Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-02 / 144. szám
1922. december 2 .Komáromi Lapok“ K. oldal. ják sem állam ellenes tendenciákkal sem irredentával, hiszen azon három nemzetség tartotta volna tanácskozását. Nagy gyengeség jele ez a koi-mány részéit, hogy a betiltás és jogbob zások kétélű fegyvereihez nyúl. A kaiolikus vallás nagy tömegei e támadó tendenciát bizonyára nem nézik tétlenül. Az elhanyagolt templomok, a roskadozó plébániák és iskolák kiáltó szóval hirdetik, hogy valaminek történnie kell. Vallását jogos gyakorlásában sem a magyar, sem a tót, sem a német hívek tömege nem hagyja magát, korlátozni. S a legelemibb jog az, hegy egyházi ügyeinket, vagyonunk és iskoláink helyzetét, az egyház és állam irányát megtárgyalhassuk magunk közt. Ezt csak az áldemokvácia nem i-tmeri el. d« az áldemokráciánrk slkonyodik. Friss szellők fnjdogálnab és elérkezik a tavaszunk is nemsokára. Katolikus. Kinek adakozzunk? Itt a tél. — A nyomor napról napra nagyobb. — A tingli-tangli és a zárórák. —- A fiatósá- < gok figyelmébe. A nagyon is korán és szigorúan bökő szöntött tél és a növekvő munkanélküliség na- ] ponta több és több áldozatot szed. Naponta j növekedik azok száma, akik nélkülöznek, köp- j lalnak, éheznek és fáznak. Vannak, akik 5 annyira rubátalanok és cipőteleuek, hogy még { kéregetni menni se tudnak. Sok éhezőt betegség támad meg, doiios szalmán fetreng, szia- J tén hátrányban van azokkal szemben, akik \ házról házra járhatnak egy kis betevő falatért. I A nélkülözők egyrésze esupi szeméremből nem i mer kérni, inkább az éhséget választja, amig ; valamelyik jótékony emberbarát véMlenségbői ! föl nem fedezi a szégyenlős nélkülözőt. Mindezeket leszámítva elég sok marad a { szegények között, akik életjeit is adnak ma- \ gukró) és bekopognak az ajtókon. Mivel az adakozás és az adománygyűjtés jj közül olyan sok a visszás helyzet, szükséges- jj nek tartjuk e dologgal bővében foglalkozni. A polgárság köréb n állandó panasz tár- jj gyát képezi, hogy a városokat, és községeket • valósággal elözönlik a könyöradomáDyf gyűjtők f tömegei. Nincs olyan uap, hoay 2—3 vidéki | gyűjtő (hadirokkant, legioner, lüzkárosult. orosz, ; vak stb.) sorba ne járja a házakat és üzlete- j két. A kéregetők legnagyobb része úgy lép fel, hogy nem lehet elutasítani. A gyakori kéregetés következménye azután az, bogy a nagyon is igénybe vett polgárság nem tudja támogatni az arra leginkább rászorult városi szegényeket, nyomorgókat és az ezeket felkaroló városi jótékony intézményeket, nőegyleteket stb. és elfásul minden emberbaráti akcióval szemben. A polgárság a társadalom helyi jóléti intézményeket ignorálja, jóllehet minden városnak és községnek törvényszerű kötelessége azon saját szegényeiről gondoskodni, kiknek létfentartása ■ önhibájukon kívül veszélyeztetve van. Az el- j viselhetetlenné vált kéregetéshez, gyűjtéshez j nagyban hozzájárulnak maguk az illetékes ha- | tóságok, minisztérium >k által kiadott gyűjtési ) engedélyek. Kívánatos, hogy az illetékes té- 1 nyezök ne engedélyezzenek oly nagy számban ‘ és gyakori egymásutánban gyűjtést. De mond- j hatjuk azt is, hogy nem csupán a hatóság, a közönség maga is hibás. Az adakozásban több ! {jgyeimet kell tannsit&ni. Az adakozónak első- j sorban arra kell gondolnia, hogy neki törvény - szerü kötelessége a saját lakhelyének szegényeit eltartani. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a mai szomorúan nehéz időkben, mikor ann-yi a kenyérnélkülí, Európa minden részéből ideözönlö artisták, bűvészek száz és száz fortélyt, találnak ki a közönség „megvágásáva“. Ha a publikumban nincs meg a kellő ítélőképesség, hogy csak az igazi művészetet támogass, akkor álljon a hatóság a helyzet magaslatán s ne adjon boldog, boldogtalannak, jöttmant vándortruppoknak, csepürágóknak, okkultistáknak, „mutatványok“, „kunstok“ bemutatására, „előadásaik“, „estélyeik“ megtartására engedélyt. Ezek semmit, sam adnak, sem jót, sem szépet, sem erkölcsit, szék csak a pénzt vonják el a jobb céloktól. Nem esik szó természetesen a komoly, a művészi színvonalon állő előadásokról, haugversenyekről, estélyekről. De természetesen ezeknek a komoly, mű vészi én tudományos előadásoknak a sikerét is veszélyeztetik a hatóságok által derűre borúra kiadott játszási engedélyek a tiugli-tsnglik, századrendű kabarék és mutatványok részére. A kevéssé intelligens publikum sajnos inkább a sikamlós, frivol müso u kabarékat nézi meg, mint a nemes művészeteket, amikor a hatóságok könnyelműségéből mind a két félének adnak módot, az előadásokra. A hatóságokon múlik, hogy a közönséget nevelje. Na adjon nivótalan előadásokra engedélyt, csak igazi művészi és tudományos, nemesen szórakoztató előadásokra. Az éttermekben, kávéházakban tanyát ütni szokott s ocsmányságokat előadó, gyenge tehetségekből álló u. n. művész (?) gárdáknak, kabaréknak semmi létjogosultságuk nincs. Ezek zsebelik el a pénzt és ha jön egy igazi művész, az üres házak előtt játszik. Ebből aztán tetemes kára van az illető egyesületnek is. Elvárjuk az illetékes hatóságoktól, hogy ezentu* mérlegelni fogja mind ezt. Elszomorító látvány az is, hogy a mai nagy nyomorban még mindig vannak emberek, akik el tudnak feledkezni az éhező embertársaikról és éjszakákat dőzsölnek át, folyik a drága, de rossz pezsgő, a cigány huzza szakadásig. Ebből a kidobott pénzből mennyi szenvedést. lehetne 6nyhiteni. Itt aztán igen is bokellene hozni a 30—40 százalékos vigalmi adót, mert. annak semmi értelme sincs, hogy a mulatóhely, vendéglő, kávéház, bodega, vagy bár tulajdonosa, vagy fizető pincére zsebeljen el minden hasznot. Ha már annak a mu atni vágyónak nem jut eszébe, amikor egy egy üveg pezsgőt hozat, hogy annak az árából egy szegény ember 10—12 napig elélne, a hatóság gondoljon arra és kérlelhetetlenül emelje fel a záróra meghoszabbitási dijat és azt egészen a szegények részére szedje be, ne terheljék azt holmiféle magas inspekciós díj és az ellenőrző hatósági közeg kérlelhetetlenül vigalmi adózza meg a szegények javára a tivornyázás költségeinek végösszegét. Aki nem gondolja meg azt a bántó ellentétet és nem számol annak következményeivel, ami rikítóan megnyilvánul az ő pénzszórása, pezsgőzése, duhajkodása és az utcán didergő szegénység között, aki miut egy kihívja maga elien a nyomor elkeser dését, bőszszuját az utcára is kihallatszó dorbézolásával, az igazán megérdemli, hogy két bőrt nyúzzanak le róla a fizetésnél, de a szegények javára. Egyenlőre elég enDyi errői a témáról. A mi helyzetünk. A „Komáromi Lapok“ keddi számában olvashattunk egy nagyszabású vadászásra szóló meghívót, melyet a pénzügyigazgatóság rendez szociális államunk jóvoltából s amelyen azt mutatják be, hogy hogyan lehet egy rókáról három bőrt lehúzni, A róka persze mi vagyunk — eme szociális állam nyomorult lakosai, akik egy jövedelem után háromféle adót fizetünk, a. m.: forgalmit, III. oszt. kereseti adót és jövedelmi adót. Hát hogyan képzeli az állam az árak lefaragását, mikor ő maga meg fol/ton uj terheket ró a nyakunkba ? Hogyan legyen itt becsületes valaki, ha a becsületével éhen halhat? Avval vigasztalnak bennünket, hogy néhány év múlva megszűnik a kereseti adó ? Az csak igeret; ígért nekünk az állam már sok mindent, de sohase váltotta be. Ha eltörlik a kereseti adót, akkor tegyék azt vagy rögtön, a jövedelmi adó behozatalához, vagy halasszák el az uj adót ama beígért bizonyos pár évig. De igy egyszerre háromféleképen megadóztatni az embereket, — talán mégsem vall szociális gondolkozásra. Különösen most, mikor a szabad kereseti pályán levők — kereskedő, iparos, ügyvéd, orvos stb. — állandó bizonytalanságban tengetik életüket s azt sem tudják, hogy lesz e holnap betevő falatjuk. Talán van itt kereslet, forgalom? Olyan hullaszagu ez a város, hogy* félek, nagyon félek: a rothadás terjedni fog s akkor mit fog csinálni az állam ? Mindent nem lehet a lakosságból kipréselni, mert ha a lakosság tönkremegy — és megy — akkor az államnak is befellegzett. Tessék a nagy katonaságot leszerelni, amelyre absolute nincs szükség, egyenlő elbánásban részesüljenek a tisztviselők és ne adogassanak slovenskői fájdalomdijakat a nagy hazafiaknak, gondosabban ellenőrizzék az állami és lefoglalt vagyonok kezelését, akkor majd lesz pénz még állami munkákra is. Szidták és szidják a régi világot, hogy akkor antisocialis, protekciós, ímvzsuj rendszer volt. És én azt mondom, hogy az még sem fordult elő. bogy egy szegény tisztviselő, aki ma 7—8000 K évi fizetéssel tengődik, adót fizetett volna, vagy hogy cselédek is adóalanyok lettek volna. Ennyire egyenlő elbánásban még sem részesültek az emberek s azért mégis jobb dolguk volt, mint ma, mikor fennen hirdetik a szociális egyenlőséget — ha passzív jogokról van szó. A szociális gondolkodás már régen bebizonyította — sok példa igazolja — hogy nem egyéb ráknál, amely misok zsebére utazik. Az igazi szocializmus azonban nem ez, hanem kölcsönös tisztelet, megértés és szereteten alapul, amellyel azonban a mai szociális vezérek nem rendelkeznek. Ezért vannak azután korcs intézmények, rendeletek, amelyekkel se gazdag, se szegény nincs megelégedve, mert sérelmes mindnyájunkra. Bátran mernék körkérdést intézni a város lakosságához, hogy a húsos fazéknál ülő egynéhány vezérembert kivéve, ki van megelégedve a mai állapotokkal ? Csak körül kell nézni. Látni itt mosolygó embereket? Úgy lóg mindenki orra, hí végignézünk a Nádor-utcán, hogy kiki majdnem elesik benne. A kereskedő sir — nincs forgalom, sok az adó. Az iparos kétségbeesik, nincs kereset, nagy a drágaság. A földbirtokos sápadtan támolyog, mert tele a magtár, da nincs vevő és itt a vagyondézsma. A háztulajdonos már nem is tulajdonos, mert a nagy házoérek dacára is éhen halhat, mindent le kell adni adóba. Az orvos a kávéházban ül falmríléki mellett, mert nincs beteg s ba van, az sem fizet, mert annak sincs. Kezelni persze kell, mert elvégre a humánul érzés ezt igy paranc-olja. Az államnak nem parancsol senki. A napszámos, az alkalmazott összeszorított fogakkal káromkodik, mert nincs munka, nines állás, ellenben adót kell fizetui és a kerületi munkásbiztosi tót, azonkívül élni is kell, meg talán fűteni is. Az ügyvéd alsózbat, mert maholnap csak ebből fog élni Komáromban, elviszik a törvényszéket és még nem volt alkalma öreg korában tótul megtanulni. A tisztviselő az irigységtől sápadozhatik csak, mikor látja, hogy minden qualifikáció nélküli egyének sokkal több fizetést húznak azért, mert I. osztályú hazafiak. Körülbelül igy fest a helyzet s ami ezt még kitölti, arról jobb nem is beszélni. Persze a minisztériumok rendeleteket gyártó osztályaiba nem hatolhat be a kinzottak jajkiáltása. Azonban azt kérdem én, hogy vájjon ha egyszerre kiáltanánk fel, nem volna-e hatása ? A jarichoi falaknak is voltak füleik! Meg kellene próbálni! Dr. P. ZSOLDOS TANINTÉZET BUDAPEST, VII., DOHÁNY-UTCA 84. TELEFONt J—124—47. A legjobban készít elő magánrizsgákra. 909 RÓZSAVÖLGYI KA fflcSONYl 'ALBUM ■m»i«ni»i»i«itnB<mitnwiwMiaénnniiiwi«Mnw<«iiiini«i»n:»nniini»iii»ni»i»iii»niBni»nnni«iti»i 1922-1923. Egy kis gyűjtemény a legnépszerűbb szerzők népszerű műveiből. _________Ära 15 Ke._________ BÁRD KARÁCSONYI ALBUM 1922-1923 Daliok, divatos táncok, operettek. _______Ara 10’80 Ke_______ Megtenin hetőktfn könyv >s papirés kaphatok wjf lövi ijuIlUUI kereskedésében Komárom, Nádor-utca 29.
