Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-15 / 84. szám

6. oldal. «Komáromi Lapok« is egyik csallóközi faluban egy helybeli gép­lakatos 3 felvonásos történeti tárgyú színdarab­ját játszották. Amelyik népnek ilyen ősereje van, annak nem szabad kétségbeesnie. De nem szabad álmodoznunk és tétlenül vesztegelnünk sem. Kemény Zsigmond irja egy helyen: Aki egy darabig az eseményeket ignorálja, nemcsak nem halad, nemcsak régi helyén marad — mi még nem volna olyan nagy dolog —, de ítélő tehetségét, mellyel a közdolgokra birt, tökéle­tesen elveszti és álmodozóvá — haszonvehe­­tetlen ideológgá válik.“ — Ne álmodozzunk te­hát és ne üljünk tétlenül, különben a rohanó idő átlép rajtunk és mi itt maradunk egy ideig még szunyókálva, aztán véglegesen és örök­érvényesen álomba merülve. Gin. A legjobb csehszlovák kérvény, beadvány, hivatalos és magán levél s mindennemű irat, nyom­tatvány fordítások Kimarom várit halálát Híja irodájában- Komárom,Városháza,földszint-322 készülnek. A fordító iroda köznapokon d. e 8—1 óráig, d. u. í—6-ig, vasár- és ünnepnapokon d. e. 9—12 óráig van nyitva. Minden munka tetszetős kivitelijén Írógépen ♦ fordítói IRODA. I ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ L ♦ í ♦ i ifva!^ Utazás a Holdba. Már régóta törtem a fejemet: hogyan le­hetne eljutni valamely más égitestre? Az ember elvégre kiváncsi, milyen világ lehet odaát? Az­után meg egy kis változatosság jót tenne, itt a földön most nagyon nehéz utazni, sok utánjá­rással van egybekapcsolva, valószínűleg sokkal könnyebb elutazni egy más égitestre, mint va­lamelyik szomszédos országba. A viszonyok is az utóbbi időben mintha nem a legkellemeseb­bek volnának a mi planétánkon ... Végre egyik este megtaláltam a megoldást. Már az ágyban feküdtem és egyszerre megvi­lágosodott előttem a dolog: ha a föld vonzó­erejének irányát meg tudom változtatni, akkor az az erő, amely ideláncol engem, el fog szál­lítani innen, ahova akarom. Nyomban felkeltem ágyamból és megszerkesztettem azt a készülé­ket, amellyel ezt az irányváltoztatást elő lehet idézni. Kicsiny, könnyen zsebrevágható szerke­zet az egész. Gyönyörű holdas éjszaka volt. Elhatároz­tam tehát, hogy a holdba fogok utazni. Kinyi­tottam az ablakot, a párkányra ültem és meg­felelően irányítottam a készüléket. Abban a pillanatban éreztem, hogy folyton növekvő se­bességgel rohanok felfelé. A föld mind messzebb maradt el mögöttem, a hold karimája folyton nagyobb és nagyobb lett. Hosszú rohanás után már egészen közel értem a hold felületéhez. Készülékemmel kezd­tem fékezni és igy szép lassú siklórepülésben értem a földre, illetőleg a holdra Ott persze épen fényes nappal volt, hiszen a nap épen rásütött a holdra. Teljesen elha­gyatott tájon szálltam le. Nekiindultam találomra. Egyszer csak lá­tok egy embert, aki szintén csendesen ballagott. Gyanús szemmel, kissé ijedten nézett rám. Megszólítottam: — Nézze, én idegen vagyok itten, nem ismerem az itteni viszonyokat. Legyen szives kalauzoljon engemet! Az „idegen“ szóra nyomban barátságos arcot mutatott. — Hát honnan jött kérem ? ■— kérdezte udvariasan. — A földről, feleltem.'Épen most érkeztem. — No hiszen akkor nem messziről jött Én sokkal messzebbről való vagyok. Csakhogy már régóta itt tartózkodom és elég jól ismerek itt mindent. Nagyon szívesen kalauzolom. Együtt mendegéltünk tovább. Végre egy folyóhoz ériünk. — Ez a viz keríti be a hold birodalmát. Ott a hid, amelyen át lehet csak bemenni, — magyarázta az én emberem. A hid körül sok ember tolongott. De nem léphettek át a hídon, mert egyenruhás, szigorú arcú emberek vizsgálták őket. Mindenféle ira­tokat kellett felmutatni, Az embereknek összes zsebeit átvizsgálták. — Senkinek sem szabad bevinni valamit a hold birodalmába, — mondta az én emberem. — Azt az embert például, — mutatott rá egy szomorú, beteges formájú utasra, azért nem akarják beengedni, mert epekövei vannak és azokat útközben szerezíe. Már pedig epeköveket bevinni tilos. A hold birodalmában úgy is nagy a termelés ezen a téren. A hatóságok bőven gondoskodnak a közönség számára epekövekről. — Hogyan fogunk mi akkor bejutni ?, kérdeztem ijedten. — Hát bizony rendes utón nem is jutnánk be, mondotta a nyájas idegen, mert a sok irat I megszerzéséhez több esztendőre volna szükség. j Hanem majd mindjárt segítek a bajon. Elővett a zsebéből egy sapkát, fejére leite és abban a pillanatban láthatatlanná vált. Nekem is adott egy ilyen sapkát és igy mindketten nyugodtan átsétálhattunk a hidon, senki sem vett észre bennünket. Hatalmas, nagy városba jutottunk. Az utcákon temérdek sok nép járt. Kísérőm minden­áron gondoskodni kívánt szórakoztatásomról. Az utcákon öles plakátok hirdették, hogy a sporíté­­ren barátságos futball mérkőzés lesz. Kimentünk tehát oda. Már javában folyt a mérkőzés. A játéko- j sok vad dühvei rugdalták egymást. Az egyik a j földön feküdt és a másik rajta állott és tiporta. ; Szóval a játék nagyon hasonlított a mi földi f mérkőzéseinkhez, csak egy ktilömbség volt. Hiába kerestem a labdát, sehol sem láttam. Kísérőm azután megmagyarázta a dolgot: — Régebben itt a holdon is használtak labdát a játékhoz, de azután rájöttek, hogy teljesen felesleges. Szegény labda a játék alatt j elhagyatva hentergett a földön és még az a I veszedelem is fenyegette, hogy véletlenül meg­­rugják. A hold birodalmának lakói nagyon okos embeiek, kiküszöbölték a labdát a játékból, j — Ezt megjegyzem magamnak, mondtam és meghonositcm nálunk is az újítást. Kísérőm ajánlotta, hogy menjük el a parlament ülésére, az sokkal érdekesebb. Öröm- • mel ragadtam meg az alkalmat, hogy a hold , birodalmának alkotmányos életébe belepillant- j hatok. A karzatra jutva láttuk, hogy az ülés ; nagyban folyik. Épen a pénzügyminiszter beszéit. Ismertetne a kormány szándékát az j állam-kötvények beváltására vonatkozólag. j — Tehát tisztelt képviselőház, a kormány ' igenis elismeri az. állampapírok érvényességét j és teljes értékét. Épen ezért mindenki tartozik i utána 40% vagyonadót fizetni A szelvények ! értékét is elismeri, mert azután szintén kell ugyancsak 40% jövedelmi adót fizetni. Termé- : szetes, hogy ezért az elismerésért folyamodni kell és pedig évenkint ötször, minden egyes alkalommal minden egyes darabért külön és a ; folyamodványra 50 K bélyeget kell tenni. ! Egyébként az egész eljárás teljesen díjmentes. ; A kormány mindössze csak azt mondja ki, j hogy sem az éríékpapirokat, sem a szelvénye- I két be nem váltja. Dörgő taps volt a válasz. Több helyen zugás hallatszott. Erre a tapsoló képviselők felállottak és a bevonuló teremőrök segítségével kidobálták a zugókat. Kérdőleg néztem vezetőmre. Suttogva felelfe: — Ez a szavazás, a többségi elv érvé­nyesülése. A többség minden egyes alkalomkor kidobálja a kisebbséget. Kísérőmnek igaza volt. Amit a parlament­ben láttunk, az hasonlított ugyan a futball mérkőzéshez, csakhogy sokkal nagyobbszabásu, érdekfeszitőbb volt. A hadügyminiszter a katonai létszám fel­emelését kivánta, hogy a Mars-lakók militariz­­rrsusa ellen felvehesse a küzdelmet. Biztos érte­sülései vannak a Mars-lakók fegyverkezéséről. A múltkor jelentették neki, hogy az egyik Mars­apa gumipuskát vett a fiának. Ez ellen termi kell valamit. Nem vártuk meg az ülés végét, kivonul­tunk. A folyosón figyelmeztető táblák voltak: 1922. julius 15. Értéktárgyakért és pénzekért nem vállal felelős­séget az elnökség. — Hát ez mire való? kérdezlem. — Néhány ellenzéki panaszkodott, magya­rázta kísérőm, hogy szavazás alkalmával eltűnt a pénztárcája. Ezért van ez a hirdetmény. — No hát ez már rettenetes, fakadtam ki. Nálunk a földön is előfordul, hogy a parla­mentben verekedések vannak, egyet-mást egy­más fejéhez vágnak, de ez már mégsem for­dult ... azaz, hogy... hm. Zavarba jöttem és nem folytattam. Úgy rémlett, mintha újabban a földön is fordult volna elő valami ilyesféle dolog. Kísérőm még sok érdekes dolgot muto­gatott. Bevallotta, hogy ő nem ide a holdra való. Harminc esztendővel ezelőtt jött át a Marsról, azóta állandóan a hivatalokat járja, hogy az ide való illetőséget megszerezze. Biz­tatják, hogy nemsokára meglesz. Egy rendőr zavart fel beszélgetésünkből. — Hogy mer maga a hold állam ellen tüntetni? rivallí rám, fenyegeíőleg emelve fel gumibotját. — Mit csinálok én? kérdeztem meglepetve. — Veszedelmes jelvényt hord a gomb­lyukában, — mondja a rendőr és dühösen lépi ki az ott levő piros rózsát és a zöld levelet. — A piros a Mars bolygónak a szine, avval pedig mi ellenséges viszonyban vagyunk, a zöld pedig a földé, amely elég szemtelen minket mellékbolygójánnk tekinteni, magyarázta a rendőr. Kísérőm gyorsan fejébe húzta a varázs­sapkát és láthatatlanná vált, én ellenben nem tudtam mihez fogni. Láttam, hogy a rendőr ba fog kisérni és a holdon ilyen borzazstó bűnért rettenetes büntetés járhat. Hirtelen mentő gondolatom támadt. A rendőrt egy hatalmas lökéssel feltas2Ítottam, azután előkaptam a kis készüléket a zsebemből, beirányoztam és egyszer csak elkezdtem felfelé esni. Láttam még, hogy a rendőr fenyegetőleg rázza felém a botját, de csakhamar eltűnt a szemem elől. Nemsokára már a hold sárga korongja csak messziről világított felém. A földre értem és a nyitott ablakomon át szépen berepültem. Egy koppanás és én az ágy előtti szőnyegen találtam magamat. Sietségemben — úgy Iáiszik — a készü­léket nem tudtam egészen pontosan beállítani és igy nem az ágyba estem vissza, hanem az ágy előtti szőnyegre. Felmásztam az ágyra és sokáig nézeget­tem vissza a holdra, amely közömbös ábrázattal, mintha semmi sem történt volna bámult be az ablakomon. F. L. HÍREK — Személyi hir. Dr. Szijj Ferenc pol­gármester szerdán kezdte meg szabadságát, melyet Vért pusztán fog családjával tölteni. Távollétében dr. Geöbel Károly első tanácsnok helyettesíti. — Az apáiplábános Komáromban. Dr. Majer Imre apát plébános csütörtökön hivei közt időzött és a jövő hét első napjaiban vég­iig székhelyére érkezik. A nagyszombati apos­toli adminisztrátor mindeddig nem tudott he­lyettesítéséről gondoskodni és addig régi plébániáját, mely vezető nélkül állana, nem hagyhatja el. Az apáíplébános a múlt hét folyamán már idehurcolkodott és berendezte lakását. — Uj ügyvéd. A pozsonyi ügyvédi kamara dr. Kamrás József, volt törvényszéki bírót és tanácselnököt, a helybeli jogászvilág e kiválóan képzett tagját, az ügyvédek névsorába Komá­rom székhellyel bejegyezte. — Első mise. Diósy Ákos bencés tanár, Diósy Ede takarékpénztári cégjegyzö fogadott fia, vasárnap tartotta Pannonhalmán első misé­jét nagy ünnepséggel. A fiatal pap manuduk­­tora Jándi Be»nandia celldömölki apát volt. Diósy Ákost a pannonhalmi főapát az eszter­gomi főgimnáziumhoz rendelte tanárnak­— Sikeres államszámviteli vizsga. Fickó Károly, pénzügyigazgatósági tisztviselő, az áliamszámvitüli vizsgát Briinnben sikerrel tette le.

Next

/
Thumbnails
Contents