Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-01 / 78. szám
922. julius 1. „Komáromi Lapok.“ 5. oldal. )en lesznek, akik a lelkűkben izzó szikra és szonyok kényszerítő hatása folytán tollat iák és önálló műveken dolgoznak. Egyesük mecenáskodása folytán, amelyek dijakat lek ki (eddig még csak népszinmüre), a {jelenő művek száma is szaporodik. A nagy isztrófa után azonban bizonyos kábulat fogta \z embereket, senki sem tudta magát hamaan beleélni az uj helyzetbe. Azért volt oly ;y a hallgatás az irodalmi berkekben. A gondolat szabad megnyilvánulásának g mindig erős kerékkötője ugyan a nálunk g máig is föntartott előzetes cenzúra, amet, mint a mai modern és gondoiatszabadsát hirdető korba nem illő intézméuyt, már nden kulturállamban megszüntettek. De mégis /endetes jelenség, hogy a sok gátló körül:ny ellenére is mind több írónk hallatja szat és itteni irodalmi életünkben — viszonyítva 2—3 évvel ezelőtti állapotokhoz — határozott ilendtilés észlelhető. A régi toliforgatók mellé y uj és bátran állíthatjuk — tehetséges fiatal irda nevelődik, amely a jövőre nézve határold Ígéretet jelent számunkra. De hogy ezeknek a fiatal toliforgatóknak jlődése helyes irányban történjék, hogy öszinzést és útmutatást nyerjenek munkásságukaz, szükséges lenne egy irányitó fórumnak, gy irodalmi társaságnak a létesítése (a Iá .isfaludy v. Petőfi Társaság), amely az egész teni magyarság közül összegyűjtve legjobb óinkat, választás uiján önmaga egészítené ki orlátolt taglétszámát. Ennek itteni irodalmunk íjlődése szempontjából kiszámíthatatlanul jóté;ony és üdvös hatása lenne. Létrehozná bizoi, íyos fokiga most annyira szükséges_centrali-/ :ációt, palyadijalHritTlzésé által serkentést ésj rányitást adna az Íróknak, felolvasó ülésein isszegyüjtené az irodalomkedvelőket. Egyébként is alkalma lenne Íróinknak egymás megismerésére, az egymással való személyes érintkezésre, terveik megbeszélésére, gondolataik kicserélésére, mert ha máskor nem is, legalább az évi nagygyűlés alkalmával találkozhatnának egymással. A kölcsönös érintkezés, eszmecsere bizonyára meghozná a maga jó gyümölcseit. Egy ilyen irodalmi társaság megalkotásához az alap már meg is van. Vannak itt nagyobb városainkban irodalmi köreink, egyesületeink. Nem kellene mást tenni, mint ezek egyikét megfelelően átszervezni, illetve kibővíteni. Hisz majdnem mindegyik ilyen kulturegyesület keretén beiül működik egy u. n. irodalmi osztály: ezt az osztályt kellene kivetkőztetni a helyi jellegből és egyetemessé tenni. Ezen kivül szükséges lenne összes kuituregyesüleíeink közölt bizonyos kapcsolatot, mondjuk, szövetséget teremteni, hogy örökös érintkezésben legyenek egymással. így egységes szellemi kapocs fűzné egybe őket, és megállapított közös munkaprogramul alapján művelnék es terjesztenék a magyar kultúrát. Vannak ezirányu egyesületeink között, amelyek eddig is pezsgő életet éltek és élnek, de mindjárt lábra Kapnának azok is, amelyek szunnyadoztak, irányítás hiányában tespedeztek. Már ezért is kell, hogy kapocs létesüljön összes irodalmi egyesületünk között, de megkívánja ezt a tervszerű kultúrpolitika is. Így kulturegyesülefeink szolidárisak lennének a "közös munkában és következetesen dolgozhatnának azon, hogy a magyar kultúra eszméje és szeretete a legszélesebb néprétegek gondolatvilágába is álvitessék. (Folytatjuk.) Gin. lap ipaii munkás hitűn. — Török András könyve. — Ritkán van szerencsénk olyan könyvhöz, melynek szerzője két keze becsületes munkájával szerez magának tiszteletreméltó nevet a társadalomban. Ha akad egy egy iparosalkotta irásmű, az rendszerint szakkérdésekkel foglalkozik és csak a szakemberek előtt bir jelentőséggel. A belletrisztika olyan terrénum, melyen nem igen próbálkoznak iparos emberek, annál dicséretesebb Török András vállalkozása, mert bebizonyította, hogy az irásmesterség e válfaját is sikerrel kultiválhatja az, akinek ahhoz tehetsége van, — he nem is úgynevezett toll- j forgató ember. Török András a komáromi újabb iparos j nemzedék egyik legkiválóbban szakképzett képviselője, aki szaktudását a haza határán túl, iparilag fejlett országokban bővitette és tökéletesítette és tudását itthon, a hazai földön mindenkor eredményesen érvényesítette. Külföldi tartózkodása alatt szerzett tapasztalatait és élményeit összegyűjtötte és „Magyar ipari munkás külföldön“ cimmel egy szép kiállítású könyvben megírta és kiadta. Kilenc évig volt távol a szülőföldtől é3 ebből hat esztendőt külföldön töltött el, mely idő alatt huzamosabb ideig dolgozott Bécsben és Berlinben, de meg fordult Londonban, Párisban, Majna-Frankfurtban és Münchenben is, mindenütt tapasztalatot gyűjtve és szerezve. Gondosan megirt előszavában könyvének célját abban jelöli meg, hogy azzal szolgálatot óhajt tenni azon iparos társainak, kik külföldön akarnak szerencsét próbálni. Dicséretes dolog ez és csak elismeréssel vehetjük tőle, hogy erre gondolt. Maga az elbeszélő-modorban megirt könyv igaz élvezetet nyújt, közvetlen hangjával, ügyes leírásaival, jó megfigyelésről tanúskodó helyzet rajzaival és gördülékeny stilusával becsületet és elismerést szerez Írójának, ki .iparossegéd-életének nem egy kedves epizódját örökíti meg. Megemlékezik. elsősorban arról, hogy iparágának minél tökéletesebb elsajátítása közben fokról-fokra ; milyen elshaladást ért el és igazán örülnünk j kel), hogy ez a komáromi földből snrjadzott derék mülakatosunk azoknak számát szaporította, kik becsütést és tiszteletet szereznek külföldön is hazájuknak. A magyar ipari munkás jó hírnévnek örvend külföldön és annak • erősítéséhez Török András is derekasan hozzá- < járult. Ez a könyv is annak tanúsága, hogy a } szélesebo látókörrel rendelkező, intelligens ipa- jj ros mindenütt boldogul, ha komolyan végzi kötelességét és ne lohassza le munkakedvét, ne bénit*a meg törekvését az a bizonyos közönyösség, mely kisvárosokban igen sokszor megnyilvánul műrészi ipari munkákkal szemben. Ezt azért írjuk, mert müvének „Itthon“ cimü fejezetében rámutat egy olyan vállalkozására, melyre „e város fejlesztéséért olyan sokat dolgozó érdemes polgármestere“, — akinek tisz- j teletreméltó nevét nem tudni, mi okból, nem irta ki a szer,.ő — kérte föl a „Darányi kikötő“ jelző oszlopainak megalkotására, de amelynek kivitelét a város akkori közgyűlése nem honorálta. A város anyagi helyzete nem engedte ezt, de ea semmit sem von le Török András azon érdeméből, melyet a művészi kivitelű tervezettel az iparművé?zst érdekében szerzett. Könyvének buzdító, bátorító tendi-nciája minden fiatal iparosnak lelkesítésére és buzdi tására válik s épen ezért a legszívesebben ajánlhatjuk első sorban az ifjabb, pályája kezdetén mü.ödő iparos nemzedéknek figyelmébe. Igen megfelelő jutalomkönyvül szolgálhat szorgalmas ipariskolai tanulók részére. A könyvhöz dr. Alapi Gyula irt előszót és Hannos Károly készített művészi cimlspot és ízléses kiállításban Spitzer Sándor könyvnyomdája állította elő. A cég könyvkí reskedésébea kapható, ára 6 K. Meleg szívvel üdvözöljük Török Andrást e könyvének megjelenése elkalmából, mellyel nekünk is igen kedves perceket szerzett. Egy lánynak írom. Jaj, nagy hatalom adatott kezedbe; törvény előttem minden kis szeszélyed! A te neved a legcsengőbb beszédem és nem is értek talán más beszédet! Te lány, te fehér, fújd meg csodáid kürtjét s én százszorosán visszhangzók veted! Kertet csinálhatsz puszta életemből s fölötte arcod lesz a kikelet... Ha úgy akarnád, lelkemet tehetnéd csodás prizmának kék szemed elé és úgy mehetnénk színeset kacagva a szürke utón hajnalok felé. — Törvényem volnál és én szent örömmel lennék vallója mindegyik hitednek : az Ostya volnál életem miséjén, s én hirdetnélek büszkén mindeneknek! Borús napon, vagy napfényes derűben A kedved életszépitőm lehetne: Te lány, vigyázz rám: benned van a sorsom, nagy hatalom adatott kezedbe ! Borka Géza. Meghalt egy kis diák. Este lepihent talán rózsás álmokkal a másnap reá köszöntő nagy vakációról és reggel nem ébredt fel. . . Kedden délután szomorú szenzációja akadt a városnak, a megdöbbenés érzése tartotta vissza lélekzetét annak, aki hallotta — meghalt egy kis diák, halva találták ágyában. Krakö József, a főgimnázium“ötödik osztályának derék tanulója, hétfőn délután még mitsem sejtve a közeli végről, gondtalanul sétálgatott szállásadója Rózsa István nyug. városi főszámvevő szigeti kertjében, nem tudta, hogy utolsó sétája ez. Hazament, lefeküdt és súlyos álmaiból nem ébredt fel többé. A kis diákot — hiszen vége az iskolai évnek, másnap kiosztják a bizonyítványokat — nem költötték, aludni hagyták tovább is. Elmúltak a reggeli órák, a délelőtt, a kis diák még alszik, — bizonyára most piheni ki az utolsó napok fáradalmait. Eljött a dél is, az alvót költögették és nem ébred. A diák alszik, mozdulatlan, mereven. Az előhívott orvos, dr. Mezey János, megyei tiszti főorvos már csak a korábban beállott halált tudta konstatálni. Mert a halál lopva, nesztelen léptekkel tört Krakó Istvánra, aki verőfényes, boldog szünidőről álmodott, vállára tette csontos, hideg kezét és intett neki: a kis fiú pedig követte őt, ellenmondás, jajszó nélkül, szótlanul, itthagyva bánatba merülve szülőit, nevető pajtásait és gondos, jó tanítóit. A város felriadt a hirre, melynek tragikumát kiélezte az, kogy a vakáció előtti napon következett be a hirtelen halál, amelynek magyarázata a fiú szervi szívbaja. A beteg szív ölte meg a kis diákot, aki szép bizonyítvánnyal lepte volna meg szüleit és nagybátyját Miskovicz János bősi plébánost, taníttatásáról ez A jé szappan iiiiüiniiiiUiDiiiiiiiiiniiiiiiiii! necsak tisztítsa, hanem egyhen kímélje is a fehérneműt. A Schichí-féle szarvasszappan megfelel e két követelménynek. Yalódi csak „SCHICHT“-névvel és „SZARVAS"-ieggyel. \ Wß&JjM mMÁ
