Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-19 / 47. szám
1925. április 19. „Kemironai Lapokk 3. oldal. jobb, mint még alig néhány hónap előtt, annál is inkább, mert a szövetségközi bizottság a határok kérdésében teljesen kielégítő megoldást talált. Romániának — mondja a miniszter — egyetlen kiváusága van és ez az, hogy minél szorosabb kapcsolatba léphessen Magyaror szaggal. A kisebbségek ügyére is kitért a;miüiszter s megállapítja, hogy a kisebbségek most már az uj alkotmánnyal megkapták azt, amit óhajtanak: a teljes nyelvi és vallásszabadságot. De megszólal a román paraszípárfc sajtó orgauuma is és nagyon érdekes e kérdésben a parasztpárt hivatalos lapjának, az Aurora-nak álláspontja. A lap szemére veti a kormánynak, hogy nem mutat hajlandóságot egy olyan formula elfogadására, amely végleg biztosítaná Románia békéjét s lehetségessé tenné a nyugodt konszolidációt. Kifejti, hogyha Magyarország bizonyos engedmények s főleg a népkisebbségi kérdés megnyugtató rendezése árán hajlandó volna őszinte barátunk lenni és ezt a román kormányzatnak éppoly tüntető örömmel kellene fogadnia, mint azt a belgrádi és prágai kormányok tették. A jugoszláv miniszterelnök ngy nyilatko zott, hogy a kisantant hajlandó a magyar kisebbségekkel sz'-mben folytatott politikáját revízió alá venni, főt hajlandó megfontolás tárgyává tenni sokkal kényesebb kérdések megoldását K ha Magyarország egy demokratikus kormányzat létesítésével tanúbizonyságot tesz békés szándékairól, hogy Középeurópa kisantanfjának politikájához alkalmazkodnék és ahhoz társulna. Itt álljunk meg egy szóra. Pasics fenti nyilatkozatának végét, hogy Magyarországon demokratikus kormányzat létesüljön, hangoztatja csaknem ugyanazon szavakkal az egész kisantant sajtója, ugyanezt írják a prágai, bukaresti és belgrádi lapok. Nem keli valami nsgy politikai és diplomáciai nagyitó alá venni ezeket a hasonló, hogy úgy mondjuk lelitografált feltételek kikötését, hogy észre vegyük a lóiábot. Itt a bácsi, bukaresti, prágai és belgrádi magyar (?) emigráció keze működik, amelyet Béesből dirigálnak. Amikor a kisantant sajtója azt úja, hogy. a Magyarországnak teendő eugtdtnények feltétele az, hogy Magyarországon legyen demokratikus kormányzat, azalatt azt kell ám érteni, hogy Károlyi Mihály álljon a ma?yar kormányzat élére es a hazájukat naponta megtagadó bécsi emigrán ok mindenre kapható hada vonuljon be Budapestre, am !y bizonyára gondoskodni fog, hogy a Magyarországnak adott kedvezményeket hamarosan visszavásárolják. Attól az emigrációtól, amely kéjesen üvöltött örömében, amikor szóba került, hogy Magyaror zúgnak súlyos jóvátételt kell fizetni, s am'-lynek sajtója egyenesen feihivta a nagy antantot, hogy szállja meg a még m gmar. dt Magyarországot, ugyan mit várhatna Magyar ország? Jogfeladást, fölkinálkozást éí szolga lelkuséget a nagy és kisantant iránt és mint Grátz Gusztáv találóan megírta, ha Károiyiék újra uralomra jutnának, ők nem lennének mások, mint a kis és a nagyanlaDt budapesti helytartói, akik személyes előnyökért áruba bocsátanák az országos érdekeket is. Természetesen, ha az antant sajtó demokratikus magyar kormány alatt Károlyiék uralmát érti tényleg, akkor sajnos, alig remélhetjük a mindenkit ö! óhajtott őszinte jó viszonyt, a szomszédos államok között, akkor a legjobb akarat is hajótörést fog szenvedni., Itt említjük meg, hogy legalább is Ízléstelennek tartjuk, hogy atnig a kisantant és Magyarország vezető emberei a békés magoldáson dolgoznak, ugyanakkor a Pozsonyban nt-m rég szü'etett ujszü^tt lap és az érsekujvári két éves csecsemő lap lankadhatatlan kitartással uszítanak Magyarország és az itt élő gerinces magyarság ellen. Mi igazán nem tehetünk arról, hogy aii már régebben itt élünk és nem a kommunista, bolsevista bűnödért tu’oidaíon kirótt akhsztófa elöl menekültünk onnét ide, mint azok az uj jövevények, akik leköp dö-ik, sárral dobálják meg a magyarságot és nem harapják el a nyelvüket és nem bénul meg a kezük, amikor azt merik hangoztatni és leírni, hogy Ők a mjgyar-ágnak az igazi barátjai, ellenben mi ez ellenségei vagyunk. Komárom-üjváros kultúrája — Dr. Klebersberg közoktatásügyi miniszter látogatása. — A testvérváros uj iskolákat kap. — 152 millió kulturális célokra! —- Saját tudósítónktól. — Komárom-Újváros az anyavárostól való elszakitása után iskolák nélkül maradt. A váro3 minden kultur intézménye a balparton fejlődvén ki, a jobbparton inkább a gyárak települtek. Mintegy végzetszerüyé vált ez a történelmi alakulás a városunkra. Nekünk nem maradtak gyáraink, de megmaradtak az iskoláink és a kultúrintézményeink. Újvárosnak nem maradt iskolája; de megmaradtak vasutai és iparvállalatai. Szomorúan érezte a testvér város az iskolák hiányát. Két kezdetleges elemi iskolája volt csak, a monostorpusztain kívül, amelyek szükek voltak már 1919 ben is, amióta a lakosság Komárom-Újvárosban elérte és meghaladta a 10000 et, egy menekült polgári iskola nyílt meg 1920-ban, ennek azonban nincs a mai napig rendes helyisége, szűk odúkban kénytelen magát megvonni. ^ Ezek az állapotok nyernek most rövidesen megoldást, mert dr. Klebersberg Kunó, magyar közoktatásügyi miniszter, komáromi nemzetgyűlési képviselő szombaton az újvárosi iskola és egyházi ügyek megvizsgálása céljából Komáromba érkezett előadói kíséretében, akik közül vele érkeztek dr. Pogány Frigyes miniszteri tanácsos a kulturp ditikai főosztály vezetője, Dulovich Jenő miniszteri tanáescs a polgári iskolai ügyosztály vezetője, dr. Bodies Ferenc miniszteri titkár szakelőadó. Schwab Gyula miniszteri tanácsos, & műszaki osztály vezetője és dr. Denhof Antal a minigzter személyi titkára. Az érkező illusztris vendégeket Alapi Gáspár komárom-újvárosi polgármester fogadta és üdvözölte a pályaudvaron. Klebersberg miniszter kíséretével azonnal az iskolák megtekintésére indult és személyesen győződött meg az iskolák túlzsúfolt voltáról. A református iskola abszolúte elégtelen a tanköteles k befogadására, ezért a miniszter 3 tantermes ref. elemi iskola létesítésére tett kötelező ígéretet. A r. kát. iskola mai alakjában megfelelne, de csak a fiuk oktatását lehetne itt megoldani zsúfoltság nélkül s Klebersberg miniszter 4 tantermes kát. leányiskola építését vállalta el tárcája ter* hére. A miniszter jóindulata a város jelenlevő tanácsa tagjait és bizottsági tagjait annyira meghatotta, hogy egyesek az iskolák céljaira áldozatokat hozni készeknek jelentették ki magukat,. így Mészáros Mihály gőzmalomtula/donos a leányiskola céljaira a katolikus templom közvetlen közelében levő házát és telkét, mely több milliót ér, felajánlotta. A lelkes és áldozatkész férfiúnak a miniszter nyomban személyesen is köszönetét nyilvánította. Majd a polgári fiúiskola megtekintésére indullak és annak kezdetleges elhelyezése szintén arra birta a minisztert, hogy ezen az állapoton segítsen. Dr. Klebersberg közoktatásügyi miniszter uj polgári iskola építését is felvette programjába, mellyel a viszonyokon teljesen segítve iesz. A katolikus autonom egyház küldöttsége is a miniszterh-z járult Alapi Gáspár egyházközségi elnök vezetése alatt és kérte az újonnan szervezett plébánia épületének, valamint a templomnak m gjavitását, mert a templomnak kegynra nincsen. A miniszter az épületet és templomot megtekintvén, a javításnak 5 és félmillió költségét vállalta a vallásalap terhére. Az építeni tervezett iskolák 15 Jf millió költségébe fognak kerülni az államnak, de jj Komárom-Újváros hosszú időkre tehermentesítve lesz a kulturális kiadásoktól és egyéb téten fejlődhetik. Dr. Klebersberg Kuné miniszter ezután a város több tekintélyes polgáránál tett látogatást és választóival is melegen és közvetlen érintkezett; a miniszter látogatása meggyőzte a város lakosságát arról, hogy a kormány segíteni akar a város kivételesen szomorú helyzetén. melybe önhibáján kivtil jutott. Az építkezések még a nyáron megindulnak és az ősz folyamán az iskolák átadhatók iesznek rendelkezésüknek. A miniszter és kísérete az esti gyorsvonattal távozott Újvárosból. not I Útlevél uisumot minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzett. Vidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hefenklnt háromszor megy küldönc Prágába eljárási dij 25 korona, cím: kászió Zsigmonü Bratislava (Pozsony) 5zép!ak~a. 12. sz. I — Egy anya Dunába dobta gyermekét. — Szabadulni akart tőle. — — Saját tudósítónktól. — Megdöbbentő bünügy izgalmai zavarták meg kisvárosi nyugalmát Komáromnak hétfőn, mikor szájról-szájra terjedt a hír: egy anya gyermekét megölte . . . A legnagyobb bűn, amit el lehet képzelni, elpusztítani azt, akinek életet adtunk, aki tőlünk vár és remél mindent, akinek jövő életóért, boldogságáért, sorsáért felelősséget vállalt az anya, mikor világrahozta. A maga nemében páratlan bűnügyet bogoz az ügyészség. Panyi Andrásáé, szül. Szabadi Mária, győrszentmártoni születésű, 19 éves fiatal asszony, Panyi András izsd lakos, állásnélküli kereskedő segéd fiatal felesége vasárnap délután eltávozott hazulról 4 hónapos egészséges kis gyermekével Ógyallára, ott levő rokonaihoz. Itt — az asszony elbeszélése szerint — a gyermek rettenetesen sirt és nem birta a sírását hallgatni. A rokonok tanácsára mákhéjat főzött a gyermeknek, amitől az elaludt. Két órakor, éjjel fölébredt, nem tudott aludni, mert szívbaja kínozta. Nem volt maradása Ógyallán, mert úgy látta, hogy a gyermek a mákhéjtól nem ébredt fel, felöltözött és a hajnali 4 órai vonattal Komáromba utazott. Férjével abban állapodtak meg, hogy Komáromban, a vasúti állomáson várni fogja a kilencórai vonatnál. Az asszony Komáromban az állomáson ismét kivette a pólyából gyermekét és aggódva látta, hogy az nem ad életjelt. Erre visszatette a pólyába a kisdedet és az állomásról a pozsonyi kapuhoz ment a mellékutcákon át. Az asszony ezután az örsujfalui országúton ment az összekötő vasúti hid felé, amely fölött mintegy 300—400 méternyire egy halászkunyhó van a Dunaparton. Itt leült a partra és ismét gyermekét nézegette, aki egészen olyan benyomást tett rá, mintha élettelen volna. Erre megint rájött szívbaja és eszméletét elvesztette. Mire fölébredt, a gyermek nem volt sehol. Borzasztóan megijedt és kevés vártáivá elindult Komárom felé. A pozsonyi kapunál cirkáló rendőrnek, aki látta az asszonyt gyermekével együtt kimenni, feltűnt, hogy gyermek nélkül jön vissza. Megszólítottá az asszonyt és az nem tudott rendes feleletet adni, hanem zavartan beszélt. Mialatt a rendőr az asszonnyal beszélt, egyszerre férje is megjelent a pozsonyi kapu előtt és kérdezte tőle: hova lett a gyermek ? Az asszony elbeszélte a fenntebb leirt meseszerü történetet, mire a rendőr az aszszonnyaí és férjével a hely színére ment ki az örsnj falusi országúton. A halászkunyhónál már a halászok ezalatt megtalálták a parttól 10—12 méternyire a csecsemő holttestét. A rendőr erre a rendőrségre kisérte a házaspárt. A rendőrségen kihallgatták őket és
