Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-09 / 147. szám

1922. december 9 «Komáromi Lapok 8. oKi&l. ezen a téreu háruló súlyos kötelazettségeket az eddigi rendőrség nyugdíj és elhelyezési igényének érvényesítésével, ilyen uj terheket a város nem váliaihat. Nem pedig azért, mert nincs rá mód és nincs rá fedezet. Á lakosság teherbírását az állam teljesen ruinálta, ez a lakosság többet teljesíteni nem tud. Álláspontunk tehat a non­­possumus ; nem tudunk, nem vagyunk képesek. Útlevél uisumot minden államba a legggorssbban és leg­olcsóbban megszedek. Dídéld megbízá­sokat n leggyorsabban elintézek, miután hetenkín! háromszor megy küldönc Prágába Ojárásf díj 35 korona. cím: bászló Zsigmondi Bratislaua (Pozsony) Széplak-n- t2. sz. I immmxmmsasmsmmm i w 1 Egy ellen konferencia, melyet a világ uj korlátlan mai urai kezde­ményeztek, sem végződön azzal az eredmény­nyel, melynek elérése céljából kitűzték. A cannesi, a génuai konferenciák sivársága és meddősége regen kiábrándította a világot a hatalmak ezen nagy készülődésekkel és nagy tervekkel beharangozott tanácskozásaiból: meg­lehetős hidegen hagyja most is a népek milli­óit a lausannei konferencia, mely teljesen az elődei, által kitaposott csapásokon halad. Azaz, bogy egyaltalabau nem halad, inkább stagnál s nagyon is közel van a szétosziáshoz. A lausannei konferenciának a török bé­két és ezzel együtt a keleti kérdést, ezt a száz? dók óta megoldatlan problémát, kelenns elintézni, azonban majdnem azt lehet mondani, hogy a keleti béka bizonytalanabb most, mint a konferencia előtt volt. A felvonuló hatalmak elhelyezkedése, az egyes kérdések tárgyalása tipikusan ugyanaz, mint az eddigi meddőség­ben szenvedett, konferenciáké. Két nagyhata­lomnak: Angliának és Franciaországnak vias­­kodása es is, csakis e két hatalom szociális érdekeinek találkozása, összeütközése dombo-1 rodik ki a tanácskozásokon, hogy még világo sabbá váljék az a verseuygés, mely köztük a világ uralmáért állandóan folyik. A Nyugat e két hatalmassága akarja megkötni tulajdonképen a békét a világ többi I népeivel, a török-görög békeszerződés csak I akkor nyer törvényes formát, ha azok az ér­­! dekek, melyek a két állam keleti imperialista j céljaiban kifejezésre jutnak — kellőképen biz­­' tositva lesznek. Csakhogy az útban áll az ' ozmán birodalom és ennek támogatója Orosz I ország és ezek a hatalmak szívós ellentállást l tanúsítanak a keleti kérdésnek egyoldalú meg­­! oldásánál. Törökország magát egyenrangú ’ félnek tekinti, a tengerszorosok kérdésében | szilárdan áll és állásfoglalása Oroszország ■ támogatásával nagyon megnehezíti Curson lord törekvéseinek beteljesedését. Azt szeretnék • megtudni, hogy mit akarnak a törökök, de * Izraed pasa — hallgat, mert először ő akarja I kiugratni a nagyantant nyulát a bokorból. | így azután a Dardanellák kérdésében a szö­­j vetségesek kénytelenek a maguk tervével elő- I hozakodni. Hogy a konferencián megjelent többi i érdekelt és kevésbé erdekelt hatalom nem sok vizet zavar, az bizonyos, hiszen ezeknek kép­­| viselői csak figurák, melyeket a nagyantaut képviselői csak ide-oda tologatnak a diplomá­ciai sakktáblán, akaratuk és véleményük a nagy protektorok szerint szolgalelküen igazo­­j dik, — hiszen nem is lehet várni ezektől önálló j cselekedetet, mert ezeket úgyis Londonból, ' Parisból és Kómából irányítják. Nevezetes, hogy a konferencián megjelent í orosz külügyi népbiztos külön is kijelentette, j hogy olyan határozatokhoz, melyeket az ő ] jelenléte nélkül hoznak, nem járul hozzá, de ; viszont tűzzel, vassal követeli a törökök ki­­| váaságainak érvényesítését. A bolsevik prob­­| léma ma sincs megoldva, de Oroszország kép­­j vise'öjét kénytelenek meghallgatni a finnyás szövetségesek, akik ezelőtt egy évvel még szóba sem akartak állani vele. Säjnos, azonban az engedékenység és megértés még mindig nem jelentkezik abban a mértékben, mint arra az egész világ békéjének szüksége volna. Még j mindig a legelfogultabb egyéni érdekek érvé­nyesülnek a nagyhatalmak részéről, pedig itt ! volna már az ideje, hogy végre nemcsak az ! angol, francia és olasz imperialista gondolat I lebegjen szemük előtt, hanem a kisnemzetek ; boldogulására is történjék valami. A tények arra vallanak, hogy a lausan* : nei konferencia sem segíti elő a viiágbékét, pedig tisztában keli lenni a nagyhatalmaknak vártam. Most tiz óra — felelte csöndesen az asszony. — Hát. . . igen, a klubban vacsoráztam. Jó társaság verődött össze, ott maradtam — feleli a férj. Ds keze, mely a villanykapcsolót fogja, mozdulatlan marad. — Éí a jegyet mikor vette m«g? — Mikor a kaszinóba indultam ! Mag van elégedve? Vagy parancsol még egy pár — keresztkérdést?! — mondja gúnyosan, harcra készen a férj. De a keze egészen elmulasztja a villauyláng felcsavarását. A szobában- csak a hold féaye és az ut­cát világító lámpások oszlatják a homályt. — De hiszen várhatja, kedvesem, amig én mégegyszer szívességet teszek magának, ha így fogadja! — zsémbelt tovább durcásan a férfi. — Kár volt most is fáradnia, György. Nem utazom el. — Nem? — csodálkozik a férj. — Lehe­tetlen. Hiszen eddig egyetlen évben se mu­lasztotta el, hogy fölkeresse édesapjának a sír­ját. Még a nászutuakat is félbe kellett szakí­tanunk annakidején. Igazán nem értem. Az asszony mozdulatlanul ült. Fáradtan, erőtlenül. Szeme megint a vizet nézte, mintha valami delejes vonzás ellenálhatatlanul hívná a tekintetét. És beszélt halkan, csöndesen, in­kább csak úgy magának: — Nem utazom el az évfordulóra az atyám sírjához, hanem kimegyek a farkasréti teme­tőbe az édesanyámhoz és — bocsánatot kérek tőle .. . Kérem, ne csodálkozzék túlságosan. Én bocsánatot kérek az édesanyámtól, akit nem értettem, nem szerettem és nem sirattam meg eléggé. Egyszer mondta is: „Majd ha asszony leszel te is, akkor meg fogsz érteni engem.“ Aztán asszony lettem és mégse értettem meg — sokáig. De pár napja, igsn, — most már megértem. Megértek mindent. Értem, hogy miért volt mindig szomorú az én szegény, szép í fiatal anyám. És miért őszült meg oiyan na- 1 gyón korán. D? akkor nem értettem. A gyer­mek.önző és szívtelen, az atyám mindig vi­dám, mulatságos társam volt, Eihalmozott ked­ves figyelmével engem is úgy, mint a többi ismerős leányt, asszonyt. Mindenki imádta, ra­jongott érte. A legkedvesebb társalgó, legön­­feíáldozóbb lovag és gavallér volt a társaság­ban. Én olyan büszke voltam rá és észre se vettem, hogy az édesatyám minden asszonnyal szemben nyájas, udvarias, csak éppen a — feleségével nem. És ha észre is vettem néha, azt hittem, édesanyám komoly természetében van a — hiba. Pedig mondták nekem, akik őt i még leánykorában ismerték, hogy vidám, ne­vetős kedvű volt mindig. Da úgy imádtam az édesatyámat, hogy öntudatlan bűntársává sze­gődtem nagy rajongásomban, csodálatomban. És két nap őta halálosan gyötör a keserű megbánás, hogy bár akaratlanul én is szenve­dést okoztam szegény, boldogtalan anyámnak. Mert ő érezte, hogy én teljes szívvel az apám pártján vagyok és ez az igazságtalanság még keserűbbé tehette gyötrelmeit. Halálos kínokat szenvedek, hogy soha jóvá nem tehetem, amit ellene vétettem. A tiz körmömmel kaparnám elő a föld alól, hogy neki adhassam mindazt a forró szeretetet, mély szánalmat és alázatos megbánást, amit érzek. Mert most már én is tudom, én is megértem, hogy egy boldog, vi­dám, rózsásareu fiatal leányból miként lehet — egyik napról a másikra — szomorú, halvány i asszony, aki örökre elfelejti a — nevetést. j t. í \ 1 < * ( azzal, hogy eredménytelenség esetén olyan föl­­fordulás állhat njra elő, m.sly a világháború méreteit is felül fogja umlni. Videant consiles 1 R csehszlovák pártok az elöljáró és tanácsi uálasztások ellen. Megfelebbezték a választást. Mikász bizottsági tag a mozgalom élén. Mikász magyar állampolgársága. A csehszlovák pártok tudvalevőleg le­mondtak bizottsági tagságukról és a városház terméből az elöljáró választás alkalmával ki­vonultak. Eunek a tüntetésnek okaira rámu­tattunk. A dr. Louda csoport a szélső cseh nacionalizmust képviselte a városházán, ahol természetesen a magyar többséggel szemben vezető szerephez nem juthatott. Loudáék azon­ban ezt akarták és ekszponensükül Mikász Ferencet kívánták elöljáróul a város nj veze­tőségébe. A magyar szociáldemokrata párt ebbe belemenni, ismerve a jelölt egyéniségét, nem volt hajlandó és Stván János jelöiésa mellett fog­lalt állást. így került Stván az elöljáró he­lyettesi állásba. A Louda-Mikász csoport azon­ban ebbe nem nyugodott bele, a választás ellen felebbezést adott be azon az alapon, hogy Stván János a cseh nemzeti demokrata párt nevében, mint párt, nem kapcsolhatta magát a szociáldemokratákba, mert ez a párt dr. Louda és Stván-ból állott. Egy magyar kormánylap, mely sugalmazott cikkeket közöl, azt is tudni véli, hogy a választásokat a kormány meg­­semmisiíi a tanácsra vonatkozólag, melyben tudvalevőleg a csehszlovák pártok csak Stván Jánossal vannak képviselve, mivel a válasz­tásban nem vettek részt. Ezzel szemben a magyar pártok bizo­nyára panasszal élnének a közigazgatási bíró­sághoz, mert a választás törvény szerint folyt le, formai szempontból kifogástalanul. A bi­zottságnak több mint fele jelen volt és a tör­vény, nem a pártok jelenlétét Írja elő, csak azt követeli meg, hogy a képviseletnek legalább fele legyen jelen. A beavatottak ugv tudják, hogy a moz­galom élén Mikász volt városbiró-jelölt áll, akit erre a tisztségre dr. Louda jelölt. Mikász egyénisége és magatartása eddig is sok kriti­kára adott alkalmat és személye a magyar szocialista pártot is véglegesen lejáratta volna, ha jelöltsége mellé áll. Ezt mérlegelte ez a párt, mikor Stván Jánost jelölte, aki reális kereskedő és százpsreentes csehszlovák, de nem agresszív egyéniség, mint Mikász. Mikász körül azonban egyébb bajok me­rültek fel, amelyek miatt csehszlovák körök­ben egész forrongás van. Nem másról van szó, mint arról, hogy Mikász, a nagy nacionalista, magyar állampolgárságért folyamodott 1918. végén, tehát a forradalom után. Tehá? Mikász ezek szerint nem tekint­hető százpsreentes csehnek, a szlovákok pedig hallani sem akarnak róla. Mikász Ferenc női szabó 1918 december 6-án csakugyan adott be egy kérvényt a ma­gyar honosság elnyeréséért, melyben hivatkozik arra, hogy 12 éve van komáromban és innen nősült, kéri a magyar honosságot. A kérvény 16149. tanácsi szám alatt van iktatva, a rend­őrség szabályszerűen letárgyalta és az állam­­polgárság elnyerése ellen nem tett észrevételt. Közbe esett a cseh megszállás és a ma­gyar állampolgárság Mikász Ferencnek többé nem állott érdekében. Visszaváltozott ö vér­beli cseh vé, akinek itt bírói ambíciói voltak, de ezt dr. Louda támogatása sem tette részére lehetővé, a magyar szociáldemokrata párt pe­dig egyenesen perhorreszkálta. Dr. Louda befolyása is letünőben van a csehszlovák pártok között, mert, mint értesü­lünk, a pártok nem tartják őt sem igazi „nemzeti* demokratának. A kavarodás tehát teljes és amint halljak, ez a Szokol egyesület­ben is szóba került, hol a7/ említett pártfér­fiak személyével foglalkoztak is. Itt tehát most igen nehéz orientálódni a csehszlovák pártok között. — Betöréstől nem kell félni, ha lakását biztositó készülékkel szerelteti fel Beke Károly műszerésszel, H. Kákóczy Ferenc­­utca 18 sz. Komárom. Helyben úgy, mint vidéken. 776

Next

/
Thumbnails
Contents