Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-01-16 / 7. szám

1921. január 16. Európa romlása. Nitti volt olasz miniszterelnök könyve. Olaszország volt miniszterelnöke, Nitti. aki ebbben a minőségében is a mérsékelt és megértés politikáját szolgálta, rövidesen köny­vet ad ki „Európa romlása“ címmel. A könyvet Nitti fiának és a hősi halált halt minden olasz emlékének ajánlja, akik abban a hitben áldoz­ták fel életüket, hogy a népek szabadságáért harcolnak és a győző és legyözöttek között egyenlően igazságos békét szerzik meg. Kül­földi lapok máris hoznak részleteket a méltó feltűnést keltő műből, amely éles kritikája a háború utáni európai politikának, a jóvátóteli bizottság működésének, a Rajnavidéket meg­szálló hadsereg túlkapásainak. Nem hagyja érintetlenül egyetlen egy mai európai állam politikáját sem, s meleg érdeklődéssel festi a megcsonkított, megbénított, halállal vergódö legyőzött államok és népek szomorú sorsát. A fegyverrel győztes Itáliának volt miniszter­elnöke nem sajnál egy-egy könyvet a „gyűlölt Ausztriáért“ a megértés és rokonszenv hangja csillan ki soraiból Magyarországért, csalóka eszmék járszalagjára fogott éhező orosz népért és az igazság kicsúfolásával kiuzsorázott Német­ország sorsáért. A könyvből az alábbi részleteket közöljük a „Mauchester Guardian“ nyomán: A szerződések és a szövetségesek ígéretei. A legyözöttek ki vannak fosztva, de a volt szövetséges: Oroszország is, a győzők kizsákmányolásának tárgya lett volna, a nyers­anyagokra szerzett komcessiók, megszerzendő külföldi hitel révén, ha a kommunista kísérle­tekben kifáradt bolsevista kormány az orosz nép szabadságát az idegeneknek hajlandó lett volna eladni. De hogyan is bízzék Oroszország az antantban, midőn látta és látja, mit tettek Németországgal minden ünnepélyes Ígéret dacá­ra. S ha még hasznára lettek volna az erőszak eszközei a győzőknek! Da hiszen Németország megbéklyózásával tönkretették egész Európa gazdasági életét. Ma Európa apró rivális álla moeskák játéka. Az angol ipari termelés 51 százaléka kivitelre szorul s & hajók tétlenül vesztegelnek kikötőiben, dolgos munkáskezek pihennek, mert nincs vevő. Az Egyesült Ame­rikai államok a béke éveiben is 2—3 milliárd dollár hitelt nyújtottak Európának, ma, látva az öreg Kontinens népeinek egymással, egymás ellen meg nem nyugvó küzdelmét, bizalmat vesztve fordulnak el tőlük. Németország fo gyasztása 40-'60 százalékra sülyedt. Franciaország adóssága ma 300 milliárd és egyre emelkedik még. A francia népbe bele­­gyúrták azt a gondolatot, hogy a németek fogják fizetni az állami kiadásaik felét. Német­országnak ezzel szemben (miután minden erő­forrásától úgyszólván kifosztatott) a költség­­vetése alig éri el a megszállás költségeire fordítandó szükségleteire Olaszország hatalmas áldozatokat hozott és mig gazdasági erőforrásai sokkal kisebbek, mint Franciaországé, pénz­ügyei rendbehozásánál több eredménnyel mun kálkodott, dacára annak, hogy egyharmada kiadásainak uj kölcsönök, adósságok utján nyer fedezetei. Olaszországból 1918 ban 872 ezer ember vándorolt ki, ebből 376 ezer Amerikába, 110 ezer Argentínába, 90 ezer Schweicba, 83 ezer Franciaországba, 82 ezer Németországba, 39 ezer Ausztria Magyarországba, 32 ezer Bra­zíliába stb. Ugyan hová küldheti ma ki It&íia felszaporodott emberanyagát, midőn munka-, kereset hiány miatt széles e világon minden iparállamben a gyárak állnak. Pedig Olaszor­szág öconomiai háztartásában felesleg lakos­ságnak külföldön elhelyezése a belső rend s a termelés normalizálása szempontjából termé­szetes szükségesség. Valamennyi európai állam indemnitása deficittel zárul; régi éri ékek 100—1000 száza­lékos sülyedést . értek már el s Európa fogyasz­tása egyharmadra sülyedt. A hábo:u előtt egy Ausztria Magyarország volt, hol bizoDyons nem­zeti torzsolkodások kaptak lábra, ma nemcsak Közép-Európában, de a Balkánon is nj Ausztria- Magyarországok keletkeztek. A múló napok Európa sülyedését mélyítik. Nemcsak gazdasági, intellektuális, de ami a legrettenetesebb, morális dekadencia terpeszti ki szárnyait Európa népeire. A műveltség terjesztése helyett mintha erőszakos eszközök romboló munkáját látnők. Két—harmad léize az egyetemeknek bezárták „Komáromi Lapok“ kapuikat. Az a katonai paradoxon, amelyet ma látunk, a háboiu előtt hihet- tlennek tűnt fel, ma realizálva van, Franciaországnak ma több a fegyverben álló katonája, mint Németországé volt a háború előtt, midőn ez utóbbi csak ma­gát védte a hatalmas orosz és francia hadsereg ellen. A győzök ma folytatják öldöklő katonai felszerelésük gyarapítását a legyözöttek, a fegyvertelenek ellen ? ! Európa mindaddig nem nyeri vissza a békéjét, mig az erőszak mekamizmusa, melyet a rosszakarat és tudatlanság hajt, diadalát ülheti. Mivel az erőszak békéje nem tudta meg­teremteni az életképességet biztositó békét, az j igazságot és szolidaritást kell helyére helyezni, j Európa nyugalma nélkül niiics világbéke és ennek a békének előfeltétele, hogy & meg­szálló hadseregek visszarendeltessenek és min­den állam szuverenitása respektáltassék. A franciák izoláltsága. ! Franciaország lakosságának száma egy harmaddal kevesebb, mint Németországé. Har- j mine év alatt körülbelül a felére esik le ez arány, mert bármennyire pusztítja a német népet a megalázás, az erőszak, sz egyetlen kompakt ethikai organizmusa Európának. A németek kétszer harcoltak nagy győzelemmel Franciaország ellen: 1815-ben és 1870 ben, de egyik esetben sem igyekeztek tönkretenni sem a francia gazdasági életet, sem a francia nemzetiségi egységet. Azoktól a nemes tradí­cióktól, amelyek franciaországot a történelmi múltban vezették, 1919 óta szabadulni kiván; a feje fölött terjengő fekete sors befolyásolja Ítéletét, csak a fenyegető félelemre gondol és épp3n azt felejti el, ami a maga létének is egyetlen alapja: a nyugalom, a béke. Az ide­gen nyelvet beszélő népek nem a francia tra­díciók örökösei, azok csak elpusztitói lehetnek annak. Ha az angol példán okulva, felhagyna a bosszú politikájával, msg tudná találni azt a kapcsolatot azokkal az államokkal, amelyek ma már a belátás politikáját szeretnék alkal­mazni a legyőzőitekkel szemben is. Mert ma hatást nem ismerő pusztító munkájában ma­gára maradt. Franciaország mindeddig nem változtatta mag álláspontját a német jóvátétel ügyében. Csökönyösen ragaszkodik a versaillesi békéhez és a jóvátételi bizottsághoz. Abban reménykedik, hogy az antant által létreho­zott gazdasági és politikai zűrzavart a maga önös hasznára tudja fordítani. Loucheur javas­latában a német magánvagyon elkonfis&álásá­­val akarta a győztes államoknak különösen nehéziparát olcsó haszonhoz juttatni. Mig egyik oldalon azon fáradozik, hogy az entent-közi adósságok egymásközt töröltessenek, másik oldalon Németországból hihetetlen összegeket akar, kicsikarni jóvátétel címén. Az erőszak­nak ez a tombolása tartja vissza egyelőre az Egyesült Államokat is attól, hogy az európai ügyekbe beavatkozzanak, mert — miután a a verseiilesi béke ratifikálásához sem járult hozzá — bár az európai fogyasztás csökkenése milliárdos veszte, égeket jelent, a politikai bor­­zadalmak zűrzavarát komoly lépésre felhasz­nálni sem akarják. Épp igy el sem fogadja Amerika a német jóvátételi eifogadványokat, mert az entente adósságait mindegyik féllel küiöa-külön kívánja rendezni, Látva a legke­­serübb erőszakot, amellyel Franciaország a vérveszteségben megrokkant Németországgal szemben viselkedik, a növekvő hadseregeket, melyek töméntelen pénzt emésztenek, Amerika nem hajlandó az adósságok elengedésére. Amerika nem követelt területi engedménye­ket, gyarmatokat, privilégiumokat, de az euró­pai győztesek & legyőzőitek teljes kipusztitá­­sáig akarnak győzelmükben vájkálni. Amerika újabb hitelek adása által csak a jelen áldatlan helyzet folytatását segítené elő, azért hitelforrá­sait Európának mindaddig meg nem nyitja, mig az erőszak politikája — akár az egész európai gazdaság pusztulása árán is — végét nem éri. Ugy e azt hittük, hogy most 1923 at kell Írnunk, mert annyi idő telt el Krisztus születése óta ? Ebben a hiedelmünkben azonban egy ki­csit csalódtunk. Ezt a tévedésünket Székely István dr. budapesti egyetemi tanár bizonyítja be „Krisztus születésének éve és a keresztény i időszámítás“ című most a Szent István T. ki­­* adásában megjelent művében. Krisztus születé- ' sének éye nemcsak történelmi dátum, hanem a keresztény időszámításnak is kiinduló pontja és a megváltás kezdete, központja. A legtöbb ember, mikor azt mondja, hogy Krisztus után az 1922. évben élünk, természetesen azt. véli, hogy Krisztus születése óta valóban pontosan 1922 év telt el. A tudományos időszámítás azonban kimutatta, hogy időszámításunk nem felel meg pontosan a történelmi eseményeknek, melyről nevezik s Krisztus születése óta nem 1922, hanem több, négy, öt, hat évvel több idő telt el. Az első keresztényeket inkább a vallásos tanok érdekelték, mint a vallási szem­pontból közömbösnek látszó időszámítás! ada­tok. Az egyház ekő' századaiban a hívek az uralkodók éveivel, a világ teremtésétől, vagy Róma építésétől stb. kiinduló különféle kor­szakokkal számítottak még az egyházi életben is. Mikor azután a hatodik század első felé­ben Dionysius Exigeus apát az időszámítás­ban Krisztus születési évét akarta az időszá­mítás alapjává tenni, kétséget kizáró adatok már nem álltak rendelkezésére s igy megtör­tént, hogy kiinduló pontjában, Krisztus szüle­tése idejének fixirozásábau néhány évvel té­vedett. Ez a téves számítás Nagy Károly ide­jében került forgalomba Nyugateurópában, az­után fokozatosan elterjedt, a középkor folya­mán lassanként minden más keltezést háttérbe szorított és idővel a keresztény népeknél álta­lánosa« elterjedt évszámítás lett. A keresztény ókortól kezdve az utóbbi időkig igen sokan, nemes..k teológusok és történészek, hanem csillagászok is foglalkoztak Krisztus születése évének kérdésével. A Megváltó születési évé­nek m-gállapitásábin Székely István kiindul Herodes király uralkodásának illetve halálá­nak évéből. Mivel Jézus az evangélium szerint Heródes napjaiban született,, még pedig a ki­rály életének vége felé, igen fontos annak a megáilapitása, hogy melyik évben halt meg Heródes, Kutatásai során, melyeken szaksze­rűen végigvezeti az olvasót, a szerző számí­tásba veszi a Heródes halálát megelőző hold­fogyatkozást, azután Heródss fiainak uralko­dási idejét, nevezetesen Autipas nevű fiának pénzeit s arra az eredményre jut, hogy Heró­des Róma építése után 750 ben halt meg és Krisztus születése ennélfogva 750 elé esik (az elfogadott időszámítás szerint Kr. u. 1. = 754. Róma épitése után.) Egy másik fontos kiindulási pont Jézus születési évének meg­állapításában a szentirá-nak az az adtía, hogy hogy „ama napokban (Jézus születése idején) rendelet méné ki Augusztus császártól, hogy összeirassék az egész főid kereksége. Ez az első összeírás lön Quirinustól, Szyria helytartó­jától.“ Ezzel az adattal kapcsolatban Székely kutatja, hogy Augusztus rendezett abban az időtájban, midőn Jézus született, összeírást, cenzust, melyre Lukács értesítése vonatkoz­­k&tik, aztán viágosságot igyekszik deríteni arra, bogy a szent,írásban említett Quirínius helytartó tartott-e Palesztinában cenzust 750 ben, vagy a rákövetkező években, tehát ke­véssel Jézus születésének évét megelőzőleg. Mi a magunk részéről a Róma alapítása utáni 749 az az Krisztus előtti 5. év mellett foglalunk állást. Erre mutat a legtöbb történelmi adat s ez az év, ha nem is mentes minden nehézség­től, Dem is áll egyetlen hiteles adattal sem ki­egyenlitfeetetlen ellentétben. Ö az élet s a halál. Jegyzetek Petőfiről. Irta: Kosztolányi Dezső. Kiskőrösön múltkor leszálltam. Sokszor jártam ezen a vonalon. Most állapodtam itt meg először. A kis parasztfiu, ki a bérkocsi bakján ült, meg se várta a szavam, egyenesen vitt a házhoz, az ő házához, mint olasz, vagy francia idegenvezető a város egyetlen székesegyházá­hoz. Tengelyig merült a kerék a zöld sárba. Város, melyet látok, vagy falu, vagy puszta, nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez a föld nyár és délibáb nélkül fáj. Toraácos kunyhócskában ocsúdok fel s a szobában, melynek ai&csony gerendájába bels­­verem a fejem. Éles szegénység,szag: a búbos kemeuc3 mészszaga, a földnek, szövetnek, a rothadó fának a szaga. A múzeumban ezt nem érezni. Hiába, a muzeum épitői nem olyan ügye­________ 8. eLUl.

Next

/
Thumbnails
Contents