Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-20 / 22. szám
«•II! 22« szám. Keddy 1923, február 20. '......... .. ■*!%. KOMAROMI LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY »OLITIKAI LAP. £!isfeeíási if cMh-astovAk órtékbo*; HeíybeB és vidékre postai szétküldéssel: éne 80 X. félévre 40 K, «egyedérre 20 K. 'Külföldön 160 Ke. Efyes ««ám árai 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARAS4YAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, bmtiJ a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kaldeodSk, Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkini háromszor: kid^i tsötőrtökiR és szsatiw veti előre a demokráciát teljes mértékben kompromitáló rendtörvény, mely a közszabadság nagy vívmányainak béklyóba szorítására és megcsonkítására irányuló rendelkezéseivel állandó kivételes állapotot fog teremteni a köztársaságban Hiába hangoztatják a kormány lapjai ennek az ellenkezőjét, senki sem hiszi el nekik, mert ha nem úgy lenne a dolog, akkor nem kellene mintegy igazolásképen unisono hangsúlyozni azt. Nagy szükségben lehet a kormány, hogy olyan eszközökhöz nyúl, melyek csak kivételes esetekben, hadiállapotban bírnak létjogosultsággal és igen szomorú fényt vet a hatalom birtokosaira, hogy a maguk védelmére külön törvényt kell hozniok. Mert a rendtör vény a köztársaság védelmét a kormány tagjai, a bizottságok és legfőbb bíróságok funkcionáriusai megvédelmezésére irányuló rendelkezésekben domborodik ki és amig egyrészről a »szent és sérthetetlen« elvét szankcionálja, addig más részről minden bírálatot olyan korlátok közé kíván szorítani, melyek a sajtószabadság legelemibb elvébe erősen beleütköznek és megbénitnak minden vélemény nyilvánítást. A törvény drákói szigora a sajtószabadság ellen irányul és ebben a vonatkozásban még az alkotmánytörvényt is érinti, mely a sajtószabadságot intézményesen biztosítja. Az uj törvény pedig a sajtó működését nemcsak hogy megszorítja, de jóformán lélegzethez sem engedi azt jutni és rendelkezéseit a mindenkori kormányok akkor érvényesíthetik, amikor nekik tetszik és pedig a legvégső intézkedéssel, mely a sajtóorgánumok beszüntetését helyezi kilátásba. Ezzel a törvénnyel a kormány csakis a neki tetsző s az ő szájaize szerint működő sajtót engedi szóhoz, a közérdeket képviselő jogos kritikának el kell némulnia. Van-e szükség erre a törvényre, — azt a kormányon kívül senki sem tudja. De az tagadhatatlan, hogy ezzel az újabb lépésével ismét csak elárulja gyengeségét és tekintélyének hiányát. Mintha az állandóan nyugtalanságban levő lelkiismeretét akarná valamiképen lecsendesiteni, mintha a lapjaiban állandóan kirívó színekkel festett rémeket és fantazmagóriákat akarná eloszlatni, — nyúl olyan eszközökhöz, melyeknek erejétől hatalmat és tekintélyt kölcsönöz magának! Talán sikerül ez az igyekezete, de nem nehéz megjósolni, hogy ezzel a törvénnyel nem fogja elérni sem a konszolidációt, sem a köztársaság népeinek boldogságát. Sőt csak gyűjti az elégedetlen lelkekben a keserűséget, mely az állam kormányát és népét még jobban elidegeníti egymástól. Ahhoz, hogy az állam biztonsága megalapoztassék, egészen más eszközök kellenek. Az igazi demokrácia szellemétől áthatott politika nem tűr meg erőszakos intézményeket, a megértésnek nemcsak a kormányférfiak beszédeiben kell elhangoznia, de tettekben is meg kell nyilvánulni, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a sokféle nemzetiségből álló köztársaság népének minden rétegét összeforrasszák és egységessé tegyék. A demokratikus kormánynak sokkal közelebb kellene állani az állam egész népéhez és nem szabadna a hegemóniát gyakorló kiváltságos nemzetiségeknek kedvezni, de az egyenlő elbánás elvét kellene teljes érvényre juttatni az állam minden lakosával szemben. Ha fel tudna emelkedni erre a magaslatra, akkor nem volna szüksége ilyen és hasonló törvényre, melyet a cseh nacionalisták üdvrivalgással fogadnak ugyan, de amely az ifjú köztársaságot a régi orosz cári abszolutizmus középkorába löki vissza, hogy a börtönök és fegyházak lakóinak számát szaporítsa. —-------------------------• = Rasin dr. pénzügyminiszter halála Vasárnap, folyó hó 18-án délután s/41 órakor hosszas szenvedés és egynapi agónia után meghalt Rasin Alajos dr., köztársaság pénzügyminisztere. Annak a politikai merényletnek lett áldozata, amelyet ez év január 5 én Prágában egy biztosítási hivatalnok követett el ellene. A merénylő egyik golyója a pénzügyminiszter gerincvelőjét érte, a minek következtében menthetetlenné vált élete. A leggondosabb orvosi kezelésnek köszönhető csak, hogy a súlyosan sebesült miniszter életét néhány hétre meghosszabithatták, de a végzetet útjában megállítani nem lehetett, a pénzügyminiszter vasárnap a szanatóriumban kiszenvedett. Vele a cseh nacionalista politika egyik zászlóhordozója dóit ki és a csehszlovák kormány kétségkívül egyik legtehetségesebb tagját vesztette el benne, ki a köztársaság pénzügyi és gazdasági megerősödésének munkájában elejétől kezdve úgyszólván megszakítás nélkül résztvett. A cseh koronának stabilizálása körül külföldön sikeres eredményeket ért el, bár pénzügyi politikájának koncepciója gazdasági téren nem járt azzal az eredménnyel, melyre számított s ez a köztársaság iparának és kereskedelmének mai sanyarú helyzetében igen érzékeny nyomokat hagyott hátra. Az osztrák és magyar hadikölcsön kérdésében elfoglalt merev álláspontja az érdekelteket arra indította, hogy védelmi szövetségbe tömörüljenek és egyöntetű állásfoglalással törekedjenek a több milliárdra rugó hadikölcsöuökuek a kormány által való elismerésére. A múlt év végén a légionáriusokra tett megjegyzése a légionáriusok között támasztott elégedetlenséget, kik elégtételt követeltek a minisztertől. Mindezektől eltekintve, meg kell állapítani, hogy Basin a köztársaság pénzügyi egyensúlyának megszilárdításában nagy tevékenységet fejtett ki és több kérdést szerencsés kézzel oldott meg. Halála nagy vesztesége a kormánynak és a cseh nemzetnek, mely egyik tehetséges fiát gyászolja az elhunytban. Easint életének 56-ik évében, munkabírásának teljében érte a végzetes merénylet, melynek áldozata lett. Péntek óta válságosra fordult sorsa, szombaton déltől már agóniába esett és vasárnap délntáu kiszenvedett. Halála hiréra az állami hivatalok kitűzték a gyászlobogót. Ének Komáromról. („Híres Komárom! — Az öreg Hója. — Ki ismeri az ének többi részét ? — Kérdezzük meg az öregeket l) A Vasárnapi Újság egy 22 év előtti évfolyama, az 1902 évből való folyamának 25. számának 395-dik lapja Szaboícska Mihály tollából olvashatunk egy hangulatos verset, amelynek refrénjéből az tűnik ki, ho^y Komárom várának 1849 iki kapitulációja után a Bach korszakban keletkezett Komárom váráról egy nóta, amely vagy úgy kezdődött, vagy úgy végződött, mint az említett Szabolcsba vers refrénje, hogy: Hires Komárom be van Yéva Sok dallamot és dalszöveget ismerünk, de Komáromról olyan dalszöveget, amelyben a fenti réfren (Hires Komárom be van véve) benne lenne akármilyen elhelyezésben, nem Ismerjük, pedig nagyon érdekes volna ezt a régi dalszöveget migmenteni a feledéstől. Az alább közölt Szabolcsba versből az tűnik ki, hogy Szabolcskáék falujában élt egy Hója nevű vándor énekes, cigány, vagy e féle, aki a mulatozó uraknak szokta elénekelni, vagy eljátszani (biztosan ez sem vehető ki a Szabolcska verséből) ezt a nótát. Akár olyan Hazafi Verái János-féle vándor lantos, akár kóborló cigáüy volt is ez az öreg Hója, aki ezt a nótát Komáromról terjesztette, aunyi bizonyos, hogy valami ágról szakadt, toprongyos alak volt ez a Hója, akinek a tiszta (vendég; szobába való bevezetése és leültetése nagy dolog volt a gyermek Szabolcska szemében. Hogy az előbb kóborló életet élő és aztán Szabolcskáék fslujában megtelepedő Hója maga költötte-e ezt a nótát, vagy más annak a szerzője, Szabolcska verséből nem lehet megtudni, csak annyit, hogy 1902-ben halt meg, tehát 53 évvel Komárom várának kapitulációja után és hogy az öreg Hója halálának a híre Szabolcska Mihály lelkében annyi gyermekkori reminszceneiákat támasztott, hogy egy kedves költeményben örökítette meg az öreg Hója és hires nótájának énekét. Az alábbiakban közreadjuk Szabolcska Mihály említett versét, hátha ebből nyomára lehet találni ennek az elfeledett dalnak. Szabolcska Mihály költeménye a Vasárnapi Újság 1902 évfolyamát lapozgatva, ötlött szemünkbe. Annyi tény, hogy magát ezt a Szabolcska verset is alig ismeri valaki Komáromban és nem igen tudjuk már, hogy az ezelőtt 21 évvel megjelent a Vasárnapi Újságban. A költemény igy hangzik : Híres Komárom . . . Dal az öreg Hójáról. Szegény öreg Hóját biz én megsirattam, Ahogy az öcsémtől ma levelet kaptam, Ujságolás közben írja a levélben, .A szegény Hóját is kivittük a héten. ll MÉH áléi
