Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-29 / 90. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok“ 1922. julius 29. helyzetről tárgyilagosan tájékoztatják a külföldet. Hogy ezek a cikkek sokszor épen az ellen kező világításban mutatják be az eseményeket, mindenesetre kényelmetlen a kisanlant sajtójának, de ezt mégsem lehet megakadályozni, mert a külföld hovatovább teljesen tisztába kezd jönni azzal, hogy mi folyik az uj államokban. Bizony tiszteit sajtófőnök urak, az a rengeteg pénz, amibe önök és orgánumaik kerülnek, nem fogja megakadályozni azt, hogy a külföldön is olyan vélemény alakaljon ki a kisantantról, amely ellen hiába akarják folytatni kisded játékukat. A sok hamis és egyoldalú informálás nemsokára teljesen hatását fogja veszteni a külföld államaiban s a védekezésre vaió nagy igyekezet is karba vész. = A kormánylapok és a Kisgazda és Kisiparos párt. Nem múlik el hét, hogy a szlovák nyelvű kormáayl?tpok, dühtől tajtékzó cikkekben neki ne rontanának az Orsz. Magy. Kisgazda-, Földmives és Kisiparos pártnak. Legenyhébb kifejezés amit ellene használnak: hazaáruló, lázadó, fölforgató, terrorizáló, elnyomó magyar párt. Szent-Ivány neve vörös posztó előttük; Szent Ivány legalább hetenkínt hétszer adja a hazát. A „Slov. Denik" a kisgazda és kisiparos párt minden gyűlésénél lüzat kiált, mert azokon „gazdasági kérdések tárgyalásának leple alatt csupa politika, a legmerészebb lazítás, izgatás és hazaárulás folyik.“ Elfelejti azt a közismert „Dennik“, hogy ma gyűléseken már politikáról is lehet beszelni, és lazításnak minősíti azt, hogyha a kisgazda és kisiparos párt a törvények betartását követeli, mert az ő gondolkodása szerint a magyarok a „törvényen kívül“ állanak. A kisgazda és kisiparos párt augusztus hó 6-án Rimaszombatban tartandó gyűlése pedig a „Slov. Politikát“ hozza önkívületi állapotba. Azt állítja, hogy ennek a gyűlésnek Rimaszombat megtámadása, a szlovákok elnyomása és terrorizálása a célja s felhívja a kormányt, hogy lépjen fel a „zandülő“ magyarokkal szembem Szerinte kétségbeejtő aknamunka az, amit a kisgazdapárt végez, mely miudenféle módot felhasznál céljai elősegítésére, sót már kulturális működés Jeple alatt is az állam ellen támad. Az ilyen dolgokon csak nevetni tudunk, hisz annyira ostobák, hogy a párt cáfolni sem tartja érdemesnek őket. De ebből is megtanulhatjuk azt, hogy bárhol sikerüljön a magyarságnak egy életerős, feladata magaslatán álló, az egész magyar nép érdekeit szivén viselő } szervezetet létesíteni, már is lázadást kiáltanak I a „Slov. Politika“ és társai, mert nekik szét j szaggatott, egymással civódó, tehetetlen ma- j gyarság kell. = Béla Henriket kiutasították. Alkalmatlan idegennek nevezte ki az elkapatott, de minden legkisebb zajra félénken figyelő hatalom Béla Heuriket, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztőjét. Már a bebocsátása is ebben a demokrata államba nagy nehézségekbe ütközött, mindenáron távol akarta tartani a prágai rendőrigazgatóság attól a magyarságtól, amely szeretettel, bizalommal, lelkesedéssel várta és ittléte alkalmával támogatni késznek bizonyult. Nem az első eset es számíthatunk rá, nem is az utolsó, hogy a hatalom kiutasítással zárja le a jogokért magyar nyitsággal küzdők száját, üli ki kezükből a tol.at. Büszke önérzettel láttuk, hogy iodult, erősödött s kialakult közvéleményt irányitó és a magyar kisebbség jogaiért mindenkor bátran síkra szálló Prágai Magyar Hírlap s az elért eredmények jóreszt Béla Henrik nagyságát dicsérik. Szomorú szívvel, könnyes szemmel búcsúzott tőle a prágai magyarság, s mi biztosak vagyunk abban, hogy távozása hírét minden itt. élő magyar könuvezve fogadja. Csapástcsapás után készít és mér ránk a halalomban duskálkodó többség, de minden ütés, minden sérelem az elkeseredettség mérgét táp álja csak, s még kitartóbbá, még acélosabbá fejleszti annak a millió magyarnak élni, magyarnak maradni akarását, amelyet paragrafusok kacskaringója utalt be a csehszlovák államkeretbe. A megértés, a konszolidáció megteremtése hazug képeivel hiába árasztja el a külföldet a cseh szlovák shjtó, Bela Henrik kiutasításával csak szegénységi bizonyítványát állította ki magáról az a demokrácia, amely idehaza a vak sovinizmus karmaiból már ki is alig látszik. Faj, Béla Henrik távozása, de megingathatatlan hittel, a jog adta kitartással fog helyébe lépni más. Ha hekatombákat követel is a hatalom, erőt a magyarságon akkor sem fog venni. = Magyar javaslatok a dunai konferen- j cián. Az ősszel a Nemzetközi Duna-Bizottság nagy jelentőségű konferenciát tart Bukarestben, A bukaresti Duua konferencián a hajózás megkönnyítése érdekében akarnak az érdekelt államok megegyezésre jutni. Értesülésünk szerint a magyar delegátusok több nagyfoutosságu javaslatot fognak tenni és a tapasztalatok alapján a kisantant államai sem lógnak már a szigorú elzárkózás alapjára helyezkedni. A konferencián ez alkalommal a görögök is részt vesznek, akik a román Alduua szakaszon az utóbbi időben nagy tevékenységet fejtenek ki. Görögország egyébként még intenzivebben be akar kapcsolódni a dunai hajózásba és éppen ezért az összes Duna menti államok hajózási dzindikatusiivai kartellszarü megállapodást akar létesíteni. Szó volt arról, hogy Törökország dele gátasait is meghívják a konferenciára. A török delegátusok azonban csak a tanácskozásokon vehetnének részt, szavazati joggal nem bírnának, mivel a sevresi békét még nem írták alá. A török delegáció részvételének mindenesetre nagy jelentősége volna, mivel Törökország a háború óta ez alkalommal venne részt először olyan nemzetközi konferencián, amely a békeszerződések határozmányai alapján ül össze és a békeszerződések szellemében folytatja működését. A kisantant államainak egy része egyébként állítólag szintéu Törökország meghívása mellett van. = A tescheni Slovák fúziója. Ismeretes, hogy nemcsak Pozsonyban, hanem Teschenben is megjelenik egy Slovák cimü lap azzal a küiömbséggel, hogy a pozsonyi Slovák a fllinka párti és a tescheni pedig a Jehlicska-Ungeríéie elleukormánv lapja. Érdekes pikantériával szolgál az osztrák monarchista vezér Wolff ezredes lapjának, a „Staatswöhr“-nek legújabb száma. A „Staatsvnhr“ e száma a „Der Tj'checheaspiegel“ cimü melléklettel jelent meg, amelyet kiadóként szintén Wolff ezredes jelez. Ez a lap a cseh közállapotok ostorozá3ával foglalkozik és igen sokszor hajmeresztő dolgokról rántja le a leplet. E számában azonban érdekes politikai pikantériával szolgál. Bejelenti, hogy a „Staatsw hr“ és a „Tschenspiegel* megállapodást létesítette t a lengyel Taschen« ben megj-ienő „Slovák“ cimü lappal, hogy azontúl közösen fognak küzdeni. A tescheni „Slováka-ról tudni kell azt, hogy hivatalos lapja Johlicska és Unger szlovák ellenkormanyának, igy tehál a lengyelországi szlovák nemzeti tanáes szoros összeköttetésbe lépett az oszt iák legitimistákkal. A Jehlicska pártűk úgy vénk, hogy a Jehlicska-féle mozgalomra csak kár háramolhatik abból, ha Wolffezredes egyéni akciójával azonosítják magukat. K telkedni azonban a hir valódiságában nem lehet, hiszen maga az egyik fél hozza nyilvánosságra. = Hat mindent az amerikai szlovákok adjanak ? Amint a háborúhoz is három féle kellók kell: pénz, pénz és pénz, ép úgy nélkülözhetetlen ez a politikában is. Ez az örök törvény magyarázza meg aztán, hogy a szlovák nemzeti mozgalmak és az autonomista küzdelem nem kis súllyal támaszkodnak az amerikai szlovákok erőtartalékára. S az amerikai szlovákság nemcsak erkölcsi támogatásával erősiti e mozgalmakat, hanem szívesen adja meg anyagi segítségét is. így jelentős dollár összegeket kapott Amerikából a néppárt s most a szlovák nemzeti part is kiküldötte néhány tágját a tengerentúlra, hogy ott gyűjtsenek a párt céljaira. A centralista Srobar part, amelynek az amerikai szlovákság körében kevés sansza vau, termesze ■ Ä barátnők. Irta: G. Miklósy Ilona. (Szép fiatal asszony igeu előkelőén berendezett szobában hever a pamlagon. Hihatőeu valami kedves hirt kapott, mert a nyitott levél még mindig ott van a kezében. Néha újra, meg újra belepillant, ilyenkor kedvesen mosolyog és csinos szeme álmodozva mereng a szoba fehérre pingált mennyezetén. De hirtelen felriad, mert gyors mozdulattal felrántják szobája ajtaját es szélvészként ront be rajta egy szintén igen szép, nagyon elegáns fiatal aszszony, a barátnője.) Blanka (a most érkezett szép asszony, lihegve, izgatottan): Bocsáss meg drágám, hogy ilyen őrült módjára rontok be hozzád, de a szobalányod éppen szőnyeget porol a folyósón és csengetés nélkül bebocsátott. Ne haragudj, de egészen magamon kivül vagyok; olyan rét tenetes dolog történt veíem! Éva (a másik szép asszony, aki barátnője érkezésekor zavartan ugrott fel a pamlagról és gyűrte össze egészen apróra a markában tartott levelet, furcsán, dadogva kérdi): Dj... de .. . mi történt veled szivem ? Blanka: Irtózatos .. . szönyü . . . hallatlan! .. . Ez az uj pongyolád, ugy-e? Nagyon cginos és elegáns. Fordulj csak meg drágám, hadd lássam csak hátulról is 1 (kérdezi a fiatal asszony azzal a csodálatos hangváltözással és érdeklődéssel, amelyre egy asszony életének legtragikusabb pillanatában is képes egy — uj ruha láttán.) Éva (készséggel fordit hátat a barátnőjének és felhasználja a kitűnő alkalmat arra is, hogy a markába gyűrt levelet a keblébe rejt-e): Igen. Az uj pongyolám. Tegnap este hozta haza a varrónőm. Hogy tetszik ? Blanka (vesékig ható pillantással nézi az uj remeket. Azonnal észreveszi, hogy a ruha hátúi szűk és nevetséges ráucokat vet. De elhatározza, hogy gyöngéd lesz és csak később figyelmezteti e szörnyű szerencsétlenségre barátnőjét): Nagyon csinos, igen eredeti és elegáns. Gratulálok! Éva (gyanút fog, mert barátnője hanglejtéséből azonnal megérti, hogy nincs minden rendjén a pongyola körül.) Nagyon örülök, hogy tetszik. (Lehet, hogy csak irigyii, azért nem lelkesedik jobban — nyugtatja meg magát hirtelen.) De most már ülj le, szivem, hiszen alig áliasz a lábadon és mondd el... Blanka (leül, helyesebben lehanyatlik a legközelebbi székre) : Igazad van, drágám . . . egészen oda vagyok. Szörnyűség 1 . . . Képzeld, a férjem megcsal! Éva (hirtelnn lángba borul az arca, önkéntelenül felkiált): Lehetetlen 1 Blanka (nem tekint Éva arcára, a pongyoláját nézegeti szórakozottan): Ugy-e, te is ezt mondod: lehetetlen! És ezt mondaná minden atyámfia és ismerősöm, ha elmesélném nekik. De gondolhatod, hogy kívüled a világon senkinek ... Csak éppen a mamának mondtam el, aki náiuuk lakik, meg a nővéremnek, Irmának és a sógornőmnek, Teruskáuak, meg a barátnőjének, akik éppen a mamánál voltak látogatóban. Hát igen, nem „lehetetlen“, hanem megtörtént valóság : a férjem, az én jó, szelíd, nyakig elfoglalt, agyondolgozott férjem, akárcsak egy köiönséges, dologtalan ember, megesa ja a feleségét. Éva (már nagyon sápadt): És bizonyosan tudod ? Blanka (diadalmasan): Hogyne. Tetten értem. rIu flagranti, ahogy a tudósok mondanák. Éva (most már a szajaszéle is eifehéredik): A férjedet . .. tetten ? (Indulatosan) És kivel ? Blanka (egyszerűen): Egy levéllel. Éva (bámulva): Hit beszélsz ? Blanka-. Igen, olyan ügyetlen volt, hogy be se zárkózott, amikor szerelmes levelet irt a kedvesének. Éva (izgatottan): És . .. és ... kinek ? Blanka (dühösen) : Hiszen ha én azt tudnám. Nem volt név. „Drága asszonyom!“ — csak ennyi. (Gúnyosan) Szörnyen romantikus megszólítás! Akár csak egy gimnazista irta volna az első ideáljának. Olyan ostobák ezek kúrák otthon. Reggelenként “p"“,r schmidthaueimm. ___op____________ ígmándi keserüvíz, melegítve éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agy vértód ulás. vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. 532
