarságára nézve. Érdekes nyilatkozatot tett a magyar kisebbségi kérdésben egy vezető román politikus Buila Romatus egyetemi tanár, akitől sokat tanú batuának a mi politikusaink is. Boila nyilatkozatában többek közt a következőket mondja : Á jjjemztti Part elhatározott akarata a jogegyenlőség megvalósítása. Ez az első lépés a kisebbségi jogok megvalósítása felé, amelyeknek intézményes biztosítását a párt elengedhetetlennek tartja. A kisebbségi jogokat szabatos és félreértést nem tűrő örvényekkel intézményesen kell biztosítani oly arányban, mely a magyarság kulturális, gazdasági és faji súlyának és jelentőségének megfelel. Erdély magyarsága, mint államalkotó tényező a legkiválóbb politikai érettséggel, egy ezeréves mű t kultúrájává! és ősrégi tradícióval bir. A közhatalom átvételének idején a maga tragikus komolyságában átéreztük azt a nehéz problémát, melyet a magyar kisebbségnek az uj keretek közé való elhelyezése reánk ró. Yégtelenüi nehéz, sok tapintatot és megértést igényel azokat a kereteket megtalálni, amelyek közt az uralkodó fajból kisebbséggé lett magyarság megtalálhatja elhelyezkedési lehetőségeit. Suiyos hibát követ el a kormány, amikor a szinmagyar székely vármegyékben regátbeli (óromániai) tisztviselőket és bírákat küld a magyarság nyakára, akik még ha akarják, sem tudják megérteni ennek a népnek sajátos kultúráját, ősi tradícióit és lelkületét. | Az ipar és kereskedelem megmentése érdekében az állami közmunkák sürgős „foganatosítása“ iránt is lépéseket fog tenni az uj városi képviselőtestület. Ha nem hallottuk volna annyiszor, szinte az nnalomig hangoztatva a nagy város mentő akciót, amelylyel eddig minden megye és városfőnök a hivatalát megindította szóval és papiroson, talán bizonyos reménnyel tekintenénk a város Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 28. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, nvvit a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. rí Idead lk. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik Mini háramszar: kd!ii csStirtikőa és szántaiíü starostájának az ipart és kereskedelmet érintő kijelentései elé. Da nagy tévedés van abban, ha a komáromi gazdasági élet fellendítését, régi kerékvágásba hozását csak az állami munkák, a közszállítások segíthetik elő és ezek menthetik meg ennek a városnak lerongyolt gazdasági életét. A béke éveiben, a háború előtt nem a közszállitásokön múlt az ipar és kereskedelem élete, hanem a konszolidált belső állapotokon. Ez a belső konszolidáció erősen összefügg azonban a kormány külpolitikai orientációjával is. Amig a kormány az elszigeteltség álláspontjára helyezkedik s a geográfiai szomszédságokat s a velük való jóviszonyt a távol francia szimpátiák mögé helyezi s a nagy nyugati győztes államok csatlósaként a maga természetadta érdekeit és kötelességeit mindig a hatalmi politika csalóka refhxű szemüvegén át figyeli, a belső gazdasági élet erőrejutása csak másodrendű érdekként mutatkozik előttünk, akik köteles önzésünkben és élni akarásunkban magunknak követeljük elsősorban az állam s kormányai hathatós támogatását. A kereskedelem és ipar visszafejlődése szorosan összefügg a Magyarország fsló kifesszitett határsorompó merevségével. Hogy az uj államalakulat elvágta a város természetes fogyasztó területeit s a siralmas fcékeokmányok a valutakülömbségek mutatta általános gazdasági züllést produkálták, nem mentség annak a kormánynak, amely az átvett területek lakosairól nem csak az adóívek és vallomások alapján, hanem existenciájuk biztosítása tekintetében is gondoskodnia kellene. A komáromi piac vissza esett az ekhós szekerek idejébe, midőn a legközelebb eső falvak lakósai is csak üggyel-bajjal tudták megközelíteni a közszükségíeteket fedező cikkeket elosztó várost. Ugyanaz a helyzet ma is, mert a más városok köré csoportosult felvevő piacok & papiroson keresztül vitt gazdasági eltolódást parancsszóra respektálni mm tudják és nem is akarják. Ha Komáromot, annak iparát és kereskedelmét m?gmenteni akarják, sőt bizonyos lendületet akarnak annak halódó életébe szívat tyúzei, úgy ennek a városnak uj piacot, uj felvevő és vásárló területet kell keres ni és találni. Hogy a város köré csoportosult falvakra e tekintetben sokat számítani nem lehet, azz&I a komáromi kereskedő és iparosvilág tisztában v«n. A mentő eszköz nem is a távoli falvakból, hanem magából a városból fejlesztendő ki. Komárom megcsappant lakosságát kell vásárlóképessé tenni; magából Komáromból kell életképes, forgalmas felvevő piacot teremteni. Ehhez nem kell áldozathozatal sem a kormány részéről, ehhez csak az ígérgetések beváltása kell. Azok a közmunkák, amelyekről kötetekre menően nyilatkoztak már a legmaga; abb kormányfői umoktól le egészen az utolsó asztalnál ülő Írnokig, nem szükségmunkák, hanem ha a kormány komoly ígéretére és komoly munkafejlesztés terveire számítani lehet, gazdasági beruházások, amelyeknek nem a munkanélküliség elégedetlenségtől úszó folyamát lecsapolása, hanem egészséges gazdasági élet teremtése a hivatása. Amig a városban keresztülviendő közmunkáknál a munkanélküliséget állítják be motivációnak, addig itt komoly, teremtő munkát várni nem lehet. S mindaddig, mig a munkanélküliek csigalassusági pénzbeli segélyezése, a köznyomor, a szegénység humanitárius mentőeszközökkel tesz máról holnapig
