Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-07 / 120. szám
1922. október 7. „Komáromi Lapok. 8. oldal. A munkanélküliek ügye a város legfontosabb közügye ma, mellyel & hatóságnak és a sajtónak is behatóan és állandóan foglalkozni kell. Komárom ebben a tekintetben a legrosszabb helyzetben van, mert mig egyes városok jutottak valami állami építkezéshez, addig Komáromban semmi állami épitkezés nem volt a kikötői két raktárépületen kívül, amely pedig csak részben folyt helybeli munkaerővel és a helybeli munkásság itt súlyos sérelmet szenvedett. Az építő ipar és a vele kapcsolatos ipari szakmák ma már teljesen munkanélkül vannak, ezekről gondoskodni a kormány szociális feladata. A munkásság nem segélyt kér és nem azt akarja, hogy eltartsa őket és cs&ládaikat az állam, csak azt kivánja, hogy foglalkoztassa őket. Már a munkásság is tudatára ébredt annak, hogy itt nem a tőkével áll harcban. mert az elbújt tőke egyszerűen nincsen, mivel az állam nagy bankjaiban van elásva, mert azoké minden ipari vállalkozás, minden szállítás és a gazdasági életnek azok a levezető csatornái. A polgárság olyannyira tnl van terhe've mindennemű adókkal, hogy teljesen felélte minden tartalékát. Az annyira szidott ezerholdasok is olyan helyzetbe jutottak, hogy képtelenek adóikat megfizetni és a betegsegélyező járulékokat sem tudják rajtuk behajtani. Itt tehát kizárólag és egyedül az állam segíthet és pedig két módon : a drágaság intézményes megszüntetésével, mely a valutának stabilizálása utján érhető csak el, másrészt munkaalkalmakkal s ha ez nem lehetséges, a segélyeknek mielőbbi gyors folyósításával. Azért hangsúlyozzuk mindezt, mert tudjuk, hogy a kormány a múltban sem sietett a munkanélküli segélyeket folyósítani, először aktacsomókat irat össze, azután a tél küszöbón kiadja a rendeletét a segélyek folyósításáról, amelyet minden két hétben módosít. így azután a műn* kanélküJiek hasztalan ostromolják a városháza hivatalszobáit, mert ott nem tehetnek semmit az érdekükben. Ez ügyben érdeklődtünk a városi hatóságnál és kérdezősködósünkra azt a feleletet kaptuk, hogy a munkanélküliek segélyezése ügyében a városi tanács kimentő felterjesztést tett a szociális ügyeket intéző népjóléti minisztériumba. Kívánatos volna, hogy ez minél nyomatékosabban megsürgettetnék. A munkásnak nem volt keresete, az egé3z tavaszi és nyári időszakban alig pár betet ha dolgozott; családja máris nélkülöz, gyermekeit nem tudja elégedve. Nemcsak a szivem, az eszem is azt mondta, hogy hozzám illő feleséget szemeltem ki. Szépet, jót, szerényét, okosat. Nagyon fogjuk egymást szeretni és igen boldogan fogunk i éini. Anyagi gondjaink nem lesznek. Ha kiesi j is, ha a kezdet kezdetén is: elvégre én mégis í közhivatalnok vagyok, nyugdijképes, elmozdít- j hatatlan, lassan bár, de biztosan előre haladó. És nincsenek nagy igényeim és a menyasszonyom is egyszerű, szerény, galamblelkü. kevéssel beérő. Eleinte talán ö is megtartja a hivatalát: mért De? Akkor is mindig együtt megyünk a hivatalba, ugyanazon a villamoson, de akkor már egymás mellett ülünk. És ő nem fog olvasni, hanem a szemembe néz, gyönyörű Defelejtskék szemével. S amikor majd csak ketten leszünk a kocsin, megfogjuk egymás kezét. Csak a keresztnevét tudnám. Milyen kár, hogy nem tudom & keresztnevét! Más mai lány, valamivel kacérabb természetű, már régen gondoskodott volna, hogy a vőlegénye legalább a keresztnevét megtudja. Ráírta volna a könyvére s úgy fordította volna, hogy én elolvashassam. Vagy elejtett volna egy levélborítékot, amin rajta van a neve, hogy én felvehessen!. De ő ilyet nem tesz. Nagyon becsülöm érte, hogy nem él ilyen közönséges fogásokkal. Elvégre én is megszólíthatnám. Bemutatkozhatnék neki. Elég régen ismerjük és szeretjük egymást, hogy ilyen tisztes közeledés megbocsátható legyen. Csak nem fér össze a karakteremmel és Ízlésemmel. Csak nem fogom ezt az úri lányt, egy becses férfiú aráját aszfaltbetyármódjára nyílt utcán megszólítani? Az időtől várom a nehéz kérdés megölfelruházni, télrevalóját nem tudja beszerezni, fűtőanyagról nem tud gondoskodni. A munkanélküli segélyeket nem a tél folyamán kellene folyósítani és beszüntetni, mint az az építő iparosokra nézve ez év január elején, tehát a legnagyobb télben történt, hanem az ősz kezdetén, hogy a munkásnak legyen miből téli megélhetését előkészítenie. A munkanélküliséget nem közigazgatási intézkedésekkel, hanem szociális gondoskodással kell ellensúlyozni. Ezen a téren hasztalan várunk ettől a kormánytól valamely nagyobb tervet vagy koncepciót, ezt átengedi a községeknek. A községek viszont rettenetes adósságokkal megterhelve teljesen tehetetlenek ebben az ügyben. A város abban a helyzetben van — éppen az állami támogatás hiányában — hogy lassanként alkalmazottait és munkásait sem tudja fizetni, tehát tőle semmit sem várhatunk ezen a téren. Félmilliót elköltött 1919. évben a kiséri munkára és ennek egy tizedrészét térítette meg az állam. A mai gazdasági krízis, ez a rettenetes válság, amely körülöttünk folyik, tisztán és kizárólag kormányzati utón oldható meg vagy mérsékelhető. A munkanélküliség az idén kétszer olyan nagy, mint a múlt érben volt, mert időközben a legtöbb szlovákiai iparvállalat beszüntette üzemét a valuta magas volta miatt, mely a termelési költségeket olyannyira fokozza, hogy a gyártmányok eladásáról szó sem lehet. Persze ez más vasúti és más adópolitikát feltételezne, mert ha egyszerre szedik le az adózók zsírját, többé nem lehet életképes és az állam az adók sokszorosát fizeti ki munkaiiélküli segélyre, holott a munka elindításával ezt megtakaríthatná. fi Községi legyziü nagygyűlése. A szlovenszkói jegyzők országos szövetsége a napokban tartotta évi közgyűlését, amelyen 122 községi és körjegyző vett részt. A gyűlésen vidékünkről is sok községi jegyző vett részt. A közgyűlést Ferényi Antal elnök trencséui főjegyző nyitotta meg, aki beszámolt a szövetség egy évi munkásságáról A Kormányhoz memorandumban juttatták el a jegyzők követeléseit s mozgalmukat több irányban siker koronázta. A fizetéseket rendezték, biztosították függetlenségüket a községektől s a kormány szaporította a jegyzőséget és a munkaerők számát: a régi 950 jegyzővel szemben ma 1403 a rendszeresített jegyzői állások száma. (De majd csökkenni fog a számuk, ha dását. Elvégre elég fiatalok vagyunk mind a ketten, hogy várhatunk. Szép srám, drága menyasszonyom, bennem megbízhatsz. Várj türelemmel. Valamit gondoltam, kis leánykám, galambocskám. Adok neked egy ideiglenes nevet, kizárólag magánhasználatra. Ha gondolatban hivlak vagy szólítalak, Máriának foglak nevezni. A legtisztább és legszentebb név. Már hivlak is: — Én Máriám, én makulátlanom! Ugy-e meghallottad? Most már szinte bizonyos vagyok benne, hogy a valóságban is Mária a választottam neve . . . * Elvittek katonának. Nem a háborúba. Ez még régebben volt, békeidőben, boldog időben. Sokáig nem láttam az én Máriámat. írtam ugyan neki, hetenként kétszer is Írtam, de a leveleket nem küldhettem e!. Hová? Milyen névre ? Eltettem a levelet emlékül. Most is előszedem néha a Mária leveleit. É9 olvasom, mintha egy idegen levelei volnának. Nagyon érdekesek az ilyen régi, elsárgult szerelmeslevelek. Amikor visszakerültem, mindjárt az első reggelen ‘siettem a villamos állomásra. Megyek be a hivatalba. De előbb várom Máriát. Majd csak egy kocsin megyünk, ahogy rendesen szoktuk. Mária jött. Nem késett el. Mikor meglátott mosolygott. Én is mosolyogtam. A viszontlátás öröme ragyogott e szememben. Da ő ezt már nem látta. Sietve fölszállt a kocsira. Egy kicsit meglibbent a szoknyája. Ejnye, de megerősödött Mária. Egészen asszonyos lett a frizurája. És a nézése is mása tervezett községek összecsatolását körjegyzőségekké végrehajtják.) Ezenfelül a nyugdijat a többi államhivatalnokéhoz hasonlóan rendezték. Az át nem vett jegyzők azonban sajnálatraméltó helyzetben vannak. Egyes 20—30 szolgálati évvel rendelkező jegyzők mindössze havi 200—300 K, sőt 70 K éhbért kapnak. Kívánták a magánmunkálatok kérdésének úgy a nép, mint pedig a jegyzői testület érdekeinek megfelelő megreformálását, a kormánynak azonban áz az álláspontja, hogy a jegyzők egyáltalában semmiféle magánmunkát ne végezhessenek. Kívánták & háborús évek megfelelő beszámítását, de eziáeig feleletet nem kaptak. S ezenfelül ismételten kívánták egyéb sérelmeik orvoslását is. Jelentése végén Ferényi elnök bejelentette lemondását, mert személyét méltatlan támadások érték s mert úgy látja, hogy egyes fiatal erők törekszenek a vezetésre. A közgyűlés azonban élénken tiltakozott a lemondással szemben s azt el nem fogadta. A különböző jelentések meghallgatása után az indítványokra került sor, melyek közül az első a esendőn diktatúra ellen hangzott el. , Egyes jegyzők a csendőrök „mindenhatósága* miatt nem tudnak kitartani s kénytelenek más hivatás után nézni. A csendőrök ellenőrzik a jegyzőket, a szolgabirákat, a zsupánokat és a minisztert is. A hivatali tekintély védelmét kívánják, mert a jegyzői tekintély iealacsonyitásával aláássák az állam tekintélyét is. A kérdést a kongresszus résztvevői fölháborodással tárgyalták és éles kifakadások hangzottak el a szlovák kormánylapok: a „Siovensky Dénnik“, a „Slovenska Politika“ és a „Siovensky Vychad“ ellen, amelyeknek a jegyzők védelmére nincs egyetlen szavuk. Kaiser Emil azt indítványozta, hogy a szövetségnek Prágában és Pozsonyban legyen el?y-egy jogász képviselője, aki a tagok ügyeiben eljárjon és segítségükre legyen. Egy másik indítvány kapcsán esett a katonai hivatalok bürokratizmusáról, amellyel különösen az anyakönyvvezetőkre rónak sok, fölösleges munkát. Még számos indítvány hangzott el, amelyek letárgyalása után megejtették a tisztujitást a következő esztendőre. Elnökkő Ferényi Antalt, alelnökké Sokolt és Sebő Izsót, főjegyzővé Szilassy Antalt, pénztárossá Pollák Simont, főtitkárrá pádig Sokol Lászlót választották meg. Azután véget ért a jegyzők harmadik j kongresszusa. milyen. A termete is. Erős lett. Sokat veszített a karcsúságából. A mozgása is kissé nehézkes. Mikor az asszony igazán asszony, akkor lesz ilyen a külseje. Csudálatos, egy csepp féltékenységet sem éreztem. Haragot se. Egészen természetesnek találtam a dolgot. Mária asszony lett. Tehát ezentúl nem nevezhetem menyasszonyomnak, legfeljebb a feleségemnek. S azon csak nem fog értelmes ember keseregni, ha a felesége még boldogabbá teszi, mint amilyen boldoggá már tette. Ujjongani fogok azon a napon, amikor a gyermekünk megszületik . . . * Egyszer csak elmaradt Mária a rendes találkozóról. Hetükig nem láttam. Nagyon fájt a szivem utána. Hogy nem lehetek mellette nehéz óráiban ? . .. Hónapokkal később újra megjelent a villamos megállón. Másodmagával. Egy kis angyalkát vitt a karján. A fiamat! Vagy lány volt? Nem mertem nagyon megnézni. De a szivem repesett feléje. Megismerném tízezer gyerek között is. Nagy érzés az, amikor az embernek fia született! Vagy lány is lehet. A szeretet mindig ugyanaz ... * Néhány év múlva gyűlölni kezdtem magamat. Gonosz, embertelen, vad ember vagyok. Mária sorvad, vékonyodik, öregszik. A virágnak az a rendeltetése, hogy gyümölcsöt teremjen, ám az olyan gyenge virágszálat mégis jobban kellene óvni, védeni, kímélni, gondozni Két gyermek a karján, egy az ölében s a negyedik már több, mint reménység.
