Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-06-19 / 73. szám

2 old»!.

JKemáromi Lapok“

1»93-’. jiinius 19.

aozatot közöl, amelyben kijelenti, hogy nem kk&rták a császárnét megsérteni, az ö loyali fásukhoz szó sem férhet, ezért a levél tartalmáért nyilvánosan kér bocsánatot és csak azt szögezi le, hogy a fekete-sárga legitimisták csak mint a legalázatosabb alattvalók fordultak a kiskora császár anyjához. A nyilvános bocsánatkérés bécsi politikai körökben érthető feltűnést keltett.

Elmaradt

a kisantantnak nagy garral hirdetett demaraa, melyet a parasztdiktatura alól fölszabadult Bulgária uj kormányához akartak intézni. Jugoszlávia, Görögország, Csehszlovákia és Románia képviselői Belgrádban folytatott tanácskozásaik eredménye akart ez a demars lenni, azonban még idejében közbeléptek, hogy a kisantant allamai mérsékeljék harcias indulatukat, amelyre jelen esetben semmi szükség nincsen, mart hiszen az nj kormányt belső politikai kényszer hívta életre és kü ügyi politikája tekintetébeu már ismételten nyilatkozott.

Hogy vájjon a kisantantnak együttea föllépése tényleg egyhangú határozatból eredt volna, azt a zűrzavaros, igazán balkáni híradásokból nehéz volna megállapítani. Ami a kisantant egységét azonban érdekesen világítja meg: egy bukaresti hir, mely szerint a román kormány a S.ambu iszkij, kormány egyik Romániába menekült miniszterét felszólította, hogy vagy utazzék át a számára kijelölt tartózkodási helyére, vagy pedig azonnal hagyja el az országot. A volt bolgár miniszter a hir szerint, máris elhagyta Romániát és Magyarországon keresztül Praga felé vete útját. Ez a hir nem igen igazolja a kisantantnak az aj bolgár kormánnyal szemben tanúsított magatartásának egységét, mert a román kormány magatartásából nem igen lehetne arra következtetni, hogy Romániában a hivatalom politikai körök valami nagyon sajnálkoznának a parasztdiktator és kormánya bukásán.

Egyik bír szerint a demars csak halasztást szenvedett, de bármint legyen is a dolog, a péntekre bejelentett diplomáciai jegyzék lemaradását a kisantant államai semmiképen sem 5 írhatják dicsőségük számlájára, mert bizony ez \ akár diplomáciai vereségszámba is mehet, j aminthogy a nagyhatalmak igy is fogják föl \ az esetet. Még idejében sikerült Angliának megértetni a kardcsörtetö kisantanttal, hogy lépesük semmiképpen sem találkozik a britt birodalom helyeslésével, amelynek véleményével különben Olaszország is mindenben megegyezett. Ez utóbbi nagyhatalom állandóan különös figyelemmel kiséri a balkáni eseményeket és a mozgolódások érthető idegességet teremtettek Rómában is, hol Jugoszlávia nyugtalanságának veszedelmét a legjobban tudják értékelni. .

Az uj bolgár kormány helyzete napról napra erősödik s a forradalom első hete alatt annyira tisztult a helyzet, hogy immár biztosra vehető, hogy hamarosan a külföldi hatalmak is elismerik. A buzgó prágai bolgár követ ugyan minden eszközt felhasznált arra, hogy a világot arról győzze meg, mintha kebelbarátjának kormánya nélkülözhetetlen lenne Bulgáriára nézve, azonban Daszkalov ur is alább hagyott amidőn megtudta, hogy Sztambuliszkij megadta magát. A demars elmaradt s remélhető, hogy nem fog újból föltámadni az a szándék, hogy a kis fölszabadított Bulgária oelügyeiba harcias szomszédai beavatkozni akarjanak. Ennek a veszélye mindinkább eltűnik s a kisantant országai tanuiságképen levonhatják maguknak, hogy a gyűlölködés rossz tanácsadó, mely csak annak szerez keserű csalódást, akit hatalmába kerítve, ellenséges szándékra hangol. Angolországnak és Olaszországnak fellépése újból elhárította a veszedelmet, mely mát- sötét felhőivel készült elboritani Balkánt, Európa e legnagyobb meglepetéseinek területét, mely agy látszik, ma sem tisztult mag régi, veszedelmeket rejtegető atmoszférájától.

— Láb- és kézizzadás ellen azonnali biztos hatású a „Pedin“, egyszeri használat után a kellemetlen szagot Í3 teljesen megszünteti. Ára 4 cK. Kapható jobb fodrász üzletekben és Mórocz Zs. droguista üzletében. Saját érdekében utánzatokat ne fogadjon el! Postáa Kovách gyógytár, Komárom küldi. 264

Angii segítség Magyaronzäg talgiaälliläsälioz.

A „K. N." bécsi munkatársa irja :

Budapestről Londonban való hazautazóban több angol képviselő időzött a napokban Bécsben. A prágai kereskedelmi konferencián résztvett angol urak közül alkalmunk volt ma délelőtt beszélni lord Archibald Forres sei, az angol felsőház tagjával, aki Lloyd George kabinetjében a háború alatt a War Office pénzügyi és parlamenti államtitkára volt. Lord Forres elsősorban a prágai konferencia eredményét érintve azt hangsúlyozta, hogy annak gyakorlati téren főként abból a szempontból van jelentősége, hogy a konferencián részt vett államok képviselői a gazdasági kérdéseknek semmiféle politikai indulattól nem feszélyezett tárgyalása révén elősegítették, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egyes nemzetek a megértés és a jobb belátás utján. Lord Forres ezután elragadtatással nyilatkozva a Dunán tett hajómról, sajnálattal állapította meg, hogy a dunai szabad hajózási forgalomnak még mindig akadályai vannak.

— Remélem azonban — mondotta — hogy ezek a forgalmi akadályok rövid időn belül, talán kissé a prágai konferencián elhangzottak hatása alatt is, megszüntethetök lesznek.

Európai útja felyamán szerzett impreszszióiról tett ezután megjegyzéseket Lord Forres, az angol állam férfiú komoly, egyszerű, közvetlen modorán.

— Érdekes paradoxonét tapasztaltam a mai helyzetnek Európában. A munkáskórdésekre gondolok. Angliában másfél millió ember van munka nélkül, Franciaországban is tekintélyes a munkanélküliek száma. Németországban viszont, államgazdaságának súlyos leromlottsága ellenére, nincs munkanélküliség, minden munkás a helyén van, mig O hszlovákiában, ahol a háború után nagy gazdasági fellendülés indult meg, ugyancsak áll a munka és a munkás nem talál foglalkoztatást.

— Hogyan ítéli meg Lordságod Magyarország gazdasági helyzetét ?

— Legelsőrangusn fontosnak tartom a költségvetésnek egyensúlyba hozatalát. Mihelyt egy állam kiadásai túlhaladják az állami bevételeket, kezdetét veszi a baj. Szerintem nem kölcsönökkel, külső eszközökkel kell egyensúlyba hozni valamely ország költségvetését. Külső erőforrások igénybevétele mindig veszedelmet jelent. Anglia a háború folyamán sem vett fal egyetlen egyszer sem külföldi kölcsönt folyó kiadásainak fedezésére, hanem egyedül csak muníció gyártásra. Az állami bevételeket kell fokozni. Én Angliában minden jövedelmem ötven százalékát fizetem adóban. Minden

I angol állampolgár jövedelmét legalább ötven százalék erejéig terhelik egyenes adók.

— Mi a véleménye Lordságodnak — kérdeztük ekkor — a jóvátételi bizottságnak a magyar kérdésben hozott határozatáról ? Van e remény arra, hogy a jóvátétel! bízott‘ ság határozata után Magyarország külföldi 1 kölcsönhöz juthat?

— Az előbbi kérdésre érthető okokból uem válaszolhatok. Idetartozik azonban az ál- 1 talános jóvátétel kérdése. A jóvátételi kérdést >' feltétlenül a lehető legrövidebb időn belül ren| dezni kell és ki kell kapcsolni Európa gazda; sági politikájából, mert különben a mai állapot l fenntartása egész Európa gazdasági összeom-Ilását vonja maga után. Franciaországnak ba kell érnie kevesebbel, mint amennyit követel Németországgal szemben. Ha ez a kérdés végleg rendeződik, csupán akkor lehet szó és szükséges is, hogy Amerika a maga hitelszervezeteivel Európa segítségére siessen.

— A jóvátételi bizottság határozata után remélhető e kedvező lépés az angol pénzpiac részéről ?

Érre a kérdésre lord Archibalt Forrás a következőket válaszolta:

— Anglia sohasem érzett ellenséges indulatot Magyarország iránt, még akkor sem, amikor legelkeseredettebbeu tombolta háború. A két ország között ellentétekre, ellenséges érzületekre soha semmi sem szolgáltatott okot.

I, Éppen ezért nagyon természetes és erről tel■ jás meggyőződéssel biztosíthatom, hogy Anglia ! mindent, amit az ország gazdasági talpraátlitása érdekében megtehet, mindent, amivel az országnak mai helyzetében segítségére lehet, a lehetőséghez képest a lehető legnagyobb készséggel meg fog tenni és meg fog adni.

VÍZUMOT

útlevelekre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a

„Hilf«Terein der jüd. Hochschüler ans der Slo vakéi.w a52

Praha I., Postfach 620. Közbenjarásí díj vízumonként 20 korona.

A gyilkos arca.

Irta: Zilahy Lajos.

Itt áll előttem; hátratett kezeivel az asztalhoz támaszkodva. A neve: Molnár Tóth József. Életkora: huszonhárom esztendő, született Déseu 1899. decemben 27-én. Atyja Tóth József, anyja Andrásovszky Mária. Reiormátus. Kereskedősegéd volt, aztán valuta*pekuiáns lett.

Itt állok előtte és kitágult szemgoiyókkal, rémülten nézem. Csak két percre és a szemem, mohón issza arcának minden vonását.

Irtózatos arc. A szivem elhüll, mikor megláttam. Egy halk és szomorú „6 istenem« röppent el a lelkem legmélyén és talán hangtalanul az ajkam megmozdulásán és a szememben,

I ahogy kitágult, rámeredt erre az arcra, ügy | álltam mellette, mint egy nagy ravatal mellett, i Él néztem két percig, szótlanul, dermesztő némaságban, elöl összefout és lecsüngő kezekkel, ahogy a nyitott koporsó mellett áll az ember. Áll, néz és csak ez a két tompa, ólomsnlyu szó jut az eszébe: ó istenem . ..

Állok előtte és nézem. Sajnálom. Majd könnyekre fakadva sajnálom. Sí éretné ni megfogni a kezét ennek a deési fiúnak és szörnyű csüggedéssel kérdezni:

— Hát te vagy az ?

Az Ember, aki öltél. Egyszerre hátulról, felvillanó szemmel, hirtelen eltorzult arccal, a gyilkosok erőfeszítésének kísérteties vicsorgásával ráugrottál az öregasszonyra, mint & tajtékzó vadállat és & nyakkendővel megfojtottad. Te vagy az, aki a holttestet a karjánál fogva áthúztad a fürdőszobába, felemelted és begyömöszölted a fürdőkádba. Hallom, amint a holttest súrolja a padlót. Aztán leültéi és valami könyvet olvastál. Egyedül voltál a magányos villában, egyedül voltál önmagaddal és egy holttesttel. És még három embert öltél igy és pakoltad őket cinkládába, ott hajlongtál a láda körül és cinkezted a tetejét olyan nyugalommal, mint más ember a kofferjét szijjazza, amikbe a ruháit és tiszta fehérneműit csomagolja.

Hát te vagy az?

Mutasd az arcodat. Irtózatos! Mutasd. Irtózatos: mert üres. Egy felkiáltó jelnek kellene lenni benne: én nem vagyok ember, én rejtélyes állat vagyok! Egy felkiáltójelnek:

I fussatok tőlem, én gyilkos vagyok! Az ajkaid I vastag duzzadásában, az orrcimpáid ijesztő 1 görbéiben, a szemöldököd durva szőrzetében,

\ a homlokod alacsonyságábau, bujkáló szemed : sötétségében valami vigasztalásnak kellene lenni: hát igen, ez gyilkos.

De ez a Tóth József szép fiú. Karcsú és magas. Az arca nyugodt és kellemes. Jó ruha, jó cipő, finom ing van rajta. Akárki, ha megismerkedett volna vele valahol, barátjává fogadhatta volna. Elegáns, csinos fia, beleillik egy urikisasszony zsurjába, teniszrakettel a kezében a margitszigeti pályára.

Ezért irtózatos ez az arc. Meglepetést vártam tőle, sötétséget és ijesztő idegeuséget és azért lett számomra ennyire meglepő. Nem borzadhattam volna meg jobban tóle, ha szőrös iülei, szétnyomott pofacsontjai és vérző kocsonyában mozgó szemgolyói vannak.

Szabályos, élesvonalu, kellemes arc. Bal álián hosszú nagy forradás, — még jól is illik ehhez az archoz, mintha valami szép, dacos pár i. aj hevében kapta volna. A szeme barna, hosszú pillákkal és a tekintete, mely megnyugtató, kissé előkelőén szomorú.

Igen, ezért irtózatos ez az arc. Nézem és sajnálom. Nem őt, nem ezt a Tóth Józsefet, hanem az Embert, azt a társadalmi lényt, akit

Uirári vnoiiti inonotnonrl moniolnntl