Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-06-26 / 76. szám

2. oldal. »Komáromi Ltapck« 1828. junius 26. a két párt közt levő testvéri viszonyt és fegy­verbarátságot. Az érkező képviselőt a helyi párt vá­lasztmánya fogadta és élén Dosztdl Jakab pártelnök üdvözölte a képviselőt, akinek a komáromi lányok küldöttsége élén Klug Manci kedves beszéd kíséretében gyönyörű fehér csokrot nyújtott át A naggyülés színhelyére d. e. 10 óra után Komárom polgárai seregestül tódultak és im­pozáns számmal jelentek meg. Dosztál Jakab elnök nyitotta meg a naggyűlést és röviden üdvözölve a képviselőt, átadta a szót dr. Pét­­rogally Oszkárnak, aki a magyarság egységét hangsúlyozva az ellene irányuló támadásokkal szemben kitért azokra a munkákra, amelyek most a régi sablón szerint ismét éket akarnak verni magyar és magyar közé. A községi választások előtt soha erre az egységre nagyobb szükség nem volt, mint most van. Öt év küzdelme megtaníthatott ben­nünket arra, hogy nincs mit remélnünk ettől a kormánytól és a községi választások sikere meg fogja pecsételni ennek a kormánynak a sorsát is. Majd kitérve az általános politikai hely­zet ismertetésére, széles látókörrel és gyönyörű szavakban mutatott reá arra, hogy öt év tör­ténete tanulságai alapján mit remélhet az ebbe az államkeratbe kényszeritett magyarság. Az alkotmányosságnak nagyszerű, szinte iskolás példája annak a négy képviselőnek a sorsa, akiket a választási bíróság mandátumuktól fosztott mog, mert a rendtörvény ellen sza­vaztak és lelkiismeretűk szavát követték. A népakarat semmi és a népképviselőket a mai alkotmány hermetice elzárja a néptől. Hivatkozik Kramarz és Benes antagonizmusára, akik közül az első ki merte mondani azt, hogy csak nemzeti jellegű köztársaság lehet ennek az államnak végcélja, ami a nemzeti kisebb­ségek teljes letiprását és megsemmisítését je­­jentené, ha ezt, Kramarz szerint, parlament nélkül lehetne megvalósítani. A gazdasági válság okaival foglalkozva, élénk színekkel rajzolja meg annak okait. A munkanélküliség szörnyű problémája a kormány lelkiismeretlen gazdasági politikája eredménye. A kormánynak iskolákra, kórházakra nincsen pénze és közmunkákat sem tud végeztetni, hogy a nép kenyérhez jusson, de a bolgár kor­mányváltozás miatt kész volt a hadüzenetre. Reámutat a korrupciónak terjedésére, hivatko­zik Sramek miniszter pártjának a lapjára, a melyben egy közlemény kifejti, Lhogy a cseh­­morva néppárt nem bírja sokáig az asszisztá­­lást a kormányzati visszaélések és panamák takargatására. Különben tudott dolog, hogy minden egyes nagyobb bank, iparvállalat, druzs­­tvo zuhanása nyomán felcsapódó szenyes hul­lámok mindig egy-egy közéleti nagyságot nyel­nek el. Közéletünk képe tehát nemzeti impe­rializmus befelé, agresszív külpolitika kifelé, ennek nyomán egy mindig nagyobb mértéket öltö gazdasági válság és közéleti korrupció ad­ják meg a mostani közélet és rendszer jellem­zését. Ebben a keretben fognak lefolyni a köz­ségi választások. E községi választások ered­ménye fogja eldönteni a mostani politikai rendszer sorsát is. E rendszernek megbukta­tása nemcsak a mi nemzetünknek, de a terület egész régi lakosságának érdeke. Igen is meg­van e terület régi lakossága — magyarok, szlovákok és németek között az együttműkö­dés nem titkos paktum utján, hanem létrejött az a viszonyok kényszerítő hatása alatt és hálásan kell elismernünk, hogy a kormány po­litikája hathatósan hozzájárult annak megerő­sítéséhez. Az együttes harc a centralizmus ellen Szlovenszkó és Ruszinszkó autonómiájáért folyik. Az utonómia általános érdeke az összes nemzeteknek, minden felekezeteknek és minden osztálynak. Majd rátér az ugynevezet köztársasági kisgazda párt megalakulására, amelynek jelen­tőséget nem tulajdonit, mert ismerve a magyar nép józanságát és tiszta Ítélőképességét, tudja, hógy a demagóg izgatásoknak, még ha egy miniszter is áll azok háta mögött, nem fog felülni. Zajos derültség mellett olvassa fel a Népújságból a személye ellen intézett táma­dások szemelvényeit és kijelenti, hogy ezekre esze ágában sincs válaszolni és hederiteni. (Sűrű közbekiáltások : Nem szabad törődni az emigráns piszkolódásokkal!) Beszéde végén az ismételten felvetett azon vádra felel, hogy nem vagyuak h4 álíampol. j gárai a köztársaságnak. Mi teljesítjük köre- í lességeinket az állammal szemben, fizetünk 1 roskadozásig adót, gyermekeink bevonulnak j katonáknak és így meghozzak az anyagi és \ véráldozatokat. A magyar nép itt becsületes polgári muukát fejt ki mint föMmives munkás, iparos, kereskedő és intellektüel s ez a munka hivatott előmozdítani az állam konszolidáció­ját, szaporítani a nemzeti vagyont és az állam jövedelmeit. Ha az áliampolgári hűségnek is­merjük az állam iránti kötelességek teljesítését, | úgy mi, hű állampolgárok vagyunk, mert kö- \ telességeinket a legmesszebbmenőbben telje- j sitjük. Az igaz, hogy a kötelességteljesítőénél | többit — lelkesedést és lángoló szeretatet — ; nem tudunk adni, de ennek nem mi, hanem a \ kormány politikája az oka. Az is igaz, hogy ismerünk egy hűséget, ; amely nagyobb annál, amely az állam iránti í kötelesség teljesítésére késztet, ez a nagyobb j hűség a magyar nemzetünk iránti hűség. Az \ államok élete múlandó, azok születnek és el- j múlnak, de a nemzetek örökóletüak, a cseh l nemzet egy volt vezérférfi újának mondását ; aposztrofálva, azzal fejezi be beszédét, hogy j mi magyarok voltunk, amikor a csehszlovák j republikáuak még hire sem volt és utódaink ; magyarok lesznek akkor is, amikor ez a köz- \ társaság már rég nem lesz! Most dr. Lelley Jenő lép fel zajo3 éljen- | zés mellett a szónoki emelvényre, akiuek mé- j lyen szántó fejtegetéseit feszült figyelemmel j hallgatta és azt sűrűén szakított« félbe tet­szésnyilvánításaival a közönség. A képviselő beszámolóját megtartva, történeti vázlatát nyújtja a párt parlamenti szereplésének és pártja közéleti tevékenységének. Bevezetőként kegyelettel emlékezik meg Komárom dicsőséges múltjáról és a magyarság küzdelmeiben való hűséges részvéteiéről. Eiös érveléssel mutat reá ebben & városban, ahol a testvérpártnak, a kisgazda pártnak a böl­csője ringott, az összetartás szükégességére. Visszapillantva a lefolyt évek küzdel­meire, rámutatott arra, hogy a kér. szoc. párt kezdettől fogva a pozitív és aktív politika mellett foglalt állást. A képviselókázban a négy kér. szocialista képviselő mindig keresztény együttérzéssel harcolt a két kisgazdapárti kép­viselővel. A számuk csekélysége miatt é3 a ház­szabályok a kisebbség érvényesülést lehetetlenné tevő rendelkezéseinél fogva kézzel fogható eredményeket ha fáradozásuk nem is tud fel­mutatni, tiszta öntudattal hivatkozhatnak mind­nyájan arra, hogy kötelességüket becsületesen teljesítették s ha mást nem is tehettek, ál­landó tiltakozás volt mindenkor elhangzott sza­vuk, amikor a nemzet jogairól és sérelméről volt szó. Nem riasztotta vissza őket soha az ál­­lamellenesség és irredentizmus sűrűén fel­hangzó vádja sem, amellyel szemben lelkiis­meretűk adja mag az elégtételt. Nyugodtan hivatkozhatnak arra, hogy mióta a trianoni békeszerződés törvény, elis­merjük azt a kötelességet, hogy a törvényt tisztelnünk kell, működésünknek le nem kicsi­­nyelhetö eredménye, hogy a magyarságot ma már nem tekintik olyan félvállról nézhető pa­­ránynak, mint ezt kezdetben hajlandók voltak nézni. Élesen támadja azokat, akik a magyarság erejét uj pártalaknlások segélyével gyöngítik és a széthúzás magvait akarjak elhinteni. Nekünk a kétségbeesés önvédelmi harcát kell vívnunk és ilyenkor szükség van minden energiánk összpontosítására. Ad a magyarság mai poli­tikai egységének megbontásán dolgozik, ha jó­hiszeműen cselekszik, akkor óriási hibát sőt bűnt követ el, ha pedig akár személyi indító okból, akár nem tisztessége okokból teszi, akkor egyenesen árulást követ el. Kifejti a kér. szoc. párt programját, amely a kér. inter­­nacionálé alapján áll és ez a legönzetlenebb nemzeti politika. A kér. internacionaléé pozitív, a szociáldemokráciáé negativ, mi elismerjük a nemzetek létét, ök tagadják. Ez az internacionalé hozza egymához kö­zel és forrasztja egybe Szlovákia és Ruszinszkó külömbözö nemzeteit, a gyakorlati politika te­rén programunk röviden ez: a keresztény er­kölcs élő igazság megvalósítása minden vona­lon. Ezután hosszabban élesen boncoló erővel matatja ki, a jelenvolt munkások többszöri zajos helyeslés* mellett, hogy a nagy munka­nélküliségnek és a munkás osztály mostani vigasztalan helyzetének nagy részben maga a munkásság ez oka, amely a szoe. dem. jelsza­vainak felülve, a választásoknál a szoc. demok­ráciának szo'gáltatta a többséget. Ez a szoc. dem. párt Prágában szövetkezett a cseh ka­pitalista pártokkal és elárulta a munkásság érdekeit, részben öntudatosan tették, részben öntudatlanul, mert a kapitalista pártok vezérei nagyobb tudásuk és ravaszságuknál fogva ve­zették orruknál fogva a szoc. dem. vezéreik A kér. szoc. párt álláspontját igy foglalja össze: becsületes bérért becsületes munka, be­csületes munkáért becsületes bér. Végén zajos éljenzés közben hangoztatja az antonomia szükségességét és hirdeti hitét a magyar fel­támadásban. Lelley után Kiss Eadréné mondott be­szédet szép és köitöi szavakban a magyar nő hivatásáról a magyar nemzetnek mostani élet­halál harcában és a komáromi nők nevében köszöntötte dr. Lalleyt. Fedor Miklós, a kér. szoc. párt kelet­­szlovénekéi szlovák osztályának titkára a kővetkező szónok, igen szimpatikus megjelenésű javakorbeii férfiú, aki egyenesen Lőcséről jött Komáromba. Beszédét azzal kezdi, hogy üdvözletét hoz a Szepességból az itteni magyar testvérek ré­szére, azoknak ntódaitól, akik a magyarokkal együtt örültek és együtt hullatták vérüket. Nem tagadja — amint soha se is tagadta meg — szlovák származását, a prevrát, vagyis föl­fordulás előtt is szlováknak vallotta magát, ma is az. A szepesi becsületes és egyenes lelkű szlovák népat nem sikerült összevesziteni a német és magyar kisebbségekkel, akikkel min­denkor békességben éit. Hiába illetik ezért őket magyarón, vagy irredenta jelzőkkel, erre sem hederitenek. — Nem igaz, hogy a szlovákság ezeréves járomban élt, tauu lehet rá Cs£fvnoc/t,herceg­prímás, a sok tót származása püspök, hogy a magyar elnyo a ás mind kitalált mese a magya­rokkal szemben. Vájjon Dérer elvtárs lett volna-e miniszter, ha a kultúrát nem Budapesten szerezte volna? A kultúráról szóivá, kijelenti, hogy igen sok iskola volt, ahol a szlovák nyelvet tanították és a szlovák nyelv gyakor­lását el nem tiltották. Kijelenti, mint becsületes és őszinte szlovák ember, hogy műveltségét, tudását és tanultságdt a magyar kultúrának köszönheti. A csehszlovák szóval foglalkozva, kije­lenti, hogy ennek nincs semmi értelme, mert cseh is van, szlovák is van, de cseh-szlovákot nem ismer, pedig jó szlováknak tartja magát. A munkások mandá­tumtulajdonosai autókon járnak és emeletes házakat építettek maguknak, a munkásság pedig nyomorog. A jndások és árulók karmaiba

Next

/
Thumbnails
Contents