Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-03 / 27. szám

flegfvonnegye^ik évfolyam.

27» «ufton»

Szombat) 1923«

március 3.

................ |-^u

LAPOK

KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY

POLITIKAI L A IP.

Öétotésl ár cseí»-Mde>véÜk értékbe* » Helyüee és vidékre psstai «étküíúéssel: jtSféffii évre 80 Kf évre 4© ff, negyedévre 20 Külföldön 160 Ke.

Egy«» nzázts ára i 80 fillér.

ff. I

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁMÖS.

?dszork«S£tő: GAÁL GYULA dr.

Szerkesztő: BABAMYAY JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wádor-u, 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik totóin! háramszor: todh csntöitiklB és szóitokra

fi uégíelen nyomor,

mely mint az árvíz lepte el ezt a várost, talán példátlanul áll az utolsó évtizedek történetében. Az utcákon munkanélkül ácsorgó tömegek, a városházán sápadt arcú anyák karjaikon kis gyermekeikkel lepik el a folyosót, a jótékouysági intézményeket a kérvényezők százai ostromolják. Sötét, piszkos és Hitetlen odúkban emberek laknak és mezítelen gyermekek, akik ing és cipő nélkül vannak, télviz idején. Tisztességes, öreg emberek orcáin, akik józan életet folytattak mindig és az életük becsületes munkában telt, könnyek peregnek végig: nem tudnak családaiknak kenyeret sem vásárolni, mert nem keresnek és az állam segélyezéséből is kivannak zárva.

Szomorú krónika ez, amelyet erről kell írnunk, egyik tünete annak a sorvasztó lázbetegségnek, amelyben az állam sínylődik. A gazdag, jó pénzű köztársaság, melynek fővárosaiban hatalmas bankpaloták bújnak ki a földből és az idegen külföldire a boldog állam benyomását teszi, sötét árnyékokat rajzol hivalkodó, cifra palotái hátterében. Nyomor és szenvedés uralkodik az egész államban, különösen Szlovákiában, ahol az ipar megszűnőben, ahol a munka, az állam vérkeringése, lassan-lassan eláll.

Rettenetes szegénység mindenfelé, az elképzelhetetlenül magas és súlyos adókat a lakosság nem bírja és összeroppanik súlya alatt. Tönkremegy az ipar és a kereskedelem; a pénz, mintha teljesen eltűnt volna a forgalomból és a napi életből, mindenki panaszkodik és szenved.

A kormány, amely mindezért a felelősség súlyát viselni kénytelen, rendtörvénnyel válaszol, amellyel elnémítani akar minden neki nem tetsző ellenvéleményt.

De a kormányt semmi sem menti fel az alól a kötelezettség alól, hogy a nyomort és a munkásság végtelen szenvedését megszüntesse, mert erre a társadalom nem képes, de ez nem is feladata. A kormány a munkanélküliségben is kategóriákat állít fel és kizárja a segélyezésből a munkások legnagyobb kontingensét, a segédmunkásokat, akik képesítés nélkül dolgoznak. Hát ez a legnagyobb igazságtalanság, ami csak elképzelhető. Ezek a munkások még kevésbbé jutnak munkaalkalomhoz, mint a szakmunkások, mert bármi munka van, arra van elegendő szakmunkás is.

Emberek éheznek, fáznak, nyomorognak, gyermekek és nők heteken át koplalnak, betegen töltik a telet, nincs fehérneműjük, rongy a ruhájuk: íme az

állam mostohái. A többinek jut munka, ha az nincsen, hát állami segítség. Szociá; lis állam az, ahol a munkásokat is osz! tályokba sorozzák? Erre feleljenek a kormány emberei egyenesen és őszintén. Az a vád, mely lépten nyomon felhangzik a ■ kisebbségek részéről a kormánnyal szem; ben, hogy az állampolgárokat osztályozza:

; ime ismét bebizonyosodik. Ez az osztáj lyozáe folyik nemzetiségi téren, politikai ; tekintetben, most bebizonyosodik, hogy még a szociális gondoskodásban is osztá| lyozzák a dolgozó munkástömegeket. Ezért hangoztatjuk mi állandóan, hogy ez nem ' demokrácia, hanem a demokrácia meg- i csúfolása, ami itt folyik. . j

— Füssy Kálmán intarpsliációja az iskola- ;

ügyi miniszterhez az ényi (Bars megye) magyar 1

> tannyelvű elemi népiskola bezárására, diet ve ; erőszakos einemzetietienitéae tárgyában:

Haviár Janes aranyosmaróli tanfelügyelő i még az 1922—23. iskolai óv megkezdésekor ■

' Éay község elemi iskolájában beszüntette a magyar tannyelvű tanítást s elrendelte, hogy a tanítás kizárólag szi’ovák nyelven tartassák meg.-■ Minthogy a község lakosság kizárólag magyar

> anyanyelvű, a tanfelügyelőnek ezen intézkedése ; érthető felháborodást keltett annál is inkább,

mivel az iskolaköteles gyermekek minden iako- 1 ; iázás nélkül vannak az egész iskolai év folyal mán. Számtalan küldöttség járt úgy a tanfel- I ügyelőnél, mint a pozsonyi iskolaügyi referatuä*

, nál, a kérelmek sehol sem lettek meghallgatva ; s az ónyi iskolaköteles gyermekek a mai napig í az utcán tö tik egész idejüket, mivel az iskola be van zarva.

As iskolaköteles gyermekek magyarságát a ' másolatban ide csatolt szülői nyilatkozat igazolja.

Ezek alapján kérdezem a miniszter urat :

1. Hajlandó-e a legszigorúbb vizsgálatot \ indítani abban a tekintetben, hogy kit terhel a l felelősség az ényi elemi népiskola bezárásáért ?

2. Hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, j hogy az ényi elemi iskola — magyar tanítási j nyelvvel — azonnal megayittassék ?

Prága, 1923. február 14.

Füssy Kálmán, nemzetgyűlési képviselő es társai.

= A köztársaság védelméről szóló törvényjavaslatot a napokban kezdték tárgyalni a nemzetgyűlésen. A cseh kormánylapok ezt a tárgyalást a már nagyon is ismert módon harangozták be. Igen élénken hangoztatták, hogy a rondtörvényjavaslatból a többség min- I den körülmények között törvényt csinál és hasztalan erőlködik az ellenzék, a javaslatból törvény lesz. A legélesebben írják ezt a cseh lapok, amelyek megfeledkezve arról, hogy ez a hang, melyet a nemzeti kisebbségek ellen irányuló törvényjavaslat védelmében használnak, nem fogja megfélemlíteni az ellenzéket, mely kötelességének tudatában a köztársaság igazi érdekei mellett száll síkra, akkor, amidőn a közszabads&gokat alapjában megtámadó javaslat ellen állást foglal. A terror nem lehet döntö fegyver ebben a kérdésben. Különben az alkotmányjogi bizottság is belátja, hogy a javaslat az eredeti megszövegezésben nem állhat meg és az e célból kiküldött külön bizott- 1 ság több módosítást végzett az eredeti szőve- *

gén, amelyeket az alkotmányjogi bizottság is elfogadott, úgy, hogy módosított alakban került a törvényhozás elé.

= Az őszi ülésszak befejezése. A nemzetgyűlés még az őszi ülésszak ügyeit tárgyalja, de az ülésszakot a jövő héten befejezik. A nemzetgyűlés előbb elintézi a rendtörvényt é3 aztán három heti szünet következik. Március végén veszi kezdetét a tavaszi ülésszak, amelyben azonban c^ait egy-két formális ülést fognak tartani. A parlament tulajdonképeni mőüödése április 10 éa kezdődik, amikor is mindenekelőtt a lakasbér ők védelméről szóló törvényhez alkotandó noveiia kerül elintézésre.

— Francia nők a francia erőszak politika eilen. A Hők Nemzetközi Béke és Szabadság ligájának francia osztálya a német testvéregyesütethez átiratot intézett, amelyben élesen elítélik a gyű ölet és erőszak politikáját. Hasonlóan a Nők nemzetközi Ligájának központja 20 mühó Ugj nevében memorandumot nyújtott át Poiiicaréhak, akitől a jóvátétel és Európa ujjíépitésén-ik problémáját nemzetközi bíróság elé vinni követeli, kívánja továbbá, hogy a megszálló csapatul a Ruhr vidéket kiürítsék.

fi termelés ueszíeséglisztája.

A bábomban hozzászokott a szemünk, hogy a napilapok hasábjain az elesettek, az eltűntek, a sebesültek nevét keressük, az imnyilt életévébe lépő béke idején uj rovat már ötödik a sajtó lapjain: a gazdasági válság veszteségei látnak ott szomorú napvilágot. Amint fájdalmas volt a szeretteinkről gyorsan világgá röppent halálhír akkor, nem állhattunk meg szóoélkiil ama jel6D3égek~~maliett sem, amelyek nap nap után a gazdasági erőnk önhibánkon kívül egyre tartó fogyásáról, termelő készségünk m-gbéklyózásáról hoznak szomorú igazságokat. Most, hogy a parlament a gazdasági vita kapcsán három napig a válsá okairól is tárgyalt s nagy nekirugaszkodással három miniszter is igyekezett félbarnára mosni a krízis négerét, azt remélhettük, hogy a kormány hoz valami mentőjavaslatot, kitalál valami arkánumot annak a nagy és krónikássá váló betegségnek*gyógyítására, melynek kelevényei rágják az állam testét s minden kis megmaradt életerejét a munkásnak, vállalkozónak, hivatalnoknak, az egész társadalomnak már-már elszívják.

A gazdasági élet is katonákkal harcol, hadseregeket küld a termelés frontjára s ha ennek a hadviselésnek a tőke a generalstabja, a dolgozó társadalom minden rendü-rangu egyedidnek százezrei alkotják küzdő zászlóaljait.

A háborúban felelős volt a vezetőség a legénység élelmezéséért s bár paradoxként hangzik, ott, ahol a halált osztogatták, az emberek éleidért is. Abban a folyton tartó küzdelemben, ami az élet, az élet apró cseprő, kisab’o-nagyobb értékű javaiért folyik, sokszor nem is másért, csak a máért, a holnapért, ugyan gondoskodott- e és gondoskodik-e az egzisztenciájukat biztosítani akaró milliókról az a vezetőség, amely ezeknek a millióknak életével, vagyonával rendelkezni jogot vindikál magának?

Ha pár ezer ember el is pusztul ebben a váltságos időben, ha százezrek tönkremennek s betevő falatjuk sem marad, ha a nyomor, a nélkülözés bénává teszi a dolgos kezet, esak a háború elesettjeinek számát szaporítják, va-