Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-17 / 21. szám

4. oldal.

„Komáromi Lapok“

1888. febraár 17.

gyei szemben, amire Ausztria a háború megindításánál hivatkozott és alaposan ellene volt annak a motivumnak, amely nagyon erősen sarkalta az osztrák kormányt.«

»Az ürügy a szarajevói gyilkosság volt. Helytelenítette ugyan a gyilkosságot, de a grófot az ottani elhalálozás megszabadította egy aggodalomtól, mely régóta ránehezedett, mert a trónörökös, mint a jézsuiták növendéke, ellensége volt a magyar kálvinistáknak, akiknek rovására növelni akarta a monarchiában a szlávok befolyását.«

»És ami a motívumot illeti, a gróf c?ak hátrányt látott területek annexiójában, ami határozottan, növelve a szlávoknak — véleménye szerint már úgyis népes számát, csak a magyarok befolyását gyengíti «

»Részben humanitarismusból, nem tudott lelkesedni a maga teljességében ezért a háborúért.«

A további fejtegetés lélektani alapon magyarázza meg, miként fogadott el Tisza közvetítő indítványt és hogy ő is elfogadta a háborút.

Nagy érdeklődéssel olvastak Doumergue úr könyvét és sok adatot találuuk benne, melyekkel igyekszik megvilágorítani a háború előzményeit. Kíváncsian várjuk a folytatást és a tétel megoldását: igazság a béke útja ! —yr.

II Hói árvaszék iatalos meine. I

A kisebbségi jog a gyakorlatban. — A községi bizonyítványok nyelve.

Kómáromban megszüntették úgy a me- i gyei, mint a városi árvaszéket és a járásbiró- ; ság mellett szerveztek egy új osztályt az ügyek • ellátására, amely meg is kezdte működését, j Komárom város tudvalevőleg — és ezt még a szlovák tankönyvek se vonják egyelőre két- \ sógbe — egy sziomagyar nyelvterületnek, a ! Kis Magyar Alföldnek a középpontja.

Ez az új árvaszéki hivatal azonban ezzel mitsem törődik,

mert a komáromi és csallóközi árvák ügyei- j ben a gyámoknak és a kiskorúak törvényes j képviselőinek egyre másra tisztán szlovák !

nyelvű határozatokat küldözget, amelyet >

persze sem Komáromban, sem Csallóközben j senki sem ért.

A kisebbségi jognak és a nyelvtörvénynek nagyszerű alkalmazása ez a megkezdett : hivatali gyakorlat, amely ellen törvényes szerv j és fórum hiányában csak a sajtó szólalhat fel, a közönség élő lelkiismerete. Ka majd életbe- j lép a rendtörvény, ez is államellenes izgatás- i nak lesz minősítve és jogaink védőimére nem ; kelhetünk.

A közönség érdekében emeljük fel sza- \ vunkat e visszaélés ellen, mely törvényt és ■ jogokat sért és emellett & célt sem szolgálja: j mert a magyar lakosság nem érti, mit kíván \ tőle az árvaszéki hivatal.

Ezek a tények, törvények és jogok semmibe vétele keserítik el a magyar lakosságot, amely békében kíván élni, de saját nemzeti életét kívánja élni és folytatni. Ezt a nyelvtörvény mint alaptörvény és a kisebbségi jogok biztosítanák. Arra nézve, hogy ezek a jogok nem csak írott maiasztok, hanem eleven valóságok, már a legfelső bíróságok hoztak j döntéseket,

amelyek kötelezik a kisebbségi területeken ; levő hatóságokat a kisebbségi nyelv használatára.

Ilyen visszaélések most már állandóan ■ napirenden vannak. A város községesitésével, január hótól kezdve teljesen szlovák nyelven adják ki a bizonyítványokat. Fel kell hívnunk erre a nyelvi jogainkat sértő joggyakorlatra a városi elöljáróság figyelmét. Ezeknek a bizonyítványoknak, — amennyiben azoknak az állam nyelvén kell kiállítva lenniök, — magyar nyelven is tartalmazniok kell a bizonyítvány sző- i vegét. Ha ezt a párhuzamos szövegű illetőségi j bizonyítványokon végre lehet hajtani, nem lát- j juk át, hogy a többiekkel is meg ne lehetne j ugyanezt, sőt meg ne kellene csinálni. A bizo- j nyitványok célja nem csak az, hogy azt az állami hivatalok elfogadják, hanem az is, hogy a közönség, melynek hasznára készülnek, megértse.

Teljesen törvénytelen dolog az anyakönyvi kivonatok szlovák nyelven való kiadása régi magyar anyakönyvekból. A kivonatot csak

azon a nyelven lehet és szabad kiadni, amelyen az Írva van. Ezt le lehet fordítani, ha az szükséges, de úgy rendelkezni, hogy azt esehül adják ki, ami magyarul van Írva az anyakönyvekben, képtelenség. Ez ellenkezik, nemcsak a törvénnyel, de a józan felfogással is. Talán a szlovákositásban is lehetne mértéket tartani.

Közönség köréből.

Vettük az alábbi sorokat:

A komáromi villanytelep kérdése.

A „Komáromi Lapok“ ez évi 17. számában „Komáromnak alig lesz arra pénze“ cisn alatt egy híradás jelent meg. Ez alatt a közömbösnek Játszó cim alatt egy nagyon közérdekű, mindnyájunkat érintő ügy rejtőzik, amely a város egész lakosságára nézve nagy fontossággal bir.

Minthogy ebben az ügyben a város nemcsak mint községi testület, vagy mint azelőtt mondták: erkölcsi testület, hanem mint gazdasági alany is erősen érdekelve van, időszerűnek tartom ezzel a kérdéssel kissé foglalkozni, annyival inkább, mert ez az ügy bizonyára rövid idő alatt a képviselő testületi közgyűlés tárgyalása alá kerül.

Az volt abban az említett kis hirbén, hogy a délsziovenszkói viliauytelep megvalósítása céljából értekezlet volt Pozsonyban, melyre Komárom és Érsekújvár városbirái is meg voltak hiva s ott arról volt szó, hogy 10 millió K alaptőkével délsziovenszkói villanytelepet állítanak fel, amelyhez az állam 5 millióval járni és Komáromtól 2 millió K t várnak. A kormány 12 százalékos osztalékot biztosit. A villaDytelep Komáromban állíttatnék föl, az igazgatóság Érsekújváron lösz.

Eddig szól a hír, mely amilyen szűkszavú, annyira homályos és ezt az igen jelentős ügyet nem világítja meg kellően, még ezen utolsó sorával sem, hogy ha ez a dolog sikerülne, akkor olcsó és jó világítás állana rendelkezésünkre.

Nem hivatkozhatom hiteles adatokra, de értesülésem szerint úgy áll a dolog, hogy az itt épüiő állami kikötő hajtóerő-szükségletének és világításának biztosítás céljából villanyeröre van szüksége. Minthogy Komáromnál a vizieröt villany fejlesztésre gazdaságosan felhasználni nem lehet, más utón kell villanyfejlesztő telepről gondoskodni: kézenfekvő dolog, hogy erra az államnak legcélszerűbb felhasználnia a volt tölténygyárnál levő és négy év óta majdnem teljesen parlagon heverő berendezéseit. Ezek a berendezések azonban annak idején csak a töltéuygyár céljára, egyenárammal létesittattek, amivel a kikötő villányszükségletét ellátni nem lehetne, tehát a telepet nagy beruházással, sok költséggel át kell alakítani, ki kell bővíteni, meg kell nagyobbitani, váltóáramra berendezni.

Ennek a nagyszabású villany telepnek megépítéséről, létesítéséről és financirozásáról van szó, valószínűleg részvénytársaság alakjában és ez az u. n. délsziovenszkói villanytelep részvénytársaság akar megalakulni 10 millió C3szl. korona alaptőkével.

A tervezett villanytelep olyan méretű lesz, ahogy az említett híradásból következtetni lehet, hogy az nemcsak az állami kikötő villanyszükségletét, hanem egész Komárom város, sőt Érsekújvár és a vidéki falvak világítási és ipari energiaszükségletét is képes ellátni.

így már érthető &z, hogy ezen a címen 10 millió alaptőkéhez az állam 5 milliót, vagyis felét adja, a másik falét az alaptőkének az érdekkörbe vont községektől várja a megalakulandó részvénytársaság. Komáromtól két millió K-át, úgy hiszem, részvényjegyzésül és valószínűleg nem egyesektől, magánosoktól, hanem magától Komáromtól, mint községi testülettől, mint gazdasági alanytói.

Az a kérdés tehát, meghozhatja-e Komárom ezt az áldozatét?

Ezt a kérdést azonban ném szabad a város mostani sivár pénzügyi helyzete alapján megítélni. Ez a rossz pénzügyi helyzet fizetési nehézségben, a kiadások és bevételek közti egyensúly hiányában, a pótadóemeiés határának megszabottságában, a konverziós, hosszabb lejárata kölcsön felvételének lehetetlenségében és egyéb ilyen jelenségekben rejlik, amelyek mind összefüggésben vannak az általános közgazdasági helyzettel. A város vagyonmérlege

azonban aktiv, az érték meghaladja, vagy fedezi a tartozások összegét és föltételezem, hogy a sivár helyzet csak átmeneti, habár sokáig tartó is.

Itt azonban most egy hosszú, jövőbe nyúló, jövőre szóló létesítményről van szó, amely egynttal egy régóta vajúdó helyi kérdést: a villanyvilágítás ügyét is megoldani hivatott.

Kétségtelen, hogy Komáromban erősen érezhető hiányt képez az, hogy nincs villanyvilágítás és hogy nincs ipari célra használható villanyerö. Az utóbbinak hiánya most az általános pangás miatt talán nem oly nagyon érezhető, de hát csak nem lesz ez mindig igy. A házi, maganviíágitág terén azonban szinte kösóhaj a villany. Az utcai közvilágítás kiterjesztésének, javításának útjában áll most a gáz-csőhálózat kiterjesztésének s a gyártelep evvel járó kibővítésének a rentabilitást meghaladóan nagy költsége, tehát a közvilágításban is csak a villannyal lehetne segíteni. Az áloalános haladás, fejlődés is csak a villanynak nyújtja az elsőbbséget.

Azt sem szabad elfelednünk, hogy Komárom nem tud más utón belátható idő alatt villanyvilágítást, villanytelepet létesíteni. Ezért tehát célszerű az alkalmat megragadni.

C rákhegy ennek a dolognak van egy kis háttere, ami a város szempontjából gazdasági vonatkozásban az egész kérdést dominálóan lép előtérbe. Ez pedig a város gázműdére való hatása. Ebből a szempontból k*ll nézetem szerint a dolgot megfogni és erre kell figyel* niök a képviselő testület tagjainak is, ha az ügy elébök kerül.

Nem volna semmi aggodalomra ok, ha a villanytelepet maga a város létesítené, mert akkor, amit a villany konkurrenciája folytán veszítene a gázfogyasztás csökkenésével a gázmű számláján, azt, vagy még többet megnyerne a villanyüzem hasznábau. Megjönne a révnél, ami elveszett a vámnál.

Da ha a villanyüzem nem a városé, hanem akár idegen magánosé, akár részvénytársaságé, akkor nagyon közeli az a lehetőség, sőt bizonyosra kell venni, hogy a gázfogyasztás mértéke nem növekszik, nanem tetemesen megcsappan, Vagy a gáz egységárát kellene a konkurrencia következtében olyan alacsonyra szabni, hogy a gázvilágitás olcsóbb tegyen, mint & villany: ez ráfizetés nélkül lehetetlen, vagy számolni kell azzal, hogy a gázmű nemcsak nem hoz semmi jövedelmet, hanem még a közvilágítás költségét is pótadóbél kell fedezni. Harmadik eset csak az üzem beszüntetése lenne, amiről nem is akarnék beszélni, nemcsak a befektetett töke amortizációjának félbenraaradása, a beépített érték veszendőbe menetele, nemcsak az ott levő munkások kenyér nélkül maradása, hanem a miatt van, mert az utcákat akkor is világítani kellene és ez akárhogy is sok pénzbe kerülne.

Ha a vilianytelepet részvénytársaság vagy az állam a város nélkül csinálja meg, a város föltétlenül súlyos gazdasági hátrányt szenved az által, hogy gázmüvének oly hatalmas vetélytársa keletkezik a magán világításban és ipari fogyasztásban, mellyel megküzdeni nem tud. Ezért tehát módot kell keresni arra, hogy a városnak ez a károsodása elháritt&ssék, mert magát azt a megoldást, hogy a város, mint ilyen belépjen a részvénytársaságba akár 2 millióval, akár más összeggel, nem tarthatjuk elégnek a kárpótlásra. A részvények jövedelmezősége manapság nagyon problematikus és habár az említett híradás szerint 12 % os osztalék biztosítva van is, az a városnak semmikép sem jelentene évi 240 ezer K osztalékot, mert az az osztalék sok mindenféle körülménytől függ és a város nem rendelkezik azzal a két millióval, amiből a részvénytöke ráeső részét fizethetné. Ha jegyezni akarja, azt csak kölcsönpénzből fedezhetné, már pedig ennek kamatjára és egyéb illetékeire el kellene fizetnie az egész osztalékot, még talán elég sem lenne.

Pedig nézetem szerint a városnak okvetlenül részt kell vennie ebben a részvénytársaságban, tehát tekintélyes összeget, lehetőleg a kívánt kétmilliót jegyzeni keil, nemcsak azért, hogy a villanytelep itt létesüljön, és a városi lakosságnak szükséges vilianymennyiséget megkapja, hanem azért is, hogy a saját érdekeit biztosítsa, a gázgyárnál beállható károsodását, amelyre fentebb rámutattam, el