Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-30 / 156. szám
igBSiaiaBMBWWCTi^iw»«« «■■■■■■ iiiiaíMtwiiiaanMMWH^aatwMiiti ii Imii Sftsgfwonhaicinagiik éwfoi^asss* ík-s==sb==;-----tst.,-as-------------l.,-ri -ttt ' .w—-m- ......... 156. ssám. Szombati 1922. december 30. KOMAROMI LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SlSflzBtésI ár aoeh-eriovák értékbe»! Helyben és vidékre posta! szétküldéssel: tigécs évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K, Egyes szám ám i 88 fillér. Kállay miniszter ur a magyarság egyes fontosabb kérdéseiről tett politikai nyilatkozatot; a nyilatkozat minket annyiban érdekel közelebbről, mert Kállay miniszter ur, politikai megbizás nélkül bár, de mégis teljhatalommal kormányoz itt Szlovákiában, ahol r ’»rinte a magyar nemzeti kisebbségnek ^óan fényes dolga van. Ezt ugyan k néhány bécsi emigráns hiszi k viszont Kállay ur sem fogja gy magyarságot képviselnek. Nyilatkoznának lényege és eszmemenete szinte mértani pontosságú másolata principálisának, Benes nyilatkozatainak. Szinte kitörő, nem palástolható örömmel ismétli a miniszter Motta előadónak a népszövetségi tanácsban tett kijelentését, hogy a kisebbségek panaszai csak végső esetben kerülnek a döntőbíróság elé. Tehát: a kisebbségi kérdés belügy, konstatálja lelkendezve a teljhatalmú; ezt a kérdést pedig nagyszerűen lehet belügy gyanánt kezelni, egy kis népszámlálási korrigálással, fölösleges magyar egyesületek feloszlatásával, vagyonuk elkobzásával és a magyar kultúra mesterséges elnyomásával, mint lapok beszüntetése, magyar könyvek kitiltása, nos és természetes az iskolaügyek mai elasztikus kezelésével, amely tiz nem magyar anyanyelvű tanköteles részére készségesen állit iskolát, de már magyar gyermek részére ezt fölöslegesnek találja. Oly édesen szól a miniszteri fuvola: nemzeti kisebbségeink védelmének biztosítása már köztársaságunk berendezésének egész szellemében bennfoglaltatik, miután ezt az alkotmánylevél is kimondja. Ez a nagyszerű védelem szüli bizonyára az ezer és ezer panaszt, mely kijut a külföldre is, hogy nyelvünk jogaiból erőszakosan megfosztanak bíróságon, a közigazgatásban, sőt még az állam nyilvános üzleti vállalkozásaiban a vasúton és postán is. Vannak törvények, melyek ezt a jogot mind biztosítanák a kisebbségek részére, de a miniszter urnák kell legjobban tudnia, hogy azt hogyan hajtják végre A nyelvtörvényre utalunk. A miniszter urnák tudnia kell, hogy annak végrehajtási rendeleté három év óta késik. A parlamentre utalunk. A miniszter urnák azt is kellene tudnia, hogy az ott előadott kisebbségi sérelmeket nem csak nem orvosolták, hanem meg sem hallgatták soha. A közigazgatási reformra utalunk. Erre azért volt sürgős, szükség, hogy az egyes megyékben meglevő magyar többség kisebbséggé alakuljon át és a parlamenti kisebbség sorsára jusson. így fest a kisebbségek ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr, Szerkesztő: 8ÄRA&IYAY iÓZSEF dr. úgynevezett védelme ebben a köztársaságban. Fájdalmas rezignációval állapítja meg a miniszter ur, hogy a magyar pártok részéről nem tapasztalja az államunkért való jóakaratu munkálkodást a békeszerződések és az alkotmány keretein belül. Sajnos, a meglevő magyar pártok sem tapasztaltak az állam négyévi fennállása alatt semmi különösebb jóakaratot egyetlen kormány részéről sem. Kállay miniszter urnák emlékeznie kell hivatali elődeinek politikájára velünk szemben. Mi nem felejtettük el, hogy az uj állam berendezkedését Illává és mis fegyházaknak ártatlan magyar emberek benépesítésével kezdte meg, ezrek és ezrek kíméletlen és oktalan internálásával. Avagy Srobár doktor ur demokratikus intézménye, a kitűnő propagacsna kancellária olyan nagyon régen szűnt meg, hogy elfelejtették volna az ártatlanul börtönökbe hurcolt és bizonyítékok hiányában kieresztett magyar emberek ezrei? Avagy beszéljünk a Dérer-féle jóakaratról a magyar kisebbséggel szemben, pillantsunk csak vissza a nemzetgyűlési választásokra, a szocialista pártok dédelgetésére a magyar nemzeti irányú pártokkal szemben s egy mesterséges többség kierőszakolására, amely azóta úgy eltűnt, mint a tavalyi hó. Avagy a történetíró Micsura urat talán úgy fogja megítélni, mint a magyarság objektiv és jó barátját, aki a magyar tisztviselők ezreit fosztotta meg hivatalától és kenyerétől, esik azért, mert magyarok voltak, aki az állampolgárság és illetőség szellemes magyarázásával ezer és ezer derék munkás magyar embert tett földönfutóvá, ellenben olyanokat, akik csak a köztársaság megalakulása után vetődtek ide, emigránsokat, politikai kalandorokat és más gyanús egzisztenciákat védelme alá vett csak azért, mert az ő szociális céljait szolgálták, sőt ezeket állami pénzen, tehát a magyarság adófilléreiből is — támogatásában részesítette. A miniszter úr azt hiszi, hogy a magyarság szemén hályog van és nem látja mindezeket, nem látja azt, hogy tanítókat, akik húsz év óta itt békésen tanítanak, kenyerüktől megfosztanak, mert nem állampolgárok és egy-két év óta itt lézengő jöttmentek állampolgársága iránt senki sem érdeklődik. A jóakaratot kezdje meg a miniszter úr, mi majd viszonozni fogjuk; de addig ne kívánja, hogy mi lelkesedjünk ezért a demokráciáért, mely itt embereket és társadalmi osztályokat megkülömböztet és faj szerint osztályoz, értékel, jutalmaz és büntet. A hipokrizisnek nem közepes mértéke kell ahhoz a kijelentéshez, hogy az Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29«, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: ked^o csütörtökön és szornhüsg állam alkotmánya kizár minden kulturális elnyomatást és a kisebbségek elnemzettelenitésének még csak gondolatáról sem lehet szó. Kötetekre megy iskolasérelmeink szám, melyekről Írott panaszok és memorandumok az állami hivatalok papírkosaraiban feküsznek elintézés nélkül. Nem általános panaszok ezek, de konkrét esetek, melyekkel szemben lehet igen kényelmes dolog statisztikára hivatkozni, de ezt a statisztikát a miniszter úr gyártatja hivatalnokaival és megrendelésre, mérték szerint készül. A statisztika mélységesen hallgat arról, hogy ezer és ezer Kovács János és Kis István jár ma szlovák iskolába. A nemzeti kisebbségek támogatása és védelmének előfeltételéül azt állítja fel Kállay miniszter úr, hogy a magyarok ismerjék el ezen állam igazságos törvényeit. Ki kell korrigálnunk a miniszter urat: mi magyarok a törvények alapján állunk és az államnak összes törvényeit elismerjük az igazságosakat éppen úgy, mint az igazságtalanokat. Ez utóbbiak ellen törvényes alapon, törvényes eszközökkel küzdünk, például az ellen a törvény ellen, mely a magya* földbirtokokat elveszi és szinmagyar területen cseh telepeseknek adja ki és ugyanott a magyar földnélkülieket kisemmizi, avagy a vagyondézsma ellen, mely a vagyon egyharmadrészét, sok helyen ennél is többet sajátít ki az állam részére. A csehszlovák törvénytár, mint meg nem érett, meg nem fontolt, elő nem készített törvényhozási munka, tele van hibával, tévedéssel, elfogultsággal; a sok törvénymódosítás, novella élő tanúsága ennek; nekünk is ez a hézagos törvénytár a fegyverünk és a nemzetközi szerződések, amelyek egyelőre a maguk teljességében a mi javunkra végrehajtva nincsenek. A miniszter úr jutalmat és büntetést igér nekünk magyaroknak; a jó fiukat megjutalmazza, a rosszakat megbünteti mondván, hogy a demokratikus állam olyan élő szervezet, mely visszautasítja és megbünteti a léte ellen elkövetett támadásokat. Ez a kijelentés sem hat meg különösebben, mert mi jutalmat nem kérünk és nem várunk. Nekünk jogaink vannak, amelyeket követelünk. Borravalókért viszont politikai szolgálatokat nem teszünk, mert nálunk a borravalórendszer megszűnt. A bünt«téstől pedig nem félünk. Ezzel bennünket terrorizálni nem lehet, mert mi is a törvények alapján állunk. Mi ezeknek a keretein belül akarjuk kiverekedni a magunk jogait s miután ez a jog az úgynevezett kisebbségi jog is eleven és élő szervezet s miután a hatalom és erőszak, melynek rendszert
