Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-05 / 93. szám
2. oldal. 1922. augusztus 5. „Komáromi Lapok* az iskolaügyban biztosittta a kormány a magyar gyermekek anyanyelvükön való oktatását. Jogtalan eljárás, hogy a magyar anyanyelvű zsidó tanulókat nem akarják magyar nemzetiségüeknek elismerni. A földosztásból eddig teljesen kirekesztették a magyar földmives munkásokat. Az adókivetőbizottságokból a nemszlávokat kizárták. A magyar tisztviselőket elbocsátották. Ezek azok a sérelmek, melyeket a memorandum esetről-esetre részletezve felsorol. A magyar kisebbség helyzete Jugoszláviában épen olyan súlyos, mint nálunk. In memóriám. — Szemelvények a saint-germaini szerződésből. — A nemzeti kisebbségek jogait a saintgermani békeszerződésben kötötték ki, illetve vállalták magokra az államok. Kétségbeejtő helyzetünkben sokszor kell a törvényekre hivatkoznunk, mert igazságunk ezekben a törvényekben van lefektetve és papiroson biztosítva. Nem érdektelen, hogyha főbb vonásaiban emlékezetbe hozzuk magyar testvéreinknek a törvény sarkalatos Rendelkezéseit. Az Eszak&merikai Egyesült-Államok, a britt birodalom, Franciaország, Olaszország és Japánország, valamint Csehszlovákia között Saint Germ&inban kötött és a francia köztársaság kormányának levéltárában elhelyezett szerződés első cikke szerint Csehszlovákia kötelezte magát arra, hogy az alább említendő rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el, hogy semminemű törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellenmondásban vagy ellentétben és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény vagy rendelet, hivatalos intézkedés nem lesz hatályos. A szerződés második cikke szerint Csehszlovákia elsősorban arra kötelezte magát, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes és tökéletes védelmét biztosítja. Csehszlovákia minden lakosát tehát alaptörvényszerüen megilleti az a jog, hogy bármilyen hitet, vallást vagy hitvallást nyilvánosan vagy otthonában szabadon gyakoroljon, amennyiben ezek gyakorlása a közrenddel és a jó erkölcsökkel nem ellenkezik. A szerződés harmadik cikke szerint minden 18 évesnél idősebb személynek jogában áll minden olyan más állampolgárság javára optálni, amely számára elérhető. További joguk azután a csehszlovák területen lakó állampolgároknak az optálás után megtartani azokat az ingatlanokat, amelyeket Csehszlovákia területén birtokolnak. A szerződés hetedik szakasza szbrint minden cseh állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi és gyakorolja. Egyetlen csehszlovák állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallás, a sajtó utján történő vagy bármilyen közzététel terén vagy a nyilvános gyűléseken. A szerződés nyolcadik cikke szerint pedig joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni és azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vallásukat szabadon gyakorolhatják. Minden kommentár nélkül ismertetjük a szerződés e rendelkezéseit. Hogy a csehszlovák államban milyen mértékben érvényesülnek a kisebbségek e biztosított jogai, a napi események és az állandó sérelmek eléggé megvilágítják. Nem szükséges külön rámutatnunk arra, hogy a kisebbségi jog mint fest a valóságban, de nem lehet kitérnünk az elől, hogy újra meg újra emlékezetbe ne hozzuk mindazoknak, akiket illet, hogy a magyarságnak a nemzetközi békeszerződésben biztosított jogai még ezideig egyáltalában nem nyertek a gyakorlatban szankciót. A törvény eívje mindazokat kötelezi, kik annak betartására az egész világ előtt kötelezték magukat. Kén Mm Romit Összehasonlítás a csehszlovákiai magyar kultursérelmekhez. Most, amikor elkeseredett panasztól hangosan jajdul föl a Sziovenszkó területén lakó magyarság kultursérelmei miatt, nem lesz minden érdeklődés nélkül való a kultúrában leghátrább álló utódállamok közül Bomániának nemzetiségi politikájába beletekinteni. A forrás, amiből adatainkat felsorakoztatjuk, ugyan nem átall a sorok között nyelvet öltözetni az összeomlás előtti Magyarországra, a német és sváb lakosságnak nemzeti öntudatlansága miatt zokon veszi, hogy a német iskolába járó sváb gyerekek a roniáö iskolaellenőr előtt „német nyelven' magyarnak vallották magukat, haragszik azért, mert a kereskedők, iparosok keresztneveiket előszeretettel magyarul festetik cégtáblájukra. Nígy hibának tartja, hogy a szülök inkább a magyar gimnáziumokba íratják be gyermekeiket, mint a német reálgimnáziumba. De mind e szemrehányás a régi magyar rezsim ellen, bár önmagában hordja az ellentmondást, mert a Bánátban lakó 300.000 német és sváb őszinte szive szerinti vallomásáról nyert és nyer cáfolatot, csak bevezetésnek van szánva ahhoz a nemzeti öntudatraébredéshez, amelyet az oláh kormány sem kíván elfojtani. A bánáti németség újjászületésénél a román kultuszminisztérium bábáskodik, s ezért a segítségért hálálkodik & régi magyar rezsim alatt soha magáuak jobb sorsot, nagyobb szabadságot nem kívánó bánáti svábság nemzeti öntudatra ébresztésének egy pár prókátora. De lássuk csak, mit tett a román kormány a magyar uralom alatt gazdaggá fejlődött sa Bánát díszének tartott 300 000, magát még ma is magyarnak érző svábbal. Ma 200 német községi iskola, 11 német algimnázium egy német főgimnázium, egy német tanitóképezde, számtalan német gyermekotthon, német parallel osztályok a kereskedelmi és ipariskolákban, a kultuszminisztériumban német államtitkár, kimondottan német kulluresték, uj német újságok, vállalatok, nj német egyesületek a német színészetnek szabad játszási idő, németsváb főhivatal a sváb érdekek megvédésére, amely az összes német sváb kulturegyesületek szövetségét alkotja, s amely a németség összeségét tagjaiul fogadhatja. A romáuok akkora sajtószabadságot engedtek a németségnek, hogy szinte hálatelten emlegetik, mennyire szabadon „nach Herzenslust“ Írhatnak magukról, ügyeikről, kívánságaikról, panaszaikról; a román siguranca, amely pedig nem sokkal kíméletesebb, mint a csehszlovákiai minden szóra, tettre, betűre ügyelő detektív had, nem bántja a német diákot, ha Németországból hazajövet feketevörös-arany szalaggal meg a magyar trikolórral diszitye járkál. A város, község és utcaneveknél már fölhagytak az erőszakos elrománositással és a hivatalos érintkezésben is a régi német helységnevek használata megengedtetett. Hogy a románok ennyire „messzemenő^ engedményekkel kedveskednek a régi magyar* Bánátnak, magukat erőszak nélkül büszkén magyarnak valló sváboknak, bizonyosan politika, ellenfegyver a tekintélyes számú és kultúrában kimagaslóbb magyarsággal szemben, amit azelőtt — ugyan igen konyhai — de a tetteket fedő kifejezéssel — heccpolitikáaak ismert sok századokon keresztül, az ausztriai érdekekért mindig háttérbe szorított magyarság. Bármily szándék vezeti is azonbau a román kultuszkormányt a német kisebbség kulturtörekvései nemzeti öntudatra ébreeztésenék munkájában, a tények igazolni látszanak azt, hogy még a román kormány is máskép Viharfelhő. Irta Jakab Ödön. Köröndi Béla haza érkezett a kaszinóból. A felesége szokása szerint, vígan szaladott elébe s miután melegen megcsókolták egymást: nemsokára vacsorához ültek. Mint rendesen, egymással szemben foglaltak helyet az asztalnál és elkezdettek beszélgetni. — Jól mulattatok, édesem ? — kérdezte az asszony. — Hja, ma nagy disputa folyt a társalgóban ! felelt a férj, kissé felnevetve. — Azért is maradtam ott valamivel tovább. — Nos, halljuk azt a nagy disputát! Miről folyt? — Hát biz’ ott az asszonyokat szapulták, édesem! — Ejha! — Persze, hogy most is a főerdész esi- í nálta a heccet. Annak az asszonyokról mindig : van valami borsos mondanivalója, amivel ugratni szokott némelyeket, akikről tudja, hogy félté- ! kenyek a feleségükre. S ilyenkor aztán való- ' ságos vásár lesz a terem! A heccelődésnek i nincsen vége-hossza 1 Az egyik csupa máliciából a főerdész mellé áll s még tóditja a dolgot; a másik ellenben egész komolyan kel az asszonyok pártjára és váltig vitatja, hogy lehet könnyelműség igen sok asszonyban, de azért nem szabad mindjárt általánosítani. S az a | legnevetségesebb, hogy a főerdész ellen ren- j desen az tüzel legjobban, akiről mindenki tudja, hogy nincs otthon egészen rendben a szénája. Most is, képzeld, az a felszarvazott patikárius védte az asszonyokat a leghevesebben! — De miről volt szó tulajdonképpen ? — Hát, tudod, a főerdész valami olyasfélét mondott, hogy az asszonyok közt nem igen van olyan fehér holló, aki életében sohase botlott volna valamicskét. — Oktondi beszéd! — Persze, oktondi beszéd! Én is azt mondom! Ámbár valószínűleg a főerdész sem úgy értette, mintha minden asszony valami cégéres nagy bűnt követett volna el, csak volt egy pillanatja, amikor nem tudott olyannak lenni, amilyennek kellett volna. Legalább is egyszer mindenkinek futott keresztül vagy az agyán olyan gondolat, vagy a szivén olyan érzés, amit egy tisztességes asszonynak nem lett volna szabad gondolnia és éreznie. Másként ő sem érthette. — De, remélem, igy sem osztotta mindenki a véleményét. — Dehogy is osztotta! Hiszen mondom, hogy a patikárius egész magánkívül tiltakozott. S még mások is voltak, akik nem hagyták szó nélkül. A legtöbb azonban jóízűen mulatott a heccen és ugratta, akit ugratni lehetett. — És te ? . . . — Ami engem illet, én nem sok vizet zavartam, csak mulattam rajtok, — szólt a férj, melegen simogatva meg a felesége kezét. — — Nekem, Istennek hála, fölösleges védenem az én életpárom, s arra sincs tapasztalatom, hogy más asszonyról rosszat mondhassak. Most az asszony simogatta meg a férje kezét: — Köszönöm, Béla! Ezt elvártam tőled. — Hát nem igaz, édesem? , Mi közöm nekem az efféle szamársághoz ? En tudom, hogy te se csaltál meg engem soha, még gondolatban sem, s te is tudod, hogy én se csaltalak meg téged. Itt egy pillanatig elhallgatott s aztán hálásan folytatta : — Különben köszönöm is a jó Istennek, hogy nem vert meg engem afféle könnyelmű asszonnyal! Mert én bizony egy percig sem tudnék egy fedél alatt maradni azzal, akiről megtudnám, hogy az életben bár csak egy tilalmas érintést is eltűrt 1 Az _én természetem nincsen berendezve ilyesmire. Épp úgy, a hogy a tiéd sincs. Átnyúlt ismét az asszony keze után és megcsókolta. — Látod, Ilus, mennyire szeret minket a jó isten, hogy nekem téged adott, neked pedig engem! a&wg?;} _ _ __ _ Rpcroplpnkánt félpohár SCHMIDTHAUER-féle Z________ igmándi keserüviz, melegítve éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvagy es emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agyvértódulás vérbőség stb. Kj£* Sok esetben elegendő mái* néhány evőkanállal is. *5)1 532 kúrák otthon.
