Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-04-28 / 51. szám

^•fly*®BB®9yeífih évfolyam. 51« Szombati 1523« április 28. KOMABOH LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI A. £)*£zeté*t ár cxeh-sBÍováib értétb«» : Helyben ét vidékre pasimi tzétkVIdéssel: %é*«i érre 80 JE, félévre 40 K, aogyedévre 20 X. Külföldön 160 Ke. «*«*» áft m fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA ár. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. fenyegeti a kormány koalíciós többségének egységét, melyet nagy nehézségekkel sike­rült eddig is fentartani. Ismeretes, hogy Sramek, a cseh néppárt vezére, mint a kormány egyik tagja Rómában járt, hogy ott a Vatikánnak kormánya megbízásából előterjesztéseket tegyen olyan ügyekben, melyek a katolikus egyházat nagyon kö­zelről érintik. Mik voltak ezek az előter­jesztések, a szórványosan megjelent hí­rekből kiböngészni nehezen lehetett, de az bizonyos, hogy Sramek küldetésének egyik legfőbb feladata a katholikus egyháznak az államtól való szétválasztásához a Kúria beleegyezésének kieszközlése lehetett, leg­alább egyes cseh lapok híreiből erre lehet következtetni. De azt meg lehet állapítani, hogy a Vatikán nem járult hozzá azokhoz a javaslatokhoz, melyeket a csehszlovák kormány eléje terjesztett. Mert ha nem igy állana a dolog, a kormány régen gon­doskodott volna már arról, hogy a római út eredményéről a köztársaság népei kel­lőképen értesüljenek. A kudarc semmiképen sem erősítheti meg a kormány presztízsét, különösen akkor, ha az külföldön éri, annyival is inkább, mert a szóbanforgó kérdés a köztársaság több millió lakósára és annak vallásos meggyőződésére vonatkozik, már pedig az ilyen kényes ügyekben nem lehet célja a kormánynak uj harcokat fölidézni, ami pedig elkerülhetetlen, hogyha egyol­dalú intézkedéssel akar dönteni e fontos kérdésben. Azonban a kormányt támogató koalíciós pártok között már a puszta ered­ménytelenség is mozgolódást idéz elő és könnyen megtörténhetik, hogy a római útból a koalíció válsága következik be, ami pedig megingathatja a kormány biztos állását. így a cseh néppárt, mely helyet foglal a koalíciós pártok sorában, elkese­redett hangon Ítéli el a sajtóban a koalí­ciós politikát, támadják az iskolaügyi mi­nisztert és bizony még a külügyminisz­tert sem kímélik éles kritikájuk szúró töviseitől. Hogy erre a koalíció egyéb cseh pártorganumai sem maradnak a válasszal adósok, azt csak természetesnek kell találnunk, mert a koalíciós többség nehezen fenntartott egységét veszély fe­nyegeti, annak érdekében pedig a hatalom támogatóinak mindent el kell követniük. Szóval a koalíció berkeiben újabb csete­patékra lehetünk elkészülve, a kormány által kifelé olyan hangzatos szavakkal hirdetett »egység« nagyobb dicsőségére. Azt nem kell hangsúlyozni, hogy a kormány köré csoportosult koalíciós pár­tokat az úgynevezett nemzeti gondolat mellett a hatalom tartja ö^sze. Nem té­vedünk azonban, hogy az utóbbi sokkal nagyobb erővel tömöríti a cseh nacio­nalistákat egy táborba, mert hiszen az ötféle világnézletet valló koalíciós pártok mégis csak úgy tudnak érvényesülni, hogyha a hatalom mellett kitartanak. De az sem tagadható, hogy koalíciós pártok­kal csak egy bizonyos ideig, egy bizo­nyos közös politikai feladat megvalósítá­sáig lehet kormányozni, és arra kell a fősulvt mindenkor fektetni, hogy a szük­séges egység biztosíttassák, ami legtöbb­ször nagyobb fáradtságot igényel a kor­mány részéről, mint a tulajdonképeni kormányzás. A csehszlovák koalíció mind­azon tulajdonságokkal rendelkezik mint más hasonló politikai egyesülés, ad hoc jellege lépten-nyomon kiütközik s a feszitő erők, Wlyek a különböző pártokban világosan fölfedezhetők, a bomlás újabb és újabb csiráit hordozzák magukban. A cseh koalíció-sorsa is meg van pecsételve. Történelmi hivatását, politikai életében kifejtett működésével, úgy látszik, már befejezte, a szétesés jellemző tünetei mind láthatóbbak lesznek. A rendtörvény már réseket ütött a sorokon, most meg­történhetik, hogy a cseh néppárt maga­tartása újabb megpróbáltatásoknak teszi ki a koalíciót, ami esetleg a teljes föl­bomlást vonhatja maga után. Az egyház elválasztása az államtól olyan súlyos probléma, melyhez csak a legtapintatosabb kézzel lehet hozzányúlni, mert könnyen fölidézhető általa a kultúrharc, az pedig nem kívánatos a köztársaságra nézve. A pártok összetartását megerősíteni a kor­mány dolga, sikerülni fog-e ez, más kér­dés. Azt azonban nem lehet egészséges állapotnak nevezni, hogyha örökösen arra kell törekedni, hogy a szükséges egység biztositassék. Körülöttünk a szomszédos államok mind koalícióval dolgoztak, de ezek hamarosan mind összeomlottak, aminthogy egyetlen koalíció sem élhet örökké. Ha a szomszédok jónak látták kicserélni a koalíciós kormányokat, akkor a csehszlovák köztársaság is elérkezett ahhoz az időhöz, hogy rátérjen erre az útra. Ez természetesen csakis uj válasz­tások révén történhetik meg, — ami az­tán megtisztítaná a helyzetet és biztosabb irányt szabna a köztársaság politikájának is. Az a kérdés, hogy rászánja-e magát erre a kormány, mely koalíciójával együtt ragaszkodik a hatalomhoz. Egyelőre ezt nem hisszük. Az idő azonban sokkal ha­marább kényszeríteni fogja arra, hogy a tisztultabb politikai légkör megteremtése Sxezkeaztőség ét kiadóhivatal: Nádor-u. 29-, hová agy a lap szellemi részét illet? közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak sth. küIdndSk. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelsnik hetenkint háromszor: ksd^i csütörtiköa és szintuian céljából a köztárs*1“’5" népeihez forduljon és azoknak aényót kikérje, kiknek sorsáról gondoskodnia kell. = A Javorina. A csehszlovák köztársa­ságnak és Lengyelországnak tgymäshoz való viszonyában igen fontos szerepet játszik a Ja­vorina kérdés, mely mint ismeretes, mindez­­ideig nem jutott dűlőre. Benes dr. külügymi­niszter a külügyi bizottságban adott expozé­jában megemlékezett erről a kérdéstől is és feltűnő nz a 1-tompított, szinte koneiliáns hang, melyet a külügyminiszter e kérdés is­mertetésénél használt. A Javorina kérdésről — szólt a külügyminiszter — mm szívesen nyilatkozik. Bár ezzel a kérdéssel kap­csolatban nagyon sokszor támadták; az állam érdekében hallgatott, mert a kérdés nyilvános feszegetéséveí csak a lengyel propa­gandának szolgáltatott volna fegyvert. Megcá­folt», hogy a Javorinárói bármikor is lemon­dott volna, vagy a tárgyban a lengyelekkel titkos szerződést kötött volna. Panaszosan említette, hogy inig Lengyelország Olaszcr­­szaggal, Franciaországgal és Svájccal a cseh­szlovák állam iparára és kereskedelmére hát­rányos szerződéseket köthetett, addig a cseh­szlovák köztársaságnak erre nem volt módja a folytonos politikai viszályok miatt. Végül abban körvonalazta álláspontját, hogy a Ja­vorina kérdést megegyezés révén akarja ren­dezni, hogy egyik feinen sem maradjon vissza aggodalom vagy elégedetlenség. = A Bohemia bank bukása. A szenátus szerdai ülésén egy sürgős interpelláció követ­keztében szóba került a Bohemia bank buká­sának ügy#. Becka pénzügyminiszter nyilatko­zata szerint a bank 1920. májusában engedélyt kért a pénzügyminisztériumtól, hogy alaptőké­jét 25 millióról 100 millióra emelhesse. Ezt megengedték, ds több föltétel mellett. A bauk azonban csak 1922 b«n jelentette, hogy föl­emeli alaptőkéjét és teljesíti a föltételeket. Erre Novák pénzügyminiszter utasítására a bankhivatal megái lepi tóttá a bank állományát. A jelentés szerint a bank erősen inmobil, vesz­teségei 19l/2 millióra rúgnak, de titkos tarta­lékok bő fedezetit nyújtanak, úgy, hogy a részvénytöke érintetlen. Ezt a jelentést közöl­ték a bank alelnökével Schneider dr.-al, vala­mint ez igazgató-tanáccsal. Ez tehát ellent­mond Knbicsek képviselő azon állításának, hogy az igazgatótanáccsal egyáltalában nem közölték a vizsgálat eredményét. Becka minisz­ter tagadja Kubicsek azon állítását, hogy a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium arra figyelmeztette volna a takarékpénztára­kat, hogy a Bohémia bankban ne helyezzenek el betéteket, mert válságba került. Hangsú­lyozta végül a miniszter, hogy a kormány min­dent elkövet, hegy a gazdasági élet megráz­kódtatása megszűnjön és a bizalom és nyuga­lom helyreálljon. A tényleges bűnösöket a kormány felelősségre venja. A miniszter vála­szát hosszabb vita után a szenátus tudomásai vette. Itt említjük meg, hogy Kubicsek képvi­selő mentelmi jegát a képviselőház mentelmi bizottsága felfüggesztette. = Magyar kormányférfiak utazása kül­földre. Bethlen István magyar miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter folyó hó 29-ón Pári&ba, majd Londonba és Rómába utaznak, hogy a jóvátételi bizottság, valamint a francia, angol és olasz kormányok előtt feltárják Ma-

Next

/
Thumbnails
Contents