Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-27 / 25. szám
2. oldal. „Komáromi Lapos: 1923. február 27. intézteinek, mindaddig, amíg a telekkönyveket meg nem saerezzük. Ez a rendelés, amely eredetien is csak provizórikus célt szolgált, hosszabb időre s különösen véglegesen nem elégítheti ki az igényeket, mert nem nyújtja azt a jogbiitonságot, amit a betekinthetösége biztosit. Ez a magyarázata annak, hegy most, amikor már évek óta ebben az átmeneti állapotban vagyunk, a h&tármenti községekben éppen ebből a bizonytalanságból kifolyólag, de egyéb nehézségek következtében is, teljesen megakadt az ingatlanforgalom. Évtizedek munkájával sikerült a népet a telekkönyvhöz szoktatni és most illetékes helyen ennek a munkának eredményét látják kockáztatva. Éppen ezért azon van, hogy az elszakadt területekeket birtokló államokkal megállapodásokat létesítsen a telekkönyvek kérdésében. A csehszlovákokkal a kérdés most tárgyalás alatt áll és valószínű, hogy a románok és jugoszlávok is belemennek majd az ügynek mielőbb való rendezésébe, már azért is, mivel a rendezés nekik épp annyira érdekük, mint Magyarországnak. Bizonyítja a helyzetet az, hogy a csehszlovákok az olyan telekkönyvikről, amelyekben fölvett ingatlanok magyar területen vannak, még csak hiteles másolatot sem engednek kivenni, úgyhogy például a Bodrogköz összes községei, melyeknek telekkönyvei Királyhelmseen vannak, teljesen tehetetlenül állanak. Kívánatos, hegy ez az állapot, mely mihamarabb teljes konfúzióra vezet, minél előbb véget érjen. Párhuzamok. Azt olvasom egy újságban, hogy Léva város közgyűlésén egyik bizottsági tag hangsúlyozta beszédében, hogy a közgyűlésen csupán képviseleti tagok vannak és nem párttagok, akik nem az őket kijelölő pártok, hanem a város érdekében kötelesek működni. A városbíró is (ott nem polgármester!) megszűnt pártférfiú lenni akkor, mikor a város élére állították. Ugyanakkor azt olvasom egy helybeli lapban, hogy a komáromi szociáldemokrata párt rendes évi közgyűlésén kimondták, hogy a pártnak mindazok a tagjai, akik képviselőtestületi tagok, egyúttal tagjai a pártvezetőségnek is és kötelességük a pártvezeiöségi üléseken megjelenni. Egyúttal megválasztották pártelnökké a polgármestert (itt nem városbiró.) Régi könyvben, egy hires jogtudós, ügyvéd körülbelül harminc évvel ezelőtt megjelent könyvében olvasom, hogy a múlt század elején, úgy éppen száz éve, milyen volt a városi szervezet? „Nem volt népképviselet“, írja, legalább nem olyan, mint a mai. Legnagyobb úr volt a város bírája és a belső tanács. De azt nem a nép választotta, nem is a király nevezte ki, nem is a nádorispán és a tárnokmester. Hanem a külső tanács, az akkori városi képviselet. Hát a külső tanácsot ki választotta ? Ezt volna jó tudni. De ezt senki sem tadhatja. Valamikor valahogy megalakult a külső tanács vagy e néven vagy más néven. Sok városban, Rév-Komáromb&n is Hatvan Személy volt a neve, latinosán Sexagintásoknak Í3 nevezték. Akár hatvanan voltak, akár többen, akár kevesebben : azért csak hatvan személy volt a nevük. Időnként megfogyott a Hatvan Személy száma. Egyik-másik belső tanácsossá vagy tisztviselővé lett. Néha el is ítélték, néha agyon is csaptak egyet-kettöt. Azután el is haltak, elöregedtek, dögvész esetén nagyon is gyorsan pusztultak. Mit csináltak ilyenkor ? A Hatvan Személynek mindig teljes számban meg kellett lenni. A hiányzó helyett tehát újat választottak. De ki választott ? Bizony nem a közönség. Hanem csupán * maga a Hatvan Személy. így történt, hogy az egyszer megalakult Hatvan Személy halhatatlan volt, örökös volt, el se égett, mint a Phönix madár, mégis mindig feltámadt s ez ellen a városi polgárság hiába zúgolódott. Tehát nem is zúgolódott. Ezekben a száz év előtti állapotokról szóló sorokban sok olyan van, amit mintha csak a mostani viszonyokról írtak volna. Most is van belső tanács és külső tanács. Egyiket sem a nép választotta. A beltanáesot a kültanács; de hát & külső tanácsot, a képviselő testületet ki választotta ? Szó szerint ismételhetjük: .Ezt volna jó tadni! De ezt senki sem tadhatja 1 Valamikor valahogy megalakult.“ Bizony nem a közönség választotta most sem. Es ezt nevezik haladásnak, reformnak, hogy ott vagyunk, ahol száz év előtt voltunk ! S & pá'hnzam abban is föltűnő, hogy ez ellen a városi polgárság hiába zúgolódott. Tehát nem is zúgolódik most sem. —c. Mikor a kincstár látisi tizet. A csicsói plébános felebbezése egy fizetési meghagyás ellen. — Amikor tévednek. — „Magyar vagyok és azt nyíltan vallom.“ Dr. Szőke Kázmér Csicsó község népszerű plébánosa az alábbi fizetési meghagyást kapta: A komárnoi járásbíróságtól. 7077/1922. Fizetési meghagyás. A járásbíróság a hitelező kérelmére az 1911. 592. §-a alapján végrehajtás terhével meghagyja dr. Szóke Kázmér plébánosnak — csicsói lakásnak — mint adósnak, hegy vezérpénzügyigazgatóság által képviselt Csl. Kincstárnak, mint hitelezőnek, tévedés folytán fizetett .........fejében fizessen fennálló követelésére 2470 K tőkét, annak 1922 évi julius hó 26. napjától járó 5%-os kamatát és 141 K költséget végrehajtás terhe mellett 15 nap aliatt. A bíróság figyelmezteti az adóst, hogy ezt a fizetési meghagyást, ha a követelést jogtalannak tartja, felábbvitel kizárásával csakis ellentmondással támadhatja meg, amelyet a bíróságnál szóval vagy Írásban terjeszthet elő, de azt indokolni nem kell, figyelmezteti továbbá arra, hogy ha az ellentmondást a jelen fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt be nem terjeszti, az a határidő letelte után beadott ellentmondás a végrehajtás elrendelését és annak foganatosítását nem akadályozza meg. Komárno, 1923. 9. pros 1922. Németh v. r. okr, sudca. Za hodnovernost vydánia. (PH) vettek. Kijelentettem hivatalos iratban és hirlapilag, hogy büntetendőt nem tettem és nem is teszek, ha mégis útjában vagyok a hatalomnak, hivatalos tiszteletadással félreállok, esak annyi lovagiasságot kérek, hogy a kis gazdaságomból való kibontakozásra időt nyerjek és az ország elhagyása a lehetőség szerint megkönnyittessék. Elnémultak. — Es íme, most nj fegyvert kovácsoltak, anyagi oldalról kezdenek ki a felvett államsegély-részlet visszakövetelése és jelentéktelen gazdasági instrukciómra kivetett aránytalan vagyoudézsma által, melyet msgfelebbeztem. Ezt is üldözésnek kell tekintenem. Hát megsarcolhatnak 1 Kezükben a nyers erő. Kihajtják istállómból a kenyéradó gazdálkodáshoz szükséges igavonót, ha örömük telik egy egzisztencia tönkretételében. De annyira oktalan nem vagyok, hogy magam alatt vágjam a fát és önként adjam oda számtól a betevő falatot. Kelt Csicäön, 1923. évi február 25. Dr. Szőke Kázmér alesperes —plébános. □ I Utleuél uisumot minden államba a legggorsabban és legolcsóbban megszerzek. Oidékl megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási díj 25 korona. cím: hásztó Zsigmond Bratislauo (Pozsony) Szépiák a lil U 12. sz. 11 .3 ÉÉlllIll Petőfi emlékezete. fi Katolikus Legényegylet Petőfi ünnepe. A fenti meghagyásra dr. Szőke Kázmér [ csicsói plébános az alábbi ellentmondást tér* i jesztette elő: Tekintetes Járásbíróság! A 7077/1922. számú fizetési meghagyást folyó hó 16-án kézhez vévén, a kitűzött 15 napon belül az alábbi ellentmondást terjesztem elő: 1. Igényem van lelkészi államsegélyre egyszerűen azon az alapon, hogy az 1907. < évtől kezdve csicsói installált plébános vagyok . és az 1900, évtől fogva megszakítás nélkül a j mostani Szlovenszkó területén működöm, tehát j itteni állampolgárságom, melyhez semmi forma| súg sem szükséges, kétségtelen. Az elmúlt négy 5 év alatt mintegy 20000 (húszezer) korona államsegélyt kellett volna kapnom, de csupán azt a 2470 koronát kaptam meg, melyet most ? visszakövetelnek, holott egész világosan a ! csicsói plébánosra volt címezve, következőleg 5 jogosan felvehettem és felhasználhattam. Az ! állampénztáron még mindig 18000 K keresetem \ van. Sajnos, hogy azt a hatalommal szemben i nem érvényesíthetem. Az 1920. évben lakásom j felét kilenc hónapig állandóan 4—7 csendőr | használta. A lakáspénzt csak ígérték az ille- I tékesek, de a mai napig is adósak vele. Az l ilyenre csodálatosan fogyatékos memóriájuk vau f — hogy gavallérságról ne is szóljunk a legí felsőbb körökben se. 2. A plébániai földeken való gazdálkoí dásból élek olyképen, hogy minden munkát I, meg kell fizetnem, mig magam a hivatalos ! elfoglaltság miatt felügyeletet is alig gyakorolhatok. Mikor sok fejtöréssel mindent kifizetek, magamnak csak a mindennapi kenyér és ! kopott ruha marad. Az utolsó óv mostoha j pénzviszonyai pedig kis állatállományomat is megapasztották. Még két ilyen esztendő — jj amitől Isten őrizzen! — és csődbe jutok. Nal gyón hiányzik most a nagyhatalmú kormányí referens által visszatartott államsegély. 3. Magyar vagyok és azt nyíltan vallom ' — jogom van hozzá! Ami a szivemen, az van * az ajkamon és toliamon is. Ezért üldözőbe — 1923. február 25. — Délután háromnegyed öt órakor már nem volt talpalatnyi hely sem a Kát. Legényegylet színháztermében. Ott szorongott vagy 7—800 ember a legpéldásabb rendben várva az előadás elkezdését, öt óra után végre megszólalt a rendező csengetyüje s felgördül a függöny s a lámpák előtt árvalányhajas süvegben lobogós ingujjban és apró ráncokba szedett gatyában, sarkantyús csizmában, cifra bokrétás, szalagos vőfélybottal kezében megjelent a Prológus személyesitője (Prágay István) és gyönyörű mondókáját verses rigmusokban mondta el a legnagyobb magyar lírikusról. Az ékes és szépen megverselt beköszöntőnek zajos taps lett a visszhangja. Petőfi életéből merítette tárgyát a következő kis színdarab. A nyomortól a dicsőségig. Ez Petőfi életének legviszontagságosabb fejezetét, vándorszinészi korát festi, illetve a színészi pályától való szakítását. Elindul télviz idején gyalog Pestre, egy versfüzettel a tarisznyájában és vándorbottal a kezében. Petőfi alakját, sőt maszkját is találóan rajzolta meg Kiss András és pompás alakítást nyújtott Joachim Sári az emberséges Fogasné szerepében, aki Petőfit betegségében ápolta és tartotta. Jól és otthonosan mozogtak kisebb szerepeikben Méri István, Takács Antal és Pataky Rudolf. Német Gyula Petőfi „Szülőföldem“ cimü költeményét szavalta el mély áttérzéssel. Az ünnepnek kiemelkedő pontja volt Gosztonyi Nándor főgimnáziumi tanár, egyesületi másodelnök alkalmi beszéde Peiőfiről, aki szerencsésen találta el a hangot, amelyen kezdetben Petőfi viszontagságos életét, gyermek- és diákkorát, küzdelmét és pályáját rajzolta meg, később pedig költői működését méltatta, a költő kettős jelmondata „szabadság-szerelem“ alapján. Vázolta Petőfi jellemét, végletes természetét és egyéniségét, mely szerelmeiben is megnyilvánult; szerelmi lírája a legváltozatosabb és legszebb hangokat adja, ehhez csak népdalai foghatók és a népies lélek egyszerűségében
