Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-19 / 151. szám

KOMÁROMI LAPOK KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. _____________________ lepimhapinadii fr&foiga&n 151* »«ám. Kedd$ 1922* december* 19. Előfizetés! ér caeh-mslovák értékbe*? Koiybes és vidékre posta! szétküldéssel: Sgféu érre 80 K, félévre 40 K, «egyedévre 20 K. j Egyes szám ára t 30 fillér. A immkanélküliek százai várják az állami alamizsnát, amely egyre ké­sik, pedig itt vagyunk a tél küszöbén. Volta­­képptm nem munkanélküli segélyre volna ezek­nek szükségük, hauera munkára, mint azt szám­talanszor elmondtuk. De az a munka csak nem akar ide elérkezni, sem az állami kikötő szé­pen lefestett eldorádója. Sőt, mint Írják, a kor­mány a kikötő munkát Komáromban egyszerűen beszüntette. Nagy állami beruházásokat ígértek és ehelyett Pozsonyban fényes bankpalotákat építenek nagy kormánytámogatással, mintha nem volna elegendő a bankból e gazdag valu­tájú országban, ahol a munkások ezreit bo­csátják el a gyárakból télviz idején, mert Dia­csen munka, nincsen kivitel, nincsen megrende­lés a magas valuta miatt. Ha egy vaggon szén a bányában ezerkét­­száz korona és a vasúti fuvarja háromezer ko­rona, akkor az a gyár sem tudja üzemét fea­­tartani. Az állam a legelső és legnagyobb drá­gító a világ legdrágább vasutjával és postájával. Ne várjanak olcsóbbodást akkor, ha a kormány megy elől a drágítok sorában. A munkanélküliek segélyeire is megszavaz­tak 50 milliót, de ugyanakkor a hadgyakorlatok költségeire 52 milliót vettek fel a költségvetésbe. És az igen sok milliót elpuffogtatják a levegőbe, hogy a külvilággal elhitessék, hogy ez a köztár­saság katonai hatalom. Mi azonban erre nem vagyunk kíváncsiak és jobban szeretaők azt látni, hogy az állami költségvetésben ez az öt­venkét millió például munkásházak építésére fordittassók, ami a munkásoknak keresetet biztosítana és egyúttal egészséges kislakásokat egy kis kerttel. Száz és száz milliót emészt föl a csend­őrség és a rendőrség költsége. A közbiztonság javulását nem látjuk, de azt megállapíthatjuk, • hogy ha ebben az országban a munka megin­dulna, a vagyon ellen elkövetett bűuesetek száma a minimumra csökkenők. Hadsereget ifjú álla­munk éppen akkorát tart, mint Olaszország, amely nagyhatalom és tengeri hatalom. Ide milliárdok kellenek és a hadsereg improduktív befektetés egy kishataiomuak nagyhat&imosdi játéka. Súlyos wiliiárdokat nyelnek el az állam­vasutak, ahol egy kalauznak annyi fizetése van, mint az osztrák miniszterelnöknek. Hát még a világ minden táján szervezett követség, konzu­látus, külföldi propaganda. Idehaza pedig a rnua­­kásnak nincsen kenyere. Fényes a kirakat, igen fényes, de belül, a boltban éheznek és fáznak. Ez a kirakat po­litika jellemzi a köztársaság egész demokráciá­ját, szemfényvesztő politikáját, mely csak naci­onalizmust ismer, de % humanizmusig még nem jutott el. A szocializmusnak és sovinizmusnak keresztezése ez a politika, amely itt folyik. Akarni nagyokat akar, de a kivitelnél megrogy­­gyanik az erő, mert a tartó pillérek nem erő­sek. A sovinizmus habarcsa nem tartja össze a ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Fdsaerkesatő: GAÁL GYULA ár. Szerkesztő: BARAfiYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29 hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: W‘"' csütörtökön és szombat b—äimi—i———a.»* i■ m1 mi m téglákat. A szocializmus kalapácsa pedig áll és pihen kényszerűségből, muszájból. Itt a tél; a munkás iztnai legyengülnek, ha nem foglalkoz­tatják ; ha nagy későn meg is indul a munka, emellöi Mányozni fog az alkotás kedve, láza és lendülete. = Az országos magyar kisgazda- kis­iparospárt pértnapja. A szlovensakói és ru­­szinszkői országos magyar kisgazda, foldmives és kisiparos párt legközelebbi pártnapját 1923. évi január hó 17. és 18. napján tartja Léván. = Állatni centralizáció és önkormányzat. A szlovák néppart küldöttségé a napokban járt kihallgatáson Masaryk elnöknél, akinek kinyúj­tottak a szlovák uéppárt memorandumát az autonómia ügyében. Hlinka képviselő, ki a kül­döttséget vezette, hangoztatta az autonómia szükségességét és a párt e követelését részben az aikotmánytörvéayekkel és a pittsburgi szer­ződéssel indokolta meg. A köztársaság elnöke válaszában ismertette azokat az előzményeket, melyek a pittsburgi szerződést létrehozták, amely megegyezés az elnök szerint „csak Amerikában és csak az amerikai viszonyok között volt ér­vényes*. Az amerikai állampolgárok, akik mint aláírók szerepelnek, nem lehetnek hivatottak arra, hogy Szlovenszkónak és saját nemzetük­nek valamit előírjanak. A szlovákok 1918 ok­tóber 30-án Turócszentmártonban maguk dön­töttek, mikor a csehekkel való teljes egységes­ség mellett nyilatkoztak. Majd hivatkozott az elnök a liptószeutmiklósi manifesztumra, mely a pittsburgi szerződés előtt egy hónappal került nyilvánosságra és igy folytatja beszédét: Ami az ügyet magát illeti, agy demokratikus állam­­bau magától értetődik, hogy az állami centrali záció mellett lehetőleg a legszélesebb alapokon nyugvó önkormányzatot is meg kell valósitaDi. Hangsúlyozom, önkormányzat a centralizáció mellett ; önkormányzat és centralizáció szerves és föloldhatatlan egységben.« — Az elnök be­széde, mint a »Slovak* erre vonatkozó cikké bői kitűnik, nem elégíti ki a néppárt tagjait é3 kifejezésre juttatja, hogy az elnök lebecsüli az általa is aláirt szerződést. A szlovákon azt hi­szik, hogy ez nem volt a pittsburgi szerződés utolsó magyarázata, mert ha úgy lenne, akkor a szlovák népnek jövőjét és történelmi jogait magának kellene biztosítania. A pittsburgi szer­ződés pozitívum, aki azt széttépi, az a szlovák nemzetnek szabad kezet ad. = A magyar iskolák ellen. A pozsonyi német kormánylap, a „B. Z. am Abend“ a szlovenszkói középiskolák látogatottságával fog­lalkozik és statisztikai adatokat sorol ff-1 annak bizonyítására, hogy a szlovák középiskolák növendékeinek száma szaporodott, ellentétben a magyar középiskolák tanulóival, amelyeknek száma lényegesen cs ökkent. A statisztikai ada­tokkal nem kiváuunk vitába bocsátkozni. Akik e statisztikát összeállították, épen olyan jól tudják, mint mi, miképpen állt elő az a helyzet, hogy a magyar középiskolák tanulóinak száma meggyérült s mindenféle kíméletlen eszközökkel terrorizálták be a hiányzó magyar nyelvű diákokat akaratuk és felszólalásuk ellenére a szlovák iskolákba. Nem foglalkoznánk újólag e kérdéssel, amelynek méltányos alapon való és igazságos elintézése érdekében hasábokat írunk — eredménytelenül, ha a cikkíró nem fűzné megállapításai végére mint külön leszögezendő érdekességet azt az ártatlan megjegyzést, hogy »magyar vidékről egyáltalán nem érkeznek az iskolai referáláshoz kérelmek magyar közép­iskolák felállítása iránt. „Ugyláíszik, ez a meg­állapodás is szükséges a statisztikai adatokhoz. Ez az ártatlan csodálkozás még hiányzott be­lőle. No lám, lám, milyen jól megy ezeknek a magyaroknak. Annyi iskolájuk van, hogy már nem is kérnek. Ezt igyekszik kifejezésre jut- i tatni a derék kormánylap. Hát nem egészen ; olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek a B. I Z. Am Abend megrajzolja. A valóság az, hogy a magyarok nem jutnak el odáig, hogy ily isko­lákat kérjenek, — mert régi iskoláik megnyi­tását se ladják kiharcolni. Ha a B. Z. am Abend ’ nem tudná, Írja K. N, — akkor tudomására . hozzuk, hogy „Kassán két hónappal ezelőtt I bezáratta az iskolai ref.-rátus a magyar polgári 1 iskolát“ s még mai napig se sikerült elérni, hogy az iskola elöl elzárt százötven magyar növendék folytathassa tanulmányait. A magyar­ság nem szűnt meg kérni és követelni az öt megillető iskolákat, a B. Z. am Abend a leg­­\ jobban tudja azonban, hogy hiába követeli. | A meglevő iskoláit is bezárják, nemhogy újab­bakat engedélyezzenek a részére. Ezt szám­talan esetben módjában volt a magyarságnak tapasztalni, s ez az oka, hogy nem terjeszti be a hiábavaló kérelmeket az iskolai hatósá­gokhoz. Ds le nem mond azokról a jogokról soha, amelyek az iskolakérdésben is megilletik. Aki pedig nem tudná, vagya tudomásul, hogy a magyarság számos népgyülósböl memorandumok­ban és határozati javaslatokban fejtette ki minimális iskolatigyi kívánságait. E határozati javaslatok mögött az osztatlan magyar lakos­ság áll. = Amit Nitti soknak tart. Francssko Nitti, Olaszország volt minisztereinöke folytatja azt a cikksorozatot, amelyben az enrópai po­litika mostani alakulásának ferdsségeit tárja fel. Legújabb cikkében arról szól, hogy az úgynevezett győztes államok anyagi erejüknek teljes megfeszítésével olyan hallatlanul nagy­mértékben fegyverkeznek, amit semmiképen sem lehet megérteni. Ezzel szemben a legyő­ződnek mondott államok még akkora hadse­reget sem tudnak tartani, amekkorát a béke­­szerződés megenged. Nitti elmondja, hogy Magyarországnak harmincötezer főnyi hadsereget engedélyez a békeszerződés, de Magyarország nem tud akkora hadsereget eltartani. Ausztria harminc­ezer katona helyett húszezret sem tart. Bul­gária pedig húszezer helyett tizenkétezernél is kevesebbet. Németországnak a hadserege ki­meríti a megengedett létszámot, de nincs ve­zérkara, fegyvert nem gyárthat és erődítéseit lerombolták. Ezzel ellentétben a többi állam minden anyagi erejét arra fosdifja, hogy minél jobban emelje hadseregének létszámát és hogy minél tökéletesebben fölszerelje a katonáit. Lengyelországnak, amely háromszázezer főnél kevesebb katonát vall be, ennél jóval több embere van fegyverben. A lengyel hadsereg csaknem kétszer olyan nagy, mint az olasz. Romániának, amely már közel van a csődhöz, ugyanakkora hadserege van, mint Olaszor­szágnak, Franciaország a nyáron 690,000 főnyi legénységi állományt és 38,700 tisztet vallott be, de egészen bizonyos, hogy néhány száz­ezerrel több katonája van. Olaszországnak, Németországnak, Magyarországnak, Ausztriá­nak, Bulgáriának, Hollandiának, Svájcnak, Svéd­országnak, Dániának, Norvégiának és Spanyolor­szágnak együttvéve nincs annyi. Csehországnak, Belgiumnak és a délszláv államnak is érthetetle-

Next

/
Thumbnails
Contents