Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-11-14 / 136. szám

2. oldal.

„Komáromi Lapok:

iáid2. november 1-i.

Az iskola nőm arra való hely, hogy meg nem értett és még kevébbé megemésztett politikai jelszavakkal maszlagolják egymást éretlen gyerkőcök, akiknek egy kötelességük van még önmagukkal és az élettel szemben: tanulni. Megtanulni becsületesen iparukat, megszerezni az ismereteket, amelyeket ma minden munkástól, annyival inkább az ipari munkástól elvárunk. Nem hisszük azt sem, hogy a vallási ismeretek ismétlése, az erkölcsi szabályok magyarázata fölösleges lenne. A templomokban is ugyanazt végzik, mégis azt látjuk, hogy azok megtelnek, tehát ez lelki szükséglet kielégítése.

Az iparostanouciskola igazgatóságától elvárjuk, hogy ez ügyben sürgősen intézkedjék és az iparos-tauoucirkolai bizottság ellenőrző munkáját követeljük az oktatás ügye körül. Onnan minden olyan törekvést ki kell üldözni, mely meg akadályozza az iparos tanulók szellemi haladását. Ha a tanítói kar erre uem képes, igénybe veheti a hatóság segítségét, melynek erre hatékony eszközei vannak. Az iparos tanulóktól elvárhatjuk, bogy tisstességet és becsületet tanuljanak az iskolákban, ne pedig rendbontást és anarkiát, a va'lásoktatást pedig, mely a szeretetet, a tekintély elvét, a becsületet és a tisztességet tanítja, nem lehet nélkülözni sem az életben, sem az iparos tanonciskolában.

Tanító Urak figyelműbe ajánlom az elemi iskolák részére megjelent mértani táblákat esi. hymnusztáblákat és a 10 lapból álló számtani táblákat, melyek nálam raktáron vannak és kaphatók. Szives megrendelést kérve, vagyok teljes tisztelettel Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedése Komárom, Nádor-a.

29. sz. Telefon 80.

Klapka ismeretlen cikke Petőfivel való összetűzéséről.

Petőfi újságírói „indiszkréciója“ miatt támadt az affér. — „Petőfi népköltö nem bir azon önmegtagadással, mely a katonaságnál szükséges írja Klapka tábornok. — Teljes szövege a komáromi hős beadványának, amelyet ez ügyben a hadügyminiszterhez intézett. — Petőfinek Klapkához irt levele. — Jogosan viselte-e Petőfi az őrnagyi rangjelzést.

Ismeretes, hogy Petőfinek katonai szolgálatából kifolyólag összetűzése volt Klapka tábornokkal, amit „Egy goromba tábornokhoz“ cimü versében is kifejezésre juttatott.

Ennek az összetűzésnek részletei sokáig nem voltak tisztázva.

A nyolcvanas években „Bismarcknál“ ismerkedtem meg az öreg Klapkával. Nem annál a Bismarcknál, aki a német birodalmi egységet megteremtette, hanem Márk Lajos festő édesatyjánál, a nagyeszű közgazdasági Írónál, akit — mert Márk Márknak hívtak — mi Bismárk néven emlegettünk.

Klapka akkor már öreg ember volt. Hosszú fehér szakáilával úgy festett, mint egy török basa.

fc Egy alkalommal szóbahoztam neki Petőfivel való afférját és megkértem, mondja el — a história számára — ennek az esetnek hiteles történetét, w megírta ezt nekem. Kézirata most is a birtokomban van.

Leírásában Petőfinek ama bizonyns sértő levelét is közölte, de annak bevezető részét, mely nagyon élesen támadja Klapka személyét, nem engedte közzétenni,

Petőfi centennáriuma aktuálissá teszi Klapka elbeszélésének közzétételét, c.s ezzel együtt Petőfi Klapkához intézett levelének teljes szövegét is. íme:

Klapka cikke és Petőfi levele egész terjedelmében:

Petőfi összekoccanása a Hadügyminisztériummal. Irta: Klapka tábornok.

Ha nem is úgy, mint Camoens, kit a bilincsekbe verve hurcoltak Indiából Lisszabonba, a mi legünnepeltebb költőnknek, Petőfinek is szenvednie kellett rövid szabadságvesztést mértéktelen szenvedélyessége és fékezhetetlen fantáziája miatt.

Legmélyebb sajnálatomra nekem jutott osztályrészül, hogy ezt rajta végrehajtsam.

Ez az ügy már több Ízben volt szellőztetve, többek között a Petőfi-szobor leleplezése alkalmával is, amikor ugyanis Jókai alkalmi beszédére vonatkozólag néhány sort tettem közzé a „Nemzet“-ben. Akkor nem rendelkeztem irományaim fölött. Jelenleg előttem fekszenek azok s igy módomban áll, hogy az egész [tényálladékot körülményesen közölhessem és az autentikus adatokat is ide csatolhassam.

Mikor 1849 április hó vég a felé Debrecenbe jöttem, hogy ott Mészáros tábornokot helyettesítsem a hadügyminisztériumban, ettől nagyon is kellemetlen hagyatékképpen maradt reám Vécsey tábornok, az Arad előtt táborozó V. hadpest parancsnoka panaszának elintézése. Vécsey ugyanis panaszt emelt Petőfi ellen a rajta elkövetett meggyalázásáért és eklatáns elégtételt követelt.

Vécsey és Bem között tudniillik meghasonlás történt, minek következtében Bem előbbinek a parancsnokságtól való elmozdittatását követelte.

Bemnek erre vonatkozólag a kormányhoz benyújtott beadványát Petőfi németből magyarra fordította és megküldött.e a „Honvéd“ cimü kolozsvári, lapnak közlés végett.

Nevezett íap közzé is tette a cikkei, amiből szörnyű nagy botrány keletkezett, ami viszont a hadsereg fegyelmére nézve igen káros és sajnálatos volt.

Bem beadványa igy hangzott:

Bem altábornagy urnák a honvédelmi bizottmányhoz irt levele.

Kiűzvén az ellenséget egész Erdélyből, minden gondolatomat arra fordítottam, hogy az ország védelmét kellőleg organizáljam, s hogy személyesen Magyarországba menjek azon sereggel, mely Erdély biztonságának kockáztatása nélkül, kívül használható. Hátra volt még Hátszeg völgyének és Déva vidékének megtisztítása az oláh csordáktól, kik e környéket nyugtalaniták, minél fogva jónak láttam szétszórni zászlóaljaimat, miket magammái akartam hozni, hogy pusztán átmenetünk hatása által tisztítsam meg e tájat. Eszerint hadseregem egy részének a dévai nagy utón kellene kijönnie, s másik részének a vaskapui szoroson. Az első csapatot Bánffy ezredes urra biztam a másodikkal magam mentem Karánsebesre, melynek elfoglalása reánk nézve a legnagyobb fontosságú volt, minthogy biztositotta számunkra a vashámor birtokát, mely egész hadseregünket elláthatja golyókkal s minthogy ketté vágja az Orsóvá és Temesvár közti egyenes közlekedést. Karánsebesen kaptam Kossuth elnök úrtól s a hadügyminisztertől figyelmeztetést arra nézve, hogy használni fognék az országnak, ha mielőtt előbb haladnék, kitakarítanám a Bánátot, mint tettem Erdéllyel. Mind a ketten szerencséltettek annak megírásával, hogy az Aradon levő Vécsey tábornok, az 5 ik hadtest parancsnoka, 3 vagy 4 ezer emberrel azon ; esetben segítheti hadi működésemet. Szintén Karánsebesen tudtam meg, hogy az Erdélyből kiűzött ausztriai hadsereg egy része, mely a verestoronyi szorosnál menekült ki, már átkelt I Orsovánál, s útban van Temesvárra s a többiek, kik Brassón tűi a tömősi szoroson szöktek át, folyvást érkezőben voltak Orsovára, onnan hasonlag Temesvárra menendők.

Teljes szívvel helyeselvén a kormány kivánatait s érezvén, mily nagy fontosságú, hogy meggátoltassák ezen segitség érkezése azon | erős helyre, melynek akkor csak 6000 védője \ volt, azonnal azt határozám, hogy Temesvárs nak megyek a Puchner-csapat maradékának,

S mely pár nap alatt megérkezendő volt. Nem l volt tehát egy elveszteni való pillanat sem, s ámbár akkor csak mintegy 12Ö0 emberrel s 12 ágyúval rendelkezhettem, kettőzött marssal Lúgoson termettem folyó hó 19-én reggel 7 órakor. Az ellenség, mely mintegy 1000 emberrel s 5 ágyúval tartotta elfoglalva a várost, kétségkívül azt gondolván, hogy nagy erővel jöttem, Temesvár felé húzódott vissza Leiningen csapatához, mely Kövéresen állott a temesvári garnizonnak mintegy felével. E merész marsot azonban azon meggyőződésből tevém, hogy könnyen magamhoz vonhatom mindazon csapatokat, melyek számomra voltak részint Vécsey tábornok hadtestéből, részint a magam seregéből, mely Dobra felől közeledett. Nyílt rendeleteket küldtem ki tehát a két irányban, hogy a parancsnokokat, kik azokat megkapják, fölhívjam, miszerint rögtön Lúgoson teremjenek.

Az 5-ik hadtestbeli Villám alezredes, ki Radnán kapta meg rendeletemet, egy pillanatra sem veszítve el, másnap Lúgosra ért a csapattal, melyet vezényelt, s mely néhány száz emberből s 6 ágyúból állt. Ha Vécsey tábornok ugyanezt tette volna azon csapatokkal, melyekkel rendelkezhetett, azonnal Temesvárhoz mehettem volna s működési tervemet végrehajtám vala. De a tábornok ahelyett, hogy kötelességét teljesítette volna, mely minden katonára nézve abból áll, hogy az ellenség elé menjen, ha alkalom van reá, nemcsak, hogy meg nem érkezett, sőt ellenkezőleg irt nekem s Villám alezredesnek azon rendeletet küldé, hogy ez tüstént visszatérjen Aradra, sőt még le is tette őt a dandárparancsnokságról, amiért előre jött.

Vécsey tábornoknak tehát ezen tette késleltető, sőt taián le is rontá azon eredményt, melyhez oly könnyen juthattunk volna, ha ő kötelességét teljesiti; mert alkalmasint belé telik még egy néhány nap, inig zászlóaljaim Lúgosra érnek oly számmal, mely elegendő lesz előhaiadásomra.

Jogom van tehát és kötelességemnek is tartom Vécsey tábornokot a kormány előtt vagy hazaárulónak nevezni, vagy oly gyáva és minden tehetség nélküli tisztnek, kire soha többé semmiféle hadiparancsnokságot nem kell bízni.

Úgy hiszem, adtam jeleit a nemeslelkü magyar nemzet és kormány iránti teljes áldozatkészségemnek : úgy hiszem, kötelességem figyelmöket arra irányozni, amit tennünk kell még, hogy kiűzzük az ausztriai hadsereget, mely még Magyarországban van s mely feiényire sem oly erős, mint a mi hadseregünk száma. Katonáink kitűnőek, jó tisztek sem hiányoznak, de a gyávákat el kell küldeni s a hadsereg élére oly tiszteket kell tenni, kik tanúságot tettek bátorságuk s ügyszeretetükről.

Ennélfogva van szerencsém kérni Vécsey tábornok letételét és Villám alezredesnek ezredessé neveztetését.

Lugos, ápr. 23. 1849.

Bem,

az érd. hadsereg fővezére.

Hogy ennek mi lett a következménye, az Görgeyhez intézett következő levelemből tűnik ki:

14.—I. szám.

Klapka tábornok s helyettes hadügyminiszter Görgey Arthur

fővezér és hadügyminiszter urnák

Budavár alatt.

Debrecen, május 10. 1849.

A „Honvéd“ c. kolozsvári lapban Bem altábornagy urnák a honvédelmi bizottmányhoz f. é. ápr. 23-ról irt és a „Március tizenötödike“ 69. számában mellékelt levele megjelenvén, áltáljában hire volt, hogy ezen levelet az előbb nevezett hírlap szerkesztőségével minden megbízás vagy felhatalmazás nélkül Petőfi Sándor százados közölte.

Erre néhány nap előtt Petőfi Sándor itt Debrecenben őrnagyi öltözetben előttem személyesen megjelent. En őt a sajtóvali viszszaélés miatt kérdőre vonván, figyelmeztettem, mennyire helytelen olyasmit a nyilvánosság elé hozni, minek nyilvánítása nemcsak a lovagiassággal meg nem fér, hanem a mostani bonyodalmak közt káros meghasonlást is idézhet elő, azt tanácsolván továbbá neki, hogy azon esetben, ha zsurnalistikai hajlamát ilyetén nem nyilvánosság elé tartozó tárgyakra nézve sem képes fékezni, nyújtsa be inkább tisztérőli lemondását, megjegyezvén egyszersmind, hogy őt az őrnagynak sem rangja, sem öltözete nem illeti, miután még a hadügyminisztérium által őrnaggyá kinevezve nincs. Mire ő kijelentette, hogy a kérdéses levelet csak magyarra forditá, egyben szabadsággali távozhatását óhajtja, én pedig orvosi bizonyítvány benyújtására utasítván őt, bevallá, hogy nem bir azon önmegtagadással, mely a katonaságnál szükséges és ennélfogva lemondványát benyujtá. Mielőtt azonban én a lemondásról szóló elfogadást nékie kézbesítettem volna, tőle mai napon Szolnokról az idezárt levelet vettem.

Kérem hadügyminiszter urat, méltóztóssék ezen egész ügyet azon káros befolyás tekintetéből, melyet az ilyetén kihágások az egész hadsereg fegyelmére, az elöljárók iránt tartozó tiszteletre, következéskép a veszélykörnyezett hazára nézve gyakorolhatnak, kellő figyelemre méltatni.

hüittmtof wire írniivvFQnniTiiNirati