Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-21 / 48. szám
1923. április 21. »Komáromi Lapok“ 3. «Idái. A községi választások fontosságát fel kell ismernie a város lakosságának,, mert ezéfi'íst pontwj.a vagyoni érdekei forognak kockán, amelyek érdekében a küzdelembe teljes szervezettséggel és elszántsággal kell síkra szállnia. Most már belátja ennek a városnak minden lakója, hogy a közigazgatási reform milyen alárendelt helyzetbe juttatta a várost és lakóira az ígért könnyebbség helyett uj terheket zuditott. Az az ígéret, hogy a községesitós következtében ami elvész a vámon, megtérül a réveD, sajnos, csak puszta és üres ígéret maradt: mert elveszett a vám is, a rév is és a helyzet ma az, hogy a város háztartását törzsvagyona eladásából tudja csak fentartani. A városi szervezet lelketlen géppé változott, amelynek egyformán kell hallgatnia napnap után. Elveszett még az a jog is, hogy a polgárság képviselete panaszainak kifejezést adhasson, mert a községi életben a község gazdasági ügyein kívül mással foglalkoznia alig lehet, ez is csak úgy lehetséges, amint azt a centrális hatalom kívánsága irányítja. Ebben az adott helyzetben nem lehet közömbös a közteherviselő lakosságra, hogy képviselete statisztákból álljon, amely a rendező intésére kórusokat zengedez, v«gy öntudatos és a városhoz nőtt polgárokból, akik a saját bajaikon keresztül megérzik és átélik a városnak szörnyű bajait is, amelyekkel menthetetlenül vesztébe indul, ha erős kezek fel nem tartóztatják. A kormányhatalom által kinevezett úgynevezett önkormányzati testület négy évi működésének felszámolása vár az uj képviseletre, melyet a lakosság választ és annak akaratát fogja kifejezni. Ha oda olyan elemek kerülnek, akik süketek az adózó lakosság jajszava iránt, akkor itt még több kikötő Ítéletre is el lehetünk készülve, mert a felhúzott szavazógép, pontosan és fennakadás nélkül szállít és működik. Ha ellenben a város képviselete olyanokból fog áliani, akik annak közterheit nehéz évek hihetetlen megpróbáltatásai között is vállaikou hordozták, akik csak fizettek és fizettek minden számiát, amit könnyelmű vendégeik Csináltak, akkor lehat csak kilátás arra, hogy a közterhek egy része a vállakról lekerüljön. Ide nem kell olyan városi politika, amely a városi deficitet a városi adózó polgárságra kivetendő kéoyszerkölesön sarcával akarta megszüntetni, amelynek diktátorai cinikusan azt — Nem! Nem várok tovább! Most kell, hogy az enyém legyen! A csókja rátapadt az asszony ajkára, mielőtt az védekezhetett volna. A másik keze rákulcsolódott az asszony gyengén védekező karjára. A cinedria, halott, bus virág, összetörve kihallott az asszony kezéből, a magva szétporzott a friss földben; a tudós felesége sikoltva kapta el a fejét a csók után a férfi arcáról, a tekintete meredten szegeződött a földre. — A cinedriaI Vége! . . . A doktor konok büszkeséggel nézte a virág szétporzott magvait. A szemében a győztes diadalittas öröme parázslott. Az asszony apró lábacskái riadtan taposták el a földet a cinedria magvai fölött. A tekintetében félénk alázat húzódott meg. Sajnálta most az urát. Az a sok gyöngéd simogatás, amit erre a ritka virágra pazarolt, az most mind úgy bukkant eléje, mint mikor a gyerek összezúzott játékát sajnálja az ember, ha a keserű szomorúságra görbülő arcocskát látja. A férfi nem törődött az elföldelt virágmagvakkal. Uj csókra szomjazón remegett karja az asszony felé. — Nem! Most nem! — védekezett az asszony. A tekintete parancsoló tiltakozással meredt a férfira. — Nézzétek! — csengett a tudós hangja megtörtén, a régi fájdalmat még ki nem heverve, amit a cinedria elvesztésén érzett, — nézzétek ezt az uj pompás virágot! Közel hajolt az uj virághoz. Buja piros levelei selymesen, forrón simogatták az arcát, szinte perzselték. Érdekes! Honnan került ez ide! Ezt nem j ismerem! í jelentették ki a gyűléseken és lapjaikban, hogy örvendenek a polgárság jajgatásain, & városnak nincs szüksége olyan képviselőkre, akik csak„költeni tudnák, de szerezni nem: hanem igenis szüksége van megfontolt egyénekre, akik az osztályérdekek szűk kis látókörén túl is tudnak nézni és látni, mert az osztálypolitika és osztályharc a községi életben jó eredményeket nem produkálhat. A községi választás azért fontos, hogy a község ügyeit azok intézzék a jövőben, akik rátermettségükkel, tudásukkal és munkájukkal arra csakugyan érdemeket szereztek s akiknek kezébe a lakosság nyugodtan teheti le sorsának intézését. §2 wM npl a ii MM Mozgalom a magyar jóvátétel elengedéséért. A felületes szemlélő nagy csodálkozással, kiábrándulással tapasztalta, hogy mikor a világháborúban arról volt szó, hogy Északamerika beleavatkozik a háborúba és pedig az antant javára, hogy az a sok'sok millió amerikai, akik a központi hatalmak országaiból vándoroltak ki, nem tudnak az amerikai kormányra akkora pyomást gyakorolni, hogy ha már nem ( is áll a központi hatalmak mellé Amerika, legalább őrizze mag semlegességét. Hiszen hány millió magyar, német, osztrák, bolgár él Amerikában, akik még nem törölték ki emlékezetükből a régi haza kedves emlékét és semmi jelentősebb mozzanatát nem láttuk annak az igyekezetnek, hogy a háborútól visszatartsák Amerikát. És ez fájdalmas csalódást okozott mindazoknak, akik az Amerikába szakadt véreink támogatására számítottak. Vizsgáljuk azonban a dolgot közelebbről. Az amerikai szellem, az amerikai levegő, az amerikai felfogás hit marosan átformálja az Amerikában letelepedett európait, aki csak ott tudja, mi az igazi szabad élet, mi a munka megbecsülése s az előítéletek, a születés, a rang, a vallás, a nemzetiség, a faj támasztotta korlátok, határfalak lerombolása. Egy Európából kivándorolt amerikai pár év múlva már szánalmasan gondol az európai fogalmak szerint felépített, szabadságban, testvériségben, egyenlőségben és függetlenné ;ben sínylődő európaiakra. Az amerikai levegő csodálatos gyorsasággal formálja át az embereket. Volt alkalmunk látni Antalffy Zsiros Dezső világhírű magyar orgonamüvész levelét, amelyet Simor Jenő Leszakasztott egyet közülök és fölvitte magával a szobájába. A felesége és a doktor utánna mentek. A tekintetük jelentősen mélyedt egymásba. — Soha sem láttam ilyet! — szólt odafönn a szürke, komor nagy szobában a tudós és szétmorzsolta az ujjai között a virág porzóját. — Nini I Érdekes ! — ujongott és a hangjába újra visszacsendült az egy év előtt elvesztett jókedve. — A cinedria magva! Különös ! Mintha ugyanaz a mag ienne . . . csak a virágja lett piros, amaz fehér volt, szerény, illedelmes színű, ez pedig tűz . . . csupa tűz . . . nézzétek ezeket a szirmokat, hogy lihegnek, parázslanak, mennyi élet, mennyi uj, titkolt forróság van ebben a virágban . . . sokkal, sokkal szebb, mint a cinedria! . .. Doktorkám! — kérlelte szeliden a fiatal embert — szórakoztassa addig a feleségemet, én most rögtön nekifogok a munkának, föl kell jegyeznem az adatokat . . . piegbocsátasz édesem, — fordult a feleségéhez ‘— de sürget a munka . . . menjetek le addig a kertbe ! Odalenn a kertben az asszony és a doktor megálltak a pompázó uj piros virágok előtt. A selymes-forró szirmok biztatóan mosolyogtak rájuk. Az illatuk valahogy megnyugtatóbb volt, mint annak a másik hervadt fehér virágnak a szaga, a melyet ök halottszagnak véltek. — Szeret? — suttogta a férfi. — Szeretem! — fűlt el az uj csókban az asszony szava és a keze a csók alatt hálásan simult végig az uj cinedriák tüzelő, piros fején. Odafönn a lakásban pedig a tudós a fölfedezés büszke őrömével jártatta fényre lobbant tekintetét az uj életre kelt cinedria pompázó piros szirmán. i hegedűművész földiákhoz irt Amerikából, aki í mint tudjuk, a napokban búcsúzik el tőlüuk I és megy ki Amerikába. Antalffy Zsíros Dezső I< e levelében markáns, de meggyőző vonásokkal ecseteli az amerikai levegő csodás és gyors átformáló erejét és megjósolja, hogy Simor Jenő is át fog esni hamarosan ezen az egészséges metamorfózuson. Antalffy Zsiros már átesett rajta. í Szóval az óhazából kivándoroltak hamaí rosan érzik azt az óriási külömbséget, amely S Amerika és Európa között van és hamarosan | lelkes amerikaiak lesznek és boldogok volnának, j ha az amerikai szellemet, felfogást a megcson- i tosodott, vaskalapos, véD, öreg Európára is 1 kiterjeszthetnék ezt a haladottabb felfogást és szellemet. Az amerikai nagytőke kartellek és kasztok szövetsége, amely nagyon jól tudja, hogy a tőkésekre nézve nagyon jó üzlet a háború. Az amerikai iulfejlett ipar uj piacot kapott a j háborús Európában, amely messze felülmúlta í a békebeli Európa fogyasztását. Szóval az í amerikai töke szövetkezni akart a háborús | Európával. Amerikának túlnyomókig angol jellege döntötte el aztán, hogy Amerika azok mellé állt, ahol az aagolok küzdenek és valószínűleg, ahol többet Ígérnek. Szóval a tőke már eldöntette, hogy mit | csinál és hová áll, most az amerikai közvéle- i rnényt kellett megdolgozni é3 itt vették elő az j amerikai levegő gyorsát formáló hatását és az ; átformált volt európaiak vágyát, hogy Európát i is átreformálják Amerika mintájára. A tőkések szolgálatába álló sajtó hangos í szóval hirdette a wiisoni elveket és azt a nemes feladatott, amely Amerikára vár s ez az, hogy i a vén Európát megfiatalítsák az amerikai szellem meghonosításával. Ezzel a hangzatos és minden, még nemrég európai-amerikai előtt is tetszetős jelszóval ugratták bele az amerikai közvéleményt a háborúba. A háború sorsa azután eldőlt azok javára, akik mellé az amerikaiak állottak. Hogy a győző és a legyőzött államokban az amerikai szellem és a wiizoni elveket mennyire sikerült átplántálni és hogy » vén Európa mennyire tanulta meg az amerikai értelemben vett szabadság, testvériség, egyenlőség és függetlenség eszméit alkalmazni, azt már nagyon is jól tudják odaát Amerikában, ahol a kiábrándulásnak valóságos Csimborasszója hangolja le az amerikai népet. A lelki kiábrándulásnál nem kisebb az anyagi kára se Amerikán-k. A koldusbotra jutott í Európa minden vámpolitika nélkül zárt terület lett az amerikai ipari és gazdasági termékek előtt. Rendeljen pl. egy rossz valutájú ország Amerikából valamit ? Nem képes azt megfizetni. Amerikában pang minden é3 a munkahiány napról napra nő. A lelki és az anyagi téren való csalódás most aztán fölrázta az amerikai népet és különösen azokat, akiknek európai volt hazájukat olyan szerencsétlen sorsra juttatta a háború. Es most cselekszik meg azt, amit az amerikaiak beavatkozása előtt kellett volna megtenni, nyomást gyakorolnak a kormányra és azt követelik, hogy a legyőzött államoknál szemben tanúsított eljárásnál odakiáltsák a győzőknek, hogy eddig és ne tovább! A kiránduló németek, bolgárok, magyarok hatalmas hullámzásba hozták a különben hideg, flegmatikus amerikai közvéleményt, amelyhullámok olyan elemi erővel csapkodják az amerikai kormány álláspontjának szikláit, hogy kóeytelen lesz engedni. Nézzük közelebbről az amerikai magyarok megmozdulásait. Szenzációs, egész Középeurópát érintő akeióról számol be a „New Brunswicki Magyar Újság“ ma ideérkezett száma. Nem kevesebblöl van szó, minthogy Amerika’ egész magyarsága pártfelekezeti és világnézeti különbség nélkül összefog, hogy Amerika szenátorait és képviselőit megnyerje a magyar jóvátétel elleni tiltakozására. Ennek az akciónak igen nagy jelentősége van, mivel az utóbbi hónapok folyamán az amerikai magyarság egysége megbomlott. Hock János agitációja nyomán külön Károlyi-párti köztársasági körök keletkeztek, amelyek éles harcban állottak a nemzeti alapom megmaradt magyar egyletekkel. Az elkeseredett küzdelem teljesen megbontotta a magyarság egységét, úgyhogy az amerikai magyarokra Magyarország immár nem igen számíthatott.
