Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-01-11 / 5. szám

19153 január 11 Komáromi Lapok« 8. oifia'. Un immMI9zz-bai. | — A természetes szaporodás. — Komárom város lakosságának természetes szaporodását tüntetik fel az alábbi számadatok, melyek az itteni négy vallásfelekezetnek anyaköny­veiből kerü nek nyilvánosságra és az év utolsó napján hirdettettek ki a templomokban. Ezek szerint á) a rém. kath. egyházban férfi n6 összesen születés 137 144 281 halálozás 111 110 221 természetes szaporodás házasságot kötött : 65 pár; 60 b) a ref. egyházban-. születés 36 57 93 halálozás 37 38 75 természetes szaporodás házasságot kötött : 39 pár j 18 c) az ág. h. ev. egyházban születés 10 11 21 halálozás 3 — 3 természetes szaporodás házasságot kötött: 3 pár 5 18 d) az izr. hitközségben születés 11 8 19 halálozás 20 természetes szaporodás házasságot kötött 10 pár. — összes születés 194 220 414 » halálozás 320 Szaporodás tehát 85 Házasságra lépett 117 pár. A természetes szaporodás tehát igen ke­vés és a lakosság (17717) aiig Vs^o'ka. A nép­­mozgalom azonban bevándorlás utján bizonyára nagyobb méreteket öitött, amelynek adatai nem állanak rendelkezésünkre. Megtiltották Érsekujvárott a Petőfi-iinnepséget. Mint mindenfelé, ahol művelt emberek, de még inkább, ahol magyar emberek lakoak, úgy Érsekujvárott is készülnek Petőfi születé­sének 100. evtordulóját megülni. Még pedig az idehaza tartózkodó egyetemi hallgatók akartak ebbeD az elsők lenni, azért szorgalmasan tanul­ták Géczy István és Szávay Gyula Petőfi c. szín játékának az előadásra kiszemelt részeit. Azokat a jeleneteket válogatták ki a 10 kép­hői álló darabból, amelyek semmiféle érzékeny orrnak a szaglását sem bánthatták (a pápai diákelet; a nagykárolyi bál, amelyen Petőfi Szendrey Júliával megismerkedett; jelenet Petőfi lakásán 1848 ban). A darabot be is mu­latták a hatóságnak, amely az engedélyt meg- , adta az előadáshoz, csak azt kötötte ki, hogy \ a íérfiszereplők fegyvert (diszkardokat) nem j viselhetnek. Közoen az előkészületekkel annyira előre- jj haladtak, hogy meghirdethették az előadást is j január 9-én (kedden) este 8 órára. Szétmentek j a meghivók a „nemzetes urak“-hoz és „nagy­asszonyokéhoz, akik jöttek is a hivó szóra még a távoli vidékekről is. Mert megértették mindenütt, hogy nekünk magyaroknak Petőfit ünnepelni nagy büszkeség, de szent kötelesség is. Sűrűn érkeztek a vendégek, úgy, hogy 8 órára mar telve volt az Oroszlán szálló nagy­­terme. (Csalt itt Komáromban is megérhetnénk azt, hogy a közönség pontosan megjelenik a kitűzött időre.) Már közben lehetett hallani halk sutto­gásokat a beavatottak közt, hogy az előadást nem lehet megtartani. Dö a közönség türel­mesen várt a helyén. Pontban nyolc órakor aztán föllebbent a függöny és a szereplők ott | álltak a színpadon, estélyi ruhában, élükön a \ főrendezővel Ölvedi Lászlóval, aki fátyolozott j hangon jelentette a szomorú hirt, hogy a fő- | szolgabiró az előadást betiltotta az előzetesen | írásban megadott engedély ellenére is. A feö- j íönség sorain halk moraj futott végig, egyéb- | ként hallgatva, összeszoritott ajakkal tűrte ezt | az újabb jelét a konszolidáeiónak és jogegyen* 5, lőségnek. | Az előzmények pedig ezek: Az előadás s előtt mintegy félórával megjelent a főkapitány jj és & rendezőtől azt kérdezte, hogy van-e kü- g lön engedély arra, hogy a szereplők magyar J ruhát viselhetnek (a férfiaknak kellett volna í a korhűiég kedvéért atti'áb&n szerepelni). Ilyen külön engedély természetesen Dem volt. De ki is gondolt volna arra, hogy miután a ható­ság a d rabot átnézte és az előadási engedélyt megadta, mé r külön ruhaviselési engedélyre is szükség van? Hiszen az egészen természetes minden intelligens ember előtt, hogy valamely darabot csak korhű kosztümökben lehet leját­szani. A rendezőség mégis megkereste a fő­szolgabírót, aki a kávéházban ült, hogy az utolsó pareben valahogy rendezze a dolgot. A főbíró szonban kereken és ridegen kijelen­tette, hogy most nem tárgyal senkivel sem és megtiltja a darab előadását. Ez ellleu termé­szetesen az u olsó pillanatban már mit sem lehetett tenni, igy a nagyközön ég hiába, sereg­­lett ö-8Ze, az előadás elmaradt és csak a tánc­mulatságot tartották meg, amely azután csak azért is kitünően sikerült. Az eset előzményeihez még azt is meg kell jegyeznünk, hogy az előadás napján dél­ben a hivatalos idő letelte előtt öt perccel j felszólították a rendezőséget, hogy vigalmiadé j fejében 1500 K-t azonnal fizessen be. Azt j hitték, hogy zavarba hozzák a fiukat, akik i nem tudják oly hirtelen a pénzt előteremteni. ; Ez azonban nem sikerűit. Mert pont délben j befizették az 1500 K-t. Most csak azon tűnődünk, miért volt j erre szükség? Vájjon a főbíró felsőbb utasi­­j tást kapott-e, vagy rossz kedve volt-e, avagy \ talán fölfelé ak-rt érdemeket szerezni? Az az f egy bizonyos, hoa-y annak az eszmének, amely­­j nek exponense, nem nagy szolgálatot tett ez­­; zel a haragos gesztussal. Arra is kiváncsiak vagyunk, vájjon mi í lenne akkor, ha a közönség közül azok, akik \ nem a táncért, hanem az előadásért mentek fel í a mulatságra (pedig sokan voltak ilyenek), i kártérítési p3rt inditanánaa a betiltó hatóság \ ellen, hogyan oldanák meg ezt a fogas kérdést ! a bíróságok? Mi, magyarok, mindenesetre ta­­j nultunk ebből az esetből is. Vindex. ? i ---------- ----------------- ■ " ■ ............■-i Az összes téli cikkek ; mélyen leszállított árban. j ELBERT IGNÁC DIVATÁRUHÁZÁBAN Komárom, Nádor-u. 19. szám. Férfi szveater, jumper, színes női kabát, j fehér női szveather és kabát. Schál, sapka, fehér fiú szveather, nadrág, stb cikkek. Dús választék női és férfi fehérneműkben, frakk iDg, estélyi schvwl, legyező, huisuya, keztyü, haj disz au», sza'Uag, menyasszonyi ko­szorú és fátyol, stb. Legjobb minőségű női sárcipő párja Ke 55, Szolid kiszolgálás, olcsó árak! Külföldi költők Petőfiről. A magyar irodalom Petőfi költeméayeivel vonult be először a Nyugat ismeretkörébe. E költemények ma már az egész müveit világ fordításaiban léteznek. Legelőször német nyelvre fordította azokat Dux Adolf és részben pesti, részben pozsonyi lapokban (PressburgerZ -dtung) jelentek meg az első ilyen nyomtatványok, így ismerkedtek meg a Nyugat szellemi nagy­jai is Petőfi szellemi termékeivel s általános elismeréssel adóztak géniuszának. Hódolunk Petőfi zsenialitásának, amikor a világ szellemi nagyjainak Petőfi műveiről megjelent egynéhány elismerő véleményét ide­iktatjuk : „Petőfi olyan költő, akihez csak Burnsot és Berangert lehet hasonlíthatni.“ Heine. „B Jutottuk az egész világot es nem találtunk sehol ilyen kincsre.“ Humboldt Sándor. „Petőfi oly költői természetűnek látszik, ki gazdagon megjutalmazná a fáradtságomat, ha ily ör#g korban, mint vagyok, megtanul­nám a nyelvét, egyedül csak azért, hogy min­den betűjét értsem.* Uhland. „Petőfi az irodalomban egyedülálló költő, bátran összemérhető kora legnagyobb lyriku­­saival a világon. Elérni kevés bírja, meghaladni senki.“ Bodenstedt. „Ennek a csodálatos költőnek értékéről és jelentőségéről csak fordításokból tudtam fogalmat szerezni.“ Heyse Pál. „Arany rokon Petőfivel, de Petőfi a nagyobb tehetség.“ Sealsfield. „A nagy tehetség kifejezésmódjának sa­játságos erejéről és népies hangulatáról a for­dítások nem adnak bű tükröt.“ Gustav Freitag, „Kevés költőt ismerek a világirodalom­ban, aki ily magasan áll.“ Freiligroth „Petőfi az én legkedvesebb költőim egyike.“ Anastasius Grün. „Éq Petőfinek c*odáiója vagyok, ennek a legz-eniálisabb költőnek, ki a világirodalom­nak legnagyobb alakja.« Giuseppe Cassone. — Lőrinczy György nyugalomban. Hosszú és a magyar kultúrára nézve eredményekben gazdag munkásság után nyugalomba vonult Lőrinczy György az V. fizetési osztályba beosz­tott magyar királyi tanfelügyelő, a magyar iro­dalom e kiváló kitűnősége, lapunknak is il­lusztris munkatársa. Nyugalomba vonulása al­kalmából Magyarország kormányzója elrendelte, i hogy eredményes működéséért neki a legfelsőbb ■ elismerés tudtul adassék. — Nagyérdakü felolvasás Afrikáról. Mint I már jeleztük, Kittenberger Kálmán, az ismert raa- I gyár afrikaulazó, f. hó 18-án 5 órakor tartja a I komáromi kultúrpalota nagytermében nagyérdekü j felolvasását sok évi afrikai expedíciójáról, ka- I landjairól, izgalmas s halált megvető vadásza- I tairói eredeti afrikai vetített képekkel, amely I képek az előadásnak páratlanul szép keretet i nyújtanak s 9 mellett arról tanúskodnak, hogy í e képek C3ak valóságban megtörtént események után készülhettek, dokumentálván azt, hogy I messze idegenben egy magyar ember élete hany­­\ szór forgott csupán egy hajszálon. Kittenberger í Káimánnak néhány ily afrikai képé Tomschitz j Mihály üzletének Klapka téri kirakatában látható \ miniatűr alakban, amely képek közül kiemelke­­• dik Kittenberger Kálmán néhány fél perc alatt j egy állásból lelőtt 3 oroszlánjával, amelyek kö­■ züi az egyik őt meg is támadta. Érd-kés a ter­­\ mészettudós és természetkedvelő Kittenberger ij Kálmánnak a képből kivehető magatartása, a : mint levett vadászsisakkal megilletődve tiszteleg j az állatok királya előtt. A mindea részletében > érdekes és tanulságosnak ígérkező előadás bizo­­f nyára a város közönségének legszélesebb rété­­'■ geiben is figyelmet fog kelteni s a kitűnő ma­­j gyár afrikakutató felolvasását nagy közönség fogja meghaligatDi, Az érdekes felolvasásra az I alábbi megbivót küldték szét: Kittenberger Kál­lj mán hírneves magyar Afrika-kutató és oroszlán- i vadász 1923. január 18-án 17 órakor (d. u. 5 I órakor) a komáromi Kultúrpalota nagytermében I eredeti afrikai vetített képekkel felolvasást tart több évi afrikai expedíciójáról, kalandjairól, ve­­; szétyes nagy vadak vadásataról. Belépődíj ülő­­l helyre 10 K, állóhelyre 5 K. Jegyek előre váit- i hatok a Spitzer féle könyvesboltban, vagy a j felolvasás napján a Kultúrpalotában 16 órától { kezdve. — Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, ; Kemenczky István, városunk egyik öreg polgára, 5 f. hó 8-án, életének 80-ik évében csendesen j elhunyt. A tisztes kort ért és sokak által I ismert polgártársunk kihűlt porrészeit kedden I délután helyezték a helybeli ref. temetőben jj levő családi sírboltban örök pihenőre, jj — Szinialőadás Aranyoson. Aki falun él, i s megismeri a falusi nép életét, csak az tudja, I csak az látja, hogy mily jótékony és nevelő ha- 1 tással van a népre, különöskép a fiatalságra ! egy-egy színdarab előadása. Azok, kik szerepel-Inek, megtanulják a bátor föllépést, melynek hi­ányát nem egyszer érzi a falusi ember, darabos modoruk finomul, s megtanulják szeretői a szé­pet. D1 nem csak a darabban szereplők, hanem a nézők, a nép is csiss olódik, s a színműben elő­forduló dalokat, az igazi, hamisítatlan magyar dalt megtanulja, énekeli. Olyankor azután, hiába jön a város az ő »modern« uncili, smuncili, meg a saj, haj Lináival, azoknak egy jó ideig befagy. — S mi is örömmel látjuk, hogy a falu kezd visszatérni a régi erkölcsi világ légkörébe s mindinkább kiszorítja azt a posványos levegőt, ■ mely a falut megfertőzte, őrömmel tapasztaljuk, hogy az a népréteg, mely tölgye fajunknak, nem I korcsosul el, hanem önmagát művelve, tudását • gyarapítva a magyar kultúra szolgálatába áll és

Next

/
Thumbnails
Contents