Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-05-24 / 61-62. szám

6. oldal

»Komaromi Lktuolt«

1823. május 24.

oszlopot a merénylet után rövidesen helyreállították. Most arról adunk hirt, hogy a közeli napokban a Turul-madár is visszakerül a helyére.

— Megnyílt az átkelési forgalom a párkányi Dunahidtn. A hetek óta szünetelő határátkelési forgalmat hétfőn, e hó t4-éu újból meg nyitották. E naptól kezdve az átkelési forgalom ngy Párkányból Esztergomba, mint a túlsó oldalról ide a régi feltételek mellett és ugyanazon időpontokban bonyoiittatik le, mint azelőtt.

— Hirtelen halál. Pál Mihály 70 éves muzsiai gazda vasárnap este lovát vezette be az istállóba, ahol hirtelen összeesett és meghalt.

— Istállótüz. E hó 11-én este tűz ütött ki Kovács Hugyecz Károly ipolyszalkai lakos istállójában. A tüzet csakhamar eloltották.

— Aki egy ötven koronást kerget és cigányokat csip ei. Dsciner Ferenc dunaszerdahelyi mészáros e hó 15 én Facha Zzigmond nevű tanoncának 50 koronát adott át bizonyos megbízással. A tanoc a pénzt pár pillanatra a pultra tette le, honnét az hirtelen eltűnt. Deckner feddésére a tanonc kijelentette, hogy megszerzi a pénzt. Eszébe ötlött, hogy amikor a pénzt a pultra tette két cigány volt az üzletben. Kést vett magához és utánuk indult. Szerencséje volt, mert az állomás körül megpillantotta őket már jó messze sietni. Az állomásnál veszteglő Leichner Sándort megkérte, hogy hajtson utánuk, ő maga pedig a kocsi fenekebe feküdt. Valahol az őrhár körül érték el őket. Fuchs kiugrott a kocsiból, s felelősségre vonta a cigányokat. Ezek persze mindent tagadtak. A tanonc erre megmotozta őket, az asszonynál mag is találta a pénzt. Motozás közben a cigányfórfi hátulról megtámadta Fuchssot, mire Lefchner sietett segítségére. A cigányok azonban méltatlankodva emlegették, hogy mór vetéssel keresték a pénzt és hogy fel fogják jelenteni az »utonállókat», amiért elrabolták nehéz keresményüket. Erre Leichner és Fuchs a kocsira tették őket és bevitték a dunaszerdahelyi csendőrséghez. A csendőrség ügyes vailatási módszerrel vette ki a cigányokból névszerint: Grundsza István felsőszeli és Banyák Istvánná nemeshodosi lakosokból a valót, míg végié beismerték tettüket. A pénz a járási hivatalban várja gazdáját.

Rosszul sikerült hazugság.

Boldogasszony napján, a reggeli órákban, távolról nézve X. falu felé, megdöbben az ember, hogy ég az egész község, s annak a fistje festi feketére az eget, de a helyzettel ismerősök nem késnek a* ijedtséget eloszlatni, mondván: búcsú lesz ma a faluban, ahhoz készülődnek, sütnek, főznek minden házban, s a kémények füstje az, ami ideiéi szik.

Mint minden faluban, úgy X ben is a bncsu napja, ünnepnap: a vendéglátás napja szokott Kuni. A vidékiek ilyenkor nézik meg az atyafiságot. Ám nemcsak a vidékiek, de a helybeliek is tesznek látogatást a rokonoknál, barátoknál, jó ismerősöknél. Nem hivnak senkit, de mégis mindenki vár mindenkit, nem csoda hát, lia a sok tüzelés miatt fiUtfelhőbe burkolódzik a fala.

Bucsa-reggel volt. De ennek dacára is egy háznál nem füstölt a kémény, hanem szitkozódó panaszkodás hallatszott ki az álcára:

— Mind a hármat ellopták!.. .Oh, hogy az a . . . majd megmondom mi legyen az átkozottal, aki így. csúffá tett! Honnan veszek most másokat?! Nincs ilyenkor eladó senkinek?! . . . Ohoh . . . mit csináljak?! .. . mit csináljak?! . . .

Körmö&né asszonynéni ajakávól hangzottak e szavak és természetesen nem a puszta légbe, mert — amint Kormosáé azt elérni akarta — a szomszédasszonyok hamarosan jelentkeztek a panasz meghallgatására.

— Mi történt nénémasszony ? — kérdezte egy ifjú menyecske.

— Mi történt? — Oh jaj! — ne is kérdezzed húgom! ... Az éjszaka ellopták a hizott libáimat az óiból ... Ne gondold, hogy a libákat sajnálom! . . . dehogy azokat! . . . dehogy! . . . hanem, ha vendégeim jönnek, mit adok nekik?! . . . elsülyedek szégyenletemben — majd hirtelen kétségbeesést mutató arccal odafordult a panaszát részvéttel hallgató asszonyokhoz — mondják meg most maguk, adjanak tanácsot, hogy mit csináljak,

mert én inkább elszököm hazairól, semhogy szégyenben maradjak . . .

— Hát bizony mond valamit komámasszony— szólt helybenhagyólag a komaasszonya, — azt jól teszi, ha a mai napot nem tölti itthon.

— Igaza van szomszédasszony! Ilyenkcr már nem lehet okosabbat kitalálni, mintha elmegy a vendégek elöl — hangzott az előbbivel egybevágó vélemény egy másik asszony szájából — még ha ez a baj nem történt volna is, hogy ellopták a libáit, akkor is, de így meg különösen, szívesen látják akárhol vendégül.

— Hát igy gondolják édes leikeim? . . . Magam is azt tartom, hogy legjobb lesz, ha elmegyek a sógorékhoz és ott töltöm el a mai napot.

— ügy van! ügy! — helyeselték mindannyian.

ügy is lett. A sógoréknál négy libát öl tek, szívesen látták a sógorasszonyékat ebédre és vacsorára is.

Bncsu után következő reggel ismét lárma hallatszott ki az udvarról, de most nem azzal a cél al, hogy meghallják mások is, azonban mégis meghallották.

— Hogy lóggatnának föl te gazember! . . . hát csak a sógorékig tegyem is ki a lábam a házból, mindjárt meglopsz?!

— Nem igaz, nem loptam — felelt Józsi, a szolgagyerek.

— Hát hová lett a padlásról a három hízott liba, amit tegnap reggel felcsuktam oda ?

— ’iszen nénémasszony azt mondta, hogy tegnapra virradó éjjel ellopták azokat még az ólból.

— Nem igaz te tolvaj! Te . . .

— De igaz biz az, tegnap reggel előttünk mondta — szóltak közbe egyszerre többen & lármára ez alkalommal is összesereglett szomszédasszonyok közül.

— Hjaj! — nyögött nagyot a kárvallott, s szó nélkül beballagott a házba, hol aztán dühtől fuldokolva mondotta leányának: hiába mentettük meg a libákat a vendégek elöl, csakugyan ellopták, mig a sógoréknál voltunk.

. ■*. Kur Géza.

KÖZGAZDASÁG.

A budapesti árumintavásár.

— A magyar ipar ünnepnapjai. —

(Saját tudósítónktól.)

Budapest, 1923. május 22.

A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara égisze alatt májas hó 19 én kezdődött árumintavásár színes panorámája gazdasági életerőtől, vállalkozói szellemtől és törhetetlen mnnkakedv és munk&akar&ttől duzzadó gazdasági élet hatalmas lendületét tálja a világ szeme elé. Az a kicsire sza bdalt ország, amtlymk & fővárosa az ország lakosságinak több mint egyhetidét : zárja falai közé, utat keres magának és talál I a háború szántotta mély és keservekkel telt j barázdákon át nemcsak a szomszédos államok, - de a távol nyugat, kelet, dél államai fülé is \ bámulatos alkalmazkodó készségével és é’ni ■ akarásával. Az árumintavásárok kezdenek meg* í szokottá válni, ezek az államok nagy kirakatai, ( amelyekben minden jót és szépet, amit csak j alkotni képesek, kiállítanak a vizsgálódó, szem- jj lélődő küllőid elé. Ha az idei budapesti minta j vásárt összehasonlítjuk az előző évbao tartót- 1 takkal, meg kell állapitanunk, hogy a magyar j ipari termelés nemcsak megtartani tudta régi j piacait, de azokat fejleszteni, hozzájuk újakat } szerezni is képes volt. A kényszerűség vitte j rá ezt a szerencsétlen országot, hogy belefogja I akarása, tudása, két keze munkáját az ipar I oly tereire, amelyek eddig készen adták szá- j mára a szükségest. Amit az árumintavásár ' produkál, nemcsak az ipar fejlettségéről tesz ; tanúságot, de szemébe vágja a világnak azt a í letagadhatatlan igazságot is, bogy a kis országban a dolgos munááskezekket nem hagyják pihenni, munkaalkalmat szereznek, mellyel nemcsak a termelést növelik, de a megbolygatott , társadalmi rendnek is kalandos kilengések ellen 1 biztosítékot adni tudnak.

A mintavásár a városligeti Iparcsarnokban j s a melléje épült pótépületben és a körülfekvő szabad térségen nyert elhelyezést.

A májmi napsütés aranysugarai csókolják körül a ligeti fák nyílásain át az emberek tízezreivel tarkított tereket, ahol az Iparosam okból kiszorult ipari termékek a saabad ég alatt is méltó elhelyezést nyertek. Nehéz is lenne pl. elhelyezni a zárt helyiségben azokat a hires Sárospataki Eákéczy harangokat, emelyek szinte szünetlen zugnak, csodálatosan megkapó harangjátékkal a közönség gyönyörűségére. A kiállítók nem fáradnak el ipari készítményeik elmagyarázásában, pedig a közönség pihenni sem igen hagyja őket. Mint udvarias és előzékeny üzletemberek, minden látogatóban vevőt látnak, akivel kötelességük foglalkozni, Mert a Jugoszlávia, Románia, a Csehszlovákia magyar is idegen már s valutájuk miatt vásárlóképes. Kivált a sokol honából jöttek örvendenek nagy népszerűségnek. Érthető is, a vásárt igen sok szomszéd állambeli magyar is látogatja, akikkel a nemzetségben rokonság is könnyebbé teszi a megértést.

Nemcsak a magyarok, de Európa minden államának polgárai tarkítják azt a tömeget, amely a vásár helyét ellepi. Az egyes kiállítási boxok előtt nemcsak a kiváncsiak tömege áll meg. hanem rendre folynak az üzletkötések, minden kiállító kezében ott látni a megrendelő könyvet, s nagy tételekre szólnak a kötések. Nem egy helyen hallottam, hogy a gyártulajdonos büszke, de jogos önérzettel jelentette ki, hogy évekre el van látva rendelésekkel. Olyan természetes is ez. a haladás. Az ipari expanziót szinte rákénnszeriti a jót, versenyképeset gyártó magyar iparosokra a külföldi kereslet megnövekedése, a valutáris külömbözet. Kicsinyben alig lehet valamit venni, legfeljebb apró dolgokat. Annyi nagy vevő jön, tárgyal s köt le nagy kvantumokat, hogy a vásárlátogaték csak kíváncsiságtól rekrutálódott tiz és tízezreinek csak a garmadaszámra készült reklámcédulákkal kell megelégedniök.

Végeláthatatlan kígyóként kúszik a tömeg a vásárban, az ember azt hinné, hogy ingyen osztogatnak valamit, pedig a magyar látogatók 200 koronát fizetnek a belépésért. A nagy látogatottság következtében az egyes termeket összekötő utak szinte jái hatatlanok, a megrekedtek a szabadba menekülnek, de inkább újra belépőjsgyet váltanak, csak lássak a töméntelen látnivalót. Pünkösd hétfőn délben kénytelen volt a vásár rendezősége a megváltott belépőjegyeket visszaváltani, mert a vásár területén egy talpalatnyi üres hely nem maradt. Elég bizonyíték arra, hogy az érdeklődésnek ekkora megnyilatkozására számítani már nem is lehetett. A külföldiek részéra kiadott vásárlátogató igazolvány és jelvény följogosítja az illetőt bármikor belépni a vásár egész tartama alatt. A vizumszerzés, a rendőrségi bejelentést a kirendeltség percek alatt végzi el, a vásár területén pénzbeváltó iroda működik. Általában mindenre gondolt a körültekintő vásárrendezőség, hogy a vásárló publikum kényelem dolgában hiányt ne szenvedjen.

A vásárlásoknál a kiállítók svájei valutában mondják az árakat sok helyen, amit eléggé meg lehet árteni, ha figyelembe vesszük a magyar valuta nem stabilizálódhatott értékét. Alig van iparág, amelyben valami újdonsággal ne találkoznánk. A fehérnemű, nyakkendő, kalap, cipőipar külföldivel vetekedő minőségű és ára márkákkal szerepel. A háziipari cikkekben hatalmas eiőkaladást tapasztathatni. A régi békeévekben is ismeretesek voltak a házi varrottasok, szövötfcesek és könnyű kézimunkák, a kényszerűség, a megélhetési viszonyok rosszabbodása a müveit középosztályból rekrutált ezer és ezerszámra munkást a magyar csipkegyártás részére. Uj doiog, még meg kell szokni a magyar szemnek, hogy a kiállító bódékban magyar uriasszonyok fogadják az érdeklődőt. Amit készítenek, művészi becsben fölér a brüsszeli és velencei csipkével. Lenszövő, pamutipari készítmények a világ összes tájékara kikerülnek.

Vegyészeti iparnak az utóbbi esztendőben bámulatos fejlődését beszédesen mutatja be a mintavásár. Oly cikkek készülnek a magyar gyárakban, amelyeket azelőtt rendre külföldről vásároltak. Az élelmiszeripar már évekkel ezelőtt is fejlett volt, az utóbbi évsk alatt azonban itt is uj iránya fejlődést tapasztalhatunk. Külföldi szakértők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak azokról a ijyárimáiiyokról, amelyeket ezek az iparágak a piacra adnak. Illatszer, pipereszappan gyártán oly fokra emel-