Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-06-12 / 70. szám

KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY

POLITIKAI lui A. ír*.

i-láiiaté*! ár cMh-iueSovik értékbe»; fiaiyben i% viöokra p;-tlai szétküldfssíl:

8$éS* énre 80 ff, félérre 40 ff, »«'«vedéTre 30 ff. j Külföldön 160 Kő.

Egyes Mént ára i 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr.

Szerkesztő: BARANYAY JÓZ' Ír.

Szerkesztőség és kiadóhiratal: Nádor-u. 20,, horá úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk rissza.

Megjelenik hetenkint háromszor: ked^i csütörtökön fis szombatéi

tétéire fordittassék. Olaszország és Angolország nem voltak azon a véleményen, hogy ! ehhez a föltételhez hozzájáruljanak. Nincs kij zárva, hogy a jóvátételi bizottság időközben ne vizígálhasson meg egynéhány kiegészítő I tranzakciót. Az angol javaslat egyúttal tisztázni ! óh, jtotta az Ausztria, Bulgária és Magyarország által fizetendő jóvátételek kérdését és fentartotta Angolországnak azt a jogát, hogy njabb javaslatot1terjes&zen elő ezeknek az adósságoknak eltörlése iránt, mint ahogy ily iráDyu véleményt Angolország már ismételten hangoztatott.

A koldulás megszüntetése.

•— A Népjóléti Központ utján. —

Igen fontos szociális terv foglalkoztatja a városi tanácsot, amelynek megvalósulása esetén a szegényügy kérdése fontos lépéssel haladna előre. Az utcai, illetve a házakkénti koldulás ügyéről van szó, amelyet a városi tanács meg akar szüntetni. Az előadói javaslat ez ügyben már régebb idő óta készen áll és jövó héten kerül megvitatás alá a szegényügyi bizottságban, ntána pedig a képviselőtestületben.

A városi szociális osztálynak a szegényügyiöl elég pontos statisztika áll rendelkezésére. Ezek közt vannak a kéregetók is, akik utcán, templomok előtt, vagy pénteken házrólbázra menve koldulnak. Az utcai koldulás tulajdonképeu rendőrileg tilos és csak türb dolog; ezt akarja most a városi tanács teljesen megszüntetni. Erre két módozat volna lehetséges.

A megoldás egyik módja a lakosságnak bizonyos minimális megadóztatása a szegények javára- Bár ez lenne az igazságosabb megoldás, mégis azért, mivel az adózás fogalma ma a lakósság legszélesebb köreiben ellenszenves a rájuk nehezedő mindennemű közterhek súlyos volta miatt, a megoldás módja ma keresztül nem vihető. Pedig a leghelyesebb módja volna a koldulás és általában a szegényügy megoldásának, hogy ahhoz mindenki a közteherviselés arányában járuljon hozzá.

A másik megoldási mód az önkéntes adomány formáját választja és abból indul ki, hogy ezidőszermt minden üzlet, minden ház bizonyos kiadásokat kénytelen viselni a koldulás cimén. Az üzletek, házak tulajdonosai vagy lakói, ezen a címen felmerült kiadásaikat öszszeszámitják és a koldulás megváltására felajánlják évi vagy félévenkénti összegben. Ezt a tehermentesítést azt hisszük, mindenki örömmel üdvözli, ha tudja, hogy megszabadul a koldulás adójától, mely különösen nyílt üzletekben talán nem is volt kellemes.

Mindenki szívesen áldoz évente néhány korona összeget abban a tudatban, hogy eleget tett a koldulás alól való tehermentesítésnek. Az így befolyó összegek a városi szegénypénztárban lennének kezelve és onnan havonta a koldusok közt kiosztva.

A Népjóléti Központnak ebben az ügyben az lenne a feladata, hogy pontosan megállapítsa azt, hogy az illető koldus csakugyan koránál, testalkatánál, vagy milyen okból szorul rá embertársainak támogatására. Megállapítja, hogy nem keresetképes-e az illető, mert fordult elő már elég eset, hogy épkézláb emberek és aszszonyok koldultak, mert igy könnyen élhettek.

A Népjóléti Központ bizottsága állapítaná meg azt, hogy a város kereskedői, iparosai, hivatalnokai, háztulajdonosai milyen évi ősz-Mii Us Kft is.

a magyaroknak esküdt ellensége és minden szláv népnek patronusa, úgy nyilatkozott Erdélyben az itteni állapotokról, hogy a csehszlovák demokrácia hagy fenn kívánni valókat és hogy a kisebbség helyzete különösen kulturális tekintetben változásokra szorul. Ezt mi elhisszük Scotus Viatornak, aki a magyaroknak sohasem volt barátja. Kár, hogy objektivitása későn kezdődik, különben megállapításaiban meszebbre is mehetett volna.

Scotus Viator is arról győződött meg, hogy vannak békeszerződések, vannak alaptörvények, amelyek ezeket becikkelyezik, van nyelvtörvény, sőt van magyar iskola is, azonban: és itt meg kell állnunk egy szóra, — Scotus Viator arról már nem győződött meg, hogy ezek a törvények hogyan vannak végrehajtva. Ha ide ellátogat, megmutatjuk neki száz percentes magyar földön a cseh nyelvű idézéseket a bíróságokhoz, a csehszlovák nyelvű végzéseket és határozatokat, amelyeket Csallóközben kézbesítenek a magyaroknak, ahol sok helyen kilóméterek távolságára sem akad, ember, aki azokat megértené és lefordítaná.

Hiszen a nyelvtörvény elrendeli, hogy a magyar nyelvű beadványokat magyarul kell elintézni és a törvényeket ugyebár elsősorban hivatali embereknek kellene tudni, de a hivatali emberek erről a törvényről nem akarnak tudomást venni és igy Komáromban, a magyarság szivében szlovák nyelvű hirdetések jelennek meg, amelyek arra volnának hivatva, hogy bizonyos dolgot szélesebb körben tennének ismertté.

Scotus Viator megnézhetett volna egy két magyar iskolát is, főleg középiskolát, olyanokat, ahol úgynevezett parallel osztályok vannak, ahol a délelőtti tanítást természetesen a csehszlovák osztályok foglalják le a maguk részére és a magyar osztályok, a népesebbek, délután lesznek megtűrve az épületben azzal a szigorú klauzulával, hogy az épület folyosóin tilos a magyar szó. Egy két plakátot is megnézhetett volna, amelyet a túrőcszentmártoni, zólyomi, besztercebányai bíró, a volt trencséni zsupán ragasztatott ki eltiltva a magyar beszédet az utcákon és a nyilvános helyeken.

így tehát el kell tűrnünk Scotus Viatornak megállapítását, hogy kulturális helyzetünk változásokra szorul. Elhisszük és tudjuk. Várjuk és reméljük, küzdünk és harcolunk érte, szóval és tollal, közéletben, sajtóban és nemzetgyűlésen; törvényes eszközökkel és ezért is követeljük az autonómiát, hogy ott szóhoz jussunk és legyen szerv, amely kívánságainkat meghallgassa és elintézze. Mert sajnosán kell megállapítanunk azt, hogy négy év alatt beszélhettünk, panaszkodhattunk, amennyi belőlünk kifért, a nacionalistaszocialista kormány ezekkel szemben süketnek tetette magát.

Néha elfogta egy-egy őszinteségi roham és tettek kijelentést arról, hogy a »helyzet még nem érett meg« a kisebbségi jogok végrehajtására, vagy a »kisebb• tégek lojalitása az állammal szemben nem érte el a kívánt fokot«, szóval beismerték, hogy a törvények megvannak ugyaD, de végrehajtva nincsenek. Alkotmányos és demokratikus államban olyan törvényeket hoznak, amelyeket végre is hajtanak és a törvényeket nemcsak megtartatják, de meg is tartják.

— A parlament űiései. Mint a koalíciós cseh lapok Írják, a parlament mindkét háza még e hó végén, minden valószínűség szerint június 26 án rövid ülésszakra ül össze. A szenátus még július hóban is ülésezik. A parlament mnnkaprogrammj&t is megállapították pontosan, így a szociális biztosításról szóló törvényjavaslatot még a jövö hét folyamán elintézik. Az ellenzék kompromisszumot kötött, amelyet pontosan be kell tartani. Mint Írják, az ülésszak előreláthatóan igen rövid ideig fog tartani.

= Ellenőrző bizottság Magyarországon. A jóvátételi bizottság májas 23-án hozott határozatában tudvalévőén kimondotta, hogy nem zárkózik el Magyarországnak a külföldi kölcsön megszerzése céljából egynémely zálogjognak fölfüggesztése iránti kívánsága teljesítése elől, de haladék nélkül egy ellenőrző bizottságot küld Magyarországba, amely Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét meg fogja vizsgálni. Egy párisi jelentés szerint ez az ellenőrző bizottság junins hó 15-én indul Magyarországba.

= Az olasz miniszterelnök Magyarország jóvátételéről. Mussolini olasz miniszterelnök hosszabb beszédet mondott a szenátusban, melyben az európai válsággal és az ezzel öszszefüggö kérdésekkel foglalkozott. Beszéde során megemlékezett a magyar jóvátételről is és e tárgyban többek között a következőket mondotta: A magyar jóvátétel összegét, melynek nagyságát a trianoni békeszerződés nem határozta meg, a jóvátételi bizottság még nőm állapította meg. A magyar kormány nemrégiben kifejtette súlyos gazdasági helyzetét azzal, hogy ennek következtében külföldi kölcsönre van szüksége. Olaszország elengedhetetlennek tartotta azt, hogy Magyarország egyes javaira meg kell adni a zálogjog alól való felszabadítást, hogy az igy fölveendő kölcsönnel előmozdítsa gazdasági talpraállását. Ennélfogva Olaszország Angliával egyetértésben elvben hajlandó volt az erre irányuló magyar kérésnek megfelelni. A jóvátételi bizottság a franciák és a kisantant felfogását tette magáévá oly formán, hogy nem ellenzi az angol javaslatot, mely ideiglenesen fölfüggeszti a zálogjogokat, ezt a könnyítést azonban csakis azzal a feltétellel adták meg, hogy a kölesön egy része jóvá-