Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-27 / 89. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok“ 1922 jnlius 27 tiltakozzéK az elnyomó és elnemzetietlenitS politika ellen Komárom és környéke magyar lakosága politikai pártállásra való különbség nélkül nyilvános népgyülésen veszi tárgyalás alá sérelmeit és tiltakozni fog a jogtipvás ellen, kijelenti, hogy évezredes kultúrájának minden vívmányával élni akar. Követeli a számarányának megfelelő iskolákat és a nyelvtörvény végrehajtását és nem tűri azt, hogy gyermekei iskola nélkül dudvaként nSjjenek fel. Magyar iskolát követel minden helyen, ahol legalább 40 magyar tanköteles gyermek van, követelni fogja a, taniták pótlása érdekében a beszüntetett magyar tanítóképzők megnyitását. Az elcsehesitett magyar középiskolák konganak az ürességtől, bár a tanulókat ösztöndíjjal, tandíjmentességgel hitegetik, addig a magyar középiskola mostoha gyermeke az államnak. A tanároknak csak ígérik az állami fizetést, de meg nem adják. A meglevő hat magyar középiskola kevés a milliónyi magyarnak, a magyar Léván, Rozsnyón, Kassán nincs magyar gimnázium. Hiányzik a felső oktatás, a magyarság által nagy áldozatokkal létesített pozonyi egyetemet egyszerűen elvették s a magyar tanulókat külföldre kényszerítik: Követeljük a magyar egyetemi oktatást ifjaink részére, akik a hadseregbe jók és adóalanyoknak alkalmasok lesznek. Miért fizetjük az adók iszonyúan megsokasodott tömegét, ha nem látjuk annak semmi kulturális ellenszolgáltatását. A magyarság résztvesz az állam minden terhének viselésében, teljesiti az összes állampolgári kötelességeket és ezzel szemben most már jogait is követein Vasárnap d. e. 10 órakor mindnyájan ott legyünk a Vigsdó termében! Utleuél visumot I minden fiamba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába Eljárási dij 35 korona. cím: hászló Zsigmond Bratislaua (Pozsony) 5zéplak-u. 12. sz. írass®»“ •• ' t i I Mil a Ibiséi liípl. A visszafejlődésnek legújabb csenevésa terméke az a rendelet, melyet a kormány adott ki a komáromi törvényszék és a vele kapcsolatos szervek megszüntetéséről. Amit pár héttel kétkedéssel fogadtunk és aminek bekövetkezését elhárítani igyekeztünk, a hivatalos híradás szerint immár valósággá lett. Hiába kérelmez, hiába deputációz Komárom a minisztériumokban, sorsát régen megpecsételték Prágában. A közönség érdekeinek megfelelő, évtizedes intézményeket szüntet meg a kormány városunkban a legvilágosabb tendenciák érvényesítésével, hogy kiforgassa régi mivoltából az ősi magyar várost és jelentéktelen határközséggé süllyessze. Minden törvényes jog ellenére, melyet a nemzeti kisebbségeknek szerződésekben biztosítottak, megszünteti az egyetlen magyar törvényszéket, mert azt mindenki tudja, hogy az Érsekújvárt felállítandó törvényszék a körébe utalt területeknél, de magánál a városnál fogva is épen a népszám - lálás nyilvánosságra hozott adatai szerint nagyon könnyen lesz megfosztható magyar jellegétől. Az itt élő magyarságnak nemsokára még az a joga sem lesz, hogy saját anyanyelvén beszélhessen a bíróságok előtt. Szomorú jövőnek nézünk elébe és & válságos idők megpróbáltatásai hatványozott mértékben kényszerítenek bennünket arra, hogy magyar a magyarral a legszorosabban tartson össze és ne engedjen éket verni senkitől tömör soraiba. Ha a történelmi idők tanulságait nem szívleli meg a magyarság, akkor az elpusztulás korszaka következik el számára. A komáromi magyar törvényszék megszüntetése egy ujzbb csapás reánk, aminek hatása egész nemzedékekre kihat. A megszüntető rendelet igy hangzik hivatalos jelentés szerint: A cseh-szlovák kormány 1922 julius 14 én rendeletet adott ki a komáromi törvényszék, államügyészség és ügyészségi fogház megszüntetéséről, a nyitrai és besztercebányai törvényszék területének uj szabályozásáról és Érsekújváron uj törvényszék, államügyészség és ügyészségi fogház felállításáról. A rendeletben, amely a törv. és rend. gyűjt, julius 22 iki számában jelent meg, az 1922 április 15-én kelt 270. számú törvény 1. $ a alapján elrendeli a kormány: 1. a komáromi törvényszék, államügyészség és a törvényszéki fogház megszüntetését, 2. az ipolysagi jarasbirooágnak a besztercebányai törvényszék kerületébe való helyezését, 3. az érsekujvári, verebélyi és aranyosmaróti járásbíróságnak a nyitrai törvényszéki kerülettől való elválasztását: 4. a komáromi, továbbá a lévai, párkánynánai, érsekujvári, verebélyi és aranyosmaróti járásbíróságok kerülete részére az uj érseknjvári törvényszék felállítását. 5. A rendelet végrehajtásának napját az igazságügy miniszter állapítja meg, aki a rendelet végrehajtásával meg van bizva. (Aláírások.) Az áthelyezendő törvényszékkel elköltözik Komáromból több mint 50 család tisztviselő és egyéb alkalmazott, akiknek családtagjai elérik a 200-at. Nagy csapás már ezek elvesztése is a helyi iparra és kereskedelemre, hiszen ezek itt szerezték be minden szükségletüket. De a legnagyobb veszteség a városra az idegenforgalom teljes elvesztése, mert ez kizárólag a bírósághoz kapcsolódott különösen amióta az ipolysági és aranyosmaróti törvényszékeket feloszlatták. Komárom háztartása, mely eddig is súlyos helyzetben volt, most még inkább szinte feltartóztathatatlanul siet az örvénybe, amely elnyeléssel fenyegeti. Egy határszéli falu sorsa vár erre a nagymultu és feltörekvő városra, amely lassanként elveszíti mindenét, ami várossá tette. A törvényszék elvesztéséért a kormány állítólag kárpótolni kívánja a várost. Tartunk tőle, hogy ez a kárpótlás is olyanforma lesz majd, mint a töltény gyárnak Ígért pótlása, amely sehogy se akar bekövetkezni, ügy hírlik, hogy egy magasabb katonai parancsnokság székhelyéül szemelte ki a kormány Komáromot. A hadosztályparancsnokság Érsekujvárott van, nem igen tartjuk valószínűnek, hogy azt közvetlen a határra helyeznék át. Valószínűbb, hogy a kormány egy szakiskolát állít fel Komáromban, mert a magyarság állandó panaszain és azon sérelmén, hogy egyetlen szakiskolája sincsen, segíteni akar. Ez a segítség gyenge kárpótlás lesz az okozott kárért, melynek félszázados intézmé* uyüuk esett áldozata! s vele magyarságunk egyik biztosítéka ri. A Uiomi Dim első éve. I. Egy új intézményt ismertetünk a kővetkező sorokban, amelyet az 1921/22. tanév elején hívtunk életre és tartottunk fenn nemesszivü emberbarátok segítségével. Külföldi főiskolák és középiskolák mellett már azok természetes fejlődésével kialakult a menza intézménye. A magyar középiskolák közül kevés mellett volt még ilyen, jobbára inkább a régebbi felekezeti intézetek (kollégiumok) mellett. A komáromi sz. Beuedekrendi főgimnázium ebben az alakjában az uj intézetek sorába tartozik. A főgimnáziummal kapcsolatban működik a Segítő Egyesület, melynek egyik kifejezett progr&mmjd a diákasztal létesítése. Erre a célra egy nagy alapítványhoz is jutott az intézet, melynek egy kiváló jóitevöje 100000 K összeget ajánlott fel, hogy abból a főgimnázium diák&sziala létesüljön. A nagylelkű adományozó nevét elhallgatta alapitványtótele idejében, de időközben a nyilvánosságra jutott s igy most már tudjuk, hogy akinek e fejedelmi bőkezűségü adományt köszönhetjük és e téren ily nemes példát statuált társadalmunk előtt, az közéletünknek egyik legtiszteletreméltóbb alakja: Palkovich Viktor gutái esperes plébános, nemzetgyűlési képviselő. A szerencsétlen világháború időszaka igazán nem kedvezett volna ily vállalkozásnak, a társadalom jótékonyságát kizárólag a hadi célok foglalták le. A háború utáni idők forradalmi hangulata sem volt alkalmas ilyen célok kitűzésére, a sebek gyógyulására kellett várni, a hullámok elcsendesülésére, hogy az > alkotó munka megindulhasson. Időközben teljesen új helyzetet teremtett az új államalakulás, hol a magyarság kisebbséggé lett és helyzete az adott viszonyok közt megnehezült. A magyar nyelvű középiskoláit száma Szlovákiában hatra olvadt le, ami a magyarság számarányának kukurigéuyét távolról sem elégíti ki. Sok magyar tanuió jutott abba a helyzetbe, hogy középiskolát lakóhelye közelében nem talál, kénytelen messzebb vidéket felkeresni, hogy iskolai tanulmányait folytathassa. Azok részére, akiknek erre elegendő anyagi eszközök állanak rendelkezésére, mindez nem okoz leküzdhetlen nehézségeket. Ellenben azok a szegény tanulók, akiknek szülei a habom következtében rosszabb helyzetbe kerültek, mert az iskolázás terhei súlyosan megnövekedtek, a ruházkodás, élelmezés, taodij, tanszerek költségei megsokszorosodtak, ezek a taníttatást nem bírták tovább és soksok jeles, szegény magyar diák vett búcsút a középiskolától könnyes szemekkel, mert oda viszonyainál fogva többé vissza nem térhetett. Nagy csapás ez a jövő magyar társadalom kiaiakuiásara is, amety igy meg vau fosztva annak lehetőségétől, bogy felszívja magába azokat az értékes elemeket, amelyek munkájára és tanultságára eddig számíthatott. Ezeken a hiányokon és nehézségeken kellett volna segítenie a Magyar Népszövetségnek magyar internátusok létesítésével, ez azonban mindeddig testet nem ölthetett. Nem maradt más hátra, mint a tervezettnél sokkal szerényebb keretekben tenni lehetővé a szegényebb' sorsa diákság segélyezését egy diákasztal (menza) felállításával. Ebben a munkában az első lépeseket e sorok Írója Kiss Endréné urhölggyei, a komáromi gyermekkonyha és népkonyha vezetőjével tette meg azon indítvány alakjában, melyet a Komáromi Népjóléti Központ intéző bizottságához nyújtottak be 1921 julius 25 én s melyben kérik, hogy a Központ határozza el a diákmenzának már az 1921/22. tanévtől kezdődő felállítását egyelőre 30 tanuló befogadására. A Népjóléti Központ bizottsága az indítványt elfogadta a kivitellel említett két tagját bízta meg. A Diákmenza tehát, mint a Komárom város területén működő Népjóléti Központ egyik alosztálya kezdte meg 1921 szeptember 1-en közhasznú működését. Az első teendőket az 1921 augusztus 16-án tartott szőkébb körű értekezleten beszéljük meg. A komáromi közismerten nehéz lakásviszonyok folytán nagy gondot okozott a diákmenza elhelyezése. Egy helyen ez nem is volt lehetséges és igy ideiglenesen a Sz. Anna szegényház két lakhelyiségót, valamint az üresen álló református kántori lakást, melyet a város közélelmezési célokra bérelt a komáromi reí. egyháztól, vette bérbe a diák otthon céljaira. Ezek lakható karba helyezéséhez szükséges kitakarítása augusztus utolsó és szeptember első napjaiban történt meg. A berendezés első nagy munkájára csak az augusztus hónap állott rendelkezésünkre és annak nehézségein Komárom város polgármestere, a Jókai Közművelődési és Muzeum Egyesület valamint egyesek jószívűsége segi-
