Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-05 / 93. szám
4. oldal. »Komaromi Lapok € 1922. augusztus 5. Ckról szól, — izzó, meleg fajszeretet sugárzik El-el olvasgatok kétszer is egy számot, miotha csakugyan a régi magyar szabadság szellője suhanna felém, de sajnos, csak az ottani óceánon át. Nincs ott törölve egyetlen sor sem; szive szerint, szabadon irja minden iró le az 5 gondolatát. A jubileumi számot lássuk először. Ötven oldalás melléklettel jelent meg a fél asztal nagyságú »Szabadság.« Megszólal a hatalmas mellékleten Harding elnöktől kezdve Amerikának minden élő nagyja, levelük, üdvözlő soraik mind a magyar »Szabadság«-nak, mind az amerikai magyarságnak, melyet nagyrabecsülnek, legértékesebb népüknek neveznek, egytől-egyig dicsérők reánk nézve. Az összes miniszterek, az államok szenátorai mind »kedves dr. Cserna« megszólító cimmel tüntetik ki a »Szabadság« szerkesztőjét. Legkedvesebb James I. Darvis munkaügyi minisz tér levele, melyet ide iktatok : »Kedves dr Cserna ! Ha 30 esztendővel visszatekintek arra az időre, mikor a »Szabadság« megalakult, arra emlékszem, hogy akkortájt gyári munkával törekedtem mindennapi kenyeremet megkeresni. Akkor volt módomban először igaz benyomást szerezni azokról a feltételekről, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valaki jó amerikai polgár legyen. Az embereket közvetlen közeiről ismer tem meg és tapasztalataimat reudűvül gazdagította a külföldi szült?tásüebkel való érintkezésem. Emlékszem az első magyarra, akivel módomban volt megismerkedni. Abban az időben történt, amikor egy aceitelepen dolgozni kezdtem, mégpedig vizkihordó fiú minőségben. Ebben a munkámban egy 40 esztendős magyar keze alá kerültem, aki a hamut szedte ki a kohóból, az én feladatom abból állt, hogy vízzel öntöztem a hamut. Megtanultam tisztelni ezt az embert. Még csak nemrégiben érkezett Amerikába, én a magam szerény módján angolra tanitoltam; ő pedig ellenértékűi magyar szavakkal és szófordulatokkal ismertetett meg. Abból a bánásmódból, melyet családja iránt tanúsított, jutottam arra a következtetésre, hogy országunknak ilyen tipusu polgárokra van szüksége. Ez időben annak a városnak közelében lakik, ahol nevelkedtem. Boldog, elégedett a családjával s fiaival egyetemben, a város határán farmot vásárolt. Az az én érzésem, hogy a »Szabadság« a demokráciát és az amerikanizmust olyan érelemben terjeszti a magyar bevándorlók között, mint ahogy én szerettem volna tenni annak idején. Nem ismerek nagyobb munkát, hazafiasabb feladatot, mint azt a nevelést, mely a bevándorlót közelebb hozza az amerikai esz mékhez és életmódhoz. A »Szabadság« ered ménnyel végezte ezt a munkát a százezrekre rugó bevándorlók között és ezzel a működésével rendkívüli szolgálatot tett Amerikának. őszinte tisztelettel: James I. Davis, munkaügyi miniszter.« Ilyen és hasonió tónusban üdvözlik a »Szabadság« ot az összes élő amerikai nagyságok, nagy amerikai lapok főszerkesztői, a magyar közélet nagyjai, tudósai, Hírlapírói, Bethlen mioiszterelnök, az amerikai washingtoni magyar követ Gr. Széchenyi László, az összes ott élő lelkészek vallásiéi különbség nélkül, művészek, tudósok mind — mind lelkesen ünnepük azt a magyar lapot, melyet boldog emlékű Kohányi Tihamér egykori hazank fia alapított ezelőtt 30 esztendővel s 10 éve már, hogy dr. Cserna Endre a legnagyobb virágzásra emelte úgy, hogy nincs Amerikának városa vagy nagyobb ipartelepe, ahova magyarok telepedlek le és egy-kót példányban ne röpitué a posta a »Szabadság« ot. A lap tartalma meglepő. Gazdag, változa tos. Az egész világról pontosan és a való-ágnak teljesen megfelelően tájékoztatja az olvasót. Soha Oroszországról, Csehszlovákiáról, Romániáról, de bárme y országról olyan hű és igaz cikkeket, híreket nem lehet egy újságban sem olvasni, mint az amerikai »Szabadság« ban. Nem is szólva Budapestről, mellyel a legközvetlenebb öiszekötteté.-ben áll pompás tollú tudósítójával; úgy, hogy mikor Budapestről olvasunk az amerikai »Szabadtág« ban, azt hiszszük, hogy a lap nem is Gievelaudbao, hanem Magyarországban jelenik meg. A lőni Hit«ä él éve. ív. A díákmenzának jóltevöi voltak pénzado mányok révén, mint előző sorainkban is 01- emlitettük: 2000 K.: Sümeg Ernő int. bizottsági tagunk (Ógyalla), 1200 K.: Ismeretlen jóltevö, aki 1200 K.-t ajánlott fel egy egy ;anulö tartásdijára. végtelenül, a hogy most szereti! Az mind csak afféle ártatlan álom volt, ami a báli éjszakával el is műit volna teljes nyomtalanul, ha a férje maga nem hívja meg a fiatalembert, hogy látogasson el a házukhoz is. Ez volt a hiba, amit nem ő, hanem a férje követett el. Mert a fiatalember a meghívásra csakhamar meg is jelent náluk, egy déli órában. O a szalonban fogadta, melléje ült és bizalmasan csevegett vele, mint jó ismerősével. Aztán, hogy esett, mint esett, ő maga sem tudja, csak azon vette észre, hogy a vendég egyszer csak szerelmi vallomást tesz neki s mielőtt védekezhetett volna: hirtelen magához öleli és forrón megcsókolja! Ő erre ijedten ugrott föl helyéről 1 S Molnár Bandi éppen akkor nyitott be az ajtón! A betoppanó ember láttára szörnyű zavarában és szégyenében szinte a föld alá sülyedt s alig birt uralkodni magán, hogy föl ne sikoltson! Holott azt hitte, hogy az uj vendég nem vett észre semmit. Csak most látja, hogy mennyire csalódott. Mire ezeket mind ismét végigéSte, az egész testét úgy kiverte a láz, hogy csupa veríték lett! Szeretett volna a haját tépve jajveszékelni, de kétségbeesett erőfeszítéssel magába fojtotta a búját, nehogy a férje fölébredjen s kérdőre fogja a kesergése miatt. Hadd nyújtsa legalább így azt a kevés időt, amig a feje fölött teljes erejével ki fog törni okvetlen a vihar! Mert azzal, sajnos, tisztában volt, hogy a titka előbb utóbb most már napvilágra kerül! A kaszinóban Molnár Bandinak nem fognak békét hagyni addig, amig egyszer mámoros állapotban el nem szólja magát. Ez be fog következni! Akkor aztán a férje előtt hiába fog százszor megesküdni, hogy azt a fiatalembert a merénylete után magától végképp eltiltotta s azóta •soha még egy szót sem váltott vele. Az ő boldogságának örökre vége lesz! . . . Hosszasan eltűnődött az ágyában, mialatt lelki szemei elől a fényes bálterem, a megszokott, kedves, kicsi szalon lassanként eltűntek s örömtelen, felhős, szomorú világ bontakozott ki előtte! Sárgán haldokló, őszi táj, levelek hullása, sikoltozó, savanyu szelek s nyirkos gyhanguság! Társtalanul, összetörve, megalázva bolyong otthon az édes anyja kertjében, bánatával, szégyenével elbújva az emberek elől! Mert hogy a férje nem fog megbocsátani, az napnál világosabb! A nagy szerelem könyörtelen tud lenni, ha csalódás éri! A férje pedig, amennyire érzékeny, csalódottnak fogja magát okvetlen érezni. Holott ő alapjában véve teljesen ártatlan! Legfölebb az volt a hibája, hogy talán igen nyájas volt ahhoz a fiatalemberhez és azzal felbátorította. De hát ki gondolta, hogy olyan merészségre vetemedjék! És eszébe jutott apránként a legsúlyosabb vád is, amit a férje majd felhozhat ellene. Hogy mért nem mondta el az esetet neki mindjárt, amikor megtörtént? De hiszen tőle szégyelte volna magát a legjobban! Aztán meg attól is félt, hogy párbaj lesz belőle, amivel esetleg a férjének okozhatja vesztét. Arra is gondolt, hogy felkeresi Molnár Bandit s könyörögni fog neki összekulcsolt kézzel, hogy eí ne árulja. De ezt sem teheti, mert ezzel csak olyannak tüntetné föl magát, mint aki beismeri, hogy csakugyan hibás volt. .. Jaj, nincs itt semerre menekvés, ki van szolgáltatva a becsülete is, a boldogsága is egy mulatós ember mámoros kedvének! Ezt bevárni és keresztülélni nem lehet! . . . Mire megvirradott, lelkében, testében úgy meg volt viselve, hogy alig birt felkelni! Türelmetlenül várta, hogy a férje elmenjen hazulról s egyedül lehessen. Mikor azonban magára maradott, azzal sem ért semmit. Nem volt nyugta otthon: fullasztotta a szoba levegője. Felöltözött tehát és kimenekült a szabadba. Elindult végig a főutcán, ámbár maga sem tudta, hogy hova. Csak ment, csak ment minden cél nélkül, mint az alvajáró. Tépelődése 1100 K.: özv. Fejérváry Qézáné őmóltó sága pénz és természetűéül adományokban. 650 K.: N. N. 500 K.: Freystadtl Oszkár. 350 K.: Szent Antal perselye Gutáról. 300—300 K.: Szent Antal persely Komárom, Delej Géza int. biz. tag úr és a Komárom Vidéki Hitelbank igazgatósága juttatott a menzának. 250 — 250 K.: Nagy Nándor int. biz. tag úr óa a Komáromi Koronabauk r. t. 200—200 K.: dr. Bardócz József, Balogh Imre (Ógyalla), Czike Dénes, Fachs Samu (Dtinaradvány), Spitzer Béla, N. N., Jarosa István (Komáromcsehi), Jankovich Arisztid (Bagota), Guoth Lajos, Csicsó község. 137 K.: Dosztál József. 100—100 K.: Balog Dávid, Décsy Jenő (Csicsó), Döchy Sándor (Kas/egfalva), Fried Mimi. Holczer Sándor (Nemesócsa), Jaross Vilmos (Kolta), Kürtby István (Kotta), Kürthy Győző (Kürt), Joross Vilmos (Költs), Pick Rób rt, Schwarz Gyula (Ógyalla), Schwitzer Arfur, dr. Szüllő Géza (Pozsonyniegye), Szombathely Antal (Koita), dr. Vittkó Rezső, dr. > Weisz Miksa. 60 K.: Aranka malom (Nagymegyer). 50 — 50 K.: Balásy Árpád (Kolta) Csiba Imre (Dunamocs), Eggeuhoffer Gyűl» (Nagymegyt-r), Fogyasztási Szövetkezet (Ógyalla), Freystadtl Pál, Griinfeid Adolf, Grürjfeld Mór, Haasz Richard, Huszár Ferenc (Hidaskürt), dr. H*jdú Gyula (ÓgyalH), Hrotkó Sándor (Csicsó) Királyi Miklós (Ógyaiia), Kürt község, Kúr Géza (Csicsó), ur. Kallay Endre, Lalák Kornél (Keszegfalva), dr. M-zey János, R nner Miksa (Dunamocs), Rigó Dezső, Smekál József (Kolta), dr. Sdye Hágó, Szabó Kálmán (Itnelyj, Szabó N. (Komaromfúss). Torna Gyula (NsKymagyer), Trugly János (Mr-gywcs), dr. Trebitsch Mór (Ógyaiia), AVeltner Adolf (Ógyalla), Závody Albia (Kolta). 40—40 K.: Angyal Antal (Nagymegyer), dr. Biskorvanyi N. (Vágsellye), Brcdy Béla (Nagymegyer), Marczy József (Nagymegyer), 38 K.: Hajdú Ágost (Kolta). 30—30 K.: Barbély Imre (Keszegfalva), Grimm Lajos (Nagyiéi), Raab Ferenc (Esel), Kovács Miklós (Kürt), Petőcz Lajos (Keszegfalva.) 25—25 K.: Miholics Ilonka (Naszvad), N. N. közben egyszer hirtelen csak az eszébe villant, hogy, ez az utca egyenesen ki, a Marosra vezet. Es valami rossz szellem azt kezdette a fülébe sugdosni, hogy az örvényes vizű Maros milyen jó azokhoz, akik elfáradtak és az élethez kedvüket vesztették. Az a jó Maros még mindenkit meggyógyított, akinek valami nagyon fájt! — Igen, igen, az majd engem is meggyógyit! — tördelte magában a szerencsétlen asszony s lépteit megszaporázva, igyekezett a város vége felé. Egy re eliékutcábóí azonban hirtelen egy barátnője bukkant ki elébe és megállította: — Jó reggelt, édesem! Hová ilyen korán? — Kijöttem egy kicsit. Rosszul érzem magam. — Jaj, én is egész oda vagyok! Képzeld, szegény Molnár Bandit most reggel szivszélhüdés érte 1 Öltözködés közben összeesett és azonnal szörnyethalt! — Ki? . . . Molnár Bandi ? — O, szegény, ő! Most üzente a felesége. ttppen oda sietek! Pá, édesem! Es tovább rohant. Köröndi Bélánénak a lába gyökeret vert. Csak állott mereven, mint egy élő szobor. Azt hitte: álmodik! Bódultságából zendülő harangszó verte fel. A szemben lévő templom tornyában akkor konditottak reggeli misére. Néhány pillanatig mélyen megindulva hallgatta a hívogató harangszó zengését, mire pedig kissé magához ocsúdott: gépiesen átvágott az utcán és bement a templomba, melyben kivüle nem volt még senki sem. Ott elősietett egészen az oltár lépcsőjéig, ahol buzgó alázattal leboruit és keservesen zokogva elkezdett imádkozni a könyörülő Megváltó szent feszületje előtt.
