Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-24 / 36. szám
2. oldal. Komáromi Lapok“ 1923. március 24. zetiségll városban feltétlenül nagy szükség van. A kormánynak tehát megalakult a pártja városunkban is, noha bizonyosra vehető, hogy e szinmagyar helyen nem fog eredményt elérni, legfeljebb az állami hivatalok tisztviselőit és hivatalnokait fogja tömöríteni. Azzal azonban tisztában lehet úgy a kormány, mint a helyi csoport, hogy ennek a tiszta cseh pártnak semmi gyökere sincsen Komáromban. Ami pedig a „Nár. Listy“-nek az „irredenta központra vonatkozó felújított rágalmát illeti, erre nézve csak azt jegyezzük meg, hogy a rágalomnak alaptalanságát eléggé bebizonyította a közeli napokban besugásra lefolytatott házkutatások teljes fiaskója, mely a pozsonyi államrendiőrség közegeinek buzgalmát tökéletes balsikerrel koronázta meg. — Hogyan születnek a kisantant és a magyar bonyodalmak? A K. N. írja: A bécsi sajtó szinte hétről-hétre újabb Dunamenti bo nyodalmakról számol be. így például a »Neues Wiener Tagblatt« a napokban azt jelentette, hogy Románia és Magyarország között a feszültség olyan nagy, hogy ez könnyen a diplomáciai viszony megszakitását idézheti elő. Ugyanekkor azonban sem a magyar, sem a román lapok semmiféle különösebb incidensről nem számoltak be. Általában az ilyen hírek minden különösebb apropos nélkül látnak napvilágot a bécsi sajtóban. Aki a kisantant és Magyarország eseményeit ismeri, az azonnal kellő értékére szállíthatja le ezeket a jelentéseket. A német olvasóközönség azonban nincsen tisztában azzal, hogy mi igaz ezekből a hírekből, feltétlenül hitelt ad ezeknek és sokszor bizony ezek a hirek okozzák a Dana-menti államok valutáinak váratlan esését a külföldi piacokon. A Kassai Napló bécsi szerkesztőjének ma alkalma volt erről a dologról a kisantant egy Béesben akkreditált diplomatájával beszélgetni. A beszélgetés során a diplomata mindenben osztotta a K. N. bécsi szerkesztőjének fentebb ismertetett fejtegetéseit, majd erekhez fűzve, a következőket mondotta: — Magyarország és a kisantant között ma nem rosszabb a viszony, mint tavaly volt. Azóta ugyan előfordultak egyes bonyodalmak, azonban ezek már elsimultak, ngy, hogy akut krízisről szó sem lehet. Ezzel szemben igaz az, hogy a bécsi és berlini sajtóban is egyre háborús hirek bukkannak fel. Ennek a bécsi sajtó rendkívüli tájékozatlansága az oka. Tapasztalatból tudom, hogy a nagy bécsi lapok redakcióiban azt sem tudják, hogy az utódállamokban mi megy végbe. Itt-ott egy-egy hivatalos táviratot kapnak, ezt leközlik, másról azonban tudo-Uj tavasz. Irta Vándor Iván. Valami átborzongott a fütött szoba levegőjén, valami bizonytalanság, mely édes volt és titokzatos, nyugtalanító és friss, mint a márciusi virágfakadás. Vera, a kis fotográfus, halántékára szorított újakkal állott a körülötte keringő láthatatlan vihar közepén, majd összefogta keblén könnyű kis blúzát, mintha félne a rászakadó illatok, vágyak, kétségek és aggodalmak forgószelétől. Szép, komolyszáju barna asszony volt, az élete nyugodtan pergett az emlékei és a szelíd kövér szakácsnők között, akik előszeretettel örőkittették meg képmásukat kis atelierjában. Vera fótografált és közben emlékezett sok keserűségre, melyet egy férfi okozott neki, ki belépett egyszer életébe, anélkül, hogy hivta és elhagyta őt anélkül, hogy küldte volna. Verának most csöndes volt az élöte, nem boldog és nem boldogtalan, de csöndes. Egypár kis gond lebegett felette és egypár halvány öröm. Nagyokat aludt és jó gyomra volt és habár harmircötéves elmúlt, huszonnyolcnak tartotta mindenki. Színházba járt, sokat olvasott, néha unatkozott és irtózott minden szenvedéstől. Egy csomó asszonyholmi hevert szanaszét a szobában. Vera merni akart valahová. Egy férfi kopogtatott a szive kapuján és ó menekülni szeretett volna tőle. Ebben a percben nem tudta, mit tegyen. Menjen és megmentse tőle kis életének csöndjét, vagy maradjon és... Leült a sok kiterített asszonyi disz közé csöndesen beszélgetni magával: — Ha elmegyek, még megmenekülhetek. Még kívül van rajtam minden, még csak femást sem vesznek. Nem ismerik a dolgok folyását. Nos, mostan a szerkesztőség valamelyik tagjának kezeibe kerül egy román, cseh,, vagy magyar lap, illetőleg Csehszlovákiában, Romániában, vagy Jugoszláviában megjelenő I Démet nyelvű újság. A bécsi szerkesztő — j mondjuk — egy romániai lapban heveskifakadást olvas Magyarország ellen. A romániai lapegyik munkatársa szabadjára engedte temperamentumát és mindenfélét összeírva, a bukaresti kormány erélyes fellépését követeli a magyar kormánuyal szemben. A bécsi szerkesztő elolvassa ezt a cikket, azt sem tudva miről van* * szó, papírra vet egv »eredeti táviratot,*, amelyr ,; szeriut Romániában a közhangulat olyan elkeseredett Magyarországgal szemben, hogy minden* pillanatban bekövetkezhet a diplomáciai szakítás.. Körülbelül igy keletkezhetett a »Neuos Wiener TagblatU Öa által felemlített távirata., amely azután bejárta az egész világsajtót. Igf keletkeznek azonban a többi hasonló ereded jelon*tések és magánértesülések is. Mindent összevetve a bécsi és berlini sajtó tájékozatlanságai, okozza az egyre megismétlődő kísautaat—taa^ gyár »bonyodalmakat«. Ismétlem, a- kisaciani és Magyarország között a viszony ma* sem rosa- J szabb, mint tavaly, a feszültség még ma is a. | régi, azonban s bonyodalmuk egyre felbukkaoö | híreinek alapja a bécsi sajtó boizA'ayos tájé- j kozatlansága. jj — Ha Németországgá konfliktus támad»». A R. M. H. írja : A katonai sajtóirodától kaptak | a kővetkező közleményt melyet szóról szóra az j alábbiakban közlünk : »Német lapok hireszíeiték, jú hogy az utóbbi időben az összes megbízható 1 cseh tisztek szigorúan bizalmas parancsot, kap- £ tak, hogy a német vezetőférfiak föl&t erőt, gyakoroljauak az esetben, ha Németországgal kon- $ fíiktus támadna, melynél fogva, Csehszlovákia, | Franciaország oldalán be volna keveredve. Ezen | megbízottaknak a tisztek között, állítólag e cél- I ból ki lessz adva egy, külön »-fe&ete lista«. A jj németek vezetői ezek szerint majd kezesekül » fognak szolgálni, hogy ezen állam németsége | loyalitáshoz legyen kényszerítve; — A nyilvános- S ság helyes informálása végeát szükséges konstatálni, hogy ezen hír az összes részleteivel alaptalan kitalálás.«_______ — Dr. Kallay "Zoltán jogi sieminanutaa Budapest, AndrássjrUt 8. és Szeged, Pallavicini u. 3. felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzetbérlet! Rekapituláció! Minden felvilágosítást szóval vagy levélben készséggel ad akár a budapesti, akár a szegedi igazgatóság. 77 nyeget... Még csak követ, de nem ért utol egészen. Kinyújtotta kezét és egy szoknyát összehajtott szépen, de aztán ott felejtette a pamlag szelén nagy töprengése közben. — És ha maradok ? —* Valami felkacagott benne. — Ha maradnék?... Újra jönnének az álmok... az álmok, az én ellenségeim... Elüldögélnék óraszámra tétlen és mint pillangó raj röpködnének körül az álmok... És elfelejteném azt, ami volt és elhinném, hogy kedves és szép vagyok... És minden, amiről ast hittem, meghalt nekem örökre, felém jönne és bele mosolyogna a szemembe. És az élet egyforma unott formái uj vonalakba hajolva, kecsesen körülhullámzanának és gyönyörködnék bennük, mint egy ifjn leány táncában. És suttognánk. Halkan és mélyen mondanánk mindent, amit hangosan is lehetne elbeszélni. — Mintha egy ismeretlen hangszer rejtelmesen búgóvá és meleggé váltóztatná a hangánk... És a kezünk külön életet élne... mintha minden ujjunkfmágnessé változnék, vonzaná egymást és a kezünk elindulna egymás felé... — Nem, nem — mondta aztán riadtan az asszony és a sötétkék szoknyát bedobta a bőrönd fenekére. — Nem, nem. Egyszer már volt igy, ezt már ismerem. így indul az ember a szenvedés felé. Ez szép, mint a délibáb... Az ember fut utána, míg íélholtan le nem roskad a földre. Ennéi biztosabb és jobb a szürkeség, melynek azért megvannak a maga árnyalatai... Az ember nem rajong, de megért. Nem örül, de megvigasztal mást. Nincsen meleg, de nincsen dermesztő fagy... Nincs mámor, és nincs — kijózanodás... Három csipkés holmi repült gyors egymásután a bőröndbe és a Vera szemöldöke, mint két kis gyik, idegesen vonaglott. A köztársaság elnöke alkotmány törvény ben biztosított jogánál fogva berekesztette a parlament őszi ülésszakát, rnelylyel a parlament történetének egyik emlékezetes szaka zárult be. Ha visszapillantunk az őszi ülésszak munkájára, mely nagy megszakításokkal és szünetekkel végezte feladatát, meglehetős szomorú eredményről számolhatunk be. Mert nem tekintve az ülésszaknak még ez elmúlt évben hozott törvényalkotásait, melyek között a költségvetés és a munkanélküliek segélyezésére megszavavazott póthitel is szerepelnek, az őszi ülésszak legismeretesebb alkotása a rendtörvény marad, melyet a köztársaság védelmének hangzatos címével iktatták a törvénykönyvbe. Ha az őszi ülésszak más törvényt nem is teremtett volna, akkor is emlékezetes maradt voIqa ennek az egy törvénynek a lévén, mely a szabadságjogok megnyirbálására szolgál s mely a nemzeti kisebbségeknek, de az egesz ellenzéknek is szólás és sajtószabadságát olyan méretekben korlátozza, mely egyértelmű a teljes elnémitással. Másrészt pedig a mindenkori kormánynak, tagjainak, az állam hivatalnokainak a legmesszebbmenő védelmet nyújtja nemcsak esetleges tettlegességek ellen, amit elvégre a köz szempontjából is mindenkinek el kelt fogadnia, de a jogos és indokolt kritika ellenében is, ami nélkül pedig egészséges kormányzás és államigazgatás egyáltalában el nem érhető. Ez a törvény is bebizonyította azt, hogy igazi parlamentarizmusról még mindig nem lehet beszélni ifjú köztársaságunkban. Csak a kormány mindenre kész koalíciós többségének akarata érvényesülhet úgy a prágai nemzetgyűlésen mint a szenátusban s ha az egyes bizottságokban szóhoz jut is az ellenzék, szavának súlya nincsen, mert az érvényben levő tanácskozási rendszabályok mellett a legjobb igyekezetnek is valósággal szélmalom harcot kell folytatnia azzal az elfogult sovén világ»ézlettel, mely semmi mást nem ismer, mint cseh nacionalizmust és semmi mást nem tart üdvösnek, mint azt, amit 5 akar. Eredményre semmiféle tiltakozás, semmiféle tárgyilagos indokolás nem vezet, ez egyes törvényjavaslatoknak megvilágításánál, más, mint a kormány szempontja, számba nem jön. Az ellenzék és vele együtt a nemzeti kisebbség helyzete annyira jelentéktelen, hogy valósággal alárendeltségi viszony fejlődött ki a nemzet képviseletének kormányt támogató és bírálatot gyakorló két tényezője között, holott a legemelibb parlamentarizmus is megkö-i — Mi marad a nagy tüzek után ? Marék j hamu, mely rászáll a szivünkre és égési sebek, I melyek fájnak, melyeknek nyoma ott piroslik ; örökre a lélekben. Nem akarok szenvedni . . . í Én ckos vagyok ... A lemondás nem fáj agy,. Sj mint a csalódás. Én okos vagyok. És bele nézett tétován a böröndbe, melynek sötét ölében egymás mellett feküdt két fésülködő köpeny és egy pár lakfecipó. És az alsó ajka kicsit remegett és szemében mintha könnyek panaszolták volna, hogy Vera okos nagyon. — Oh, ha az öröm nem szökne el! Oh l | ha az ember meg tudná magyarázni, mi az a * nyugtalanság, mely álnok módra hatalmába keríti. Honnét jön? Két szemből, melyről még tegnap nem tudtam, hogy a többi millió szem közt él, néz, észrevesz, meglát, figyel. És miért épp ebből a két szemből száll felém a varázslat ? Mert a természet titokzatos műhelyén más szinre festette szivárványhártyáját és a színeknek ez a csodálatos keveredése zavar, vonz és lenyűgöz? Vagy a lélek mélyén hordoz ez az ember valami ismeretlen hatalmat? Azt sem tudom, ki ez az idegen! Köszönöm, mint más, eljön, beszél, nem mond különöset, nincs rajta semmi rendkívüli és mégis egy ö a millió között. A szó szájából másformán pereg, másképp hangzik a nevetése és valami árad belőle, valami és nem tadom, jó barátom-e, vagy ellenségem 5. Gyorsan összehajtogatta a ruhát és egymásra rakta a csipkés ágy tetején. Aztán kinézett az alkonyaiba, melynek szürkesége lassan olvadt át az este mély kékjébe. — Ha hinni tudnék! ... Milyen jó lenne nézni a csillagot és gyermekiélekkel mesére figyelni. Hallgatni... A holdbéli asszonytól Üzenetet várni és megérezni szivünkkel azt a
