Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-31 / 39. szám
1923 március 31. „Komáromi Lapok“ 11. oldal. az északamerikai indiánok az egyetlen nép, amely ezt a betegséget nem ismeri. Minthogy a rák kórokozóját még eddig nem sikerült fölfedezni, ezért nem tudjuk, hogy mi lehet az oka a két nép immunitásának. FIGYELEM! -3N0 Olcsó harisnya- és feeztyühét! C*«ak áprili* 1-ig érvénye« árak ELBERT IGNÁC divatáru házéban Komárom, Nádor-ntca 19. szám. Női harisnyák: Standart kötött 480 K » » Moúszlin 10'— « * » Selyem Moúszlinhullámmentes 15' » » Selyem flór la. < 20 » » Flór vastagszálu 10 > » Nehéz tiszta selyem 40 Férfi Sokni: Egysz. kötött 2 50 és 3 « » Kötött csikós 5 » » Cérnázott divatesik 9 Valódi flór » 15-18 K- K Patent gyermek harisnya 6 éves 5'— K, 10 éves 8" Keztyii i Férfi cérna 10'— » » « bőrutánzat 17.— » » * kutyabiír la. 45'— » » Női cérna 10'— » » « svéd utánzott divatszin 15—17'— » » » Glace bőr 37’— » » > Nappa kutyabőr 45'— » Továbbá gyári raktár a világhírű „Oroszlán“ védjegyű férfi fehérnemű, puha-, vagy keménygallér és női fehérneműben. Pique elejü fehér ing 35, 48, 65 K. Zephir ing I. 2 gallérral 48, 65 K. Galléros zephir ing 22 K. Puha Ripsgailér, jé minőség, csak 3'60 K. I. Köpper alsónadrág 22, francia 30 és 45 K. Női Chiffon ing 20, Madepolon hímzett 28,35 K. »Férfi Pyjamas« Selyem Jumper 85 K. Horgolt és selyem magánkötő 7—15 K. Fiú és férfi szövetsapka 10—15 K. Gyári raktár sport gyermek-kocsikban: Egyszerű 180 K, viaszkos vászontetős 350 K-tól. Valódi nikkel állvánnyal elegáns kivitel 600 K. Alpacca evőkészlet, bőrvászon, gummilabda gyári árban. Csak elsőrendű gyártmányú áruk. Ügyeljen a pontos címre ! TÖRVÉNYKEZÉS. Eladó kártérítési igénye késedelmes vevővel szemben. I. Vevő az eladónak Győrben levő mintegy 300 drb. sertését megvette október 18-án november 30 ig leendő átvételre. A Magyarországból való kiviteli engedélyről vevő volt köteles gondoskodni, mig a behozatal kérdésének rendezését az eladó vállalta magára. A vételi ügyletet a kötlevél szerint csak az esetre stornirozzák a felek, ha Magyarország egyáltalán nem ad kiviteli engedélyt és teljes határzár lenne. Időközben a sertés ára lényegesen csökkent, a vevő azzal az ürüggyel, hogy a magyar kiviteli engedélyt beszerezni nem képes, még a nov. 30-iki átvételi kötelezettségi lejáratot sem várva be, bejelentette az eladónak, hogy az ügylettől eláll. Az eladó ragaszkodott az ügylet teljesítéséhez. Felhívta a vevőt közjegyző utján még október hóban, hogy november hó végéig feltétlenül szerezzen magyar kiviteli engedélyt, mert amennyiben november végéig nem venné át a vevő az árut, akkor ö a vevő terhére és veszélyére el fogja adni. Vevő az árut november 30 ig nem vette át, mire az eladó a teljesen készre felhizlalt sertéseket minden haladék nélkül Győrben, december első napjaiban szabad kézből eladta, majd a komáromi törvényszék előtt keresettel érvényesítette a vevő ellen azt az árdifferenciát, amely a kikötött vitelár és a tényleg elért aznapi piaci ár — amely teljesen megfelelt az aznapi, tőzsdén jegyzett árnak is — között mutatkozott. Alperes az ügylet hatálytalanítását kérte, mert személyén kivül eső okból nem tudta a magyar kiviteli engedélyt beszerezni s az ügylet nem az ő hibájából, vagy mulasztása folytán hiúsult meg. A komáromi törvényszék a felperes keresetét elutasította. Az Ítélet kimondja azt, hogy nem szorosan határidőre szóló ügyletről van szó, amikor az eladónak kötelessége lett volna utólagos teljesítési határidőt engedélyezni az alperes vevő részére. Da ettől független hiteles személy közbenjötte mellett nyilvános árverésen kellett volna a felperesnek az árut értékesíteni, mig azzal a tényével, hogy szabadkézből adta el, lemondottnak tekintendő az alperessel szemben az alperes nem teljesítése esetére öt a törvény értelmében megillető kártérítési igényéről, mert a szabad kézből való eladással önmaga akkép rendelkezett az árával, mintha az sajátja leane. II. Egy másik eladó a késedelmes vevőnek az utólagos teljesítésre határidőt adott, majd ennek eltelte után közjegyző közbenjötte mellett elárvereztette az árukat. Ezután a komáromi törvényszék előtt keresetet adott be, kérte a kötlevélbeli vételár és az árverésen elért vételár közötti különbözet megtérítését, valamint az állatoknak a kőtelező átvételi naptól az árverés napjáig történt etetése címén felmerült kiadásai megtérítését. Alperes azzal védekezett, hogy a kötlevélbeli szerződési feltételek és az árverési feltételek közt lényeges eltérések mutatkoznak az 5 terhére, nevezetesen több állat került árverés alá, mint amennyi a vétel tárgya volt s az állatokat nem a kötlevélbeli délelőttre kikötött átvételnek megfelelően koplalás után reggeli etetés előtt, hanem reggeli etetés után délután árverezték el. Nan hajlandó a 23 napi etetési költséget sem viselni, mert a felperesnek módjában lett volna jóval előbb elávveroztetni az általa át nem vett árut, miáltal a napi piaci árudifferencia sem merült volna fel. A törványszék a falperest elutasította keresetével. Az Ítélet indokolása az, hogy a felperas már a kötlevélbeni átvételi időpont utolsó napjának elérkezte előtt tudta az alperes nyilatkozatából, hogy az alperes az árut nem fogja átvenni, miért, is a nyolc napi utólagos teljesítési határidő engedélyezése nemcsak felesleges volt, de — fix ügyletről lévén szó — nem is volt joga a felperesnek az alperes terhére tovább tartania az állatokat. A felperes egyrészt azon tényével, hogy indokolatlanul 23 nappal késleltette az árverés megtartását, aminek folytán az áralakulás veszélyét magára vállalta és az etetési költségek viselését sem háríthatja saját huzavonája folytáu a vevőre, másrészt pedig ama ténykedésével, hogy az árverést nem a kötlevélbeli kikötések betartásával tartotta meg: önmaga okozta a károk felmerültét. Mindezek alapján a törvényszék arra a jogi meggyőződésre jutott, hogy az eset jelen körülményei mellett az eladónak nem áll jogában a vevő ellen kártérítési igényt érvényesíteni és bele sem bocsátkozott annak érdemi bizonyításába, hogy összegszerűen mekkora kár állott elő. A vándorló kazalozó gép. Egy gépnagykereskedö a tulajdonjog fenntartásával 13000 korona vételárért eladott egy kazalozó gépet. A vevő 4000 korona vételárrészletet az átvétellel egyidejűleg kifizetett, még 9000 koronával adós maradt. Majd eladta a gépet egy cséplőgarnilurával együtt összesen 14000 koronáért, tehát jóval alacsonyabban annak piaci értékénél. Ezután a községből is elköltözött. Az uj vevő előtt elhallgatta, hogy az áruk tulajdonjogát sz ő eladói a teljes vételári összeg kiegyenlítéséig fentartották saját maguknak. Az uj vevő 9000 koronával hátralékban maradt a vételárral. A kazalozó gépet eladó kereskedő tudomást szerzett ezen hátmögötti eladásról; a saját vevője ellen büntető feljelentést tett (ez azonban ismeretlen helyre szökött meg); a második vevőhöz pedig üzletvezetője csendőrök kíséretében kiment, ott figyelmeztették az illetőt, hogy nekik még 9000 korona vételár jár, a tulajdonjog ennek kifizetéséig őket illeti meg, miért is a hátralékos vételári összeget semmiesetre se fizesse ki a közbeeső eladó kezeihez. Ennek megtörténte után a 9000 koronát mégis a saját eladójának fizette ki a másodkézbőli vevő. A gépkereskedő 9000 korona vételárhátralékért perelte a gép jelenlegi birtokosát. Kérte ezen összeg megítélését alperes ellen azen a jogalapon, mert alperes rosszhiszemű vevő volt, de még az esetben is, ha jóhiszemű vevő lett volna, a 9000 korona kifizetését rosszhiszeműen teljesítette a közbenső eladó kezeihez, mert ennek kifizetése előtti időpontban a csendőrök utján figyelmeztették, hogy jogszerűen nem teljesíthet a közbenső eladó javára. A komáromi törvényszék kihallgatta a csendőröket, akik igazolták, hogy az alperessel kellő időben közölték a felperes által fentartott tulajdoni jogot. Alperes azzal védekezett, hogy ő a teljesítés előtt a vezető járásbiró jogi véleményét kérte ki, kinek javára kell a fizetést eszközölni és itt azt a felvilágosítást nyerte, hogy amennyiben hozzá letiltási rendelvény nem érkezett, annak a kezeihez fizessen, akitől ő a gépet vásárolta. A járásbirót kihallgatták. Igazolta az alperesi előadásokat, de kijelentette, hogy alperes előtte elhallgatta azt, hogy a csendőrök kinnjártak nála és a kellő figyelmeztetést előtte megtették. A komáromi törvényszék a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása az, hogy a felperes csupán abban az esetben követelhetné az alperestől a 9000 koronát, ha ezt a követelést az ő eredeti vevője ellen érvényesítette volna és az utóbbi ellen vezetendő végrehajtás során bírói utón letiltotta volna ezt az alperesnél. Ez azonban a jelen esetben nem történt meg.Tekintettel azonban arra, hogy a felperes a tulajdonjogát fenntartotta, jogában áll neki alperestől a gép természetbeni kiadását követelni, de nem az előző vevőtől járó vételárhátralékot. Minthogy pedig a kereseti kérelem a gép természetbeni kiadására nem irányult, ' 8 tekintetöen a biróság nem határozhatott, viszont a 9000 kor. vételárhátralék iránti igé; nyét a törvényszék nem állapította meg. Adásvételi szerződés érvénytelenítése elmebetegség cim8n. Eladó örökösei megtámadták egy ház- ingatlanra vonatkozó vételi ügylet órvenyessé- i gét, mert eladó ennek létrejöttekor elmebeteg | volt, vevők semmi ellenértéket nem adtak, | eladó az ügyletkötését követó napon meghalt. Vevők tagadtak, hogy az eladó szabad ; akarat-elhatározási képességgel nem rendelkezett volna és az elleoérték adását részben ; készpénzbeni kifizetéssel igazolták, részben azt hozták föl, hogy ök az eladó óletfogytig' iani tartását vállalták magukra. A komáromi törvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás során tényként megállapította az elmebetegség fennforgását és megállapította azt is, hogy a vevők egy kocsmát béreitek az eladótól és ennek természetbeni i bére címén vállalkoztak az eladó eltartására. Az eladó egyébként a szerződés utáni napon elhalálozott, igy eltartása tárgytalanná lett. A törvényszék kiemeli azt is, hogy tipikus uzsora- i üzletről van szó, mert a vevők felhasználták az eladó önönmagával is tehetetlen állapotát i é3 igy jutottak az ellenértékkel arányban nem álló nagyobb értékhez. Mindeme okok miatt a ! törvényszék hatálytalanította a szerződést. Faíebbezés folytáa a pozsonyi Ítélőtábla a törvényszék Ítéletét megváltoztatta, mert nem látta bizonyítottnak az eiadó elmebetegségét. E tekintetben a két orvosi vélemény különböző, mindemellett kétségtelen tényként egyik orvos ; Bem állapította meg az elmebetegség fennállását. A kihallgatott tanuk nagyobbik része, különösen az érdektelenek, akik mindennap érintkeztek, sőt kártyáztak is az eladóval, éppen az eladó épelméjüségét igazolták. Az Ítélőtábla az ellenérték juttatását is igazolva látta részint a készpénzbeni ár kifizetésével, részint a tartási kötelezettség vállalásával. Az a körülmény, hogy az eladó már i másnapon meghalt, az üzlet érvényességét nem ; befolyásolja, mert alperesek a tartás rizikóját ettől függetlenül tényleg elvállalták és az ő szerencséjük, hogy eme kötelezettségük az eladó haláláuak másnapi beálltával megszűnt. Uzsoraüzletet sem látott az ítélőtábla fenforogni, mert még az esetre is, ha semmi készpénzbeni árat sem adtak volna alperesek, i az eladó saját akaratától függött, hogy akár ajándékba is adja nekik és életéban úgy rendelkezzék saját háza felől. A felperesek köte- i les örökrészüket nem kérelmezték, igy ez a körülmény e perben elbírálás tárgya sem lehetett. Végül abból a körülményből, hogy az •; eladót a felperesek nem helyezték gondnokság alá, szintén azt lehet következtetni, hogy ép- i elméjű volt az eladó, amely utóbbi tényt nem sikerűit sem az orvosszakértöknek, sem a ta> nuknak megcáfolni. Közli: dr. Fürth Béla.
