Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-10 / 30. szám
1928. március 10. „Komáromi Lapok“ 3 oldal vissza, rövid s aránylag mégis oly hosszú idő. Négy év egy nemzet életében rövid, de ily kormányzati rendszer fentartásában óriási idő. Négy év számos felvállalt programmja, számos ideája, melyek közben a törvényalkotás retortáján keresztül menve a praktikus élet számára kigondolva látható gyümölcsöket teremhettek volna, ime, hol vannak? E négy év eltelt és a köztársaság megtett négy nagy lépést — hátrafelé. Nagy és komolynak képzelt elgondolások egy modern államrend felépítését illetőleg az ábrándok rövid életű ködébe tűntek. Az Amerikából hazaiért csehszlovák hazafiak idealizmusa, mondhatnám világidealizmusa, kiknek bizakodása nyomán, majdnem elhivően hallgattuk a jövő terveket, visszavándorolt Amerikába. Az állam mindenesetre berendezkedett, rengeteg hivatalt kreált, még több cseh hivatalnokot alkalmazott s mindent a „demokrácia“ jeligéje alatt. Mindenkinek demokrácia kellett volna, minden intézmény demokratikus lett, csak maga az állam nem akart címere dacára demokrata lenni. A régi egyiptomi kasztrendszert ugyan nem vezettek be, de keretek kreáltattak nemzetiségek és a csehszlovák áltam-alakitásban vaió mikénti részvét alapján. S a gyakran jól elgondolt, de kevésbbé jogászian elkészitett törvények e kasztrendszer gátjai közben a végrehajtás lehető legdiverzebb eseteit produkálták, így bukott meg lassan, de biztosan a fölvállalt demokratikus köztársaság államideája; mert mig kezdetben bizonyos demokratikus alapelvek szerint kiegészítették volna, a képzelt veszedel • mek réme mindinkább begöngyölitetfe a „demokrácia“ zászlóját. Kezdetét vette a mai rendszer, a prágai kormány elvakult sovinizmusa amiiy arányban, növekedett, oly arányban nőtt az ellenhatás. Ez egy természetes folyamat volt, mert hisz a világháborút követő idők uj esznieförgetege minden újítást szívesen fogadott, sőt várt. Ehelyett pedig a beígért ideális köztársaság helyett a régi Ausztria kisebb keretek közti reakciós feltámadását kellett látnia. Az ellenzék, az elnyomott nemzetek pártjai erösbödtek s a kormány a-helyett, hogy az ország jól felfogott érdekében az ellentétek ügyes elsimításával fölényes demokrata politikát kezdett volna, feiálii'otta a harcszerü kérdést, hát lás-, suk melyikünk erősebb? A feltett kérdés még máig sem dőlt ci. Az ellenzék küzd tovább ugyanazon fegyverekkel, melyek tuiajdonképen a csehszlovák köztársaság megalapítóinak hirdetett elveit jelentik, de amelyeket ma a kormány a könnyebb leküzdhetőség szempontjából irredentáknak, államelleneseknek minősít. A kormány retorziókkal él — melyeket semmi sem indokol — lapelkobzások, népgyülések eltiltása, magyar, német iskolák bezárása, általános nemzcuségellenes közigazgatási rendszabályok életbeiépteíése. S ugyanakkor mikor — Hazavágyom... — tagolta lágyan anyanyelvén az asszony és az ura görcsösen belekapaszkodott a ruhájába. — Hát itthon vagy 1. . Ez a te otthonod!... — Na®, Jogén Sztepmovies, ez a te otthonod... — Nem, nem és nem! Én megfelezem veled és ez sz*bb, mint amaz. Amabba most sóhajos minden zeg-zug, hajtott fővel kullognak az emberek, akik már nem is emberek, csak kutyákl — és hí kenyeret látnak, felvijjognak... azt hiszik, hogy pusztai mauna. Marussza, te okos asszony vagy, csupa keleti intuíció a lelked, gondold át, amit mondtam és ha érz> d, akkor maradj úgy, ahogy most vagy... — imádkozta a férj s hangján rajt remegett lelkének minden alázata. — Miurussza! itt maradsz?... — Nem tudom! — mondta tétovázó szomorúsággal az asszony és hosszú, ápolt ujju kezével egy fürtöcskét tolt arrébb a homloka fölé, aztán magához ölelte az urát. Oly hevesen, oly iuduLtosan, hogy belefáradt. Halálos fáradt lett: feje előre zökkent, szája odaért a férje hajához és ő halkan megcsókolta a haját. — Mondd, Jogén Sztepanovics, azért a Iák most is olyanok ott, mint akkor ?... — Ha sokat esik az eső, igen... — Istenem, Istenem, de szépek tehetnek!.. — örvendezett az asszony s tekintetével idegenül messserévedt. — Szép; a fa, az erdő, a mező meg a hegyek mindig szépek... — mondta halkan a férj, aztán ösztönösen újra megölelkeztek. igy dolgozik, adja az igazi fegyvert az ellenzék keiébe; az ellenzéki pártok számereje óriásivá nő; Prágában ennek nyomán fantómokat látnak, oly fantómokat, melyek árnya az égig nő, s a cseh államférfiak nem tudják nyugodtan álomra hajtani fejüket. Szlovenszkó lángokban áll! vagy ha még nem, úgy feltétlen be fog I következni a tűzvész, tehát segítsünk! A nyug- I tálán lelkiismeret, a bizonytalanság érzete a ' hatalom gyakorlásában, a szavak és tettek mögött rejtőző rossz tanácsadó: a mindent legyőző félelem, mely eddig fokról-fokra elárulta a demokráciát, jelenleg egy törvénnyel eltünteti a köztársaság a külföld előtti egyetlen képzelt jó tulajdonságát: a demokratikusságot. Mit gondolnak a törvényjavaslat megszavazói, kifizeti magát az áldozat; a világ mindig a külső, a reklám befolyása alatt áll s ha a reklám eddig sem fedte a valót, vájjon a hazug demokrácia hírneve még ezután is tovább fog élni? Avagy az elienérték megéri az áldozatot. Ezen törvény alapján lapjaink működését bármikor beszüntethetik, minden egyes állampolgárt nyugodt lelkiismerettel letartóztathatnak, választások idején az ellenzéki képviselőjelöltek működése lehetetlenné válik, mert az államellenes magatartás, vagy pláne gondolkodás sem pro, sem kontra be nem bizonyítható jogérvényesen. E törvény a lelki élet senki által fel nem fedhető megnyilvánulásait is a büntető törvény elbírálása alá utalja. Prágában ezek után úgy hiszik, a szlovenszkói kérdés meg van oldva, az irredentizmus nem terjedhet, mert hisz a lapok nem lesznek terjeszthetők, ellenzéki gyűlések nem lesznek megtarthatók. S az irredentizmus vádja mégis olt fog kisérteni, ahol eddig is félelmet tudott kelteni puszta említése. Az a kormányrendszer, mely magát az államérdekkel meri állandóan azonosítani, mindig szembe fog találkozni oly jelenségekkel, melyekből államellenes, irredenta tendenciát olvashat ki, mert hisz az ellenzékiséget azonosítja az irredentizmussal s igy irredentizmus elleni küzdelem, — melyet pedig e törvény lehetetlenné akar tenni mind hevesebb lesz és irredenta gondolat a lelkekben könnyen elharapózva mind erősebb. A csehszlovák állam életében és történetében most következik a második baliépés, mikor ezt a javaslatot törvényerőre emeli a parlament. A szépség flastromot eldobja magától és nyiit betekintést nyújt a külföldnek — gyengeségébe. Ahol egy államforma védelmének üiügye alatt ily drákói törvényhez kell nyúlni, ott oly messzire kanyarodtak a demokráciától, hogy egy újbóli visszakanyarodás államveszéllyel jár. A köztársaság léte tehát veszélyben van, legalább Prágában így gondolják. De, ha van, úgy a lejtőnek a hizug demokrácia az oka, melyben csalódtak az állampolgárok és most csalódni fog a külföld is. — Milyen rossz is v«gyok én, Jogén j Sztepanovics... Éa ma már csak azért szeret- i lök, mert, te még láttad az Usajkát, a villát, a verandán ülő apámat, anyámit, &z öreg. hű Nikitofíot, nu-g & fiatal Surát... a te első szerelmedet 1 N — Ez igaz. Látod Marussza, amit mondtál, azért nem is haragudh&tom. Sara tényleg az éu első orosz szerelmem volt és az is bizonyos, hogy ó volt a hid köztem és közted, Marussza — búgta élénken, mintha jólesnék neki az emlékezés. — Mod is magam előtt látom Surát, milyeu alázaios zavar tétovázott az arcán, mikor mi az Ussjka partjától felfelé menet egy nagy fa ijesztő árnyékába húzódva megálltunk, mert éreztük, hogy a legszebb himes szó is csak rézüstkongás ahhoz a boldogsághoz mérteD, mely akkor bennem és benned vibrált s amelyet bőkezűen egymásnak akartunk adni. Jól emlékszem, még te mondtad: — Jogén Sztepanovics, gyűrű helyett erős, tiszta csókkal jegyezzük el egymást. Igái?.. Az idegen asszonynak fájt ez az emlékezés, nem is szólt, csak rábiccentett. — És megcsókoltuk egymást. Éppen akkor jött a veranda felől Sura és meglátott bennünket, de nem haragadott meg rám, csak másnap, mikor a favágásban segítségére akartam lenni, ezt mondta: — Ez árt magának, Jogén Sztepanovics és ha Marussza meglátja magát igy, fájni fog neki. Tegnapelőtt még nem vette észre, de ma megdorgálna engemet és Nikitoffot is . . . Prágában pedig azt hiszik, hogy most már Szlovenszkó miatt újból nyugodtan hajthatják álomra fejüket... Jó éjszakát!... Mi a sötétben is fogunk látni. A város pénzügyei. A városi háztartás, mint tudjuk, milliós deficittel dolgozik. Da ez a deficit már inkább három milliós, mint milliós, azért sulyes gondot okoz a város mai képviseletének a helyzetből való kibontakozás. Úgy látszik, abban egyetért a város egész vezetősége, hogy a lakosság terhein enyhíteni kell, és azokat fokozni semmi szia alatt sem szabad. A polgári pártok ezen a téren éberül állják az őrséget, és eléggé haagsulyozzák a város lakossága teherbíró képességének betelt mértékét. Viszont a polgárságnak, amely a város közterheit vist-li s ma a teljes kereseti lehetőségeket kénytelen nélkülözni, érthető az a törekvése, amellyel a városi közterhektől szabadulni igyekszik. Ez a pótadó, telekértékadó és a csatornadíj ellen nyilvánult meg elsősorban, sőt bizonyos szervezettséget is öltött ez a mozgalom az által, hogy a ház- és telektulajdonosok, ipartestület és a kereskedők testületé is felemelte tiltakozó szavát a közterhek emelése ellen. Ennél a városnál, amelynek nincsenek hasznothajtó fekvőségei, jövedelmező birtokai és iparvállalatai, a kiadások csökkentése kizárólag az adminisztráció egyszerűsítésében keresendő. Erre meg is történtek a kellő lépégek és a további revízió folyamán ezeknek a térhőknek csökkentése remélhető. Súlyos tehertétele a városnak a rendőrség, mely ez év eleje óta nem működik, mégis havonta súlyos tízezreibe kerül a város közönségének. Nagy akadálya továbbá a kormánynak azon intézkedése, hogy h város közigazgatási személyzetét további rendelkezésig megtartani rendelte. Mi ebben keressük a kibontakozás útját pénzügyi téren, a munkaerők gazdaságosabb és takarékos kihasználásában és a közigazgatás egyszerűi késében. Sajnos, azonban azt kell látnunk, hogy az állumi feladatok végzése csak éppen olyan terhe a vámnak, vagy községnek, mint azelőtt volt. Az adóügy, mely teljesen állami feladattá vált és állami kezelésbe ment At, ugyanolyan személyi apparátust kiván, a katona ügyi pedig háromszor akkorát, mint azelőtt. Ez ellen kell, lioey felemelje e város lakossága liltakozó szavát. Ha a várost községgé fokozták le, akkor az állam könnyítsen a terhein és az állami feladatok végzésétől teljesen tehermentesítse. Az, hogy a városnak főjegyzőt ad, aki az illetőségi ügyekkel foglalkozik, tehermentesítésnek nem tekinthető, mert a vá-Pontosan ezt mondta és minden szavával messzire tóit magától, bár sajnáltam őt, mégis örvendtem, mert a boldogság egy olyan árnyalatával ismerkedtem meg, amelyet csak a ti fekete országotokban érezhet az ember. Látod Marussza, a szegény emberek akarva, nem akarva csak hidak 1 Millió és millió ilyen hidja van egy néhány százezer kiváitságosuak... — mondta lemondóan, eztán elült ajkáról minden szó. Az asszony iassan kibontakozott az ölelésből és száján lappangó mosollyal rátévedt a férje falára. A szomszédos ház ablakai egymásután kiviláglottak és ez a mesterkélt fény átröppent az ő szobájukba is. Valami különös sápadt szürkeséggé dagályosult odabenn minden: az asszony, a férj, a bútorok, a képek és a hogy sötétedett, egyre élénkültek a felszaggatott képek keretei. Az idegen asszony pillantása ide-oda szökdécselt s bárhogy is vigyázott, egy óvatlan ösztönnek engedve, halkan felkacagott. — Bocsáss meg, Jogén Sztepanovics, érzem, bogy bűn, tudom, hogy fáj, hogy bánt ez a kacaj, de ha a tit-id fényképeit nézem, mosolyognom kell azon a sok darabosságon, mely róluk leri ... Ki az amott, azzal a brutális bajusszal? kérdezte fejvesztetten az idegen asszony. — Az apám I . . . dadogta ijedten a férj s érezte, hogy szivéről egy húr pattan le. — És amott az a haragos nő, a ki úgy néz ide, mintha deportáltak között lenne ? .. . — Elég, Maurussza, elég! Tudod ki ai?
