Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-04-10 / 43. szám

2. oldal.

»Komáromi Lapok«

1923. április 10.

Kit éi iilmil tor. Hetit a bi m ultott gaMirl.

(Tömegesen visszautasították a feltbbeziseket.)

Áz 1921. évi 221. sz. törvény értelmében a gazdikat és termelőket kötelezték arra, hogy termésük egy részét szolgáltassák be.

A fenti törvény értelmében mindazon gazdák és termelők ellen, kik ennek eleget nem tettek, megindult az eljárás. Minden kivetett, de be nem szállított gabona métermázsája után ezer korona bírságot, illetve kártérítést róttak ki a gazdákra. A hatóság ezen iutézkedését megfelebbezték a termelők. A legfelsőbb közigazgatási bíróság — minden egyes felebbezést érdemleges elintézés nélkül egy tömegben utasított vissza, azzal a megokolássai, hogy amennyiben a termelők és gazdák annak idején a kivetés ellen nem éltek felebbezéssel, most nincs jógák egy már jogerőre emelkedett törvény rendelkezései ellen felebbezni és azok ellen kifogást emelni, hanem kötelesek akivetett, de le nem szállított kontigensek után métermázsán kint a reájuk kivetett ezer korona bírságot illetve kártérítést megfizetni. Tekintve azt, hogy a legfelsőbb bíróság Ítélete ellen felebbazésnek helye nincs, az érdekeltek kénytelenek lesznek a kivetett bírságot megfizetni.

A központi gazdasági hivatal a járási hivatalok utján most kézbesíti ki a fizetési meghagyásokat. Nem ritkaságok az 50—80.000 koronás büntető tételek sem. A most kibocsájtás alatt álló fizetési meghagyások végösszege meghaladja a két és fél millió koronát.

A kisgazdáknak és törpebirtokosoknak megadták azt a kedvezményt, hogy kellő indokolás mellett kérhetik a reájuk kivetett összegnek 10 százalékra való leszállítását, mely kedvezmény elnyerése után a la nem szállított gabona után a törvény által előirt 100 koronát 100 koronára szállítják le.

Ezenkívül teljesen különösnek kell találnmk azt a közlést, hovy a kikötömunka befejezéséhez közeledik. Hiszen a kikötömnnka tulajdonképpen meg sem indáit és máris befejeződnék ? Még a földmunka sem fejeződött be, hát még az épitömunka, a sinek lerakása, az épületek felépítése, a daruk és más gépek fslállitága is a villamos világítási berendezések.

Hol van még minden: ennek nyom*

sincsen.

Csodálkozunk, hogy egy olyan jól értesült kormáuylap, mint a Venkov is, üyea súlyos tévedést követ el. Igen szeretnénk, hi a sajtóiroda, vagy valamely erre illetékes fórum megcáfolná a Venkov hírét, avagy azt szám adatokkal megerősíthetné, mert az ebben az alakjában egyszerűen képtelenségnek keli tartannak.

Az állami kikötőinunkán ez idő szerint csak 60 — 70 munkás dolgozik

és ha ezek munkabérét napi 32 koronára teszszük átlagban, ez nem tesz ki többet hetenként 15000 koronánál. A munkásság körében nagy panaszok merültek fel, hogy a helyi munkásokat nem alkalmazzák a kikötő építésnél.

Ebben az ügyben a tanács határozatából Csizmazia György polgármester, dr. Alapi Gyula és Stern Barnát tanácstagok megjelentek dr. Louda, a folyammérnöki hivatal vezetőjénél és kérték, hogy az alvállalkozókat kényszerítse az állam és a város közt létrejött szerződésnek a munkásokra vonatkozó része pontos betartására, a városi munkaközvetítő igénybevételére.

A felvilágosítás szerint dr. Louda főmérnök a munkások alkalmazására nem folyik be, de megígérte, hogy a tanács kérését teljesíti.

Nagyobb építkezésekre szerinte nincsen kilátás az idén, ami viszont a legszomorubb kilátás a munkanélküliekre nézve.

I lltleuél visumot I

minden illámba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzett. Oidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hetenkint háromszor megy küldönc Prágába

eljárási dij 25 korona.

cím: bászló Zsigmontl

Bratislava (Pozsony) Szépiák-;

| Cint

| Bratlsla

I1UI1U

n. 12. sz. gi

“SS»

ül állami Hő int ős a into.

— 70 milliót építettek be a komáromi kikötőbe.

— A kikötők csak a múlt év második felében

dolgoztak. —

A Venkov cimü kormánylap szerint a komáromi kikötő munkálatai befejezésükhöz közelednek. Eddig

70 milliót fordított erre az építkezésre a kormány

és ez a horribilis szám az, amely gondolkozóba ejt bennünket, akik a dolgokat egészen közvetlen közelről látják.

A kikötői munka a múlt év tavaszán kezdődött el igen lássa tempóban és ennek az eredménye két raktár építése, a rakpart kövezetének lebontása és a feltöltési munka.

Ha a telek megvevésére kiadott 2 és fél milliót és a két raktár építésére 1 milliót irányozunk is elő, még mindig 66 és. fii millió maradna és ha 200 munkanapot veszünk, akkor napi 332,500 korona maradna egy napi kiadásra,

ami olyan összeg, hogy ez egyszerűen képtelenség.

Teljesen bizonyos, hogy a Venkov téved és a 70 millió egy nullával megoldódott és talán hét millióról lehet szó, bár ezt is optimisztikus számításnak kell minősítenünk, ha figyelembe vesszük a munkának menetét és az alkalmazott munkások számát.

A modem Ha legújabb nótája.

(A legnagyobb hegyáttörés az uj Mont-Blank alagút).

Rövid időn belül megtörténik az első kapavágás a nagy Montblank alaguton, amely a legújabb összeköttetést fogja képezni Franciaország és Itália, Njugat és Déleurópa között. A földkerekség leghosszabb hegyáttörése ez, a mérnöki művészet oly munkája, amely a legnagyobb fontossággal bir a nemzetközi közlekedési viszonyok jövőbeni kialakulására nézve. Az alagút tervezete kereken 14 éves már és egy teljes évtized múlt el azóta, amióta a francia vezető körökben a Montblanc alagút építésének terve megfogant. A háború közbejött« nélkül előreláthatólag az Alpeseknek ez a legnagyobbszerü át őré se már befejezést is nyert volna és az alagutat már régen használhatnák. így azonban minimálisan öt-hat évig eltart még, mig az első vasúti szerelvény keresztül gördülhet a Montblane tömegén. A tervezett nagy alagút közlekedésügyi előzménye egy hosszabb ideje csendben folyó harc Franciaorszag és Svájc között a legjobb vasúti összeköttetés elnyeréséért. Kezdetben egyáltalában nem gondoltak a Montblane áttörésére, az ezzel járó nagy épitőtechnikai nehézségek folytán. Franciaország sokkal inkább az akkor épités alatt levő Simplon alagnthoz óhajtott előnyős csatlakozó vonalat létesíteni a Faucille hegység áttörése révén. Ezzel a tervvel azonban csupán a genfi kanton volt megelégedve, mig maga a svájci államtanács a Faucilleáttörés tervét visszautasította és ehelyett a fennálló Jura-szoros megjavítását kívánta a Frasle- Vallorbe útvonalon. Ebből a tervből hitározottan a Waadt kanton és az egész állam nagyobb előnyöket húzott volna. Végül is egy évtizeddel ezelőtt eldőlt a nagy vita Franciaország azon kijelentésével, hogy nem hajlandó úgy, mint előbb a Faucille-alagnt megépítését támogatni, hanem ehelyett a Montblane hegységét óhajtja áttörni.

A franciák ezen elhatározása teljesen keresztezte a svájciak hosszt idők óta folytatott közlekedési politikáját, amely abban kulminált, hogy a nemzetközi alpesi vonalakat, amennyire «3ak lehetséges, a szövetséges államok területén véséssé. A Montblanc alagút természetszerűleg Svájc részére semmi hasznot sem hajt, sőt nagy kárt jelent számára, mert hiszen a Montblane francia területen fekszik és az uj vasútvonal,

amelyik Eurépa legnagyobb hegyén fog keresztülhaladni, Franciaországból közvetlenül Itáliába vezet majd. Németország ezen vitában nem volt érdekelve. A berni kormány iniciati vájára ugyanig tudvalevőleg annak idején a Lötaehberg alagút megvalósult, amelyaek révén Németország már évek óta közvetlen vonal birtokában van Baselén és Bernen, valamint a Simplonon át Felső- Olaszországba 3 amely vonal egyenértékű a Szent Gotthard hegyen keresztül vezető legrégibb és legklasszikusabb alpesi vasúttal. A Montblane áttörése Nyugateurópának Olaszországgal való közlekedésére nézve óriási fontossággal bir, hí szén általa a Lendon—Paris—Milánó vonal közel 100 kilométerrel rövidül meg.

A legnagyobb alagút 1100 méter magasságban Chamonix közelében a Bosson-hegyhát alatt kezdődik és átvezet a Montblanc tömegén, hogy Aosta és Courmoyeuar között francia földön érjen véget. Úgymint a Simplon alagntnái, a Montblane alagutnal is a vasúti alagút, két egymástól független vonalban épült, mig a hegy két^ oldalán hat-hat kisebb alagút készül az utasok közlekedésének lebonyolítása céljából. A tulajdonképeni begyáttörési munkálatokat négy évre tervezik, mely egy ki3sé rövidaek tetsző határidő ezen mérnöki munka nagyarányuságát tekintve. Az építkezés költségeit tiz évvel ezelőtt 150—200 millió aranyfrankra becsülték s igy aligha lesz lehetséges ma egy millió francia papirfrankon alul előállítani, feltéve természetesen, hogy annak vásárlóértéke tovább nem hanyatlik. Gsologiai tekintetben túlságosan nagy nehézségek előreláthatólag nem várhatók, a Montblane tömegének a magva kikristályosodott őskőzetekből áll, amelyeket gnaisz és cúllampalarétegek vesznek körül. Kézenfekvő természetesen, hogy a hegy belsejében uralkodó hőség az építkezések folyamán különleges intézkedéseket tesz szükségessé. A legfontosabb alpesi begyáttörések, amelyekhez hasonlóak a világon sehol sem találhatók, a következő nagyságúak: Simplon alagút 19,729, Gotthard alagút 14 912, Lötschberg alagút 14,536, Mont Cenis-alagút 12 200, Arlberg alagút 10,250, Albula-alagut 5,866 méter.

Az alagutak építésének története sokkal régibb, mint ahogy azt általában véve gondolják. Már a rómaiak építettek egy 5000 méter hosszú alagutat, amelyik a Fucini tó vizének levezetésére szolgált. Rövid áttöréseket, amelyek természetesen nem a hegyen keresztül, hanem csak a belsejébe vezettek, már a régi egyiptomiak királysírjaik céljaira is végeztek. A középkorban, mint minden egyéb műszaki tudomány, az sem fejlődött és csak az újabb korban merészkedtek megint ilysn tervekhez hozzányúlni. Alig egy fél évszázaddal ezelőtt merészelték az alpesi hegyóriások első áttörését megkezdeni és a modern technikának, amely többé nem riad vissza semmiféle nehézségtől, sikerűit 10 évvel ezelőtt a Gotthard alagút megépítéséről az emberiség történelmének egyik legnagyobb csodaművét megalkotni.

HÍREK.

— Bérmálás lesz Komáromban. A nagyszombati egyházmegyei hatóság 1080/1923 sz. alatti leiratában értesítette a komáromi plébánia hivatalt, hogy Komáromban, folyó hó 29-én és 30-án lesz a bérmálás, amely még az elmúlt esztendőre volt tervbe véve, de akkor a leküzdhetetlen akadályok miatt elmaradt. Az idő rövidségére való tekintettel dr. Majer Imre apátplebános minden irányban sürgősen megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a jelzett napokon komáromi hivei részére a bérmálás szentsége akadálytalanul kiszolgáltatható legyen.

— Lelkész-beiktatás Parbetén. Nagy napja

volt folyó hó 8-án, vasárnap, a parbetei ref. egyházközségnek. E napon iktatták ünnepélyesen lelkészi hivatalába Dukon Béla ref. lelkészt. Az nj lelkész április 2 án has vét másodnapján foglalta el lelkészi állomását, mintán délelőtt elbúcsúzott a komáromi hívektől. A perbetei vasútállomásra a déli vonattal érkezett meg, hol a parbetei egyház nagyszáma közönsége fogadta. Az nj lelkészt Jónás József tanító üdvözölte meleghangú beszédben, majd Jakab Rebeka és Makay Etelka koszorút nyújtottak át az érkezettnek. Dukon Béla válasza után hosszú kocsisorban,