Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-10-12 / 122. szám

fiagyvenhannadiii Awfolyaim* 122. szám* Csistoptökg 1822. október* 12« ... ---------------------------------------------------------- ------- ■■■.■■ - ... — —.. .. '.mj; m._ . .. KOMAROMI LAPOK KOMÁROMMEOYE1 KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. EiSflzetésll ár cneh-ulovák ^rtéSfesn; Hetybg*i és vidékre posta! szétküldéssé!: fgásss évre 80 K, félévre 40 K, »egyedévre 20 K. } Egye» ffissáiss ára i 80 fillér. öégső pusztulása előtt, a viszonyok véres súlya alatt mé­lyen megalázkodva fordult a nagyhatal­makhoz az egykor oly büszke Ausztria, hogy mielőtt a hosszú agóniákat pontosan követő halál beállana, valami csodagyógy­szert kerítsen, mely a reménytelen beteg fájdalmára enyhülést hozzon. Az állam­­férfiainak rövidlátása következtében össze­omlott kettős monarchia egyik fele az utolsó eszközhöz volt kénytelen folyamodni, hogy valamiképen még egy időre bele ne zuhanjon abba a sirba, melyet ellenségei ástak számára. Seipe! kancellárnak sikerült egyezsé­get kötni a hatalmakkal Genfben, de ennek az egyezségnek nagy ára van, mert Ausztria szuverénitását kell miatta felál­doznia. Ez az egyezség alkalmas ugyan arra, hogy Ausztriának halálos bajaiból való kibontakozásához az egyetlen komoly kisérietképen felhasználtasaék, ezzel azon­ban el kell fogadnia egy európai telj­hatalmú kormánybiztost és bele kell tö­rődnie abba, hogy a törvényhozás és kor­mány üres formalitássá sülyedjenek le, egyszerűen végrehajtó hatalommá, mert pénzügyi téren ez a kormánybiztos feltét­len hatalmú ur és parancsoló lesz. A kancellár az egyezségei magára nézve kötelezőnek tartja, de a pártok an­nál nehezebben tudnak áilást foglalni a nagy horderejű kérdésben, mert azok szo­katlan probléma elé állíttatnak. Alig van arra példa a történelemben, hogy egy or­szág a saját szuverénitását föladja és sor­sát idegen kézbe adja át saját kezéből. Elsőbb egy nemzetközi bizottság száll ki Bécsbe, hogy fölvegye a helyzetet és elő­készítse az átmenetet az uj rendbe, aztán megérkezik majd a főmegbizott, akiről az osztrák pénzügyminiszter azt mondta, hogy nem lesz sem a garantáló, sem a szomszéd államok polgára. Az ellenőrző és előké­szítő-bizottságnak elnöke azonban Olasz­ország lesz, mig alelnököt Csehszlovákia ad. Maga a kancellár nyilatkozatában egyáltalában nem igyekszik a helyzetet rózsás színben feltüntetni, egész hidegen fölsorolja azokat a követelményeket, melye­ket a kölcsönt nyújtó hatalmak kívánnak, de azzal vigasztalja magát, hogy e rendkí­vüli időkben más segítség nem mutatkozik Ausztria számára. Más államok is keresz­tül mentek a kancellár szerint ilyen hely­zeten, mely arra szolgál, hogy az országban egészen normális politikai és gazdasági élethez segítsen. Ha igy áll a dolog, akkor az osztrák népnek kötelessége a kancellárt, illetve a kormányt állammentő munká­jában támogatni. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁfIOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BASANYAY JÓZSEF dr. miÜBriHiü. Ausztria tehát moist újra elérkezett ahhoz a fordulóponthoz, mely a lét vagy nem lét kérdésében sorsdöntő. A mai rettenetes helyzet nem sok időt hagy fönn a tépelődésre, az agyonmarcangolt ország­nak nincs mást tennie, mint elfogadni a segitséget minden súlyos feltételével együtt. Az egykor oly hatalmas Ausztria meg­­nyomoritott csonka területével és a rajta élő néppel a kétségbeesés fájó napjait éli már évek óta és a viszonyok parancsoló ereje folytán még szuverenitásának fölál­dozásával is meg kell ragadnia a feléje nyújtott segítséget,, mely hihetőleg végre valahára megfogható értéket fog képviselni. Mert ha a genfi egyezség nem lesz per­fektuálható, annak sem lesz komolyabb jelentősége, mint azoknak az Ígéreteknek, melyekkel e szerencsétlen országot évek óta hitegették. = A kisantant ujabí) kudarca. A kisan­­tani a népszövetség genfi tanácskozása alkal­mával diplomáciai sikerként hangoztatta azt az eredményt, hogy Jugoszláviát és Romániát meg fogják hivni az uj keleti békekonferenciára. Ma komoly politikai körökben élénk feltűnést kelt az a hir, hogy a kisantant államai közül egyet sem hívtak meg sem a mndániai tanácskozásra, sem pedig az ezt követő békekonferenciára. Ez a hir Nincsicsnek amúgy is tűnőfélben levő népszerűségét és megingott politikai pozícióját rendkívül erősen befolyásolja. = Nagy antant — kontra nagy antant. a „Times“ jelenti: A szovjetkor«!ány külügyi népbiztosa megbízta a szovjet mongoliai, per­­zsiai és afganisztáni ügyvivőit, hogy informá­lódjanak e három ország állásfoglalását illetőleg a keleti kérdésben, hajlandók volnának-e egy Oroszország, Kaukázus, Perzsia, Buchara, Af­ganisztán és Törökország között kötendő anti­­nagyantantba belépni. A szövetség feladata volna a nagyantant és a kisantant befolyásá­nak ellensúlyozása. Utazás fiolái MioijiMa. Mindig nehezebb lesz az átkelés. — Az itt élő ma­gyarságnak kétszeresen kijut ebből. — Az il­letékesek figyelmébe. Az isten ugyancsak megvert minket komáromiakat, hogy még amiatti is zúgolód­­‘ tunk valamikor a hid vámok boldog idejében, | ha Komáromujvárosba jövet kikeltett gom­­| bolkoznunk és lekellett szúrni az obiigáit 2 5 egész krajcárt. Mennyit zúgolódott Komárom ; lakossága ezért a „kellemetlenségért.“ Hej, ha sejtettük volna, hogy mennyivel sokkal több kellemetlenséget is meg kell érni a Dana egyik partjáról a másikra átmenőknek! Jött az összeomlás, jött a világfölferda­­lás, az uj határak fajtestvóreinktöl választottak el bennünket. Az átkelés az egyik partról a másikra sokszor a lehetetlenséggel volt hatá­ros. Ha néha enyhébbek is voltak az átkelési ceremóniák, még mindig elég súlyosak voltak, mert ha az egyik oldalon könnyű volt az át­kelési igazolvány megszerzése, akkor a másik oldalon ütötték agyon valami gátló intézke­­; déssel a kedvezményt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 28.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háioiaszer: kedden, csütörtökön és szoRjbaian, í Különösen akkor súlyos a százféle rokoni vagyoni, gazdasági szállal, kapoccsal a túlsó oldallal összetűzött itt élő magyarság helyzete, amikor az egyik oldal retorziókkal él a másik oldallal szemben, mert akár a túlsó magyar oldal, akár a csehszlovák oldal akarja a köl­csönt visszaadni a tnlsó oldalnak, annak min­dig mi, az uj köztársaságba bekebelezött ma­gyarság issza meg a levét. íme a legutóbbi példa! A csehszlovák hatóság a határmenti átkeléseknél eddig szokásban levő egynapos átkelési és állandó igazolványok számát redukálta. Sok meglevő permanens igazolványt visszavontak. Ennek az j itt élő magyarság itta mag természetesen a 1 levét, mert egynapos átkelési igazolványt csak a komáromiak kértek. Itt pedig magyarok él­nek. Permanens igazolványai is csak itt élő magyaroknak voltak. Tehát ha ezeket az iga­­; zolványobat megszorítják, az itt élő magyar­ság szenvedi ezt. A kellemetlen helyzetben az nyújtott némi vigaszt, hogy ha az illető nagy üggyel-bajjal útlevelet szerzett és azt ! ellátta többszöri utazásra jogosult követségi I vízummal, akkor az hasonlatos volt a perma­­t nens átkelési igazolványhoz. Az illető akár I mindennap átmehatett. Ez igy is volt a leg­utóbbi ideig. Az utolsó napokban azonban a túlsó oldalon kiadott rendelkezés ugyancsak kellemetlen helyzetbe hozta azokat, akik út­levéllel pótolták a meg nem kapott vagy visz­­szavont permanens igazolványokat. Odaát ugyanis pár nap óta az egynapim, csak Ko­márom uj valósban útlevéllel átment egyének­nek le kell szaladni a méntalepen levő állam­rendőrségre, ahol jelentkezni kell. A jelentke­zésnél jegyzőkönyvet vesznek fel, az útlevelet kétszer lebélyegzik és 80 K-t szednek be egy alkalommal. Ezt, mint illetékes forrásból hall­jak, azért rendelték el, hogy retorzióval élje­nek a csehszlovák hatóságoknak a permanens és egynapos átkelésre jogosult igazolványok í korlátozása, visszavonása miatt. Ez a retorzió azonban nem a korlátozást, | visszavonást elrendelő, végrehajtó hatóságokat | érinti, nem érinti a pozsonyi teljhatalmú mi­• nisztert, a komáromi zsupánt, az államrendőr­séget, mert ezek úgyse fognak egynapos át­keléssel, permanenssel átmenni a túlsó oldalra, hanem ez az intézkedés igenis érint minket, itt élő magyarokat. Némelyikünknek a postán van dolga, csak egy negyedórára menne át, de be keli még szaladni a rendőrségre, némelyi­künknek 1919 óta szerzett ingatlana van mond­juk Duuaalmáson, Neszméiyen, Monostoron. Uj&bbban szerezte az ingatlant tehát nincs j neki joga a permanens igazolványra. Útlevél­­j lel pótolja ezt. Minden perce drága, mart kor* 1 látozza az átkelési idő, elfoglaltsága, a menet­rend. Ezekre nézve kétségbeejtő a távollevő és az útirányába éppen nem eső rendőrségre való lemenés. Mért nem lehet a hid végén levő házikó­ban az államrendőrségi látamozást elvégezni. Ezzel a túloldali hatóságok az itt élő magyar­ságon könnyítőnek, mert nem kell azt hinni, hogy akit, az uj köztársaságba megkérdezése nélkül bekebeleztek, hogy az már megszűnt magyarnak lenni. Mi még mindig magyarok vagyunk és leszünk, a magyarságot megillető jogainkért fogunk továbbra is harcolni és küzdeni. Csak annyiról van szó, hogy vagy mel­lőzzék teljessen az államrendőrségi láttamozási, * amint szeptember hóban volt azok útleveleire

Next

/
Thumbnails
Contents