Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-14 / 149. szám
2. oldal. bél Csehszlovákiára 17 százalék esik, Magyar* ország 50 százalékot fizet, a többit Románia és Jugoszlávia fizeti. A külügyminiszter bejelentette, hogy az adósságok falosztása ellen a csehszlovák kiküldöttek tiltakoztak, azonban Parisban azt felelték erre, hogy a csehszlovák köztársaságban rendezett viszonyok vannak, az állam fizethet. Azt nem magyarázta meg a külügyminiszter, hogy az adósságokat elosztó bizottság honnan merítette azt az állítását, mely Csehszlovákia fizetőképességére vonatkozik. Mert az annak a propagandának a hatása, amit a kormány a külföldön kifejt és a mely távolról sem felel meg annak a valóságnak, melyet a csehszlovák köztársaságnak súlyos gazdasági és pénzügyi helyzete igazában mutat. = Törvényjavaslat az állami tisztviselők fizetéséről. A minisztertanács hétfőn végleg megszövegezte az állami tisztviselők illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A 21 szakaszból álló javaslat következőképen rendezi az állami tisztviselői illetményeit: 1. Az alapfizetést 75 százalékkal felemelik. 2. A helyi pótlékot, amely eddig tisztviselőknél legfeljebb 4000 K, egyéb alkalmazottaknál legfeljebb 2000 K lehetett, ezentúl korlátozás nélkül a 75 százalékkal felemelt alapfizetés 50 száz&lékábau állapítják meg. 3. A családi pótlék továbbra is megmarad. A jövőben azonban csak a gyermekek 18. életévéig folyósítják és csak a tanulmányt végző gyermekek kapják 24. életévükig. A törvény kihirdetése után született gyermekek, valamint olyan tisztviselők gyermekei után, akik csak a törvény kihirdetése után lépnek az állam szolgálatába, nem utalnak ki családi pótlékot. 4. Az összes pótlékokat, kivéve a helyi pótlékokat, egyesítik. Ebből leszámítják azt az öszszeget, amellyel most felemelték az alapfizetést és a családi pótlékot. A levonásokat a drágasági pótlékoknak ekként fennmaradó Összegéből eszközük és pedig az első levonást 1923 ápr. 1-én foganatosítják a maradék 20 százaléka erejéig. 5. A személyi jövedelmi adót, amelynek a tisztviselők eddig csak 25 százalékát fizették, 1923 január hó 1-ével 50, április hó 1-ével 75 százaléknyi összegben, juiius 1 ével pedig teljes egészében levonják. Ez a rendelkezés vonatkozik a katonai személyekre is, akik eddig tudvalevőleg nem fizettek adót. 6. A nyugdij' illetéket a tisztviselők ezentúl a 75 százalékkal felemelt alapfizetés után fizetik, tehát az eddigi 8 százalékkal szemben 14 százalékra emelkedik. Búcsúzik a vármegye. — Komárom vármegye utolsó közgyűlése. — Komárom vármegye zsupánja: dr. Folkman István f. hó 12-én délelőtt 10 órára hivta össze a vármegye utolsó közgyűlését. A törvényhatósági bizottsági tagok közül megjelentek: dr. Mohácsy János, Csepy Dani, Hikisch Károly, Bugár Lajos és Zámbó András. A munkás bizottsági tagok közül csak egy jött el az utolsó ülésre. Elnöklö-zsupán üdvözlő szavak kíséretében röviden rámutat a nagyzsupákat elrendelő törvényre, a régi közigazgatási egységek szétkapcsolását szerinte a haladás és demokratikus fejlődés (?) tette szükségessé.A reform bírálatába nem bocsátkozik, mert a tapasztalat fogja megmutatni, hogy az uj közigazgatási beosztás meg fog-e felelni feladatának. A parlament igy tartotta szükségesnek a változást, annak keresztülvitele tehát kötelességet ró öreá is. Köszönetét fejezi ki a bizottság tagjainak, előadóknak, tisztviselőknek és a vármegye közönségének azért a támogatásért, amelyben öt tisztje teljesítésében részesítették. A bizottsági tagoknak a vármegye iránt mindenkor tapasztalt meleg érdeklődése garanciát nyújt arra, hogy a jövőben a megváltozott viszonyok között is a vármegye érdekei védelmezőkre találnak. Egyben búcsúzik is a vármegyétől, amelynek élén három évig állott. Dr. Mohácsy János bizottsági tag az Országos Magyar Kisgazda és Kisiparos Párt elnöke gondolatokban gazdag beszéddel mond búcsúztatót nemes Komárom vármegyétől, amelyet a hatalom kitörölt évszázados történelmünkből. hatalmas beszédet lapunk élén találja az olvasó. A szép beszéd mélyen meghatotta a hallgatóságot. A bizottsági tagok szeméből kicsordúlt a köny, sőt még a más pártállásnak arcán is látszott a meghatottság. A beszéd alatt az elnöklő zsupán többszőr rácsengetett a szónokra, amikor azokat a részeket mondotta, hogy elveszik a magyar iskolákat, magyar nyelvünket. A mélységes hatást keltő beszéd után után Csepy Dániel bizottsági tag ezúttal sietett megragadni az alkalmat, hogy búcsúzzon a zsupántól, akihez az alábbi beszédet intézte: Az a férfi, aki a kötelesség teljesítésében úgy járt el, hogy senkinek meghurcoltatásához, elnyomásához és elnyomatásához hozzá nem járult, az a férfi a Komárom vármegye közigazgatását teljes összhangban tudta vezetni, megérdemli, hogy szónélkül ne bocsássák el körükből akkor, midőn búcsút mond. A zsupáa megmutatta, hogy lehet emberségesen is teljesíteni oly terhes, nehéz, sok körültekintést igénylő kötelességet is, mint amilyen reá ez alatt a három év alatt hárult. Ő kötelességet teljesít, midőn a búcsúzó zsupánnak köszönetét mond a ragaszkodásért, amellyel a zsupán a | város népéhez viseltetett és kívánja, hogy uj pályáján is találja meg szerencséjét és boldogulását. Majd igy folytatja: Az a szomorú esemény, amely a századokat élt vármegyét halálra Ítélte, régi idők ismétlődésére emlékeztet. Voltak szomorú idók a magyarság történelmében, amelyeket át kellett élni a végzete parancsára, amelyeket idegen hatalmi erőszak hozott a nemzet egére. 1849-ben hatalmi tobzódásában az osztrák kormány pátensekkel dolgozott, előtte megszűnt a magyarság, csak császári hivatalok voltak, mindenkinek németül kellett iastaneiát Írni, a magyar szót semmibe sem vették — éppen úgy, mint most. — De az elnyomásnak véget vetett az a vihar, amelyet a nemzeti újjáéledés önerőből támasztott az elnyomó hatalom ellen. A mai idők csak ismétlik a múltat. \ A nagy entente hatalmak által megalakult Csehslovák állam hatalmi férfiai azt gondolták, hogy az ősi megyerendszer megszüntetésével kitörli az élők sorából a magyart. De tévednek, mert nincs ennek az államnak annyi sírásója és nincs az a sirgödör, akik ebbe egy ezeréves kultúrát eltemetni tudnának. Ezt a kultúrát a nép ezreinek összetartozandósága teremtette meg, természetes gazdasági szükség, melyet pár év alatt kiirtani, elpusztítani a főidről, az emberek szivéből kiirtani nem lehet. És meg van győződve, hogy azok az atyánkfiái, akik szlovák érdekből dolgoztak a régi megye kipusztitásán, ráfognak jönni, hogy éppen ez a régi rend elpusztítható ne legyen. A szlovák nép igenis évszázadokon át szokott az autonómiához, ebben élt, mert életszüksége, mert faji fenmaradása is ezt tette szükségessé és lehetővé. A pittsburgi egyezmény aláírói ragaszkodnak az autonómiához s igy lehetet! lennek kell tartanunk, hogy a saját politikai meggyőződésük ellenére az ősi, bevált rendszer ! ellenségei legyenok. Aki önként mond le jogai! ról, azt örökre elveszítette, de amit csak a j hatalom vett el, azt az idő még visszahozs hatja. Komárom vármegye tiltakozik az j erőszak ellen, ősi autonómiájáról önként le nem mondott s le nem mond és ezt ünnepélyesen a közgyűlésen dokumentálni is akarja. A közgyűléshez határozati javaslatot ad be, amelynek elfogadását s jegyzóköuy vbe iktatását kéri. A határozati javaslatot aláírták: Osepy 1 Dániel, dr. Mohácsy János, Hictiisch Károly és ? Bugár Lajos. Határozati javaslat: A Csehszlovák Köztársaság önmaga vallja \ magát demokratának s emellett két kézzel ! pusztítja azon ősrégi demokratikus intézmé- I nyékét, melyeket itt talált s amely az itt élő j népek közigazgatási, közgazdasági összefüg- I géséböl, együttműködéséből keletkezett kultuv rának hosszú századokon át zászlótartói voltak, Ezek között Komárom vármegye a maga székvárosával méltó helyet foglalt el és töltött be. a nagymegye rendszer egy oly politikai agyrém, mely az itt élő népek közigazgatási, közgazdasági igényeit nagyságában rejlő életképtelensége miatt kisegiteui még fokozottabb kiadásokkal és költségekkel sem lesz képes. Komárom vm. közigazg. bizottságának alnlirt tagjai hazafias és demokratikus köte\ lességünknek ismerjük kijelenteni, hogy mi 1 Komárom vármegye autonom jogainak megcsorf bitásába bele uem egyezünk, ezen jogfosztás a mi _________wKomáromi Lapos;" hozzájárulásunkkal nem történt, ez ellen a mai alkalommal és mindenkor tiltakozunk és kérjük ezen határozati javaslatunknak elfogadását és a mai ülés jegyzőkönyvében való megörökítését határozati lag kimondani. Komárom, 1922. dec. 12. Csepy Dani Hikisch Károly dr. Mohácsy János Bugár Lajos. A határozati javaslat szavazásra bocsájíása előtt a zsupán megköszöni Csepy Dánielek az ö személyét érintő búcsúszavakat. Mindig arra törekedett, hogy a nehézségek dacára a megértést ápolja. Reflektál dr. Mohácsy János bizottsági tagnak ama kijelentéseire, hogy a kormány a kisebbségek jogait nem respektálja. Hogy a forradalom legelső idején voltak kilengések, azt nem tagadja, de viszont el kell ismernie mindenkinek, hogy a csehszlovák forradalom vérnólküli volt. A csehszlovák állam biztosítja minden kisebbségnek jogait. A Csepy Dani állal a magyar bizottsági tagok nevével aláirt határozati javaslatot nem tartja megfelelőnek, mert hiszen a parlament által letárgyalt törvényről van szó, amelyet minden körülmények között most már keresztül kell vinni. Zámbó András szocialista a magyarok Boldogasszonyához fohászkodik, hogy adja, hogy olyan életünk legyen itt, mint Magyarországon (I) Ezzel szemben, egy merész kanyarulattal, igy folytatta: mert a réíi megye a munkást kizsákmányoló reaktiós burzsoázia fészke volt. A magyar tőkés osztály egyedüli oka a határszéli magyar munkásosztály munkanélküliségének, mert a magyar tőkések szlovák munkásokkal dolgoztatnak. Üdvözli a nagymegyerendszert. A zsupáa szavazás alá bocsátja a javaslatot, amelyet a közgyűlés, egy szavazat ellen, többségben elfogad. Msjd áttértek a napirendre, amelynek napirendje 43 rendes, a póttárgysorozata pedig 12, összesen 55 számból áll. Először jöttek az előadók szokásos időszaki jelentései. Dr. Mezey János Komárom vármegye t. főorvosa jelentése kapcsán siet megragadni az alkalmat, hogy az elismerés, a nagyrabecsülés zászlóját mélyen meghajtsa a vármegye orvosi kara előtt, amely mindig humánus hivatása magaslatán áll, amely jó időben, rossz időben, a legnagyobb zivatarban is jó szívvel sietett a szenvedő embertársai betegágya mellé, hogy segitsen, gyógyítson, vigasztaljon. Ennek a derék, agilis, faradságot nem ismerő, derék orvosi karnak köszönhető, hogy Komárom vármegye közegészségügye mindig az elsők között állt. Midőn megható szívvel búcsúzik e derék kartársaitól, Isten áldását kéri további emberbaráti munkájukra. Meg vaa róla győződve, hogy Komárom vármegye orvosi kara szétszakítva, az uj keretekben beosztva is az eddigi lelkiismeretességgel teljesiti továbbra is feladatát. Az államépitészeti hivatal főnöke jelenti, hogy a kavicsszáliitás a közutakra folyamatban van, de ez évben nem nyerhet befejezést. Az államügyész jelenti, hogy a komáromi törvényszék fogházában 142 fogoly vau, ebből 60 jogerősen el van Ítélve, 48 iskolaköteles. A fogházban egyik fogolynönek a műit hónapban ikrei születtek. A tanfelügyelői jelentés beszámol az időközben megtartott iskolalátogatásokról, amelyek jórészt kielégitöek voltak. A gazdasági felügyelő a vetési munkálatokról. a községek állatállományáról számol be. Aztán sorra került az utolsó közgyűlés tulajdonképpeni tárgysorának letárgyalása. Mindenki érezte, hogy szomorú történelmi pillanatok surrannak tova. A lehangoltság rányomta bélyegét az egész közgyűlésre. A szomorú aktusba azonban valami rakoncátlan kis üdére pár derűs percet is belecsempészett a napirend letárgyalásakor, amely alatt senki se tudta megtartani pár percre a hivatalos komolyságot és a iegfegyelmezettebb komoly arcok ia kénytelenek voltak mosolyra derülni és gömbölyödni. Ez & derűs jelenet a tárgysor 11-ik pontjánál ütött tanyát az öreg megyeház nagytermében. A pont igy hangzott: Bathó Lajos nyugalmazott vármegyei főjegyző kérelme segély iránt. A dolog előzménye az, hogy a csehszlovák köztársaság megalakulása óta nyugdíjazott ; vármegyei tisztviselőkés alkalmazottak részére — tekintettel a nevetségesen csekély nyugdíjra _ ___________ 1922. december 14.
