Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-07 / 146. szám

2. aid*?.

.Komáromi Lapos:

1922. december 7.

Rendőri túlkapások.

A demokratikusnak mondott köztársaság- ■ ban a sérelem egész sorozata éri a polgárrá- \ got. Ilyen sérelemről számol be az alábbi in- ; terpelláció is, amelyet Füssy Kálmán adott be \ a prágai nemzetgyűlésen, amely egy rendőri \ jogtalan beavatkozást világit meg s amelyet ! itt közlünk :

Interpelláció

a Belügyi- és Kereskedelemügyi Miniszter Urakhoz az ungvári rendőr-igazgatóságnak a kereskedelmi és iparügyekbe jogtalan és törvény- ! ellenes beavatkozása tárgyában.

Beadják: Füssy Kálmán és társai.

Számtalan izb?n volt alkalmunk hallani & kormánykörökből oly értelmű kijelentéseket, melyek szerint Podkarpatská Russiában a cseh szlovák államrezsim a konszolidáción, a békés munka meghonosításán fáradozik. Szárnt&l&n esetben volt alkalmunk viszont rámutatni arra, hogy ezen munka hogy fest a valóságban a ru8zinszkói helyi hatóságok jóvoltából, melyek elsősorban azok, akik a törvényeket nem tartják be s mint az „autonom“ terület kormányzásának viselői, törvénytipró eljárásukért nem tartoznak felelősséggel senkinek s»m. Legalább az alanti eset — de ezenkívül számtalan eset — teljes mértékben igazolja álíitásunk valódiságát.

Weinberger Wolf ungvári bejegyzett cég 1894. év óta bit* Uugváron petróleum és gyümölcskereskedéssel. 19Ö0 ban építtetett * egy petróleuraraktárt, melynek építését és üzembevételét a városi tanács ugyanakkor jóváhagyta.

Weiberger Wolf 1922. év október 21-ig zavartalanul vezette üzletet, amikor is az Isten kegyeimétől uralkodó ungvári rendőr-igazgatóság a következő határozatot küldte Weinbergernek :

„Az uzhorodi rendörigazgatóságíól 16553. ai. 22. szám. Uzhurod, 1922. évi október hó 21-én. Weiszoerger Auolí kereskedő urnák Uzkorod, Kérj atovie tér 19. szám alatt levő égő és robbanóanyagok fölhasználása közbiztonsági szempontból veszélyes, valamint te hintettél arra, hogy ahhoz sem ipari, sem rend órhatósági engedélye nincs, elrendelem, hogy ezen rendelet kézhezvételétől számított 48 órán beiül az összes veszélyes anyagokat távolítsa el. Ezen rendelet be nem tartása esetén a veszélyes anyagok az Ön költségén eltávolíttatnak a büntető eljárás egyidejű megindításával. Ezen rendelet ellen fellebbezésnek hely nem adatik. Rendőrigazgató : Huber s. k.“

Hogy ilyen hangú és tartalmú iratot csakis egy Isten kegyelméből uralkodó rendőrígazg&tó küldhet, az kitűnik a következőkből: A kérdéses raktárban van ugyan égő anyag, mely azonban csak akkor ég, ha lámpába öntik, robbanó anyag azonban uincs a raktárhelyiségekben. Hogy a szabályszerűen raktározott petróleum nem tűzveszélyes és nem robban, azt igazolja az „3699/22. szám alatt kelt“ Ustav pra svelebováni Zivnosti bizonyítványa, mely Weinbergemek saját kérésére állíttatott ki.

A határozat azon része, mely szerint Weinbergemek „sem ipari, sem rendőrhatósági engedélye nincs“, közönséges hazugság, mert nevezett bárkinek és bármikor kész felmutatni ezen igazolványt.

„A rendelet ellen felebbezésnek hely nem adatik“ befejezés szintén a rendórigazgató isteni hatalmát bizonyítja s csak Ruszinszkóban lehetséges, hogy egy ember életéről a a rendőrigazgató döntsön végéryénnyel oly ügyben, melyhez semmi köze nincsen. Dacára ezen szigora hangú záradéknak, Weinberger mégis feiehbezést adott be a belügyminisztériumhoz a jelentette az esetet a kereskedelmi minisztériamnak is. A belügyminisztérium a felebbezésnek helyt adott s 91276/22. V. 42. sz. alatt okt, 30-án táviratilag utasította az ungvári rendórigazgatót, hogy a fenti rendeletet azonnal vonja vissza. Hogy a rendörigazgató tényleg Isten kegyelméből uralkodik, ez kitűnik abból, hogy a fenti számú távirati utasítást a mai napig sem hajtotta végre, ellenben megtette azt, hogy négy hordó benzint időközben elszállittatott a raktárból a saját felelősségére, mely eljárás másutt legalább is hivatalos hatalommal való visszaélésnek, ha

nem betörésnek minősíttetnék. A rendőrigazgató ugyancsak figyelmen kívül hagyta a belügyminisztériumnak újabb távirati sürgető intézkedését is.

Ezek után kérdem a Bel- és Kereskedelemügyi Miniszter Urakat:

1. Hajiandók-e tudomást szerezni az ungvári rendórigazgató ezen beavatkozásáról?

2. Hailaudó-ö a belügyminiszter ur readeleteiuek érvényt szerezni az ungvári rendörigazgatóval szemben?

3. Hajlandó-e a miniszter ur a rendőrigazgató törvénytipró eljárásából Wainbergerre háruló anyagi károkat megtéríteni ?

4. Mi módon gondolják orvosolni a miniszter urak az általános ipari és kereskedelmi pangást, ha a kereskedelem lerontását elsősorban az állami hatóságok mozdítják elő súlyos adókat fizető, régi, 30—35 éves, szolid cégek lehetetlenné tevése által?

Milch Hermann

i 1872—1922. ||

Egy idő óta szinte állandó funerátora leszek a lapoknak s ha tollat kell kezembe vennem e szomorú világban, elfogódott lélekkel teszem azt, búcsúzom és búcsúztatok nemes, jó derék magyar embereket, akikkel együtt dolgoztam, vagy akikét tavoirói csodáltam, s akiket mind—miud oly nagyon szerettem.

Most Milch Hermanma került a sor.

A komáromi régi aisgimnáziumba, a mai kultúrpalota helyén együtt jártunk, egy osztályba, egy padbau ültünk. Annak a kis csapatnak, möly.Ujszőnybői járt át hozzánk ide a balpartra egyik kedves, mindnyájunktól szeretett tagja volt Milch Armin. Gömbölyű, egészséges, piros pozsgás arcára olyan világosan emlékezem. Ha télszakán. a nagy jégzajlások idejin pár napra kimaradtak az iskolából a szőnyi fiuk

— akkor még hire-hamva se volt a vashidnak

— alig vártuk őket. Tanárainkról, a jó és drága emlékű Németh Vilmo>, Vértesi L-íánder, a tudós Gyulai Rudolf, akik elköltöztek már réges régen, Csikász Vilhbáld, Panghy Özséb, akik még élnek, unlyeu szeretettel emlékeztünk mindenkor, mert mintha más viszony lett volna akkor lanitváuy és tanár közt, talán nem is egész önzés, ha azt a gondolatot úgy okolom meg, hogy azok jobb idők voltak és jobb embereket is termeitek ki magukból.

Milch Hermann korán elvesztette édes apját es az élet hamar jármába fogta. De a gimnáziumból msgával vitt valamit — kedves jó tanárunktól, Gyulai Rezsőtől — ki az életbe,

: mely neki nem volt az üzletkötések szakadatlan láncolata. Milch Hermann gyűjteni kezdett, kezdetben érmeket, utóbb régiségeket, tanára buzdítására. Gyűjtött tiz éves korától ötven éves koráig; benne élt a leguagyobbszerü római lelőhely kellős közepén, anyagi eszközei nem hiányoztak hozzá: igy keletkezett a Milch* gyűjtemény, melyst tudós hozzáértéssel növelt, rendezett és gy&rapitott tulajdonosa. Később j finom lelkű és a művészetekért lelkesülő felesége ezt a gyűjteményt iparművészeti irányban egészítette ki.

Lakása, szalonja, dolgozószobája antik római tárgyakkal voltak ékesítve, ritkaságokkal, bronzokkal, üveg és keramikai tárgyakkal. Én, a második Gyulai tanítvány, ezalatt átvettem Gyulai örökét, a komáromi múzeumot. Berlintől-Bukarestig ahány egyetem van, azok archeológusai megfordultak nálunk sűrűim. Ezeknek mindig azt mondtam, mikor mnzentnunkat megdicsérték: most pedig átmegyünk Milch Hermannhoz és ott látunk egy szebb római gyűjteményt

Régi barátsággal, magyaros vendégszere- 1 tettel fogadott mindig internacionális látogatóimmal együtt. Négy éve elszakadtunk, egyszer | kétszer találkoztunk. Legutóbb egy prágai- egyetemi magántanárral voltam nála megnézni ; római felirata köveit, melyet nekünk ajánlott í fel. Sajnos, ezek a kövek már nem kerülhetnek- múzeumunkba.

Milch Hermann neve Komárom kulturális évkönyveiben maradandóan van feljegyezve. Egyike volt azoknak, akik Gyulai Rndolfot a komáromi mnzeum alapításában támogatták. Később ásatásokat is folytatott Szönybeo, Brigetió városa területén. Ennek eredményét a

Mnzeum Egyesület Értesítőiben tette közzé. Milch Hermann egyik lelkes hive volt a Jókai Egyesületnek is, melynek létesítésén ö is sok szeretettel dolgozott.

Példás és boldog családi élete szép reményekre jogosító gyermekei, oldalán a műveltség, a tudomány és müvészetszeretetet szívták magukba. Munkás élete egy időszakában résztvert közéletünkben is, közgazdasági életünknek egyik irányitó és tekintélyes tagja volt. Az ö-tven esztendő, amit átélt, eredményekben gazdagon múlt el reá nézve. Jó szivü, meleglelkü ember volt, aki szerette ezt a földet, amelyen s amelynek élt. Komárom-Ujvárosbau virágzó ipartelepe működik ma is a az ott alakuló uj muzeum bizonyára megőrzi nevét hagyományaiban, melyet az enyészettől megmentett az utókor számára.

Messze voltunk egymástól, pedig csak a va8hid választott el bennünket; de az a tudat, hogy ott van egy jó barát, megnyugtatóan hatott reám. Most felocsúdva a reárn lesújtó hir hatása alól, most érzem Lazán, hogy sokkal da sokkal szegényebb lettem.

Dr. A. Gy.

„fl naptárcsináló szerkesztők"

jelzővel illet bennünket egyik állami dédelgetésben és egyéb kegyekben részesülő lap, azon az alapon, hogy szerkesztőségünk egyik tagja naptárakat is szerkeszt. Hogy ez a lap állandóan sárral dobál meg bennünket, azon egy cseppet se csodálkozunk, hiszen a szerkesztőségi tagjai olyan közmondásos Pálok, akik tudják, hogy mit kaszálnak és azt is, hogy milyen napszámért. Ennek fejében bizonyos időközönkiut rúgni kell a magyarságon és rajtunk is, mint a magyarság jogaiért küzdő magyar lapon is. Ezen mi nem csodálkozunk és ez igy rendjén is van. Hogy azonban állandóan a mi naptárszerkesztő szerkesztői tagunkkal foglalkozik, azt eddig nem értettük, mikor szerkesztőségünknek több tagja is van, miért éppen a uaptárcsinálás faj az emigráns tónusban iró iapaak. Most azonban enaek a rejtélynek a nyitjára is rájöttünk. A csehszlovák kormány nemcsak magyar(?) lapokat ad és tart ki, hanem magyar(?) naptárakat is éppen olyan célzattal, mint a lapokat: a gerinces magyar- ság ellen, az itteni állapotokat égig dicsérni és gáncsolni, befeketíteni mindent, ami magyar és ami túlsó oldali.

Ilyen féie naptár a fent aposztrofált lap műhelyéből is kikerült, még pedig többféle. Egyikben pl. van egy rovat a Nagy Magyarok címmel és e rovatba sorozza Károlyi Mihályt, Hockot és a többi Bécsbe szökött emigránsokat. Hát persze, ezeknek a naptáraknak a többi része is ilyen emigráns izü. Szóval a fenttiszteít lap szerkesztői gárdájában is lappang egy naptárcsináló, aki boszankodik azon, hogy a mi lapunk naptárcsinálójának naptárai (a Barázda Naptár es a Csallóközi Naptár) egy kicsikét népszerüebbek, mint az 5 emigráns izü naptárai. így aztán érthető, hogy miért öltögeti mérges fullánkjait á mi naptárcsináló szerkesztőnk felé, aki különben irigylésre mőlté flegmával halad el ezek mellett a kirohanások mellett.

Hogy azonban a csehszlovák kormány által & fenti célzattal kiadott naptar hadjáratának kör- és kórképét teljes egészében lássuk, idecsatoljuk egyik uugvári laptársunknak, a R. M. H.-nak idevágó közlését:

„A csehszlovák kormány uj trükköt eszelt ki a szubvencinált lapok mellett a magyarság megmételyezésére. Magyar/?) naptárakat adott ki hasonló célzattal. Az érsekujvári, pozsonyi stb. ilyen naptárszülemények után nálunk is napvilágot látott ilyen naptár.

A napokban megjelent Ungváron egy naptár, tartalma, hangja után Ítélve, feltétlenül a kormány pénzén. Mélyen leszállított áron óhajtja megmételyezni a magyar nép érintetlen magyar lelkét, minden raffinériával felszerelve fog ehhez a muukához. Már a cinre is „Ruszinszkói Magyar Naptár“, kapcsolatot akar sejtetni a magyar pártokkal, vagy azoknak sajtóorgánumaival.

Csupán azért óhajtok foglalkozni a naptárral, hogy figyelmeztessem a magyarságot: ez a ponyva azért Íródott, hogy az Írott betű hatalmával férkőzzön a magyar szivekhez, mézédes, álnok szavakkal bontsa meg a magyar falu falanxát, mely ma még hatalmas egység-