Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-28 / 128-129. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok« 1922. október 28 csak alszik. A falu data él, de a városi kávéházak tükrei közt. A falu művészete manikűrözött fehérkezek tűje alá kívánkozott el, mert otthonában nem talált otthont. Itt él köztünk minden,legyük vissza oda, ahonnan elzavarta az élet. A nevelő munkát a falu ifjúságán kell kezdeni. Álljon sorba a lelkész és tanító. Ha nem tudja, mit kezdjen, van minden városban lelkes ember, aki szívesen ad tanácsot. Az iskolában együvé szokott gyermeksereget nem lesz nehéz azután is összetartani játékos fegyelemmel, szeretettel. A nyár a munka szaka, akkor szükség van minden kézre a falun, akár milyen zsenge is, de a telet nemcsak a természet pihenésére teremtette a gondviselés, hanem az emberekére is. A pihenés és a henyé- j lés nem egy. A henyélésben elvadul a lélek, a \ pihenésben erőt gyűjt a munkára. Föl kell < fedezni a falut saját magának. A lelkét kell \ föltárni a szeme előtt, amelyet ma nem ismer, j A falu az élet gyökere, ha az elvész, elveszett j a város, elveszett minden. És a falu ma éhes a tudásra, szomjas a \ kultúra harmatára, mert a nagy világégés hamuvá perzselte a lelkét. Nem szabad ezt a 1 szomjúságot kielégittetlenüi hagynunk, mert \ keres más italt az oltására, ha nem kap ielki jj üditést, megtalálja az — alkoholban. Van egy nép, messze az újvilágban. Szép ; volt az élete, gyönyörű az önvédelmi harca az ■ óvilág „kultúrája“ ellen. Mi csak a „Vadölő- ; bői“ és a „Bőrharisnyából“ ismertük. Gyerek- ’ ésszel csodáltuk a hősiességét a rézbőrü indi- \ ácnak, de kéjes gyönyörrel örültünk a fehér faj véres diadalainak. Mind hazugság volt! Az a nép a lelke életéért küzdött, ősi kultúrájáért, külön világáért. Fegyver le nem igázhatta's akkor a „műveltség“, mely kiirtotta az inkák aranyos világát is, a nyakára zúdította a legrettenetesebb ellenséget: az alkoholt. Ma kihalasban van az emberiség egy értékes fajtája, ma állatseregletben mutogatják azt a fajt, mely időtlen időkön át ura volt egy világrésznek. Toll bokrétájuk, mely a hősiesség diadémja volt, ma nevetség tárgya, az erős faj szolga gyermekei hülyén bámulnak a világba, melynek urai voltak. Bizony mondom, ha nem sietünk a falu segítségére, ha nem mutatjuk meg a szakadékot, mely előtte tátong, az indiánok sorsára jutunk. MoDdák lesznek rólunk, eltemetett dicsőségünkről, da legényeink kész zsákmányai lesznek idegen népek akaratának s a leányaink világhírre tesznek majd szert, mint — vengerkák. Steckenpferd-szappan a régi felülmúlhatatlan LillomtBjSzappan jeggyel mindenütt kapható. — Bevásárlásnál vigyázzon pontosan a védjegyre : — „Steckenpferd“ és a cég: Bergmann & Co., Tetschen és utasítson háború utáni utánzatokat vissza. 591 A vagyondézsma. Legyen résen a közönség! Súlyos teherpróba előtt az adózók tömegei. A vagyondézsma kiszabásának munkálatai a közönség által benyújtott/vallomások alapján befejezésükhöz közelednek és a vagyondézsma beszedése nemsokára elkezdődik. Hogy a közöDség kellemetlen meglepetéseknek ne Jegyen kitéve, eleve figyelmeztetjük, hogy a vagyondézsma kivetését közszemlére teszi ki a pénzügy igazgatóság és erről senkit se értesít egyénenkint. A legtöbb ember kényelemszeretetből majd nem olvassa el ezt a hirdetményt, amely erről megjelenik és igy nem fog jogorvoslattal élhetni akkor, amidőn azt hajtani kezdik. Minden érdekelt saját jól felfogott érdekében tekintsen bele a kivetési lajstromba és a kellő időben adja be ellene felebbezését. A vagyondézsma igen súlyos teher; az adózó polgárság annyira túl van terhelve mindennemű adókkal, hogy képtelen azt befizetni. Nagyon jól tenné az érdekeltség, ha ebben az ügyben egyöntetű akciót kezdene érdekképviseletei utján. Az ipartestület, a kereskedők testületé, a háztulajdonosok egyesülete, a kisbirtokossdgi tanács hívja össze az érdekeltséget a vagyondézsma ügyében. Meg kell tenni a lépéseket a vagyondézsma kedvező fizetési és törlesztési feltételei érdekében, mert azt a pénzügyi kormány kíméletlenül szándékozik behajtani. Ezt pedig lehetőleg el kell kerülni. fl magyar főldmiues iskola. A komáromi magyar földműves iskola a magyar gazdaközönség részéről nagy érdeklődést vált ki, ami az évről-évre gyarapodó növendékeknek számában jut feltűnően kifejezésre. Világos, hogy a gazdaközönség belátja az iskola fontosságát s úgyszintén a gazdasági szakkiképzést is méltányolja. Tanúbizonysága ennek az évről-évre gyarapodó növendékeinek száma, ami az egyes évek szerint következőképpen alakult : 1915 évben 14, 1919 évben 17 tanuló, 1920 ban 18, 1021 ben 20 és 1922 ben 27 növendék volt. Ez évben valamennyi jelentkező kérelme elintézést Dyert, sőt még azoknak a helyére is, akik időközben visszavonták fölvételi jelentkezésüket, kellő időben gondoskodtak ezeknek pótlásáról. Az iskola valamennyi növendéke konviktusban lakik és étkezik tanári felügyelet mellett, igen mérsékelt áron havi 160 koronáért. Az egész internátus (osztályok, hálók, mosdók) újonnan lettek alakítva és rendezve. Nyugodt leikiismeretteJ megállapíthatjuk, hogy a folyó évben felvett tanulók nagyobb része mind gazdák fiai, akik tanulmányaik befejezése után visszamennek saját birtokaikra s igy javítják gazdálkodásunk helyzetét. Az iskola nagyobbrészt gazdaembereket nevel. A komáromi földmives iskola ez évben hat napi tej- és baromfitenyésztő kurzust akar rendezni magyar gazdaleányok részére, ameoynyiben ez eredménnyel jár, jövő évben ismé telve lesz ilyen kurzus. A közelebbi utbaigazitast annak idején közhírré teszik. A komáromi földmives iskola magyar tanári kara közgazdasági előadásokat tart kint a faluhelyeken. Targya ezeknek az előadásoknak aktuális s már most lehet érdeklődni ezen előadások felől a gazdasági felügyelőségnél, vagy az iskola igazgatóságánál. Szaktanárok szívesen adnak felvilágosítást minden gazdasági ügyben, akár irásbeiileg, akár szóbeiiieg. Minden magyar gazda érdeklődését szívesen látja az iskola. Az iskola gazdasága akként vaD kezelve, hogy lehetőleg minél jobban megfeleljen az itteni gazdálkodási viszonyoknak s igy mintául szolgáljon a gazdaközönség részére, tenyészállatok, kanok és bikák nevelése a lehető legnagyobb gonddal és szakértelemmel történik. Szántóföldjein kitűnő búza terem, amelyik ez évb£h a pozsonyi földművelésügyi miniszteri kireudeltség által lett kipróbálva s megállapítva, mint ezen vidéknek specialitása. Ezen vetőmag (100 q) környékbeli gazdáknak vetőmagul lett kiadva. Tavaszi vetésre van eladó magunk, még pedig a diószegi origi nái és négysoros árpa, továbbá a Vitéz zab. Az árpa és zab ez évben igen szép eredményt tüntetett fel. Amint látjuk, az állami magyar földmivesiskola szépen fejlődik és ezzel lerójja a kötelességét a cseh-sziovák állam magyar gazdaközönségével szemben. Sült Jenő gazdasági tanár. Csallóközi Naptár 1923. közönséges esztendőre. Szerkeszti: $ dr. Bárányay József. £ Kapható: Spitzer Sándor könyvesboltjában Komárom. Ára 8 cK. A földbirtok reform. — Az igazi megvilágításban. — A földbirtokreformról igen sokat beszélnek és az a politikának egyik nem épen közömbös tárgya napjainkban. Ezelőtt két héttel agy interjú jelent meg erről a témáról a Prágai Magyar Hírlapban ; melyet Holubek József dr.-ral folytatott a lap szerkesztője, ahol a többek között ezeket mondotta : — Természetesen, hogy a földosztásnál nem vagyunk tekintettel az igényjogosult nemzetiségére és ha olyan magyar ember kér földet, aki az itt említett hektármennyiségnél (10 hold) kisebb földön gazdálkodik, épugy kielégítjük igényét, mint a többinek. Ha például Komáromban átvesz az állam 2000 holdat, elég odavaló ember is jelentkeznék, csakhogy rendszerint olyanok a jelentkezők, akik a törvény értelmében nem igényjogosultak. Az északról dél felé történő telepítésnek — minthogy legtöbb földuélküli a határszélen van — ez a magyarázata, da kijelentem, hogy ennek a telepítésnek nincs politikai éle. Meg fogja engedni Holubek dr. ur, a földbirtokhivatal igen tisztelt alelnöke, hogy különvéleményünket nyilatkozatával szemben leszögezzük az alábbiakban: A földbirtokhivatal eddig az északról délre való telepítéssel úgy járt el, hogy magyar embernek egy negyed hektár földet sem juttatott. Semmiféle magyar igényt eddig a földbirtokhivat»] Komárommegyében figyelembe nem vett és a határra kizárólag cseheket és tótokat telepitett. Mikor a magyarok jelentkeztek, azzal küldték el őket, hogy elkéstek. Holott, nem késtek el, csak a földbirtok politika nem juttat itt — szinmagyar területen — magyarnak földet. Van itt elég földuélküli és 10 holdon aluli földigénylő, akiket például ki lehetett volna elégíteni a Páiffy-herceg nagybirtokából, de oda mind Amerikát járt tótokat, telepitettek, akik kitűnő bányamunkások lehettek, da a földhöz nem értenek. Ezeket a bankok dollárjaiktól szerencsésen megszabadítva építkezésekbe vitték bele és felemésztve tőkéjüket, gazdálkodni nem tudnak, felneveléshez pénzük nincsen, az idei termésük a termelők átlagos termésének egy harmadrészét sem üti meg. Máris számosán otthagyják bérleteiket, mert a bauk csak akkor Íratja neveikre az ingatlant, ha annak árát ki is fizették. Erről azonban szó sincsen. Ezek a telepesek itt igen rossz üzletet csináltak, aminek főoka az, hogy a gazdálkodásról fogalmuk sincsen. Ha azonban a kormánynak az a célja, hogy ezek itt maradjanak, úgy ez sok pénzébe fog kerülni neki. így van az, ha valamit tisztán nacionalista szempontból csinálnak meg és a gazdasági, sőt szociális életbe nemzetiségi, soviniszta politikát visznek bele. Holubek dr. tudja ezt legjobban, de ezt bizonyítja az egész telepítés. Ha valakinek állandóan a tyúkszemén taposnak, nem fogja elhinni azt a kijelentést, bogy pardon, tévedtem 1 fi legreítenetesebb hiuaíal. Tatjana Warouber, az Oroszországból elmenekült írónő, érdekesen Írja le a „Vossische Zeitungban“ a Cseka — az ellenforadalomnak vérbefojfására alakult bolseviki szervezet — pétervári hivatalos helyiségében tett látogatását. Egy neves történetírót vetett börtönbe a Cseka. Őt látogatta meg naponta az Írónő s vitt neki ennivalót, mert a börtönben napjában csak egyszer kaptak enni egy tányér levest. Két bét múlva már nem találta többé ott a történetírót. Azt mondották neki, hogy másik fogházba vitték, hogy melyikbe, megtudhatja a Cseka hivatalos helyiségében. A Cseka a hajdani városi prefektura épületében székelt. Az egyik rácsos ablak mögött — Írja Tatjána Warouber — egy kövéres szőke leány volt, mélyen kivágott toiletbe öltözködve, karjai mezitelenek voltak, kipuderezve, kifestve, a haja magasra felépítve. Kora délelőtt volt s az irodahelyiség zsúfolva volt várakozókkal. Valamennyien azért jöttek, hogy bebörtönözött hozzátartozóik sorsáról valamit megtudjanak. Láttam a szülőket, gyermekeket, férjeket, jegyeseket, akik itt \ aggódva és reszketve várakoztak. A bolsevikok
