Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-11-30 / 143. szám
»Komaromi foapok« 1922. novemböT SO* 2 a! dal. magyar Csallóközbe, hanem Morvaországból hozat javarészben oly embereket, akiknek ott is megvolt a maguk birtoka. Ciallóközcsütör- I tök, Ekel, Ógyalla, S rilaspuszta, Barsbese, ' Taksonyfalva községekben mindenkinek jutott [ föld, csak éppen a helybeli magyarságnak J nem, mely ezek után, minthogy a nagybirto* ; kon már nincs munkája, koldusbotot vehet a j kezébe. Csallóközcsütörtökön 630 hold került | szétosztási’a, melyből 41 egyén nevén 32 gazdaságot létesítettek. Ez úgy történt, hogy 5 egyes telepesek fiaik részére külön Í3 le- f foglaltak földet. Két telepesnek a fiával * együtt igy negyven-ötven hold földje van, j egynek huszonöt, a többinek tiz-husz ; hold föld jutott. Es a törvénynek a leg- \ szemérmetlenebb kijátszása. Még szem beötlöbb egy barsmegyei eset. Egy telepes ott l eladta húsz hold földjét és mivel nemzeti célt ; ment szolgálni a magyarok közé, uj lakóhelyén j már a maga és felesége nevére is húsz húsz | hold főidet kapott. A csallókőzcsütörtöki tele- | pitésnél a keresetüktől megfosztott cselédekkel * nem törödött senki. A végkielógitóst, mely jóformán a költözködés kiadásaira is kevés, > noha- már egy év óta vannak muukanélkül, még mindig nem kapták m°g. A gazdaság \ kénytelen volt a fiatalabb cselédeket elbocsá- j tani, hogy a sokgyermekes családok éhen ne . vesszenek s most a fiatalok vannak kenyér nélkül. Vég nélkül folytathatnám ennek az jj igazságtalan s a magyarság teljes kiirtására irányuló eljárásnak a leírását. A kontingens, j Van még egy sérelme a gazdaközönségnek, amelyet a kormány — úgy látom — « legjobban szeretne teljesen elfelejteni. Az 1921. { évi aratás után azt a bölcs rendeletét adták j ki, hogy minden gazda, akinek három hektár , földje van, köteles egy bizonyos mennyiségű j gabonát beszolgáltatni, százkilencven koroná- j val métermázsáját, tekintet nélkül arra, hogy j volt-e valami termése, vagy nem. Aki pedig nem volt képes a rá kivetett mennyiséget beszolgáltatni, azt ezer korona pénzbírsággal sújtották a hatóságok. A büntetések behajtására rövidesen sor kerül. Egészen természetes itt ebben az államban, hogy ily lehetetlen rendelkezések csakis a magyar gazdát sújtják, mert csak az ő í részére nincsen hely ott, ahol ezer éve él. Hasonló szép eset áll fenn a kórterme- ; löknél is. Ezek ma a tönk szélén állnak, mert : a bor árának csökkenésével a terhek nem csők- í kentek. A borfogyasztási és forgalmi adó ma is 1'45 korona, mint mikor 14, 16 korona volt i egy liter bor ára, pedig ma csak 2, 2 50 koronát adnak egy liter Dórért. így azután a termelőnek házi fogyasztásra szánt italát még egyszer meg kell vennie. Határozottan követeljük, hogy a borital ég forgalmi adó, valamint a szöllöket terhelő 400 °/o os hadi pótlék a földadó után mérsékeltessék és a házi fogyasztásra szolgáló ital tekintet nélkül arra, hogy 200 liter vagy több a termés, adómentesitessék. Végül megemlítem még, hogy a költségvetésben n8m látom felvéve a gazdasági szemes termések nemesítésére szánt összeget s a tenyészállatok nemesítéséről sincs említés téve. Ez külömben itt ebben az államban, ahol semmi sem lehetetlen, ez sem okoz nagyobb feltűnést, hiszen a gazdának itt adni nem adnak semmit, de elvenni, azért volna aki jelentkezzék. A költségvetést pártom nem veszi tudomásul s igy ellene fog szavazni. V égigmentem a hétfői országos vásáron, — mert tetszik tudni, hétfőn országos vásár volt — és a tágas Kossuth-tér üres térségein a legnagyobb nyugalommal sétálhattak a járókelők, nem kellett félniök, hogy testi épségüket elgázolás vagy egyéb baleset éri. De a járókelők tekintetéből tisztán lehetett látni, hogy keresnek valamit. Jómagam is fanyar kedvvel bolyongtam a sátorok között, melyek körül egyhangú, langyos élet uralkodott, az árusoknak kevés dolguk akadt és inkább a kézük melengetésével voltak elfoglalva, — gőzölgő meleg leheletet fújva tenyerükbe, — semmint az eladással. Az Andrásnapi országos vásár a közönséges hetivásár nívójára süllyedt, sőt a régi jő időkben akármelyik őszi hetivásár különben , festett s ha keserű sorsunkban nem számoltunk volna már pár év óta ezzel, igazán kétségbe kellene esnünk a látottakon. Hol van az az idő, amikor a komáromi országos vásárokon & Kossuth-tér annyira megtelt eladásra felhajtott állatokkal, hogy azok egy része a hatalmas vásártérre torkoló utcákat is kénytelen volt elfoglalni ? Hova lett a „vásári zsivaj“, merre terelődött el a kora reggeltől késő estig állandóan tartő forgalom és hol maradt az eladó és vevő közönség ? j A régi hires komáromi vásároknak vége í immár, az uj világgal megfordult minden, vege- j tálásra, pangásra kárhoztatták itt az egész i életet. Komárom, mint aféle határszéli nagy- £ község, gazdaságilag is elvesztette jelentősé- | gét, teng-leng itt minden és hacsak valami I csoda nem segít, semmi sem menti meg a f tönkrejutástól. Mint az ilyenkor szokás, megkérdeztem j egyik ott áruló iparost, hogy van-e jó vásár? I Az én becsületes, munkában megőszült magyar testvérem rezignáltan felelte : — Uram, még azt sem kérdezték tőlem, hogy miért állok itt a sátorban reggel óta... Ez a válasz a leghívebben tükrözteti vissza a helyzetet, melynek sivárságából csak koldusbot teremhet a komáromi kisiparos szá- \ mára. De bent a város üzleteiben sem emelke- j dett a forgalom az országos vásár napján. f; Egész nap üresen ásitoztak a boltok, a keres- j kedő és személyzete hiába várta a vásár ieuditő hatását, csak nem jelentkezett. Két helyen azonban hihetetlen nagy volt j a forgalom. Délelőtt, a pónaügyigazgatóság j emeletén alig lehetett mozogni a felektől, dél- f után pedig a városházán, — jobban mondva j — a községházán volt nagy sürgés-forgás. ] Mindkét helyen adótárgyalások folynak, a ki- I nálat és kereslet e két heiyen összpontosult. - Nem is annyira a kereslet, mint inkább a kínálat — mert azt mégsem lehet mondani, 1 hogy abból, vagyis az adóból, amiből úgyis f olyan feleslegesen sok van a közönség vállán, j szükség volna keresletre. A szegény adózók jj ott szorongtak a tárgyaló termekben és ne- \ héz verejtékezés közben voltak kénytelenek megkötni a vásárt azzal a könyörtelen, a iegridegebb üzleti szellemben dolgozó kalmárral, aki semmit sem ad, de mindent vesz, — sőt innen onnan mindent — elvesz, ami csak értéket képvisel. A forgalom átterelődött az adókivetö bizottságok tárgyalási termeibe, ahol egyedül az állam csinál jó vásárt. Dárdás. fl kát. lsegéngeggesület előadása. (A Gyurkovics leányok.) Aki a mi mostani sivár viszonyaink kö\ zött el birja feledtetni a beteg lelkű emberiül séggel az élet nyomorúságait, visszásságait, sok-sok baját és bánatát; aki a belső lelki 1 válságoktól és az élet küzdelmeitől a száj; szögletekbe oda vésődö-tt fanyar redőket el I birja oszlatni és helyette az örvendezés, a f szívből jövö kacagás és mosolygás derűs sugaj rait oda lopni: az — ha csak egy rövidke I órára is megbírja ezt tenni — az emberiség, jj a lestrapált lelkű emberiség legnagyobb jó- I tevője. Mart olyasmit ad az embereknek, ami 5 napjainkban már mintha teljesen kiveszett \ volna a földről: csendes és derült lelki hsrmó] niát, nagy-nagy szivbeli megkönnyebbülést, jj kellemes emlékeket. Felszabadítja a lelket a Ü lenyügö/öttség alól, erőt, bizalmat és kitartást l kölcsönöz a jövöre. Ezeket pedig a szombat esti pár kelle; mes őrá hatása alatt irtuk lé, amikor végigj néztük a Kát. Legényegyesület műkedvelőinek '[ előadását. Végignéztük és végigélveztük és még sokáig ott néztük volna. Ekkor került ugyanis bemutatásra R. Moly Margit köz' remüködésével Harczeg Ferenc 4 felvoná- I sós A Gyurkovics leányok c. színmüve díszes ■ és nagyszámú közönség előtt. Műkedvelői előadásról kritikát írni nem l igen lehet, inkább csak ismertetést. Mert azoj kát, akik egy szép cél érdekében önzetlenül nagy munkát és fáradtságot vállalnak magukra, nem gáncs, hanem csak dicséret illeti. Ennél az előadásnál különben nincs is helye a szigorú kritikának, annyira szép, annyira tökéletes és elsőrangú volt, aminöt műkedvelőktől messze földön nem lehet várni. A szellemes és ötletes. darab minden rejtett szépségét, minden kis nüánszát felszínre hozta a szereplők tudása és igyekezete. Megértették és tökéletesen beleélték magukat szerepeikbe. És a közönség figyelme, érdeklődése az egész hos&zu darab folyamán egy pillanatra sem csökkent. Hálás is volt a kiváltságos élvezetért, melyet kapott. Az-ováció, a taps előadás közben is rengeteg sokszor felhangzott, a felvonások végén pedig végé-hossza nem akart lenni. A gyönyörködés mosolya állandóan ott ült az arcokon, a viazszafojrott kacaj, hogy az előadásból egy szó se vesszék, el, folyton meg-megremegtette az emberek vállait, köz ben-közben aztáu< egy-egy groteszkebb jelenetnél, vagy sziporkázó megjegyzésnél boldog áradással tört ki és megremegtette a faiakat. És a szereplők fáradozásainak ez volt a legszebb jutalma, nem m a tömérdek, és szebbnél szebb- csokor, amelyekkel szinte elhalmoztáb őket. Áttérve az egyes szereplők játékára, nagyon nehéz feladat előtt állunk. Mert érdemük szerint úgy sem bírjak őket méltatni, ahhoz nincsen elég dicsérő jelzőnk. Úgy játszott mindegyikük, mintha kitanult művészek lennének, mintha nem is lenne más foglalkozásuk, mintha mindig ezt csinálnákteljes átértéssel, mély átérzéssel, szinte tökéletesem A legtökéletesebb, a leggyönyörűbb alakítást, természetesen Riszdorfeiné Moly Margit nyúj totta Mici szerepébeu. Úgy játszóit ez au Istentől kivételes tehetséggel megáldott művésznő, hogy a közönség nem birt betelni a gyönyörködéssel. Kifejező» arc- és ssemjátéká,val, gyönyörű hanghoráozásával, közvetlen beszédmódjával, boszorkányos ügyességével a hallgatók szemek, szivét, értelmét és minden érzelmét lekötve tartotta. Nem tudtuk magunkat varázslatos lényének hatása alól egy pillanatra Sem kivonni, szinte nyitott szájjal figyeltük minden szavát, minden mozdulatát Uralkodott rajtunk szuggesztiv hatalommal éscsodás gyönyörűséget lopott szivünkbe. Nehézszerepében felülmulhatatlant nyújtott, toilettjeivel pedig szemünket kápráztatta el. (Hihetetlen gyorsasággal hatszor öltözik egymás után.)! Az öntudatos naivságnak megtestesülése volt, telve temperamentummal, kisleányos bájjal és asszonyi öntudatossággal. Ö volt a darab lelke, mozgató, eleven szelleme, aki aranyos jókedvét átávasztotta a többi szereplőkre is, magával ragadva őket a teremtés, a színjátszás csodás birodalmába. Két dalbetétje és tánca is frenetikus tapsorkánt váltott ki és a közönség nem akart megszűnni az „újra,“ „hogy volt?“ követelésében. Gyönyörű estje volt ez a művésznőnek, amely diadalának, tehetsége kiforrottságának teiöpontján mutatta be és olyan ünneplés középpontjában, amia&t ritkán látott a legényegyesület színházterme. De méltóan sorakoznak a nagy művésznő I mellé a többi szereplők is, a műkedvelő fiatal leányok. Mint Gyurkoviesné, Riszdorfer Maca 1 ragadta magával és tartotta állandó derültségj ben a közönséget. Már többször láttuk hasonló f zsánerű szerepben és mindig olyan volt, hogy j jobb nem lehetett volna. így most is a 7 leányos kardos mama szerepében felejthetetlen alakítással gyönyörködtetett bennünket. Igazi diplomáciai furfanggal adja sorba férjhez leányait. Mindig ott van, ahol valami „kombináció“ van a látóhatáron és siet anyai áldását adni az ifjú párokra. Erre a szerepre jobb, tökéletesebb műkedvelőt messze földön nem lehetett volna találni. Kata szerepében Simon Bözsike remekelt, ez az aranyos, kedves, szép fiatal leány, akit már régebbi szereplései után is ismer és szeret a közönség. Feladatát olyan tökéletesen oldotta meg, amely semmi kívánnivalót sem hagy maga után. Szép volt, jó volt, kedves volt, szinte jobb már nem is lehetett volna. Toilettjei is gyönyörűek voltak, a darabhoz és szerephez tökéletesen hozzásimultak. Bartek Manci, mint Sári volt nagyon bájos, nagyon kedves és ügyes. Először láttuk igy nagy darabban és nagy szerepben és teljesen megállta a helyét. Hasonlóképen Szabó Linus is Ella szerepében. A szentimentális szerelmes bakfis szerepét, nagy átérzéssel, kedves kisleányos naivsággal adta, úgy hogy mindenkinek megejtette a szivét. Méltóan sorakoznak nagyobb nénjeik mellé a kislányok, Kiss Manci, Nagy
