Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-12 / 57. szám
4. oldal. Komáromi Lapost ^“3 május 12. Utazás esetén az ügyvédnek jár minden 6 órai távollétért 35 korona, ügyvédjelöltnek 30 korona, más alkalmazottnak 20 korona. Szálláspénz 30, 25 és 15 korona. Monkamulasztás dija minden mulasztott óráért 20, 15 és 10 korona, a szokásos irodai órákon túli időmulasztásért járó kárpótlás 10, 5 és 3 korona. A szokásos irodai órák reggel 8 tói délután 5-ig értendők. Prágában 1000 K án felüli ügyekben távolsági dij 20, illetve 12 K. A fentiek szerint még csak igen hiányos adatok.jutottak nyilvánosságra akibocsátás előtt álló kormányrendeletből. Véleménnyilvánitás előtt ismernünk kellene a polgári ügyek skáláját, hiszen legtöbb ügyvédi existencia a polgári peres ügyekre van bazirozva és tudnunk kellene, hogy tesz-e külömbséget a rendelet község, város és nagyváros területén működő ügyvédek és bíróságok díjszabása között. I Útlevél uisumof minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszedek. Vidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hefenkint háromszor megy küldönc Prágába Eljárási dij Z5 korona. cím: László Zsigáimul Bralislaoa (Pozsong) Széplak-n. 12. sz. í ura Hi Bretisle Ifatfi K» 1 II map lói bili Bia. (Egy magyar tudós sikerei Németországban). Kaiser Wilhelm Institut für Biologie előcsarnokában egy megnyerő külsejű pápaszemes úrral találkozom és közlöm vele, hogy Póterfi doktorral szeretnék beszélni, a fiatal magyar tudóssal, akinek a tudományos világban már eddig is jóhangzásu nevét most egy általa szerkesztett sejtboncoló készülékei kapcsolatban egyre sűrűbben emlegetik nemcsak Németországban, hanem mindenütt, ahol sejtbitologia kutatásokkal foglalkoznak. A pápaszemes ur elmosolyodik és ezt mondja: — Doktor Péterfi vagyok... Elmondom jövetelem célját és pár pillanat mnlva már ottültünk a tanár ur szentélyében, a mikroszkópok, amoebák, vegyi szerek és titokzatos készülékek között. A fiatal tudós egész lényéből derű és erő sugárzik, amikor a saját céljaival és a célhoz vezető eszközökkel tisztában levő ember biztos nyugalmával beszélői kezd: — A mikroszkóp általános alkalmazása óta már gyakran történtek kísérletek abban az irányban, hogy mikroszkopikus látómezőben lehessen preparálni, operálni és különféle kísérleteket elvégezni. Az előző évszázad közepe óta elő is állítottak olyan készüléket, amelyekkel előnyösebben lehetett dolgozni, mint szabad kézzel, de csak abból a szempontból, hogy ezek a készülékek az eszközök pontos irányítását lehetővé tették. Sok egyéb szempontból azonban a szabadkézzel való munka bizonyos esetekben és bizonyos föltételek mellett eredményesebbnek, gyorsabbnak és könyebbnek bizonyult. Míg azonban ezeknek a korábbi készülékeknek alkalmazhatósága csak egy szűk körre szorítkozott, addig másrészről ott, ahol a mikroszkópikus tárgyak csak erős nagyítással válnak láthatókká, ez a szabadkézzel való eljárás — egyrészről a tárgy közelsége, másrészről amiatt, hogy ilyen kis látómezőben az eszközökkel nagyon bajos volt bánni — rendkívül fáradságosnak, vagy egészen lehetetlennek bizonyult. — Azok az eljárási módok, amelyekkel a megfelelő technikai eszközök hiányát igyekeztek pótolni a mikroszkópikus tudományokkal foglalkozók, nem vezettek mindenben megnyugtató, illetve kielégítő eredményekhez. Mindenki érezte egy olyan készülők hiányát, amellyel a lencse alatt oly tisztán és közelről látható tárgyat megfogni, mozgatni, preparálni lehetne. Különösen a phisico-chemia sejtkutatások terén volt érezhető ilyen készülék hiánya. A sejtek fizikai tulajdonságaira vonatkozó legegyszerűbb képzetekhez is csak komplikált módszerrel és spekulativ utón lehetett eljutni. Jellemző, hogy olyan látszólag elemi kérdés fölött, amilyen a protoplazma állapota — folyékony-e vagy szilárd — még ma is vitatkoznak. Ez annál meglepőbbnek látszik, mert a pchisico-cbemia kutatások kezdetén a fizikai kémia szorosan öszszekapcsolódotl a biológiával. Azonban minél jobban fejlődtek ezek a tudományok a saját területükön, annál nehezebbé vált a fizikai kémia eredményeinek a sejtekre való alkalmazása és megfordítva, a láthatóvá vált, részint élő, nagyobrészt azonban fixirozott és festett sejtkészleteknek a fizikai kémia szempontjából való viszsgálata. — A fizikai kémiai kutatások technikai előmozdítására többen szerkesztettek készülékeket, igy S. L. Schorlen, Btrber és Cáambers, mig most H. Siedentopf professzor vezetése alatt az én utasításaim szerint elkészült a Zeiss-féle mikromaoipuiátor. Készülékem lényegesen eltér az eddigiektől és egész felépítésében több — praktikusnak bizonyult — újítás van. így nevezetes újítás az, hogy kétféle csavart alkalmazok, durvábbakat és finomabbakat, amelyek közül az előbbi'k az operációs állványoknak szabadszemmel is látható beállítására és irányítására, mig az utóbbiak csak az operációs eszközöknek finom, szabadszemmel nem is észlelhető mozgatására valók. Az operációnál finom üvegtüket és mikropipetteket használok, amelyeket magam állítok elő. Ezekkel az eszközökkel — mint eddig végzett kísérleteink tauusitják — sikerült a sejtek csodálatos világához közelebb hatolni, sejteket boncolni és beléjük festőanyagokat belevinni. A folyadékok bevitelénél elektromos áramot haszaaiok, amelyet rávezetek a pipette belsejében levő platina hurokra, amikor is a fölmelegedett levegő a folyadékot kiszorítja. Hogy az eljárást fejlődésmechanikai kérdéseknél is hasznosítjuk, olyan kísérletet Í3 végeztünk, amelynél a megtermékenyített Axolothei-nél az anyai csirát kiszivattyúztuk. Sikerült végül ezeket a műveleteket Seidentopf professzorraljmikrokinematografiailag fölvenni, amiáital az eredmények egy nagyobb nyilvánosságnak is rendelkezésére állhatnak. Egyébként az eddigi kísérletek eredményeinek tudományos földolgozása folyamatban van, remélem, hogy egy féléven beiül napvilágot láthatnak az erre vonatkozó közlések. Arra a kérésemre, hogy milyen külső tényezők játszottak szerepat a mikromanipulator megkonstruálásánál, a következőket mondotta Péterfi Tibor dr.: — Amikor eljöttem Magyarországból, Prágába kerültem. Onnét nyaralni mentünk Hitschbergbe, ahol egy kis biológiai állomás van. Ezen az állomáson egysejtű élőlényekkel kísérleteztem, amely kísérleteket továbbfolytattam, mikor Jénába mentem a biológiai intézetbe, Schaxi professzor mellé. Jénában látogatója voltam a Zeissék által rendezett tudományos mikrószkópiai kurzusnak. Itt találkoztam Seidentopf professzorral, aki értesült arról, hogy sejtkisérletekkel foglalkozom, megemlítette, hogy egy készüléket akarnak szerkeszteni a sejtboncoláshoz és megkérdezte, nem volna-e kedvem résztvenni a munkálatokban. így jutottam ehhez a munkához és körülbelül félév alatt különböző állomásokon keresztül eljutottam a jelenlegi készülékhez. A Kaiser Wihelm Institut für Biologie-be 1921 novemberében kerültem, azóta szakadatlanul folyik a munka, 1922 nyarán az operációkat már kinematografice is föl lehetett venni. Az egész methódust és apparátust bemutattam Lipcsében, amiről a napilapok is megemlékeztek és megállapítható, hogy a szakemberek élénken érdeklődnek készülékem iránt. Az elmúlt félév alatt Németország különböző egyetemein beszerezték és különböző helyekről — igy Hamburgból, TübiDgenbő), Heidelbergből, Jenából, Prágából, Brüűnbői, elsősorban természetesen a berlini egyetemtől is. Legújabban Amerikában is figyelmet keltett ez a készülék és az eddig végzett kísérleteik, amelyekről több előadást is tartottam tudományos testületekben, igy többek között a Deutsche Pishiologische Gesellschaft-ban is. Magyar részről Hutyra és Verzár professzorok ismerik a készüléket és az eljárást, akik itt jártak Németországban és igy módomban állott, hogy a metódust velük személyesen megismertessem. Arra a kérdésre, hogy mit vár találmányától és mik a további tervei, ezt a választ kapom : — Olyan időket élünk, hogy a messzi jövőbe nyúló tervek szövése teljesen céltalan. Most meg vagyok elégedve azzal, hogy — legalább egyelőre — zavartalanul dolgozhatom__ Nagyon sok a dolgom, de szeretem a munkát és ami a legfőbb, szeretem a hivatásomat... Két jelenet az utcáról. Zuhany. öreg, deresedni kezdő, de önmagát még mindig fiatalnak tartó „aszfaltbetyár“ álldogált az utcasarkon, nézi-lesi a hölgyközönséget, hogy hol, kivel lehet „ismeretséget“ kezdeni. Az eső esik, de ez — úgy látszik — nem zavarja őt a „vártan“, kisebb a választék az igaz, de talán ... mégis ... ?! Egy fiatal, feltűnően fess kis leány suhan el mellette esernyő alatt s 5, az aszfaitbetyár, felvillanyozva elhagyja a helyét, sietve lépked utána. Kiváncsi megnézni, hogy a formás termet tulajdonosának milyen az arca, mit az esernyő eltakart. A távolság egyre fogy közöttük. Már csak egy lépés a distancia, amikor a lány hirtelen megáll s szembe fordul az aszfaltbetyárral, akire e nem várt esemény oly zavarólag hat, hogy szólni nem tud, csak kérdőjellé alakult termettel s bamba tekintettel kér mintegy magyarázatot. A lányka kedves mosollyal szólítja meg: — Bácsi kérem, legyen szives, fogja meg az esernyőmet? — Én ?!... az az, hogy igen szívesen —• hangzik az aszfaltbetyár zavart válasza — miért szép kisasszony? — A barisnyakötőmet akarom megigazítani. — De.,. előttem ... ?! — Óh bácsi — felelt ismét a kisleány őszinte meggyőződést sugárzó arccal — maga előtt már lehet. Képzet-társitás. Két úriember folytat egymással diskurzust az utcán a világ folyásáról. Szóba jön közöttük minden. A rossz utakról kezdték a beszédet, ez előhozta a hiába fizetett útadót; az útadó a többi adót; a sokféle súlyos adók a nehéz megélhetést. — De méltán nyomorog a világ — szól az egyik — mert ilyen romlottak még soha sem voltak az emberek. — Hja, hja!!... — felel a másik, mire az egyik folytatja: — Semmi sem bizonyíthatja jobban az általános elfajulást, mint az a tény, hogy milyen mosdatlan szájuak ma az emberek. — Ejnye, de jó, hogy mondod... bocsáss meg egy pillanatra, mindjárt jövök — szol a másik s befut a szemközt levő drogériába. — Ne, mi volt az — kérdezte a kívül maradt a drogériából kifelé jövőt. — A feleségemnek vettem egy tubus Elida fogpasztát. Kúr Géza. Komáromi leveleit. Már gyermekkoromban szerettem böngészni & régi könyvek és Írások között és a noteszomba följegyezni a nekem tetsző adatokat. A család aztán ezt a gyenge oldalamat kihasználta és rá tudott birni, hogy egy nagy tiszta könyvbe másoljak bele egy egész szakácskönyvet, nem egy meglevő, nyomtatott szakácskönyvből, hanem a rokonság és ismerősök asszonyai között közkézen járó és már a férjeik gyomrán többször kipróbált és bevált konyharecepteket másoltam le, szóval összegyűjtöttem és mondjuk, sajtó alá rendeztem és kibővítettem. Az én gyerekkoromban ugyanis ritka volt még a nyomtatott szakácskönyv és a család krónikásaira, toliforgatóira várt az a megtisztelő feladat, hogy a család konyhaművészetének jóhirnevét egy ilyen Írott szakácskönyvvel megalapozzák és biztosítsák. Megindult tehát az érdeklődés az ismerősök körében a jó ételreceptek iránt. Azt elkérték pár napra és a család krónikairója be másolta a szakácskönyvbe. A Képes Családi Lapok, a Magyar Háziasszony és hasonló kedves heti lapok minden száma hozott egy-két ilyen receptet a kék vagy & zöld borítékján. Ezeket