Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-10 / 121. szám
121. Mám> Kedd, 1922. október 10 Regyvenharmadik évfolyam. e KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. EiStizetésI ár eaeb-silovák értékbe. : Helyben és vidékre postal szétküldéssel: *jée« évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyel «ám ára t 8® fillér. J*ggfgl r.--—T-===--=^--r=r-^- -=-------:-----~ ------------------------'-v - --------ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádsr-u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombat!» gyarországgal minden valószínűség szerint okt. 16-án kezdődnek. A tárgyalásokon kizárólag a tartozások és követelések kérdései kerülnek szóba. A magyarok részéröl kiküldött tárgyalásvezetö Scüandl államtitkár szerint, bár a tárgyalások még nincsenek előkészítve, de kilátás vau arra, hogy épen olyan értelmű clairing megegyezés jön létre, mint amilyen az osztrák és csehszlovák kormányok között fenn áll. A tárgyalásokat kétségkívül megnehezíti az a körülmény, hogy a múlt évben a csehszlovák korona 3—4 magyar koronáért volt kapható, mig most 80 magyar koronába kerül. = Sokalják Szlovenszkó szabadságát. A szlovenszkói éllenzéki pártok egyre növekedő térfoglalása nem kis mértékben nyugtalanítja a cseh szlovák kormánypárti köröket. Egymásután merülnek fel a pártok körében a legkülönbözőbb tervek, hogy a szlovenszkói lakosságnak nagyarányú megmozdulását ne csak diszkreditálják, hanem el is fojtsák. Dérer miniszternek azt a tervét, hogy a köztársaság védelmére külön törvényt alkossanak, számos más terv egészíti ki. Újabban a szlovenszkói kormányzás válságát hangoztatják s rezsimváltozást követelnek. A Lid. Noviny hétfői számában hosszabb cikket szentelt ezeknek a törekvéseknek, amely érdekesen világitja meg a kormánykörök gonoolkodásmódját. A Lidové Noviny szerint a baj forrása abban keresendő, hogy Szlovenszkón a teljes szabadságot (!) honosították meg. Eltörölték a cenzúrát, az ujságbeszüutetést s a kivételes rendelkezésekről szóló törvényt s ezzel kicsavarták a kormány kezéből a fegyvert s az most tehetetlenül áll ezekkel a mozgalmakkal szemben(!) Szlovenszkó kormányzásának a krízise — a lap szerint — tulajdonképpen a demokratikus jogrend krízise, mivel nem készítették elő részére megfelelően a talajt s ezért most van alapjában veszélyeztetve, ha csak rövidesen más utón-módon nem igyekeznek azt biztosítani. Ez volna a jelentősége a köztársaság védelmére irányuló törvény megalkotására vonatkozó közleménynek. Ha félúton maradunk — irja a L. N. — el lehetünk készülve rá, hogy a jövőben még súlyosabb veszteségek fognak érni. = Te is fiam Brutus! Ejnye, ejnye! Ki hitte volna, hogy maga Clemenceau ur is úgy nyilatkozott a Yersaillesi szerződésről, amely éppen nem hízelgő se a szerződésre, se azokra, akik azt megalkották. A Newyork World néhány nappal ezelőtt párisi levelezőjének tudósítását közölte, amelyben Glemenceauval folytatott beszélgetéséről számolt be. Ez a tudósítás Amerikában kínos feltűnést keltett, mert a volt francia miniszterelnök azzal vádolta meg benne Amerikát, hogy a válságos időkben cserben hagyta a szövetségeseket. Most ugyancsak a Newyork World Clemenceaunak egy njabb nyilatkozatát közli, amely azonban már nemcsak Amerikában, hanem világszerte, főképpen azonban az ántánt körében fog méltó feltűnést kelteni. Clemenceau ugyanis kijelenti, hogy »a versailiesi szerződést darabokra kell szakítani é3 minden egyes darabjára rá kell írni az Egyesült Államok és Anglia neveit, mert ezek felelősek azokért a pontozatokért, amelyek szükségessé teszik a szakítást.« Clemenceau kijelenti, hogy ez a békeszerződés veszélyes korszak terméke, amely teljesen értéktelenné vált és ha hamarosan nem csinálnak valami okosat, akkor komoly zavarok fognak a nyomában keletkezni. »Figyelmeztetem az egész világot — folytatja Clemen-Hosszú vajúdás előzte meg az új kormány világrajöttét, mely még az utolsó pillanatban is majdnem meghiúsult. Tavasz óta menesztették állandóan a Benes-kormányt, amelynek létjogosultsága tulajdonképen már akkor megszűnt, amikor a tavalyi demobilizációt elrendelték, hogy többször mesterségesen meghosszabbitott életét eddig vonszolta, annak a köztársaság sajátságos parlamenti rendszerében található meg az oka, melyet a kormányt támogató koalíciós pártok honosítottak meg. Egészséges politikai viszonyokkal rendelkező államban nem fordulhatna elő ilyen eset, mert a politikai érettség feltételezi már eleve azt, hogy a kormányoknak nem a pártok és a pártvezérek szempontjából kell megalakulnak, hanem az ország, az á!!anr~jól felfogott érdekében. Az uj kormány megalakulásánál a pártok az egyes tárcák körül valóságos harcot vívtak, mert a koleált pártok mindegyike azon volt, hogy lehetőleg minél több helyet kaparinthasson meg magának. Az örökös tárgyalások és tanácskozások a párt és egyéni érvényesülés jegyében folytak le, az egész ország tanúja volt az áldatlan tülekedésnek, amely végre is olyan kormánynak adott életet, amely úgy öszszetételében, mint születésében magával hordja a bomlás csíráit. A régi kormány működéséről nincs mit mondani. Hacsak a mozgósítás, mely rengeteg költségébe került az adózó polgároknak, vagy a köztársaságot az egész világ előtt kompromittáló parlamenti botrányokat nem akarjuk felemlíteni, melyek ugyancsak kétes dicsőséget szereztek Beneséknek. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a függő kérdések megoldatlan komplexumát hagyta hátra, amelyeket pedig ennek a kormánynak kellett volna tető alá juttatni. A kormányt támogató pártok azonban lehetetlenné tették ezt, mert a megbukott kormány semmiféle kérdésben sem érte el azt az egyetértést, amelyre szüksége lett volna. Hogy Svehla és kormánya fog-e valamit tehetni, azt egyelőre még sejteni sem igen lehet, mert hiszen az uj kormány programmját a pártok vezetőin kívül senki sem tudja és ha megegyezés történt is e tekintetben egymás között, még nem bizonyos, hogy az egyes pártokban a megegyezés perfektuálása nem ütközik-e akadályokba. Az bizonyos, hogy az uj kormányban a petkának mind az öt tagja helyet foglal, de az egyes tárcák élére olyan pqlitikusok kerültek, kik rész- l ben a lelépő kormányban is helyet foglaltak, részben pedig már egyéb kormányoknak voltak tagjai. Csakis helycsere történt, egyéb semmi, az egyik minisztérium a másikkal csak uj főnököt cserélt. Az uj kormányban külügyminiszternek megmaradt Benes, pénzügyminiszterré pedig az erőskezű Rasin került, akiről máris olyan hírek keringenek, melyek a köztársaság gazdasági életének radikális megváltoztatását helyezik kilátásba. Az aranyvaluta szépen hangzó életbtetelépését tolják előtérbe e pénzügyi szakember miniszterségével kapcsolatban, csak az a kérdés, hogy fog-e sikerülni és képes lesz-e ezzel a császármetszéssel a mai rettenetesen nyomasztó helyzetet megjavítani. Szlovenszkó is uj minisztert kap dr. Kállay József személyében, aki nem a politikusok sorából kerül a teljhatalmú minisztérium élére, de akinek magyarosan hangzó neve senkit meg nem téveszthet már abban a tekintetben, hogy a szlovenszkói kisebbségek eddigi megalázott helyzetében valami változás történnék. A uj kormány, összetételét tekintve, nem ringat bennünket, magyarokat, illúziókba. Jól ismert irányzatokat képviselő politikusokkal van ezúttal is dolgunk, kik túlzó nacionalizmustól túlfűtött lelkűkben nem hordozzák a megértés gondolatát s rendszerváltozásra nem képesek. Marad minden a régiben, a nemzeti kisebbségek mitsem remélhetnek. De épen ezért a magyarsággal együtt a köztársaságban élő más nemzeti kisebbségeknek sincs okuk, hogy eddigi magatartásukon változtassanak, saját fajuknak létérdeke követeli tőlük, hogy az egységes frontot szilárdan állják az uj kormánnyal szemben és állandóan résen legyenek továbbra is minden várható támadásra. Addig, mig olyan kormányok jönnek, melyek a kisebbségek jogait figyelemre nem méltatják és az igazság alapjára helyezkedni nem tudnak, addig csak a legteljesebb hizalmatlansággal fogadhatjuk a kormányváltozásokat. = A Svehla-kormány kinevezése. Miután az ellentét, mely pénteken este az utolsó percben fölmerült, Tucny és Franke miniszterek tárcacseréjével elsimult, az elnök a Svehla kormányt kinevezte. A miniszteri lista az általunk már közölt névsorral megmaradt, csak az a vátoztatás érte, hogy Tacny Alajos pósta és táviróügyi, Franke Emil dr. pedig közélelmezési miniszter lett. áz nj kormány szombaton délután tette le az elnök előtt a hivatalos esküt. A kormányváltozással kapcsoltban az elnök két kézirata jelent meg a hivatalos lapban, az egyikben fölmenti a távozó kormányt, a másikban pedig kinevezi az uj kormányt. = Gazdasági tárgyalás Magyarországgal. A küszöbön álló kereskedelmi tárgyalások Ma-I I
